A Felső Ügyészség túlzott aktivitása miatt eddig még egy esetben sem született ítélet
Csúrogon ma hozzávetőlegesen 9000-en laknak, ebből 90
magyar (Fotó: Dávid Csilla)
2011 végén lépett életbe az új rehabilitációs
törvény, és azóta több mint két és fél ezren indították meg az eljárást. A CMH
irodák jogászai és tizenöt ügyvéd segít ezekben az ügyekben, azonban az
új törvény életbe lépése óta a kollektív bűnösség körébe tartozó
rehabilitálási kérelmek kapcsán még egy jogerős ítélet sem született.
A CMH irodák tavaly februárban indították meg azt
az ingyenes jogsegélyszolgálatot, melynek keretében az iroda jogászai segítenek
a vagyon-visszaszármaztatási kérelmek beadásában. A rehabilitációs ügyekben ez
a segítség már korlátozott, de egy speciális típusánál, vagyis a csúrogi,
mozsori és zsablyai magyarok esetében, akiket kollektív bűnösként kezeltek, a
CMH irodákkal szerződésben álló ügyvédek képviselik az ügyfeleket, és ők a
teljes rehabilitációs eljárást végigviszik a bíróságon.
Stangl Krisztina, a szabadkai CMH iroda vezetője
lapunknak elmondta, a tavalyi évben a vagyon-visszaszármaztatás kapcsán 2763
tárgyuk volt, Temerinből 139, Zentáról 1343, Nagybecskerekről 146, Zomborból
287, Újvidékről 127 és Szabadkáról 721 ügyben kérték a jogászok segítségét,
azzal, hogy ezek között volt néhány olyan eset, ahol a felmenőt, akitől nem a
kollektív bűnösség miatt, hanem egyéb indokokra hivatkozva kobozták el a
vagyonát, rehabilitálni kellett. Mivel ezek egyszerűbb eljárásnak számítanak,
mint a csúrogi, zsabljai és mozsori esetek, a jogászok is be tudták nyújtani a
kérvényt a bíróságnak.
– Az egyszerűbb rehabilitációs eseteknél nem kell
a bíróságon képviselni az ügyfeleket, csupán a kérvényt kell benyújtani, a bíró
pedig hivatalból bekéri a szükséges dokumentációt, és végül kiadnak egy
végzést. Volt olyan eset, amikor a végzésben elutasították a kérelmet, és akkor
a jogászaink fellebbezéseket is írtak, így az ügy a Felső Bírósághoz került, és
ott zajlott tovább a rehabilitálás. A szabadkai jogászok több esetben is
sikeresen végigvitték az ilyen ügyeket. A kollektív bűnösség körébe tartozó
rehabilitáció már más eset. Erre külön tizenöt ügyvéddel kötöttünk szerződést.
Eddig kétszázhárom ilyen jellegű rehabilitációs ügyfelünk volt, akiket ezekhez
az ügyvédekhez irányítottunk, s az esetekkel teljes mértékben ők
foglalkoznak a szükséges dokumentáció összegyűjtésétől kezdve a bíróságon való
képviseletig.
Varga László VMSZ-es parlamenti képviselő
elmondta, a rehabilitációs törvény két rendelkezésének megfogalmazása kötődik
hozzájuk, az egyik a kollektív bűnösség elvét iktatja ki a vagyon-visszaszármaztatás
folyamatából, illetve a csúrogi, mozsori és zsablyai magyarokra vonatkozóan az
egyszerűbb törvényi rehabilitáció lehetőségét adja meg. Mint hangsúlyozta, a
legtöbb dilemma a vagyon-visszaszármaztatással kapcsolatban merült fel, de ennek
elsöprő többségét sikerült letisztázni, viszont a vagyon-visszaszármaztatásnál
és a rehabilitációnál is felmerültek problémák.
– Az erdők és a termőföldek esetében lehetőség van
arra, hogy ne azt a földet kapja vissza valaki, amelyet tőle vagy a felmenőitől
elvettek, hanem egy másik, hasonló értékűt. Viszont olyan a törvényi
megfogalmazás, hogy ez a gyakorlatban nem igazán működik a kommasszáció miatt.
A kérelmezőktől kérik a teljes kommasszációs dokumentációt, ezek viszont nagyon
nehezen beszerezhető dokumentumok. Emiatt nagy valószínűséggel módosítani kell
majd a vagyon-visszaszármaztatási törvénynek ezt a rendelkezését. Ami a
rehabilitációt illeti, a hozzánk beérkezett információk alapján a legnagyobb
problémát az jelenti, hogy az ügyészségek szinte minden esetben élnek hol az
ellentmondás, hol a fellebbezés jogával, és ezért nagyon lassan folynak a
rehabilitációs ügyek. Nagyjából egy hónappal ezelőtt kérést intéztem az
igazságügyi minisztériumhoz, melyben egy nagyon részletes, húsz alkérdésből
álló kimutatást kértem a rehabilitációs ügyek kapcsán, vagyis azt, hogy hány
ügy indult a régi és hány az új törvény alapján, a Felső Bíróságokra lebontva
törvényi vagy bírósági rehabilitációról van-e szó, hány ügyben élt az ügyészség
az ellentmondás jogával, hol élt a fellebbezés lehetőségével, hány sikeres és
hány elutasított ügy volt stb. Egyelőre még nem kaptuk kézhez ezt a kimutatást,
de ebből majd látni lehet, hogy az ügyészség túlzottan aktív működése miatt
haladnak-e az ügyek ilyen lassan, és akkor talán meg tudjuk gyorsítani az
eljárásokat. A két köztársasági elnök közös főhajtása az áldozatok előtt is ad
majd egy olyan jelzést a teljes állami adminisztrációnak és általában a
társadalom irányába, mely szerint az áldozatok közül csak nagyon kevesen voltak
háborús bűnösök, viszont politikai, etnikai, vallási, ideológiai okok miatt
érte őket jogsérelem, és az ő esetükben gyorsan le kell folytatni a
rehabilitációt – tette még hozzá Varga László.
Elenyésző számban vannak azok az ügyek, ahol a
rehabilitáció csak egyfajta erkölcsi elégtételt jelent, valamint ahol olyan a
rokonsági fok és olyan volt a jogsérelem, hogy valamilyen anyagi jellegű
juttatások járhatnak érte. Túlnyomórészt az elkobzott vagyon miatt indul meg a
felmenő rehabilitálása, ugyanis a vagyon-visszaszármaztatási eljárás
megindításának feltétele minden esetben a rehabilitációs eljárás megindítása és
sikeres befejezése. Csakhogy az ügyvédek tapasztalata az, hogy a kollektív
bűnösség körébe tartozó rehabilitációs eljárások igen lassan zajlanak.
Pavlov Žarko az egyike azoknak az ügyvédeknek,
akik a CMH irodán keresztül ezekkel az ügyekkel foglalkoznak. Mint elmondta, a
2006-os rehabilitációs törvény meghozatala óta vannak rehabilitációs esetei, és
a gyakorlat azt mutatja, a régi törvény szerint sokkal könnyebb és egyszerűbb
volt megvalósítani a rehabilitációra való jogot, mint most, ugyanis a régi
törvény kevesebb szakaszból állt, és kevesebb lehetőség volt annak
félremagyarázására, különféle értelmezésére, vagyis nem volt ennyi
akadékoskodás az ügyészség részéről.
– Eddig egyoldalú volt az eljárás, amelyet egy
háromtagú bírói tanács előtt kellett lefolytatni, és egy-két tárgyalás alatt
lebonyolítottuk az egész rehabilitációt. Az új törvény lehetőséget ad a Felső
Ügyészségnek, hogy beavatkozzon az ügybe, és bármilyen formában indítjuk meg az
eljárást, felsőbb utasításra az ügyészség közbelép, és minden rehabilitációt
ellenez, s ez olyan, mintha büntetőeljárásról lenne szó. Így engem, mint az
ügyfél képviselőjét védőügyvédi helyzetbe hoznak, vagyis nem az ügyészségnek
kell bizonyítania, hogy a rehabilitációra váró személy bűnös, hanem nekem, hogy
ártatlan.
Az ügyvéd szerint az elvi hozzáállással van gond,
ami igen sok problémát okoz, hiszen egy rehabilitációs tárgyat nem tudnak öt
tárgyalás alatt sem befejezni. Az államnak kellene rendelkeznie a szükséges
dokumentációval, hiszen az ügyfeleknek legtöbbször nincsenek meg a
megfelelő papírjaik, ha pedig az ügyvédek fordulnak a levéltárakhoz,
legtöbbször nem adják ki nekik a dokumentumokat, így pedig nem tudják mi alapján
felállítani az igénylést, beadni az indítványt. A másik probléma maga a törvény
értelmezése. Van egy olyan törvényi rendelkezés, miszerint nem lehet
rehabilitálni azokat az embereket, akik az egykori megszálló erőkhöz tartoztak,
vagy segédkeztek, vagyis quislingek (kviszlingek) voltak. Erről az állami
bizottság készített egy listát is. Van azonban egy másik szakasz, mely szerint
csak akkor nem lehet ezeket az embereket rehabilitálni, ha az eljárás során
bebizonyosodik, hogy valóban háborús bűnöket követtek el.
– Az az érzésem, hogy a bíróság nem olvassa végig
a törvény minden szakaszát, ugyanis ha valaki háborús bűnösként szerepel a
listán, azonnal úgy tekintik, hogy őt nem lehet rehabilitálni, és nem vesznek
tudomást a törvénynek erről a szakaszáról. Az egyik ügyben egy nagyon jómódú
parasztembert kell rehabilitálnom, akinek volt tanyája, földje, jószágai és a
városban egy háza. A rendőrség megállapította, hogy ez az illető elhagyta a
tanyáját, és elmenekült. De ez nem igaz, csak bejött a városi házába, viszont
ilyen indokkal elkobozták a vagyonát. Dokumentumokkal tudom bizonyítani, hogy
az illető nem menekült el, hiszen a háború után is itt élt, és itt is halt meg.
De ahelyett, hogy a bíróság rehabilitálná az illetőt, mert ez alapján az állam
törvénytelenül kobozta el a vagyonát, előkerült egy feljelentés, miszerint az
embert megvádolták, hogy a háború idején nemzeti alapon egy szerb asszonytól
apróságokat lopott el, ezért a megszálló erőket segítette, és szerepel a
listán. Hiába mutattam rá, hogy az ember egy tehetős gazda volt, és nem volt
szüksége másoktól lopni, és ha lopott is volna, ami bűncselekmény, akkor
eljárást indítottak volna ellne a feljelentés alapján, de elutasították a
kifogásaimat, és minden egyéb bizonyítékot elvetettek. Fellebbeztem az ügyben,
és most várom az újabb döntést. Nehezen és lassan lépünk előre, a csúrogi,
mozsori és zsablyai magyarok ügyében pedig végképp nem haladnak a dolgok. Úgy
érzem, nincs meg a kellő akarat, és nem is abba az irányba halad a
rehabilitáció, mint azt a törvényben leírják. Eddig egyik eljárás sem
fejeződött be, ugyanis még azokban az esetekben is, ahol a Felsőfokú Bíróság az
új törvény alapján a keresetet benyújtó javára döntött, az ügyészség minden
esetben fellebbezett, és másodfokú jogerős döntés még egyik esetben sem
született. Olyan ez, mintha az állam arra törekedne, hogy minél kevesebb embert
rehabilitáljanak, és a későbbiekben minél kevesebb anyagi térítés kifizetésére
vagy vagyonvisszaadására kerüljön sor – mondta az ügyvéd.
Magyar
Szó, 2013. március 3., 14. o., vagy http://www.magyarszo.com/hu/1898/hetvege/93010/Neh%C3%A9zkes-rehabilit%C3%A1ci%C3%B3.htm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése