Az egér látta szivar története, avagy a mi közpénzeinken jól ég a VMSZ-es politikusok dohánya.
EGY BULVÁRLAP SZERINT A TARTOMÁNYI PARLAMENT VMSZ-ES ELNÖKE 60. 000 DINÁRT FÜSTÖLT EL.
A bejegyzés egy másik oldal archívumából származik, így nem feltétlen egyeztethető össze a napi aktualitással (eredeti megjelenés: 2010. január 7.).
Kellett ez nekünk, magyaroknak? Nem lehetett volna mindezt megelőzni? Ezt kérdezte tőlem tegnap reggel munkatársnőm, miután elolvasta a Nacionalni građanski c. újvidéki napilap (a Građanski list utódja) írását Egeresi Sándor tartományi parlamenti elnök állítólagos túlköltekezéséről.
(Érdekes volna megtudni, hogy időközben Egeresi leszokott-e a szivarozásról? – B. A. megj.)
Mondanom sem kell, a belpolitikai újságírás művelőjeként első dolgom volt megismerkedni a terjedelmes cikk tartalmával, amelynek címe közli az olvasóval, hogy Egeresi Sándor havonta 60. 000 dinárt (több mint 600 eurót) költött közpénzekből kubai szivar vásárlására.
Az íráshoz mellékelt fotón az elnök úr hamisíthatatlan titói pózban, szivarozik. Eredeti-e a felvétel, vagy fotomontázsról van-e szó, ebben a pillanatban mellékes kérdés, hiszen tudjuk, szivarozik. Kétségtelen, hogy hatásos képről van szó, amely mellett azonban, és a Nacionalni građanski írásának tartalma mellett sem lehet csak úgy elmenni. Akkor sem, ha az ember figyelembe veszi Egeresi Sándor reagálását a számlájára elhangzó, állítólagos pénzszórásra vonatkozó vádakra.
Ő a lapnak nyilatkozva azt mondja, hogy a szennylapok és a szenzációra éhes sajtótermékek rengeteg hazugsággal élve lejárató kampányt folytatnak ellene, és pártja, a VMSZ ellen, egyebek mellett azt állítva róla, hogy túl sokat költ külföldi utakra, és hogy drága a személyi védelme, mert testőrsége mindenhová elkíséri.
Egeresi arra hivatkozik, hogy a tartományi költségvetés éves szinten 100. 000 dinárt (1 040 eurót) irányoz elő az ő utazásaira.
A lap azonban tovább megy. Közli, hogy Ivana Dulić-Marković, a tartományi kormány regionális együttműködéssel megbízott egykori tagja - aki időközben lemondott posztjáról – annak idején már figyelmeztette a tartományi vezetést, hogy Egeresi indokolatlanul túl sokat költ szolgálati utakra.
Az ügy iránt érdeklődő újságírókat akkor a képviselőházi elnök a Nacionalni građanski értesülései szerint arra kérte, hogy ne foglalkozzanak a témával. Szerinte ugyanis akkor nem más, mint Mlađan Dinkić a G17 Plusz elnöke, szerbiai gazdasági miniszter állt az ő lejáratásának hátterében, akinek az volt a célja, hogy a Duna menti államok közötti szorosabb együttműködését szolgáló Duna iroda székhelyét Újvidékről áthelyezze Belgrádba, és hogy Egeresi helyett ő vehesse át az intézmény irányítását.
Azóta sok víz lefolyt a Dunán. A Nacionalni građanski most demokrata párti forrásokra hivatkozva közli a hírt, hogy 2008-ban csak a képviselőházi elnök sofőrjének, Brádi Zsoltnak (aki egyébként közeli rokona az elnöknek) 380. 000 dinárt (4000 eurót) fizettek ki külföldi napidíjak címén, ami már maga is messze felülmúlja az elnök útjaira a költségvetésben előirányzott összeget. És akkor jön a hab a tortán, miszerint Egeresi Sándor állítólag három kubai szivart füstöl el naponta az adófizetők terhére, e szivarok darabja több mint ezer dinárba kerül. Havi szivarkiadásai ily módon meghaladják a 60. 000 dinárt. Hm.
Mindezt a Demokrata Párt meg nem nevezett magas rangú tartományi tisztségviselőjére hivatkozva közli a lap, aki még hozzáteszi, hogy sokkolta őket a pénzszórásra vonatkozó felismerés, és hogy ez a továbbiakban nem tolerálható a DS és a többi koalíciós partner részéről. A DS inkognitóban nyilatkozó vezetője a végén megállapítja, hogy „minden világosabb lesz, ha Boris Tadić államfő (a DS elnöke) befejezi a Vajdaságban megkezdett munkáját”.
Ezek után mindenki számára egyértelművé vált, hogy a szerbiai költségvetés magyar részről történő meg nem szavazása miatt kirobbant viszály a DS és a VMSZ között még csak most van kibontakozóban. Meg az is kiderült, hogy a rakoncátlankodó VMSZ megleckéztetésének kísérlete nem csak a szabadkai önkormányzatra fog kiterjedni, ahogy azt korábban többen nyilatkozták. Egeresi Sándor parlamenti elnöknek és a VMSZ vezetésének mindenképpen meg kell szólalnia ezekben az ügyekben. Akkor is, ha úgy vélik, övön aluli ütésekről van szó. Ha a vádak hamisak, jöjjön a cáfolat, ha igazak, akkor viszont le kell vonni a következtetést. A demokratikus politizálás és közösségirányítás ugyanis átlátható, és mindenkor ellenőrizhető kell, hogy legyen. Erre esküdtek fel a „rendszerváltók” 2000 októberében. E tekintetben az újságírónak is vállalnia kell a feladat rá eső részét. Egeresi Sándor külföldi útjairól rendre példásan beszámolt a vajdasági magyar sajtó, amely most is készségesen áll az elnök rendelkezésére.
Mindettől függetlenül megfordul az ember fejében, hogy a DS mért várt egy évet azzal, hogy Egeresi sofőrjének 2008-as külföldi napidíjairól hírt adjon, és hogy mért éppen január 6-ára, az ortodox karácsonyt megelőző napra időzítették a leleplezést célzó írás megjelentetését, amikor az érintettek már reagálni sem tudnak rá, hiszen ilyenkor minden elcsendesedik körülöttünk, és a lapok sem jelennek meg. Talán csak nem azért, hogy nagyobb legyen a durranás? Másrészt viszont elgondolkodhatnának rajta a VMSZ vezetői, hogy nem lenne-e érdemes elébe menni az ilyen ügyeknek, és időnként tájékoztatni a nyilvánosságot arról, hogy nekünk, adófizetőknek mennyibe kerül az, hogy nekik „ne a partvonalon kívülről kelljen a pályára bekiabálniuk”.
Ternovácz István
http://vmszfail.blogspot.com/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése