Minap megalakult az új szerbiai
kormány. Aleksandar Vučić új miniszterelnök a négy órás időtartamra tervezett
beszámolót, nagylelkűen, „csak” három óra alatt tartotta meg. Sok érdekességet
tartalmazó, részletekbe menő, határidőkhöz kötött tervezetet mutatott be.
Olvasóinkat nem szeretnénk untatni minden részletével, azonban néhány
szempontot kiemelnénk. Dióhéjban az új kormány fő területei a gazdaság
rendbetétele, a munkatörvény megváltoztatása, költségvetési megszigorítások
alkalmazása, a szürkegazdaság visszaszorítása, a vállalkozások serkentése, a
társadalmi szektor leépítése, a közvállalatok átszervezése, az átszervezés
alatt lévő vállalatok rendbetétele, az oktatás reformja, a kijelölt koszovói
politika folytatása. A kormány hivatalosan 17 tagú lesz (a miniszterelnökkel
együtt), míg a valóságban 19 miniszteri helyet osztottak ki. Ebből 2 tárca
nélküli. Ez csak egy miniszteri hellyel kevesebb, mint az általuk bírált DS-es
Mirko Cvetković kormánya.
Az új kormány által bejelentett
intézkedésekről megoszlóan vélekednek a szakemberek és a politikusok is. Egyben
egyeznek. A bejelentett gazdasági reformok szükségesek, azonban a kijelölt
módszerek és a határidők nem reálisak. A részletekre még egy következő
írásunkban kitérünk. Most magával a kormány összetételével foglalkoznánk.
Az új kormányban Ivica Dačić lesz
az első miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter, Zorana Mihajlović pedig kormányfő
helyettes és építésügyi, közlekedési meg infrastrukturális miniszter. Rasim
Ljajić egyidejűleg lesz kormányalelnök és kereskedelmi, telekommunikációs meg
turisztikai miniszter, a negyedik kormányalelnöki posztot pedig Kori Udovički
kapja, aki ugyanakkor államigazgatási és helyi önkormányzati miniszter is lesz.
Lazar Krstić a régi-új pénzügyminiszter, a gazdasági tárcát pedig ezután Dušan
Vujović vezeti. A Szerbiai Szocialista Párt (SPS) káderei közül Snežana
Bogosavljević-Bošković a mezőgazdasági és környezetvédelmi tárca élén áll,
Aleksandar Antić pedig az energetikai és bányászati minisztériumot vezeti. Az
igazságügyi miniszter Nikola Selaković, Srđan Verbić az oktatási, tudományügyi
és technológiai fejlesztési tárcavezető, Zlatibor Lončar pedig az egészségügyi
miniszter. Ivan Tasovac marad művelődési és tájékoztatási miniszter. A
szocialista párti Aleksandar Vulin a munkaügyi, foglalkoztatási és szociális
kérdésekkel foglalkozó miniszter, Bratislav Gašić pedig a védelmi miniszter
lett. Nebojša Stefanović áll ezentúl a belügyminisztérium élén, Vanja Udovičić
pedig továbbra is az ifjúsági és sportminiszter. Az új szerbiai kormány két
tárca nélküli minisztere Velimir Ilić és Jadranka Joksimović.
A Vajdasági Magyar Szövetség
szintén részt vesz a kormány munkájában, de sem miniszteri, sem kormányalelnöki
pozíciót nem kért a koalíciós tárgyalásokon (habár kínálták nekik), államtitkári
szinten vesznek részt a Vučić-kabinet munkájában. Ezzel kapcsolatban Pásztor
István, a VMSZ elnöke korábban kifejtette: kisebbségi, regionális pártként az a
feladatuk, hogy a problémákra fókuszáljanak, nem pedig az, hogy a politizálás
színterét országos szintre helyezzék át. Szerinte amennyiben tárcavezetői,
kormányalelnöki vagy házelnöki pozíciókat kértek volna a haladó párttól, akkor
a tárgyalások középpontjába nem a megoldandó problémák, hanem a funkciók
kerültek volna.
Mivel a mai napig nem hozták
nyilvánosságra mit is tartalmaz a VMSZ és az SNS által aláírt koalíciós
megállapodás, a VMSZ kormányzati szerepéről is egy másik írásban teszünk
említést.
Elemezve a miniszterek névsorát
megállapítható, hogy ez nem mondható "új" kormánynak hiszen az
összetétele hasonló az előzőéhez, csak helyet cseréltek a haladópárti és a
szocialista miniszterek. Ez már magában számos kérdést vet fel. Elsősorban nem
világos, minek is kellett rendkívüli választásokat rendezni Szerbiában ha
minden marad a régiben? A választások előtt az SNS a választások szükségességét
azzal indokolta, hogy egyesek (olvasd szocialisták) gátolják a szükséges
reformok véghezvitelét, a korrupció elleni harcot és ezért nagyobb
felhatalmazásra van szükségük. Ezen keresztül új, tiszta múltú, szaktudással
és tapasztalattal rendelkező kormánytagokat tudnak delegálni. Ezt a választók
lehetővé is tették számukra és mégsem éltek a lehetőséggel.
Ezt a tényt az is bizonyítja és
egyben alátámasztja azt a megállapítást, hogy nincsen elképzelésük, de szakkáderük
sem, a hogyan tovább kérdés megválaszolására. A 19 helyből csak 7 miniszterre
lehet mondani, hogy az SNS tagja, 5 miniszter "független szakember"
SNS-es támogatással, 1 "örökös" és "univerzális"
képességekkel rendelkező miniszter (Rasim Ljajic), 2 miniszter további
SNS koalíciós pártokból kerülnek ki, míg a többi szocialista káder. Ezek a
számok azt sugallják, hogy a szocialista pártnak nem hogy csökkent, hanem
egyenesen növekedett a tárcák száma.
A kormánytagokról
Aleksandar Vučić
kormányában számos olyan személyi megoldást is találunk,amely a fent
említett elveknek az ellenkezőjéről tanúskodik. Itt van például maga Ivica
Dačić, most első kormányalelnök és külügyminiszter akit az előző kormányban a
reformok fő „kerékkötőjének” neveztek, aki még mindig nem tisztázta a
"koffer" botrány ügyet (megvesztegetési vádak), Aleksandar Vulin
mostani munkaügyi, foglalkoztatási és szociális kérdésekkel foglalkozó
miniszter, miniszteri tapasztalattal nem rendelkező, volt JUL-os káder (Milošević
feleségének Mira Marković pártjának szóvivője, Milošević kiadatását ellenzőinek egyik
vezetője) aki az utóbbi időben arról lett híres, hogy nacionalista
indíttatásból saját kezűleg készített, fekete ingesekre hasonlító uniformisban
"védte" a koszovói szerbek ügyét, aki a nagy nacionalista eszmék
hatása alatt, a brüsszeli egyezmény aláírását követően felkínálta lemondását
(amit a végén nem fogadtak el). De itt van még a Nova Srbija vezetője Velimir
Ilić is, most tárca nélküli miniszter, aki azzal vált híressé, hogy miniszterként
„elfogadhatónak” találta az autópályák építésénél keletkező "pici"
lopásokat, az autópálya eredménytelen építésénél jelentkező hatalmas mennyiségű
állami pénzek felemésztését, az újságírók saját kezű ütlegelését, illetve
testőrökkel való megveretésüket, házainak engedélyek nélküli építkezéseit, a
vagyonának ugrásszerű növekedésének elhallgatását.
Figyelembe véve a fent
felsoroltakat és Maja Gojković házelnöki kinevezését komoly gyanu adódik az
ígért korrupciós elleni harc elhatározottságban és egyben a kormány hatékony
munkájában.
Honvédelem és rendőrség
Érdemes megemlíteni még azt a
tényt is, hogy sem Bratislav Gašić mostani honvédelmi miniszter, de Nebojša
Stefanović, volt házelnök most belügyminiszter sem rendelkezik kellő
tapasztalattal ilyen fontos tárcák vezetésére. Talán a fő érdemük e tisztségek
betöltésénél az volt, hogy Aleksandar Vučić bizalmasainak számítanak. Azonban,
figyelembe véve a katasztrofális közbiztonsági helyzetet, nagy kérdés ez
elegendő lesz-e ahhoz, hogy ezek a minisztériumok működőképesek legyenek.
Ugyanis, Szerbia még mindig küszködik az erőszakszervezetek és
titkosszolgálatok átszervezésével illetve ezen struktúrák és a maffia
összefonódásával.
Energetika és infrastruktúra
Mégis talán a legfurcsább
leosztás Zorana Mihajlović esetében tapasztalható. Az előző kormány energetikai
miniszterét, aki élesen bírálta a szocialisták által vezetett, orosz
érdekeltségű Srbijagas vezetését és indítványozta a veszteséges közvállalat
átszervezését, áthelyezték és most egy személyben az SNS alelnöke és szerbiai kormányfő
helyettes és építésügyi, közlekedési meg infrastrukturális miniszter. Helyére
egy szocialista párti káder lett kinevezve, aki a múlt kormányban közlekedési
miniszterként bizonyított. Vučić ezt azzal indokolta, hogy azon a téren is
rendet kell tenni és ezért mozdította el az energetikai minisztérium éléről. A
politikai elemzők szerint és az ellenzék szerint Mihajlović félretevése
Oroszország beavatkozásának tulajdonítható. Természetesen Vučić ezt tagadja, de
az érvei nem meggyőzőek.
Gazdaság, pénzügy, helyi önkormányzatok
A politikai elemzők figyelmét
felkeltette az a tény is, hogy a gazdasági, pénzügyi és önkormányzati tárcákat
olyan szakemberek vezetik akik szorosan kötődnek/ kötődtek a Nemzetközi
Valutaalaphoz és a Világbankhoz. Ez magában nem kell, hogy rosszat jelentsen,
de az első javasolt gazdasági intézkedések alapján már most meg lehet
állapítani, hogy neoliberális gazdasági felfogással rendelkeznek. A közelmúlt
eseményei, egyes országok tapasztalatai is azt mutatják, hogy ez a fajta
gazdasági megközelítés nem vezetett gazdasági fellendüléshez hanem további
hanyatlást idézett elő. Reméljük ez Szerbia estében nem fog bekövetkezni.
Mezőgazdaság
Ami a mezőgazdasági tárcát
illeti, itt is furcsaságok tapasztalhatók. Az utolsó pillanatig nem lehetett
tudni ki lesz a mezőgazdasági miniszter. A politikai elemzők szerint a mostani
miniszter asszonyt egyenesen az „utcáról” alkalmazták. Ha tudjuk azt, hogy a
lakosság nagy hányada most is a mezőgazdaságból él és azt is, hogy Szerbia
költségvetése nagymértékben a mezőgazdasági termékek kiviteléből,
forgalmazásából töltődik, akkor ez a hozzáállás enyhén szólva komolytalan.
A Vajdaság-politikai üzenet
Végezetül, de nem utolsósorban,
meg kell említeni még egy észrevételt. Vučić első miniszterelnöki beszédjében
egy szót sem szentelt a Vajdaságnak.
Összegzés: Az „új” szerbiai kormány
valójában egy ismételten „újracsomagolt” kormány. A főszereplők nem változtak,
csak más szerepkörben jelennek meg. Számos kétes múltú és szakmai minőségű
személyi megoldást tartalmaz, ami a kormány gyengeségére utal. Ebből kifolyólag
kérdéses lesz-e elegendő kapacitásuk a szükséges és bejelentett reformok
véghezviteléhez,az intézmények kiépítéséhez, kapacitásuk növeléséhez, a
munkahelyteremtéshez, a korrupció és a szürkegazdaság leküldéséhez. A
neoliberális gazdasági felfogás és az ebből eredő gazdasági intézkedések
hatékonysága további romláshoz vezethet. Egyes politikai elemzők szerint ezt a
kormányt valójában az IMF, Oroszország, Vučić egyeztetése alapján alakították.
Mindez nem sok okot ad az optimizmusra.
VMDK HÍRMONDÓ
2014. 4. 29.