VMSZ-es öndicséret: ifjabb Pásztor szerint a párt képviselői nagyszerűen teljesítenek a szerb parlamentben

Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) köztársasági képviselője az egyik szabadkai helyi televízióban vendégszerepelve

kijelentette, hogy a nehéz gazdasági helyzet ellenére pénzt kell biztosítani az ún. Y-elágazás, azaz terelőút kiépítéséhez, valamint a Népszínház épületének "felújításához".

Minden jóérzésű ember zsebében kinyílik a bicska, amikor valamelyik VMSZ-es tisztségviselő elkezd "küzdeni" a pártja által brutálisan likvidált létesítmény "feltámasztásáért". Ők azonban kitartóan fitogtatják sajátos politikai-építészeti nekrofíliájukat.  

Pásztor junior kiemelte, hogy pártja sohasem volt demagóg, nem ígérgetett - főleg olyasmit, ami nem tőle függött. Mint mondta, nem tudja mennyire reális az említett beruházásokhoz szükséges pénz biztosítása, de a VMSZ-es képviselők ezen a téren minden tőlük telhetőt megtesznek.

Ha a pártjuk nem rombolta volna le (teljesen feleslegesen) a Szabadka legnagyobb büszkeségének számító épületet, most nem kellene nekik annyira "törekedniük, küzdeniük és erőlködniük".

P. B. továbbá kihangsúlyozta, hogy a VMSZ - noha ellenzéki párt a szerb parlamentben - képviselői révén néhány fontos célt teljesített. Egyebek között VMSZ-es sikerként emelte ki "a vajdasági magyar polgári lakosság ellen 1944/45-ben elkövetett aktusok elítéléséről szóló képviselőházi nyilatkozat" elfogadását.

Mint tudjuk, ez a nyilatkozat gyakorlatilag semmit sem ér, hiszen elmaradt a szerb fél bocsánatkérése, az ártatlan magyar áldozatok rehabilitálása, hozzátartozóik és leszármazottaik kárpótlása, valamint a magyarság ellen elkövetett vérengzések még életben lévő elkövetőinek felkutatása és az ellenük indítandó bírósági eljárások lebonyolítása. Arról nem is beszélve, hogy a szerb társadalom továbbra is kollektív bűnösként tekint az itteni magyarságra.

Én tehát P. B. helyében nem nagyon dicsekednék ezzel a "sikerrel". Mint ahogyan azzal sem dicsekednék, hogy a VMSZ képviselői a parlamentben úgymond megszavaztatták a kis értékű lopások értékhatárának 5 ezer dinárra való csökkentését.

A gyakorlatban ugyanis kiderült, hogy ennek az égvilágon semmilyen hatása nincs a közbiztonságra. Pl. az újvidéki és a szabadkai utcák manapság veszélyes New York-i négernegyedekre emlékeztetnek. Az elkövetők nem csak éjszakánként, hanem immár fényes nappal is megtámadnak, megvernek, megsebesítenek, kirabolnak védtelen polgárokat, betörnek a házaikba stb.

Egyértelmű, hogy csak a polgárőrség bevezetése enyhíthetne a helyzeten. A polgárok ezt egyre több helyen követelik. Legutóbb a szabadkai Kisbajmok helyi közösség lakosai kérték az illetékesektől a polgárőrség felállítását, de nem találtak megértésre.

Nos, ennyit érnek a VMSZ "világraszóló" eredményei.

Közzétette: Fekete Lehel 2013. október 31. csütörtök, 09:00

Kapcsolódó cikkek: Tabu nélkül: Milyen párt a VMSZ, mire számíthat tőle a délvidéki magyarság? – villáminterjú Pásztor Bálinttal

Október 31.

Farkas napja.

Régi magyar személynév. A Farkas nevet a középkor óta folyamatosan használják. Jelentése a szó maga.

2003 – Takarékossági Világnap
1424 – Krakkóban megszületett I. Ulászló magyar király (III. Ulászló néven lengyel király), aki minden erejével a fenyegető török veszély elhárítására törekedett.
1517 – Luther Márton wittenbergi teológiaprofesszor közzétette 95 tézisét a búcsúcédulákkal való visszaélések, a katolikus egyház elvilágiasodása ellen, amellyel kezdetét vette a reformáció.
1795 – Londonban megszületett John Keats angol romantikus költő, akinek fő művei: „Endymion”, „Izabella vagy a bazsalikomcserép”, „Hyperion”, „A Szent Ágnes-este”, „Lamia”.
1851 – Désen megszületett Ilosvay Lajos kémikus, vegyész, a kémiai oktatás fejlesztésének kiemelkedő alakja.
1918 – Két sikertelen merénylet után Budapesten, a Hermina úti villájában lelőtték az 57 éves gróf Tisza István egykori miniszterelnököt.
1922 – Szilsárkányban megszületett Hegedűs András, aki 1955-56-ban a minisztertanács elnöke volt.
1926 – Meghalt a magyar származású Harry Houdini (eredeti néven: Weisz Erik), mágus és szabaduló művész.

1938 – Orson Welles mély megbánással bocsánatot kért, amiért a „Világok harca” című rádiójátéka országos pánikot okozott.

1984 – Új-Delhiben a 67 éves indiai miniszterelnök-asszonyt, Indira Gandhit lelőtte testőrségének két szikh katonája.

90 éve, 1923. október 31-én tette meg első útját a Kandó Kálmán gépészmérnök által kifejlesztett fázisváltós villanymozdony.

Az első villamos mozdony – Werner von Siemens cégének gyártmánya – 1879-ben mutatkozott be a nagyközönségnek Berlinben. Az apró mozdony három kocsit vontatott az 520 mm nyomtávú, háromszáz méter hosszú sínpályán. 1899-ben Svájcban már 40 km hosszú vonalat villamosítottak. 1901-ben a Siemens cég Németországban 23 km hosszan kiépített egy katonai vasúti pályát, ahol már villanymozdonyok húzták a vagonokat. A villanymozdonyok történetében nagy fordulatot jelentett a kiváló magyar mérnök, Kandó Kálmán színrelépése és tevékenysége. Az 1869-ben született Kandó a Műegyetemen szerzett gépészmérnöki oklevelet, majd Franciaországban, a Compagnie de Fives-Lille gyár mérnökeként teljesen új számítási módszert dolgozott ki indukciós motorok méretezésére. Sikereinek hírére Mechwart András, a Ganz gyár vezérigazgatója 1898-ban hazahívta, a Kandó által már itthon tervezett indukciós motorcsalád tovább növelte a gyár világhírnevét.

Kandó a motorokat a vasúti vontatásban is hasznosítani akarta, de amerikai tanulmányútja után arra a következtetésre jutott, hogy e célra a kisfeszültségű, egyenáramú módszer nem gazdaságos. Ehelyett a nagyfeszültségű, háromfázisú áramot használt, az első ilyen - alig 300 méter hosszú, de 20 méter szintkülönbséget leküzdő - villamosvasutat 1898 nyarára építette ki a Genfi-tó melletti Evianban egy szálloda és a gyógyfürdő között. A Ganz ezután 1902-ben Olaszországban elvégezte a 106 kilométer hosszú Valtellina vasútvonal villamosítását. A siker láttán az olasz kormány elrendelte a vasútvonalak villamosítását, és a feladatra Kandót kérték fel. Itáliában több mint 700 villamos mozdony készült közreműködésével, ezek többsége még az 1950-es években is üzemben volt. Kandó az első világháború kitörésekor tért haza, a Ganz és Társa Waggon és Gépgyár műszaki, majd vezérigazgatójává nevezték ki. Mivel ekkor már dolgozott fázisváltós rendszere fejlesztésén, saját kérésére felmentették, és a cég műszaki tanácsadója lett. A Magyar Államvasutak is felismerte a vasút villamosításának fontosságát. Kandót – a Ganz Villamossági Rt.-vel együtt – felkérték arra, hogy gyártsanak egy Kandó-rendszerű fázisváltós próbamozdonyt. Az első, 2500 lóerős kísérleti fázisváltós mozdony 1923. október 31-én futott végig először a Budapest-Dunakeszi-Alag próbavonalon. Működésének jellemzője volt, hogy a rendszer lehetővé tette a közhasználati erőművek 50 Hz periódusú áramának a vasúti vontatásban való közvetlen felhasználását. A munkavezeték 15 kV-os, 50 Hz-es áramát a mozdonyban a fázisváltónak nevezett új villamos gép alakította át.
Az első próbamozdony egyetlen mélyreható hiányossága a fázisváltó forgórészének túlmelegedése, és az emiatt néhányszor bekövetkezett szolgálatképtelenség volt. Főként emiatt és néhány más apróbb hiányosság elhárítása miatt vált szükségessé a próbamozdony villamos berendezésének átalakítására. Az átalakított fázisváltós próbamozdonyt 1928. augusztus 3-án helyezték üzembe, majd az egyre fokozódó terhelésekkel szerzett kedvező tapasztalatok alapján 1928. november 30-án a Kereskedelmi Minisztériumban meghozott döntés értelmében, a Budapest–Hegyeshalom vasútvonalnak a Kandó-féle fázisváltós rendszerrel történő villamosítását határozták el. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum

Almási Szilárd: Mi lehet a szoborlopás utáni hangos csend oka?

Almási Szilárd, a Pont Most civil szervezet elnöke mai sajtótájékoztatóján a turulmadarat ábrázoló szabadkai szobor ellopásának előzményeire és egyes közéleti szereplők azóta kifejtett magatartására igyekezett rámutatni. Különböző dilemmákat és kérdéseket vetett fel (amelyekre valószínűleg nem kap választ a "címzettektől").

A következőket mondta:

- A vajdasági magyar politikai valóság ritkán hazudtolja meg önmagát. Egyszerűen nem mond igazat, manipulál, hazudik, vádol, farkast kiált maga a farkas. 2013-ban ezen már senki sem csodálkozik, egyszerűen tudomásul vesszük, hogy tulipanos, zavaros tekintetükben a kommunista rezsim minden átkát magukban hordozva a szemünkbe hazudnak.

Aki ma hallgat az cinkos, ezért nem eresztjük le a labdát és a lécet is szinten tartjuk.

Magunk sem hittük, hogy megtörtenhetett Szabadkán: a 350-400 kilogrammos bronz turulmadarat kitépték a talapzatából és elvitték a helyszínről. Kalmár Ferenc szobrászművész törött szárnyú turulmadara a Zentai úti temetőben az 1944/45-os délvidéki vérengzések áldozatainak állított emléket Szabadkán.

Mára már csak a felháborodás és a nyilatkozatok maradtak - az igazak és a hamisak is. És van, aki a lehetőségeihez képest hallgat.

Engedjék meg, hogy pontosan idézzek a Magyar Nemzeti Tanács alapvető céljai közül: "a Szerbiában élő magyar nemzeti közösség és a közösséget alkotó egyének önazonosságának megőrzése és erősítese a szülőföldjén".

A közlemények megíródtak és semmi sem történik. Mindenki elhallgatott. Kérdezzük az illetékes hivatalokat, igy a Magyar Nemzeti Tanácsot is, vajon erejükhöz mérten megtettek-e mindent annak érdekében, hogy fény derüljön a tettesek kilétére, mert azt ugye senki sem gondolja komolyan, hogy két szakadt fémtolvaj lovaskocsijával el tudott lopni egy 400 kilós szobrot.

Nem elég magas sarkú cipőben kitipegni a helyszínre és szomorú szemmel két percben nyilatkozni és sajnálkozni.

Meg kell hangosan kérdeznünk az illetékesektől: látnak-e összefüggést a muravidéki Gyertyánoson 2013. október 18-an elhangzottak között, valamint a szoborlopással kapcsolatos elhallgatás - elhallgattatás és a közelgő választások között.

Engedjék meg, hogy idézzek Csorba Bélának, a VMDP elnökének a jegyzetéből: "Pasztor ugyanis kifejtette, hogy a magyarverések a "mi" (nyilvan a VMSZ-t értette alatta) érdekünkben történtek, mert a választások előtt a szétzilált magyar választótestületet össze kellett fogni valamivel. Mindezt akár úgy is érthette, hogy a magyarveréseket maguk a magyarok szervezték."

Pásztor tud valamit, amit nem oszt meg velünk?

Felmerül a kérdés: milyen összefüggés van a szoborlopás és azon kormányrendelet között, amely a kollektív bűnösségen alapuló közigazgatási döntések hatályon kívüli helyezéséről kellene, hogy döntsön.

Van egy rossz hírünk azok számára, akik elhallgatni és eltusolni akarják a kérdést: mi napirenden fogjuk tartani - tetszik ez vagy nem a kommunista pártból demokratává átvedlett politikai szélhámosoknak - szögezte le Almási Szilárd.

Közzétette: Fekete Lehel 2013. október 30. szerda, 12:15 
http://www.delhir.com/delvidek/magyarsag-koezelet/16047-almasi-szilard-mi-lehet-a-szoborlopas-utani-hangos-csend-oka-

Október 30.

Alfonz napja.

Germán eredetű név, jelentése nemes, készséges, harcra kész.

1520 – Megszületett Francois Clouet francia festő.

1821 – Megszületett Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij orosz író (Bűn és bűnhődés).
1823 – Hastingsban 80 éves korában meghalt Edmund Cartwright brit textilipari feltaláló, aki a gépi szövőszék feltalálásával forradalmasította a textilipart.
1839 – Párizsban megszületett Alfred Sisley angol származású francia impresszionista festőművész.1896 – Megszületett Ruth Gordon amerikai színésznő, aki 1952-ben férjével megírta az „Adam’s Rib”-et, és aki 1968-ban Oscar-díjat kapott a „Rosemary’s Baby”-ért.
1907 – Megszületett Ránki György zeneszerző.
1917 – Megszületett Dobozy Imre Kossuth-díjas író, újságíró.
1918 – Budapesten a felfegyverzett munkások és a katonák tüntetésével kezdetét vette az „őszirózsás” forradalom.
1946 – Megszületett Vhris Slade, aki olyan zenekarokben dobolt, mint a Manfred Mann’s Earth Band, az AC/DC, Gary Moore és a The Firm.
1960 – Megszületett Diego Armando Maradona argentín focista.

95 éve, 1918. október 30-31-én győzött Magyarországon a polgári demokratikus, közkeletű nevén őszirózsás forradalom, és megalakulhatott gróf Károlyi Mihály koalíciós kormánya.

Az első világháború elhúzódó harcai mélyreható következményekkel jártak az ország életére. Az Osztrák-Magyar Monarchia államszervezete az elszenvedett katonai vereségek, a külpolitikai elszigeteltség és a fenyegető forradalmak hatására működésképtelenné vált, a hátország elégedetlensége egyre erősödött. 1918. október 23-án a helyzet kilátástalanságát és saját tehetetlenségét felmérve a Wekerle-kormány lemondott. Október 24-re virradóra Budapesten - a Károlyi Mihály vezette Függetlenségi Párt, az Országos Polgári Radikális Párt és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt részvételével - megalakult a Magyar Nemzeti Tanács. A testület 26-án kiadott 12 pontos kiáltványában ellenkormánynak nyilvánította magát. Az aláírók követelték a háború azonnali befejezését, a német szövetség felbontását, az ország függetlenségének megteremtését, új választások kiírását az általános és titkos választójog alapján, valamint a demokratikus szabadságjogokat. A nemzetiségeknek az önrendelkezés jogát ígérte a program, abban a reményben, hogy így biztosítható lesz Magyarország integritása. A parasztság számára nagyszabású földreformot helyezett kilátásba, és szociálpolitikai reformmal kívánt javítani a munkások és a hazatérő katonák helyzetén.

A főváros lakossága, a vidék és a sajtó nagy része lelkesen fogadta a közleményt, mindenki arra számított, hogy az uralkodó Károlyit fogja felkérni kormányalakításra, de IV. Károly visszarettent ettől a lépéstől. Emiatt október 28-án hatalmas tömeg indult Pestről Budára, hogy Habsburg József főhercegtől Károlyi kinevezését követelje. A tömeget a Lánchíd pesti hídfőjénél rendőrök támadták meg, és az összecsapás, az úgynevezett "lánchídi csata" során több tüntető meghalt, mintegy 60-70-en pedig megsebesültek. József főherceg gróf Hadik Jánost, a konzervatívok egyik képviselőjét kérte fel a kormány összeállítására, bár erre az események felgyorsulása miatt már nem volt mód.
Október 30-án tüntetők lepték el a főváros utcáit, és a budapesti rendőrség is testületileg csatlakozott a felkelőkhöz. Délután a Károlyi-párt központjához és a Nemzeti Tanács ideiglenes székhelyéhez, az Astoriához vonult a tömeg. A tüntetők a forradalom mellé átálló katonákkal együtt – akik a k.u.k. sapkarózsák helyére őszirózsát tűztek – elfoglalták a főváros fontosabb középületeit, a közlekedési csomópontokat, a telefonközpontokat, feltörték a fegyverraktárakat, politikai foglyokat szabadítottak ki a Conti utcai fogházból. Este tíz órakor a felkelők a Katonatanács utasítására a Keleti pályaudvarnál megakadályozták a frontra küldött két menetszázad bevagonírozását és elindítását.
Az események hatására október 31-én hajnalban József főherceg a király nevében haladéktalan kormányalakítással bízta meg Károlyi Mihályt, és a Magyar Nemzeti Tanács pártjainak részvételével megalakulhatott a polgári-szociáldemokrata koalíció. Károlyi néhány órával a kinevezése után meghirdette programját, mely lényegében megegyezett a Nemzeti Tanács október 26-i kiáltványával. A munkásság az utcára vonulva éltette a forradalmat, a lapok az őszirózsás forradalom győzelmével voltak tele, a Nemzeti Tanács plakátjai pedig a rend fenntartására szólították fel a katonákat, a munkásokat és a polgárokat. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum

A képen: A Népköztársaság (Első magyar köztársaság) miniszterelnöke, majd köztársasági elnöke

Válasz(féle) Hajnal Jenőnek

Önmagától is elhatárolódott

Az én véleményem nekem elegendő és fenntartom a jogot, hogy azt védjem, minden konszenzussal, minden többséggel ellentétben, bárhol és bármikor. Mindenki, aki nem ért velem egyet, számot kérhet, sorba állhat és megcsókolhatja a fenekemet.

Christopher Hitchens

Hajnal Jenő reagálásából számomra nem világos, hogy most a Délhír portálnak adott interjúmtól, vagy a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet (VMI) – amelynek igazgatója – kiadásában megjelent, A magyar közösség Szerbiában című könyvemtől (melynek felelős szerkesztője) határolta el magát.

Amennyiben az interjúmtól határolta el magát, arra természetesen joga van, függetlenül attól, hogy személyiségét egy szóval meg nem említettem. Nekem viszont arra van jogom, hogy elmondjam a véleményem, ha megkérdeznek. Más dolog, hogy ez tetszik-e valaki(k)nek, vagy sem.

A Délhí portál megkeresett, interjút kért tőlem, én pedig válaszoltam a kérdésekre, ahogyan tudtam. A 67 életévem és a jogi pályán eltöltött 43 munkaév, a 24 megjelent könyv és a sok száz írás, amit (több nyelven is) publikáltam, talán feljogosít arra, hogy elmondjam, hogyan látom a vajdasági magyarok helyzetét. Ezzel lehet egyet nem érteni, „elhatárolódni”, csak éppen meg kellene mondani, hogy mi az, ami nem fedi a valóságot. Ez viszont Hajnal Jenő szövegéből sajnos kimaradt. Nem kell aggódni, az „elhatárolódásával” bizonyára bebiztosította magát a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) vezetőségénél.

Abban az esetben viszont, ha Hajnal Jenő a könyvemtől határolta el magát, akkor nagyon furcsa szituáció állt elő. Mivel Hajnal nem csak a VMI igazgatója, de a könyv „felelős szerkesztője” is, ez azt is jelentené, hogy önmagától is elhatárolódott.

De ha már kikényszerítette belőlem, elmondom:

Azt írja, a kötet megjelenését „hosszú előkészítés, alapos előmunkálatok” előzték meg. Ebből azonban az olvasó nem tud(hat)ja meg, hogy a könyv nem „másfél évig” készült, mint ahogy Hajnal Jenő írja, hanem már 2010-ben, a 2000. október 5-i hatalomváltás 10. évfordulójára meg kellett volna megjelennie. Aztán a VMI-nek mindig fontosabb volt valamilyen más kiadvány (esszé, vagy novella kötet), mint a vajdasági magyarok aktuális helyzetét bemutatni igyekvő kiadvány. Persze, egy szóval sem mondom, hogy ilyen köteteket nem kell kiadni, csak éppen valamiféle egyensúlyt kellene tartani a társdalom-tudományi kiadványokkal, amelyekből egyre kevesebb van.

Az én könyvemnek a megjelenésre pedig folyamatosan tolódott, majd megjelenik februárban, majd júniusra meglesz… Mondhatnám azt is, hogy szabotálódott. Már úgy volt, hogy visszavonom a kiadótól. Ha Bárdi Nándor, a könyv szerkesztője nem lett volna kitartó, talán meg sem jelenik. Köszönve persze Matuska Márton, valamint Bálint István közismert újságírók recenziójának is.

Embertelen nagy munkát végeztem, hogy a könyv kéziratának időszerűségét megtartsam. Félévenként csaknem teljesen újra írtam, mivel nem akartam olyan kéziratot kiadni, amelyikben régi adatok vannak. Nagyon jól tudja ezt Hajnal Jenő is. (Egyébként CD-n megvan a könyvnek minden változata, amit postáztam neki. Remélem, akad majd valaki, aki ezeket fel tudja majd használni, összehasonlító tanulmány készítéséhez a vajdasági magyarok helyzetének alakulásáról.)

A könyv történetéhez tartozik az is, hogy a Magyar Tudományos Akadémiában (MTA) kerekasztal vitát javasoltam a kéziratról. Erre azért nem került sor, mivel Pesten „mind Vékás (János), mind Várady (Tibor) elutasította” azt. Pedig csak az szerettem volna, hogy végre legyen egy valós tanulmány a vajdasági magyarok helyzetéről. Ez, persze, egyesnek nem felel meg, mert akkor meglátszik, hogy itt bizony problémák is vannak.  

Sok akadályt kellett, tehát, leküzdenem, amíg a könyv megjelent. Olyan megjegyzések is voltak a felelős szerkesztő részéről, hogy „sok benne a név”, „a politika”, meg hogy „hagyjam ki” ezt vagy azt a részt. Kérdezem én: Lehet a nemzeti kisebbségi jogokról írni politikamentesen?

Aztán a könyv elején köszönetet akartam nyilvánítani az Európa Tanács egyik független magyar képviselőjének a támogatásáért, de azt sem nem lehetett, mivel az „Jobbikos képviselő”, stb. Azt már csak mellékesen említem, hogy sokéves munkámért – honorárium helyett – könyveket és (most már) bírálatot kaptam.  

Arra a megállapításra jutottam, hogy nálunk könyvet írni a jelenlegi körülmények között nem érdemes. A kiadókat, a szerkesztőségeket a vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) által támogatott és a Magyar Nemzeti Tanács által kinevezett személyek uralják. Ha ezekkel nem vagy jóba, nem dicshimnuszt írsz a VMSZ-ről, nem tartozol valamelyik vezetőjének a holdudvarához, akkor bizony „hiába meszeltél”. Ha pedig ezt elmondod, rád sütik, hogy „rosszindulatú” vagy, „gyengíted”, „rombolod” a közösséget.

Csak két példát említek: Készítettem egy Európai Integrációs Lexikont (Forum könyvkiadó, 2007.). Korhecz Tamás (akkor kisebbségügyi titkár) ennek a megjelentetést nem támogatta. Támogatta viszont a Szegedi Állam- és Jogtudományi Kar Európai Tanulmányi Központja, az Esély a stabilitásra és a Közösségek Európájáért Alapítvány. A könyvhöz az előszót Becsey Zsolt, az Európai Parlament akkori képviselője írta. Bizonyára nem tette volna, ha nem tartja arra érdemesnek a kéziratot.

Korhecz Tamás (most az MNT elnöke) – ezt is bennfentestől tudom – nem támogatta a négyköteles szerb-magyar (817 oldalas) Jogi szótáramnak (Árgus, Újvidék 2011) a kiadását sem. Az MNT aztán (több millió forint támogatással) kiadott egy ugyanilyen csak jóval szerényebb, mindössze (170) oldalas szótárat. Az eseményről a Magyar Szó persze első oldalon számolt be, miközben az én szótáramat agyonhallgatta. Soroljam tovább?

A másik dolog, ami miatt válaszolok Hajnal Jenő „reagálására”, az egyszólamúságra törekvés, ami az írásából kicseng. Ha úgy képzeljük el „a vajdasági magyar kultúra közösségteremtő és -építő szerepének erősítését” hogy mindannyian egyformán gondolkodunk, egy pártnak a szekerét akarjuk tolni, méghozzá nem is biztos, hogy jó irányba, akkor én abban nem szeretnék részt vállalni.

El kellene, tehát, gondolkodni a felelős tisztségben lévő uraknak: Milyen kultúrát és milyen könyvkiadást is akarunk? A jelenlegi viszonyulás ugyanis nem segíti elő a kultúra fejlődését, sokszínűségét, pluralizmusát, a közösség fejlődését pedig egyenesen hátráltatja. (A Magyar Szó, amióta Varjú Márta a főszerkesztő nem közli az írásaimat, újabban pedig már a Vajdaság Ma sem. Ennyit a sajtószabadságról. Pedig valamelyik nagyokos azt mondta: „A fejlődést csak a vélemények ütköztetése viszi előre”.) 

Sajnos mindez a rossz emlékű egypártrendszert idézi, amelyben „minden szép és ideális”, amelyben mindenki egyformán gondolkodik. Olyan rendszert, amelyben nem az érvek, a tények és a bizonyítékok a fontosak, hanem hogy mit mondasz, írsz a „legnagyobb pártról”, amely „engem kinevezett”, vagy annak vezetőjéről. Köszönöm szépen, de ebből nem kérek. Azt viszont határozottan megígérem, hogy továbbra is elmondom a véleményem. Ha tetszik, ha nem.      

Bozóki Antal

Újvidék, 2013. október 29.

Kapcsolódó írás: 

Reagálás és elhatárolódás – Bozóki Antalnak a DélHír című portálon megjelent interjújára

http://delhir.info/delvidek/magyarsag-koezelet/16000-reagalas-es-elhatarolodas-bozoki-antalnak-a-delhir-cim-portalon-megjelent-interjujara

Reagálás és elhatárolódás – Bozóki Antalnak a DélHír című portálon megjelent interjújára

Keserűséggel és szomorú szívvel olvastam Bozóki Antalnak, az Árgus vajdasági kisebbségjogi civil szervezet elnökének, A magyar közösség Szerbiában című, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet kiadásában megjelent könyv szerzőjének interjúját a DélHír hírportálon, amely már címében is megtagadja azt a közös szándékot, amely szerzőt, szerkesztőt és kiadót másfél évvel ezelőtt arra ösztönzött, hogy egy olyan kisebbségjogi kézikönyv jöjjön létre, amely a szerző szerint abban segít majd vajdasági magyar nemzeti közösségünknek, „hogy tudjuk, kinek mihez van joga” Szerbiában.  

Szomorúságom és neheztelésem oka, hogy egy számomra kisebbségjogi kézikönyv, a szerző szerint „többszintes társadalomtudományi tanulmány”, míg a szerkesztő szerint „közösségi önszemléleti dolog” megjelenése és bemutatása valójában saját pártpolitikai nézetei kifejtésének az ürügyévé vált, pedig a kötet hosszú előkészítése, alapos előmunkálatai, különösen a kötet szerkesztőjének, Bárdi Nándor történésznek, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontja Kisebbségkutató Intézete tudományos munkatársának, osztályvezetőjének elmélyült, lelkiismeretes, mindenre kiterjedő munkája és szaktudása épp azt szerette volna elkerülni, amivel ebben az interjúban a szerző a napi pártpolitikai vádaskodások szintjére süllyesztette azt a hatalmas adathalmazt és összegyűjtött ismeretet, amelyet annak a kisebbségnek, pontosabban nemzeti közösségnek a szolgálatába szerettünk volna állítani, amely annyi megpróbáltatás, csapás és küzdelem után is talpra tudott állni ki tudja már hányadszor – hála azoknak, akik közösségben tudtak és akartak gondolkodni és cselekedni.

Nagy kár, amikor egy ilyen kizárólagos nézeteket felvonultató, érveket nélkülöző emberi nyilatkozat, vallomás megkérdőjelezi mindazt a munkát, amelyet maga Bozóki Antal legújabb könyve is igyekezett nyilvántartásba venni, összegyűjteni és okos használatra felkínálni – a kiadó meggyőződése szerint – nem azzal a szándékkal, hogy minden olyan eredményt megkérdőjelezzen, amit most ez az interjú gátlástalanul megtesz „politikai és erkölcsi” felelősségtudat nélkül a rosszindulat és a rombolás erejével. Mindehhez a Vajdasági Magyar Művelődési Intézetnek mint kiadónak természetesen már nem lehet semmi köze, s vállalhatatlan is számára, hiszen tevékenységének egyik legfontosabb fejlesztési területe a vajdasági magyar kultúra közösségteremtő és -építő szerepének erősítése, nem pedig gyengítése, rombolása. Akkor, amikor intézményünk alapvető célját és feladatát abban látja, hogy mindig a valós tények ismeretében és segítségével konszenzusos gondolkodásra és cselekvésre ösztönözze elsősorban a vajdasági magyar nemzeti közösség társadalmi kulcsszereplőit, azaz mindazokat a személyeket, akik a magyarság mai helyzetének változásában érdekeltek, legnagyobb erejét pedig a konszenzusteremtésben és saját adottságainak (erőforrás és tudás) hasznosításában találja meg, csak elhatárolódni lehet attól a szélsőséges és kirekesztő megnyilatkozástól, amely Bozóki Antal interjújának nagy részét uralja, és amelynek apropója legújabb könyvének friss megjelenése volt.

Zenta, 2013. október 27.

Hajnal Jenő,
a VMMI igazgatója,
a kiadvány felelős
kiadója és szerkesztője
Közzétette: Terhes Tamás 2013. október 29. kedd, 11:00 

Kapcsolódó írás:
"Pásztornak és Korhecznak mielőbb távoznia kellene nem csak a politikából, de a közéletből is" - Interjú Bozóki Antallal, az Árgus vajdasági kisebbségi jogvédő szervezet elnökével

(Más) napló 22.

MRKIĆ (IS) MEGÍGÉRTE

Mikor törlik a kollektív bűnösséget?

A szerb parlament – a csúrogi (2013. június 26-i) „történelmi jelentőségű megbékélést” megelőzően (2013. június 21-én) nyilatkozatban ítélte el „a vajdasági magyar polgári lakosság ellen 1944-45-ben elkövetett azon aktusokat, amelyekkel meghatározott személyeket nemzeti hovatartozásuk miatt életüktől, szabadságuktól vagy más jogaiktól bírósági vagy közigazgatási döntés nélkül megfosztottak”.

A dokumentum erről így fogalmaz:  

„3. A Szerb Köztársaság Képviselőháza meggyőződését fejezi ki, hogy a tolerancia szellemének a nemzeti közösségek, valamint a Szerb Köztársaság valamennyi polgára közötti megbecsülés erősítésének az érdekeit szolgálja azon nemzeti közösségeknek a kollektív felelősség alól való felmentése, amelyeket az egykori állami szervek döntései kollektív bűnösséggel sújtottak a második világháború után a Vajdaságban.”¹

A parlamenti nyilatkozat elítélte ugyan a katonai közigazgatás hozta határozatot, amellyel kimondta a Csúrog, Mozsor és Zsablya magyarjaira a kollektív bűnösséget,² de ezúttal sem került sor azok egyértelmű és határozott semmissé nyilvánítására.

Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnökének minőségében, a csúrogi emlékmű befejezési munkálatai alatt kijelentette: „abban is bízik, hogy szerdáig (azaz 2013. június 26-ig – B. A.) a szerb kormány hatályon kívül helyezi a három falu: Csúrog, Mozsor és Zsablya magyar lakosságának kollektív bűnösségéről szóló határozatot”.³

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) Választmánya (a július 15-én nyilvánosságra hozott közleményében)² „aggodalommal konstatálta, hogy az 1944/45-ben kollektív büntetéssel sújtott magyarokra vonatkozó korabeli rendeletek hatályon kívül helyezése a szerb kormányfő ígéretei ellenére nem történt meg”, holott – a párt ismeretei szerint – ezt „már a köztársasági elnökök közös főhajtása előtti kormányülésre tervezték, de állítólagos technikai okok miatt elhalasztották”.⁴

Ivan Mrkić szerb külügyminiszter budapesti látogatása során – 2013. október 7-én – „megígérte, a szerb kormány a közeljövőben hatályon kívül helyezi a három dél-bácskai magyar falu, Csúrog, Mozsor és Zsablja lakóinak kollektív bűnösségét kimondó határozatokat”.⁵ Szavai szerint a nemzeti kisebbségek erősíthetik a két ország barátságát, ezért is döntött úgy a szerb kormány, hogy visszavonja a három településsel kapcsolatos „elfogadhatatlan határozatokat”.⁶

            A nyilatkozat figyelmesebb elemzéséből arra lehetne következtetni, hogy a szerb kormány ebben az ügyben már „döntött”. Mrkić azonban nem pontosította, hogy mit ért a „közeljövő” alatt. Tény viszont, hogy a korabeli rendeletek hatályon kívül helyezése mindezidáig nem történt meg.

Pásztor István, a VMSZ és a vajdasági parlament elnöke Budapesten ugyanakkor az nyilatkozta, hogy „halottak napja előtt megszülethet az a szerbiai kormányrendelet, amely megszünteti a csúrogi, mozsori és zsablyai magyarok kollektív bűnösségét” ⁷

            Az ’56-os magyar forradalom és szabadságharc alkalmából október 23-án a szabadkai Jadran színházban mondott ünnepi beszédében Pásztor „megjegyezte, a Vergődő madár ellopásakor⁸ különös politikai üzenet, hogy még mindig nincs kormányrendelet a kollektív bűnösségen alapuló közigazgatási döntések hatályon kívül helyezéséről”.  – Technikai kérdés, mondják, de a halasztása politikai üzenet – fogalmazott Pásztor.⁹ Felvetődik azonban a kérdés: Mit tett Pásztor, a Tartományi Képviselőház és a VMSZ elnöki pozíciójából, a kollektív bűnösség megszüntetése érdekében?

Valamilyen jogi aktus elítélése és annak hatályon kívül helyezése között óriási a különbség, illetve mások a jogkövetkezmények.

A vitatott rendelet hatályon kívül helyezése egyúttal a három falu meghurcolt lakosainak a törvény erejénél fogva való rehabilitálását is jelentené (törvényes rehabilitáció). Ennek pedig az lenne a további következménye, hogy minden elvett ingatlant vissza kellene szolgáltatni a volt tulajdonosoknak, vagy kártalanítani kellene azokat, akik még élnek, illetve a leszármazottaikat. Erről is dönteni kellene most a szerb kormánynak.

Ilyen megvilágításban talán érthetőbb, hogy június óta miért húzódik-halasztódik az ominózus rendeletek hatályon kívül helyezése. Lesz-e megoldás?

A nemzetközi jog szerint, a kormányfő és a külügyminiszter nyilatkozata jogilag és erkölcsileg is kötelezi az országot, amelyet képviselnek. Kíváncsian várjuk most, hogy halottak napjáig (november 2.) előkerül-e a Vergődő madár, és hogy a szerb kormány meghozza-e a megígért rendeletet. Ezek nélkül pedig kérdésesé válhat a „megbékélési folyamat”.

Újvidék, 2013. október 28.

Bozóki Antal

__________

1. Deklaracija Narodne skupštine [A Képviselőház nyilatkozata]. 2274. Službeni glasnik RS, 2013. június 21. 54. sz. 3.

2. A Megszállók és Segítőik Vajdasági Bűncselekményeit Megállapító Bizottság, a 2/45 számú, 1945. január 22-i keltezésű szigorúan bizalmas határozatával az akkori zsablyai járáshoz tartozó Csurog község minden magyar lakosát „háborús bűnösnek nyilvánította”.

Egyes szerb történészek véleménye szerint a kollektív bűnösség elvét megalapozó bizottsági döntés meghozatalára csak a csurogi magyarokra vonatkozóan került sor. A zsablyai és mozsori magyarokkal kapcsolatos ilyen döntés létezéséről a történészek nem tudnak, illetve ismert történelmi források erre nem utalnak, a döntést viszont rájuk is alkalmazták. Más történészek viszont azt állítják, hogy a zsablyai és mozsori magyarokra vonatkozó ilyen határozat is létezik.

3. K-k: Majdnem kész a csúrogi emlékhely. Magyar Szó, 2013. június 24. 4., vagy http://www.magyarszo.com/hu/2013/kozelet/98366/Majdnem-k%C3%A9sz-a-cs%C3%BArogi-eml%C3%A9khely.htm

4. VMDP: Nemzetközi testületek bevonására van szükség. http://www.vajma.info/cikk/kozlemenyek/1992/VMDP-Nemzetkozi-testuletek-bevonasara-van-szukseg.html, 2013. július 15. [22:02] és Magyar Szó, 2013. július 17., 4. o.

5. MTI: Mrkić megígérte, törlik a kollektív bűnösségről szóló határozatot. Magyar Szó, 2013. október 8. 1.

6. Uo.

7. Pásztor István szerint már októberben megvalósulhat Mrkić ígérete. Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, XI. évf. 229. szám, 2013. október 9.

8. Ismeretlen tettesek ellopták Szabadkán az 1944/45-ös vérengzések emlékére állított Vergődő madár nevű szobrot, a talapzatát pedig megrongálták. Az emlékmű eltűnését október 19-én a Német Népi Szövetség elnöke jelentette. Diósi Árpád: Veszélyben a megbékélés. Magyar Szó, 2013. október 22. 1. 5.

9. dió: A szabadság napja: Magyar Szó, 2013. október 24. 1 4.

Október 28.

Simon napja.

A héber eredetű Simeon név görög Szimon alakváltozatából származik. Jelentése: meghallgatás

1636 – Massachusetts államban, Cambridge-ben megalapították Amerika első egyetemét, amelyet később John Harvard puritán teológusról neveztek el.
1759 – Megszületett Georges Jacques Danton, a francia forradalom egyik vezéralakja.
1843 – Megszületett Báró Bánffy Dezső politikus, miniszterelnök (1895.01.15-től 1899.02.26-ig).
1844 – Meghalt Kisfaludy Sándor költő (Himfy szerelmei).
1871 – A Tanganyika-tó melletti Udzsidiban Henry Morton Stanley, brit újságíró és Afrika-kutató megtalálta a négy éve elveszettnek hitt David Livingstone brit hittérítőt, kutatót és utazót.
1886 – Felavatták a szabadság szobrot New Yorkban.

1914 – New Yorkban megszületett Dr. Jonas Edward Salk amerikai mikrobiológus, aki 1954-ben kifejlesztette a gyermekbénulás elleni oltóanyagot.
1937 – Megszületett Graham Bond, zenész és zenekarvezető, a brit blues királya.
1941 – Megszületett Hank Marvin, a 60-as évek leghíresebb instrumentális zenekarának, a Shadows-nak a gitárosa.
1944 – Budapesten megszületett Dombóvári Gábor újságíró.

Ötven kilométer mindannyiunkért

A Székelyföld autonómiája nem csupán erdélyi magyar kérdés

Matuska Márton beszéde a VMDP képviseletében Topolyán, 2013. október 27-én, a székelyföldi meneteléssel sorközösséget vállaló gyűlésen.

A világ magyarsága egybetartozásának napjaként vehetjük számba a mait. Aki ebből kimarad, az könnyen magára marad. Engem örömmel tölt el, hogy a délvidéki magyarság politikai pártjai egyikének hívására minden pártunk képviselője eljött. Az az egy távollevő vessen magára.

Három héttel ezelőtt jártam Székelyföldön. Hoztam magammal egy székely kalapot, hogy itt meglengethessem. Már akkor a mai ötven kilométer hosszúra tervezett felvonulás lázában éget nem csupán a vidék, hanem egész Románia magyarsága. Azt követelik, amit 1990-ben, Ágoston András, a frissen alakult VMDK alapító elnöke az akkori évkönyvben így fogalmazott meg: „Úgy véljük, hogy a többpártrendszerű pluralista társadalomban … megvan a helye … a kisebbségi önkormányzatnak, ami lehetővé teszi a kisebbség kollektív jogainak érvényesítését, anélkül, hogy ezzel csorbulnának az állami szuverenitás körébe tartozó jogok. Csakis a demokratikus kollektív jogok birtokában és ügyeinket a lehető legnagyobb önállósággal intézve juthatunk el a célhoz a vészesen felgyorsult asszimilációs folyamatok megfékezéséhez.”

Nem túl sokan figyeltek oda a huszonhárom évvel ezelőtt megfogalmazottakra. Mostanra azonban eljutottunk már odáig, hogy ugyanilyen célok elérése érdekében vállalunk szolidaritást a Topolyától hatszáz kilométerre eső, többségében magyarok lakta területen, ötven kilométer hosszú felvonulást tartó tíz és tízezer magyarral. Ugyan e célért Kanadától Ausztráliáig megmozdultunk. Világüggyé vált az utódállamokban a magyar autonómia kérdése.

Székelyföld magyar lakói! Íme, üzenjük Topolyáról is: egy a célunk! Ennek jeléül emeljük a magasba a kezünkbe tartott kicsi székely zászlóinkat!

Veletek vagyunk!

Tudatában vagyunk annak, hogy a Székelyföld autonómiája nem csupán az erdélyi magyarok ügye, hanem minden magyaré. A magyarországiaké és a világ bármely más pontján élőké. Hirdethetjük meggyőződéssel,  s mostanában, a magyar állampolgárságunkkal bizonyíthatjuk is, hogy egy a nemzet. Mindannyiunk érdeke, hogy összefogással újra megteremtsük az erős, szilárd Magyarországot, hogy legyen kire támaszkodnunk.

Mit várhatunk el azoktól, akik egymás ellen próbálják most is uszítani az országban, és az annak határain kívül élő magyarokat? Nagy szó-e, ha úgy fogalmazok, hogy bizony szentistváni a feladatunk. Hiszen nem csupán nemzeti autonómiáért kell tüntetnünk és küzdenünk. Magyarország szuverenitásáért is.

Évszázadokkal ezelőtt úgy fogalmaztunk, hogy nem tudott megsemmisíteni bennünket sem török, sem tatár. Most ehhez hozzátehetjük, hogy két elveszített világháború sem, a rövid időre ránk telepedett nácizmus, és a közel fél évszázadon át rajtunk uralkodó kommunizmus sem. De mire számíthatnánk, ha az anyaország nem támogatná a régióban tömegben élő magyarok autonómiaköveteléseit? Mire mehetünk, ha mi jövőre nem támogatjuk a szavazatainkkal azt a politikai vonalat, amely Magyarország megerősítésén fáradozik?

Lengessük meg újra a székely zászlót Topolyán is, a délvidéki magyarok nevében. S bízzunk benne, hogy ők is mellettünk fognak állni, ha akár nemzetközi, akár itteni porondon a közös ügyünkért, a magyar autonómiánkért emeljük föl szavunkat!

"Pásztornak és Korhecznak mielőbb távoznia kellene nem csak a politikából, de a közéletből is"

Interjú Bozóki Antallal, az Árgus vajdasági kisebbségi jogvédő szervezet elnökével

Még ropogósak a lapjai, annyira friss a most elkészült könyve. Miről szól a könyv? Miért vágott neki annak megírásába? Kiknek ajánlja a kiadványt, és hol találkozhatnak vele az emberek?

A zentai székhelyű Vajdasági Magyar Művelődési Intézet (VMMI) kiadásában szeptember végén  jelent meg A Magyar Közösség Szerbiában c. könyvem. Mint ahogyan a címe is mondja, az itteni magyar közösségről szól.

Ez egy többszintes társadalom-tudományi tanulmány, amely áttekintést ad a vajdasági magyar közösség általános demográfiai és gazdasági helyzetéről, valamint azokról a jogi, politikai és egyéb problémákról, amelyek a mindennapi életben jelen vannak a nyelv- és íráshasználat, az oktatás, a művelődés, a tájékoztatás, a hagyományápolás, a nemzeti autonómia és a közügyekben való részvétel, valamint a jogsérelmek és a közösségi élet egyéb fontos területein.

Közzétette: Terhes Tamás 2013. október 27. vasárnap, 13:21 

Bővebben: 

http://delhir.info/cimlap/heti-vallato/15877-qpasztornak-es-korhecznak-mielbb-

 

Október 27.

Sabina napja.

Latin eredetű név, a Szabin férfinév női párja. Jelentése: a szabinok népéhez tartozó.

1439 – Neszmélyen, egy törökellenes hadjárat során, 42 éves korában vérhasban meghalt Albert magyar király (II. Albert néven német-római császár), az első Habsburg, aki elnyerte a magyar koronát.
1553 – Genfben Kálvin máglyára küldte Szervét Mihály (eredeti nevén: Michel Servet, Miguel Serveto) spanyol orvost, jogászt és vallásfilozófust.
1736 – Megszületett James MacPherson, skót költő (Osszián énekei).
1782 – Megszületett Niccolo Paganini, itáliai hegedűvirtuóz, zeneszerző.
1811 – Megszületett az amerikai Pittstownban Isaac Merritt Singer, a varrógép legsikeresebb fejlesztője.

1854 – Bács községben megszületett Déri Miksa mérnök, elektrotechnikus.
1858 – Megszületett Theodore Roosevelt az Amerikai Egyesült Államok 26. elnöke, a Teddy mackó névadója.
1938 – A DuPont bemutatott egy új szintetikus anyagot, amit ma nejlon(nylon)-nak nevezünk.
1939 – Megszületett John Cleese angol színész (Monthy Python Repülő Cirkusza, Fészkes fenevadak, Gyalog Galopp).

,,Most megölünk, mert magyar vagy!" – Fényes nappal kegyetlenül megvertek és megkínoztak egy magyar fiatalt

Igaz vagy nem? 

A Délhír portál pénteken (október 25-én) 14,10-kor – a fenti címen – megjelentetett egy hírt egy újabb brutális magyarverésről a Délvidéken.

– Az áldozat időközben megkérte a szerkesztőségünket, hogy töröljük a hírt, mert félti a biztonságát, mivel attól tart, hogy beazonosítható lesz (noha sem nevet, sem iniciálét nem közöltünk, de még azt sem, hogy melyik településen él) és esetleg újabb támadás érheti.  Szerkesztőség eleget tett a kérésének és kérte az olvasók megértését. Név és telefonszám a szerkesztőségben – írja a portál (http://delhir.com/cimlap/friss-hireink/15784-most-megoeluenk-mert-magyar-vagyq-fenyes-nappal-kegyetlenuel-megvertek-es-megkinoztak-egy-magyar-fiatalt)

A hír felkerült a Facebookra és számos kommentárt váltott ki:

http://www.facebook.com/photo.php?fbid=573383452710622&set=a.405415726174063.79652.400999566615679&type=1&relevant_count=1

Mivel a Délhír olyan eseményről adott hírt, amely joggal és okkal keltette fel a közvélemény figyelmét, vagy háborította fel az olvasókat, az eset a portálról való levételével nem tekinthető befejezettnek. A szerkesztőségnek most kötelessége lenne a rendőrségtől beszerezni és közölni az eseménnyel kapcsolatos hivatalos információt – hogy az valóban megtörtént, vagy nem. Amennyiben a hír nem minősül igaznak, akkor viszont a portálnak kell levonni a következtetéseket és megállapítani a szerkesztő felelősségét.

Bozóki Antal

Itt az alkalom!

A VMDP szolidáris a Székelyek Nagy Menetelésével

           A Vajdasági Magyar Demokrata Párt támogatja a Székelyföld autonómiájáért és az őshonos lakosság emberi és kollektív jogainak megvédéséért szervezett Nagy Menetelést. Pártunk meggyőződése, hogy az első, majd a második világháború után elszakított magyar nemzetrészek fennmaradásának legfontosabb és tartós biztosítéka az autonómia, s e követelés nincs ellentétben a nemzetközi jog egyetlen alapelvével sem. Mindazok, akik október 27-én Erdélyben és szerte a világban részt vesznek a békés tiltakozás különféle formáiban, nem csak a székelység, de jelképesen minden kisebbségi sorsba kényszerített magyar szabadságáért és kollektív jogaiért szót emelnek, tejesen természetes tehát, hogy szolidaritást vállalunk velük, hiszen az autonómia, amelyért a VMDP megalakulása óta következetes politikai küzdelmet folytat, minden nemzeti közösséget megillet.

            Elégedettséggel állapítjuk meg, hogy a székelység ügyében az autonómia belső ellenzői meghátráltak, és annyi viszály után a Nagy Menetelés kapcsán korábban nem látott összefogás alakult ki.

            Sajnálattal kell ugyanakkor megállapítanunk, hogy a sokak által jogosan várt összefogásra – elsősorban a legnagyobb vajdasági magyar párt kizárólagossága miatt – a Vajdaságban mindmáig nem került sor, holott most, az EU kapujában várakozó Szerbiától minden korábbinál nagyobb eséllyel követelhetnénk a nemzeti tanácsokról szóló törvény módosítását és a tényleges kisebbségi önkormányzatot.

            Itt az alkalom, hogy – mások példáján okulva –, netán vonakodva, de végre a VMSZ is csatlakozzon az autonómiáért folytatott küzdelemhez!

Temerin, 2013. október 26.                             A VMDP Választmánya,

                                                                         Csorba Béla elnök

„Temerini hetek” (14.)

A SZABADKAI FELSŐ BÍRÓSÁGNAK 

„NINCS MEGHATALMAZÁSA”

Tovább bonyolódik a „temerini hetek” ügye

            Október 25-én kézbesítették – most már – a Szabadkai Felső Ügyészség vádindítványát a 2012. október 22-én letartóztatott hét adai, óbecsei és temerini magyar fiatal bűnügyében.

            Az ügyészség – amelyet Kollár Országh Tünde képvisel – fenntartotta a vádat, vagyis a fiatalokat továbbra is nemzeti, faji és vallási gyűlölet és türelmetlenség szítása bűncselekményének elkövetésével vádolja. Az egyiket még külön „fegyver és robbanó anyagok jogosulatlan gyártása, birtoklása, hordása és forgalmazása” bűncselekményével is terheli.

            Ezzel egy időben megérkezett a Szabadkai Felső Bíróság végzése, miszerint az ügyben „helyileg illetéktelenek nyilvánította” magát. Molnár Ferenc bíró a végzés indoklásában kifejti: a vádindítvány vizsgálata után megállapította, hogy a Szabadkai Felső Bíróság ebben a bűnügyben „a további eljárás lefolytatására helyileg nem illetékes”.

             A Büntető Eljárási Törvény (BET) 23. szakasza szerint – érvel a bíró – „a büntető eljárás lefolytatására az a bíróság illetékes, melyiknek a terültén a bűncselekményt elkövették, vagy megkísérelték”. Tekintettel arra, hogy mindkét (fent említett) a bűncselekmény Temerinben történt, ebben az esetben Újvidéki Felső Bíróság az illetékes, mivel Temerin község területileg ehhez a bírósághoz tartozik.

            Az Újvidéki Fellebbviteli Bíróság 2013. május 16-i végzésével ebben az ügyben a Szabadkai Felső Bíróságot határozta meg az eljárás lefolytatására.

            Az új (szabadkai) vádindítvány beterjesztésével, az eljáró Molnár bíró véleménye szerint, megszűnt az Újvidéki Felső Ügyészség 2013. január 9-i vádiratának érvényessége. Ez miatt, megszűnt az Újvidéki Fellebbviteli Bíróság végzésének az a jogi következménye is, hogy az ügyben – mivel eljárási nyelvként a magyar a lett meghatározva – a Szabadkai Felső Bíróság járjon el.

            A bíró külön hangsúlyozza, hogy ebben a bűnügyben a főtárgyalás – az akkor érvényes BET értelmében – „soha nem lett megnyitva”. Ugyanis, „az Újvidéki Felső Bíróságon, a 2013. május 8-i tárgyaláson, a vádirat nem lett felolvasva. A bíróság tárgyalási végzéssel állapította meg, hogy az eljárás nyelve a magyar és a tárgyat az Újvidéki Fellebbviteli Bírósághoz továbbította. Javasolva, hogy az illetékességet egy másik tárgyilag illetékes bíróságra ruházza, mivel az Újvidéki fellebbviteli Bíróság nem tud eleget tenni saját határozatának az eljárási nyelvet illetően.”

            – Mivel a főtárgyalás ebben az ügyben még nincs kitűzve, ezért az eljárás nyelve se nincsen meghatározva. A vádirat beterjesztését megelőző eljárás során, a magyar nyelv egyetlen eljáró szerv részéről sem lett megállapítva, mint eljárási nyelv. A nyomozati eljárás szerb nyelven folyt. A Szabadkai Felső Ügyészség a 2013. október 8-i vádindítványában pedig éppen azokat a bizonyítékokat fogadta el, amelyeket az újvidéki Felső Bíróság a nyomozati eljárás során begyűjtött. Mindezek alapján, kétségtelenül meg lehet állapítani, hogy a Szabadkai Felső Bíróságnak nincs meghatalmazása, hogy a Szabadkai Felső Ügyészség vádindítványa alapján eljárjon – áll a végzés indoklásában.

A „temerini hetek” ügye tovább bonyolódik és húzódik. A fiatalok pedig most már több mint egy éve börtönben vannak…

Újvidék, 2013. október 26.

Mgr. Bozóki Antal,

Koperec Csongor és Smith Tomas védőügyvédje

Tari István nyilatkozik a nagy felháborodást kiváltó esetről

Október 18-án rendezték meg a muravidéki Gyertyánoson a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT) ülését, amelyen a délvidéki magyar pártok közül a VMSZ mellett jelen voltak a VMDP és a VMDK vezetői is.

A találkozó után a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke, Csorba Béla egy nyílt levélben fordult a nyilvánossághoz, amelyben beszámolt Pásztor István a helyszínen tett kijelentéseiről; melyek szerint a magyarverések zömében önmerényletek, amelyek még használnak is a helyi magyar közösségnek.  A nagy médiavisszhangot kiváltó nyilvános levelet a DélHír portál is közölte.

A KMAT-on elhangzott botrányos kijelentések kapcsán a találkozón szintén részt vevő Tari István, a VMDK alelnöke is felszólalt, aki az újvidéki RTV munkatársainak beszélt az esetről:

Videó: http://www.youtube.com/watch?v=_seiW4eO5K0

Közzétette: Haraszthy Ágoston 2013. október 25. péntek, 15:32 

Még mindig börtönben sínylődnek az új temerini hetek

Egy éve vannak vizsgálati fogságban az „új temerini fiúk”. Tavaly október 22-én tartóztatták le a hét temerini, adai és óbecsei fiatalembert, akiket nemzeti, faji, vallási gyűlölet és türelmetlenség szításával vádol az ügyészség. Jelenleg Szabadkán raboskodnak. 

Bozóki Antal újvidéki ügyvéd az üggyel kapcsolatos dokumentumot mutatja. Ő az előzetesben tartott Koperec Csongor és Smith Tomas védőügyvédje. Azt mondja: a fiatalokat azért tarthatják ilyen sokáig benn, mert Szerbiában nincs korlátozva a vizsgálati fogság ideje. „A szerb büntetőeljárási törvény is azt írja elő, hogy a vizsgálati fogságot a lehető legrövidebbre kell szabni. Az itteni bíróságok viszont ezt az úgynevezett „kaucsuk rendelkezést” túlságosan szélesen értelmezték. Valójában Szerbiában a vizsgálati fogság felső határa egyáltalán nincs meghatározva” – magyarázza Bozóki Antal.

A temerini Koperec Csongor édesapját munkahelyén kerestük meg. Napszámba jár, minden munkát elvállal, hogy pénzhez jusson, hiszen az elmúlt egy év idegileg és anyagilag is megviselte a családot. „Nehéz szavakba önteni. Ezt az embernek át kell élni. Sokan mondják, együtt éreznek velünk, de azt nem tudja az ember, hogy milyen, amíg nincs benne. Ezt szavakkal nehéz elmondani.”

A szülők már nagyon várják Csongort haza, de attól tartanak, hogy még karácsonyra sem lesz otthon.

Pannon RTV nyomán 
Terhes Tamás 2013. október 24. csütörtök, 20:00 
Video: http://www.youtube.com/watch?v=qiAGmr8LRNM#t=54