Például azt, hogy a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) – Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) – Tadic-féle Demokrata Párt (DS) hármas, magyar-szerbpárti befolyása alatt működő Magyar Szó napilap az utóbbi években következetesen elkerüli a „VMDP Hírlevél” szóösszetételt. Vélhetően azért, hogy ne kelljen helyet adni az esetleges reagálásnak.
Politikai mentorait védi a napilap azzal is, hogy az elektronikus kiadásában megjelent írásokhoz fűzhető hozzászólásokat egyszerűen letiltotta.
A Magyar Szó ilyen viszonyulása nem véletlen taktikai meggondolás. A VMDP Hírlevél – ha hitelt adunk az egyik elemző adatainak – a hét bizonyos napjain háromszor annyi olvasóhoz jut el, mint a Magyar Szó.
A VMDP Hírlevél az elmúlt években „anyagi támogatásoktól mentesen”, félig-meddig illegalitásban a történelmi VMDK és politikai örököseként, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) autonómiáért és a kettős állampolgárságért folytatott küzdelmének jelképévé vált.
Nem akármilyen versengésnek lehetünk hát szemtanúi.
A VMSZ politikai egyeduralomra tör
De nemcsak erről van szó. Az utóbbi néhány évben a VMSZ pénz, paripa, fegyver birtokában politikai egyeduralomra tör. Célja, hogy egy tarka-barka koalícióval – melyben a szófogadó civilszervezetek képezik majd őfelsége ellenzékét – megtartsa azt a Belgrád-Budapest relációban érvényesülő közvetítői pozíciót, amely az elmúlt másfél évtizedben annyi előnyhöz juttatta.
A Magyar Szó ennek politikai opciónak a kiszolgálója.
Ezzel szemben a VMDP Hírlevél a Nemzeti Együttműködés Rendszerében igyekszik olyan, a nemzet egésze számára fontos tartalmakat beépíteni, amelyek révén a gyakorlatban is kiteljesedik a Kárpát-medencében élő magyar közösségek határmódosítás nélküli politikai integrációja. Terjeszteni igyekszik a VMDP politikai doktrínájának azokat az elemeit is, amelyek a nemzet politikai integrációjának egy újabb, mélyebb szintjén kapcsolják össze a nemzet részeit.
Ezért a VMSZ a közvetítő szerepét szorgalmazó politikai törekvésével szemben, s a Magyar Szóval hadakozva, a VMDP Hírlevél azt hirdeti, hogy a nemzeti érdekvédelmi tevékenység a lényegét tekintve Budapest közelében valósítható csak meg. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a kisebbségi párt, amelynek a „kormányzati felelősségvállalás” és valamelyik szerb párttal létrehozott „stratégiai partnerség” lebeg a szeme előtt, nem lehet tetterős harcosa sem a tényleges magyar autonómiának, sem a többi nagy, nemzeti szempontból fontos követelésnek. Mint amilyenek a magyar iskolahálózat, vagy éppen a garantált parlamenti helyek intézménye. Az így felfogott érdekvédelemhez nem társítható még csak a konstruktív ellenzéki szerep sem. Mert a valódi érdekvédelmi szervezet a parlamentben minden egyes engedményt, akár a legkisebbet is csak politikai küzdelemben, csupán a szavazataira támaszkodva érheti el. Ebben a küzdelemben hathatós támogatást adhat Budapest és valamiféle demokratikus nyilvánosságot az EU.
Gyengülő érdekvédelmi szerep
Látni kell, hogy a Vajdaságban a VMSZ láthatóan gyengülő érdekvédelmi szerepe nem a szavazatmaximalizálás irányában hat. Lehet a hatalomtartó Tadic-féle DS-be és a többi szerb pártba behúzódott magyarokat árulónak tartani, de az okot, amiért ezek a magyarok nemzeti öntudatukban meggyengülve, szerb párt(ok)ban küzdenek magán- és részérdekeik érvényesítéséért, a VMSZ nem kárhoztathatja. Mert a magyar versenypárt vezetői ugyanezeket az érdekeket tartják szem előtt.
Az érdekvédelem felemás formáinak ez a legbelső oka más gyakorlati kérdésekben is megnyilvánul. A történelmi VMDK, majd a VMDP kezdettől fogva hangoztatja, hogy a magyarverések jelensége nem a forróvérű fiatalok között zajló csetepaték egyedi eseményekként is szemlélhető, egymástól független sorozata. S hogy nemcsak Temerinben romlott el valami, hanem máshol is. A különbség csak annyi, hogy Temerinben a harcedzett VMDP-s tisztségviselők vállalják az érdekvédelemnek e legnehezebb terheit.
Mondjuk ki: lélektani hadviselésről van szó
A magyarverések jelensége nem más, mint a szerb hatalom részéről a balkáni háborúk legelején indított folyamatos lélektani hadviselés csak intenzitásában változó megnyilvánulása. A szerb hatalmi nyomás célja, hogy alapjában, nemzeti tudata mélyén rendítse meg a vajdasági magyarság önbizalmát, biztonságérzetét, végső soron az asszimilációs folyamatokkal szembeni ellenállását. A magyarverések kérdésében az érdekvédelmet ezért nem lehet a napi politikára redukálni.
Ha a dolgok mélyére nézünk, azt tapasztaljuk, hogy a szerb pártokra történő átszavazás okai között a versenypárti jelleg VMSZ részéről történő szorgalmazásán túlmenően, a magyar politikai elit egészével szemben ily módon tanúsított bizalmatlanság másik fő oka a rossz kompromisszumoktól mentes érdekvédelem hiánya.
Miről van szó?
Említettük, hogy a két média a VMDP Hírlevél és a Magyar Szó a vajdasági magyarság két politikai pólusát jeleníti meg. Az egyik oldalon a Nemzeti Együttműködés Rendszerének kimunkálását megcélzó VMDP Hírlevél, a másikon a versenypárti logikával szerkesztett és írt Magyar Szó.
Az egyik követve a történelmi VMDK és a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) hajthatatlan autonómia-politikáját elfogadhatatlannak tartja a szerb hatalom által már 1993-94-ben felállított bizalmi minimumot. Azt, hogy aki a „kormányzati felelősségvállalással” szemez, ne követeljen autonómiát. A másik, a Magyar Szó, pont a parlamenti részvétel és kormányzati felelősségvállalás fontosságát sulykolva igyekszik az olvasó éberségét elaltatni. Ezzel a vajdasági magyarokat alkalmatlanná teszi a mélyben húzódó, immár két évtized óta zajló romlás folyamatainak felismerésére.
A látogatás, mint hatalompárti megnyilvánulás
Íme egy példa. Megkérdezte a Magyar Szó oknyomozó riportere Egeresi Sándort, az ismert tartományi képviselőházi elnököt, miért termett legott Temerinben, amikor magyarok vertek meg szerbeket, s miért maradt távol az azt követő magyarverő sorozat idején? Eddig nem. Vagy, hogy lehet lemaradni tájékoztatásról, amikor egy ilyen (szintén temerini) erőszakos cselekmény már az már az elmúlt nap hajnalán bekövetkezett?
Táplálhatja a VMSZ a magyarverésekkel kapcsolatos cikk-cakkos állásfoglalásaival a vajdasági magyarság önérzetét, nemzeti öntudatát, vagy inkább a meghunyászkodás irányában tolja el a magyar nemzetrészen belüli közvélekedést? Egeresi példája ezt az utóbbit látszik erősíteni.
Három feltétele van annak, hogy valamelyest enyhüljön a szerb hatalom lélektani hadviselésének a vajdasági magyarokra nehezedő nyomása. Bűncselekménnyé kell tenni a nemzeti alapú gyűlöletkeltést és az ehhez fűződő kilengéseket. Másodszor, a magyar pártoknak ki kell mondaniuk, hogy a magyarverések a váltakozó intenzitású lélektani hadviselés megnyilvánulásai. Harmadszor, a magyarverések vétkeseinek gyors felkutatása és megfelelő büntetése olyan követelmény, amelynek csak a magyar pártok egységes, kitartó odafigyelése adhat nyomatékot.
Kell-e mondani, hogy Budapestről csak e feltételek megvalósulása esetén várhatunk tárgyszerű, hatékony politikai támogatást?
A VMDP Hírlevél teszi a dolgát. Politikai irányvételét továbbra sem szándékozzuk megváltoztatni.
Ágoston András
Vajdasági Magyar Demokrata Párt
HÍRLEVÉL X. évf. 1. szám
2011. január 4.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése