Az olvasók felé kell fordulni

Érdeklődve olvastam, hogy ki a talpnyaló, kiderült, hogy mindenki, aki csak eddig a Magyar Szó szerkesztője vagy főszerkesztője volt, kivétel nélkül. Ez egy kicsit erős megállapítás de Pressburger Csaba és Németh Zoltán erre a közös megállapításra jutott. Hogy ez mennyire igaz, döntse el a kedves olvasó. Pressbureger Csabának szurkoltam még anno, amikor a diplomáját honosította volna. Most is és akkor is égbekiáltó igazságtalanságnak tartottam, ami akkor vele és sorstársával történt, aztán mint minden más hasonló, elült, elcsendesedett, pedig megérdemelt volna egy-két miatyánkot!! Aztán Pressburger Csabának szurkoltam akkor, amikor főszerkesztő lett, nos, itt az idő, hogy kedvenc lapom lépjen egyet előre, jöjjön valami új, fiatal erő, teli ambícióval, újdonságokkal. Semmi sem lett belőle, sem tartalmilag, sem lényegileg! Megmaradt a belső ingoványban, mondhatnám úgy is, hogy posványban, merthogy a lap nem változott lényegében semmivel sem. Továbbra is belső nyavalyáival foglalkozott ahelyett, hogy az olvasói felé fordult volna. Ugyan kit érdekel, hogy mi a best off belülről, amikor az olvasóknak egészen más a véleménye? És megkérdezték volna egyáltalán az utóbbi, hadd ne mondjam hány évben, miközben a valamire való, a magára valamit adó másik lap, lapok ezt már időközben megkérdezték vagy hatszor?? A főszerkesztő is és az egész bagázs befelé forduló társaság, akik egyszer, de egyszer sem tették fel a kérdést, hogy mit is akarnak a szegény olvasók. A vitából is ez tűnik ki, egymást gyalázó, vádoló kérdések, minősítések miközben sehol, de éppen sehol se nincs az olvasó! Eszébe sem jut sem Pressburgernek, sem Némethnek, hogy az, amit csinálnak nem vezet sehova sem, de éppen sehova sem! A talpnyalás mint mottó talán azt sugallná, hogy valamiféle független újságírásról lenne szó, lényegében azonban ez egy utópia, Szerbiában mindenképpen! Hány újságírót likvidáltak az utóbbi években, akik valami hasonlót akartak? Kiderült-e, hogy kik is voltak az elkövetők? Évtizedek után sem! Szerencsére ez nem jellemző a vajdasági magyar újságírásra de az ómen mindenképpen figyelemreméltó.
Mit is akar Pressburger, amikor saját akármilyen ötleteit rá akarja erőszakolni a Magyar Szó olvasóira? Kizárni a vajdasági magyar politikum jeles képviselőinek megjelenését a lapban? Sokallja azt a gyakoriságot, vagy egyáltalán ki akarja sajátítani magának azt a jogot, hogy ő mondja meg, mint főszerkesztő, hogy mikor és milyen terjedelemben jelenjenek meg a vajdasági magyar politikum jeles képviselői egyetlen napilapunkban? És hol jelenjenek meg ha nem a mi egyetlen napilapunkban, talán a Blicben, vagy valamelyik másik lapban? Még a gondolat felvetése is szégyen, hát még a jog kisajátítása, hogy egyáltalán egy személyben véghezvigyen egy ilyen szégyenteljes cenzúrát! Lehet vita a mennyiségről, a gyakoriságról és még mit tudom én, hogy miről de, hogy a lapnak ezzel foglalkoznia kell arról semmiképpen sem! Terjedelméről sajátos módon rendelkezik az idevágó stratégia, mely szerint a lapban való gyakoriság és terjedelem függvénye a pártok társadalmi elismertsége, melyet a szavazók hagytak jóvá, amikor a pártoknak, vagyis a vajdasági magyar pártoknak ismertek el szavazatukkal. Ha a társadalom a többségi döntést ismeri el, mint mértékadót, akkor ezt semmilyen főszerkesztő, sem Pressburger, sem más akárki nem írhatja felül semmilyen önkényeskedéssel sem. Hagyjuk már egyszer az olvasónak azt a jogot, hogy minősítse azt, hogy a vajdasági magyar politikum mit is tett a vajdasági magyarság érdekében. Ezt majd az olvasótábor kifejezi a következő választások alkalmával. A lapot pedig addig is minősíti a példányszám. Szégyenteljes, hogy Pressburger és Németh a vitát nem a Magyar Szón belül bonyolítja le, hogyan is tenné amikor a kommentelés, az évtizedekre visszamenő hagyományokkal rendelkező Közös Íróasztal is megszűnt. A varjak károgjanak máshol, a lap annyira demokratikus, hogy még ezt sem engedi meg. Ez önmagában véve is egy nagy szégyen, a jelenlegi főszerkesztő égbekiáltó szégyene! Még az a szerencse, hogy a téma azért mégis eljut a nagyérdemű olvasóhoz.
Számomra nem kétséges, hogy változásokra, mégpedig nagy változásokra van szükség a lap tájékán, a begyepesedett társaságot az olvasók felé kell fordítani, mert ők vannak az olvasók miatt és nem fordítva!

Csipak Tibor
http://www.vajma.info/cikk/olvasok/78/Az-olvasok-fele-kell-fordulni.html, 2012. január 4. [9:30]