Az önkény a közakaratnál is erősebb

A Szabadkai Rádió holnap, október 31-én befejezi megszokott műsorainak a sugárzását, s ezzel egyidejűleg elhallgat egész napos magyar nyelvű adása a 89.6 MHz-en. Vasárnaptól, november 1-étől a munkatársak munkaviszonya megszűnik, s ez elkövetkező néhány hétben csak a 104.4 MHz-en lesz hallható búcsúadás 12.00 és 18.00 óra között. Az aktuális hírek és információk mellett a 47. évet élt Szabadkai Rádió népszerű műsoraiból válogatunk. Köszönjük hallgatóinknak a támogatást, a több mint 6 és fél ezer aláírást! Sajnáljuk, hogy az önkény a közakaratnál is erősebb.
Német Ernő

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=10206381292703388&set=a.1618645418255.2078921.999981795&type=3&theater

Botrányoktól hangos a vajdasági magyar média!

Németh Ernő: szándékos bojkott miatt marad el a Magyar Nemzeti Tanács Tájékoztatási Bizottságának ülése 

 

Politikai okuk van a távolmaradásoknak
Elmaradt a Magyar Nemzeti Tanács Tájékoztatási Bizottságának legutóbbi ülése, nem volt meg ugyanis — a testület megalakulása óta először — a határozatképességhez szükséges legkisebb létszám. Az MNT szakmai testületének több tagja jelezte, hogy nem tud jelen lenni azon az ülésen, amelynek napirendi pontjai között szerepelt volna a Szabadkai Rádió magyar szerkesztősége petíciójának véleményezése, a Magyar Szó napilapban a leváltás és személycserék után kialakult helyzet megvitatása, valamint a topolyai médiatámogatási pályázatok véleményezése.
Az utóbbi hetekben, hónapokban a vajdasági magyar médiában botrány botrányt követ, ennek ellenére a Magyar Nemzeti Tanács úgy viselkedik, mintha minden a legnagyobb rendben volna. Németh Ernő, az MNT Tájékoztatási Bizottságának elnöke biztos benne, hogy politikai okuk van a távolmaradásoknak, vagyis szándékos bojkott miatt marad el a Magyar Nemzeti Tanács Tájékoztatási Bizottságának ülése. Némelyek tudni vélik, hogy a tagok egy részét írásban értesítették, hogy ne jelenjenek meg az ülésen, azaz szándékos bojkottról volt szó.
Az ülésre egyébként az érintett intézményekből vendégeket is meghívtak: Tóth Imrét és Piukovity Norbertet, a Szabadkai Rádió megmentésére vonatkozó petíció kezdeményezőit, Varjú Mártát, a Magyar Szó főszerkesztőjét, Ökrész Rozáliát, a Magyar Szó igazgatóját, Kontra Ferencet, a Kilátó eddigi szerkesztőjét, Újhelyi Lukácsot, a Magyar Szó Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testületének elnökét, dr. Káich Katalint és dr. Horváth Futó Hargitát, a TJGYT két, lemondásban lévő tagját, Kókai Pétert és Bajtai Kornélt, a Magyar Szó újságíróit.
— Mindenki tudja, hogy a magyar műsor megmentése érdekében aláírásgyűjtést szerveztek, az aláírt íveket átadták Hajnal Jenő elnök úrnak, és azt kérték tőle, hogy hívja össze az MNT rendkívüli ülését, mert a szavazók tíz százaléka követeli a választási ígéretek betartását. Erre nem került sor, ezért gondoltam, hogy ezen a bizottsági ülésen ezt a kérdést meg kellett volna vitatni — mondta Németh.
A Magyar Szóban kialakult helyzettel — Kontra Ferenc leváltásával — kapcsolatban többen is hangot adtak annak a véleményüknek, hogy a tájékoztatási bizottságnak foglalkoznia kell az esettel.
— A napilap Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testületének két tagja furcsa körülmények között lemondott. Ezzel kapcsolatban különféle találgatások is napvilágot láttak, de az érintettek közül azóta senki sem szólalt meg. Én sem tudom, hogy miért mondott le dr. Káich Katalin és dr. Horváth Futó Hargita. Állítólag létezik egy levél, melyben megindokolják lemondásukat — nyilatkozta Németh, majd hozzátette, kérte az MNT elnökét, bocsássa rendelkezésére a levelet, de érdemi választ nem kapott.
Azóta kiderült, hogy Kontra Ferencet végérvényesen leváltották, felajánlottak neki egy állást, és nyolc nap gondolkodási időt kapott. Németh Ernő szerint nem Patócs László szerkeszti majd a Kilátót, hanem valaki más, némelyek szerint azonban október 28-án Patócs munkaszerződést kötött a Magyar Szóval.
 
„Fogadjanak szót Pásztor Istvánnak”


Németh Ernő beszámolója után Tóth Imre, a Szabadkai Rádió munkatársa, a magyar műsor megmentéséért szervezett aláírásgyűjtés egyik kezdeményezője kért szót. Mint mondta, Hajnal Jenő, az MNT elnöke egy közleményben azt nyilatkozta, Maglai Jenőnek, Szabadka polgármesterének kellett volna címezni a petíciót, és nem az MNT-nek.
— Sajnálatos, hogy Hajnal Jenőnek fogalma sincs, ki a Szabadkai Rádió alapítója. Nem Maglai Jenő, vagyis nem a polgármester, hanem a városi képviselő-testület. Az is sajnálatos, hogy Hajnal Jenő úrnak arról sincs fogalma, hogy a Magyar Összefogás mit ígért a polgároknak: a Szabadkai Rádió mint a leghallgatottabb és legkedveltebb vajdasági magyar rádió státusának rendezése a vajdasági magyar elektronikus sajtó részeként — ez áll az ígéretben. Mi semmi újat nem kérünk, csak annyit, hogy tartsák be ígéreteiket, a 6500 választópolgár is ezt kéri, aki aláírta a petíciót. Azzal nem számoltam, hogy ez a mai ülés elmarad, azzal viszont igen, hogy nem szakmai, hanem politikai döntés születik majd, tekintettel arra, hogy a szakmával nem konzultáltak. Arra szerettem volna megkérni a tájékoztatási bizottság tagjait, hogy ha politikai döntést akarnak hozni, fogadjanak szót Pásztor Istvánnak és Lovas Ildikónak — mondta Tóth, majd idézte Pásztor István szavait, melyek 2013. november 28-án, a Szabadkai Rádió 45 éves fennállása alkalmából rendezett ünnepségen hangzottak el. Beszédében akkor megígérte, hogy mindent megtesznek a Szabadkai Rádió megmentéséért.

Miért érdekes ennek a levélnek a tartalma? Miért nem a legilletékesebbeknek teszik fel a kérdést, hogy mivel indokolják a lemondásukat? — kérdezhetnék többen is, jogosan. Nem hivatalos beszámolók szerint a két tagot, azaz dr. Káich Katalint és dr. Horváth Futó Hargitát megfenyegették, olyannyira, hogy a történtekről senkinek sem mernek beszélni. Feltételezések szerint Újhelyi Lukács, a Magyar Szó TJGYT-elnöke nyomdafestéket nem tűrő hangon, lekezelően beszélt a két hölggyel, és megfenyegette őket. Mindenki érdeke, de talán leginkább az MNT-é, hogy ebben az ügyben is tiszta víz kerüljön a pohárba.

 
„Az MNT nem tartja illetékesnek magát”

A Magyar Szó húsz munkatársa is kérte a Magyar Nemzeti Tanács Tájékoztatási Bizottságának összehívását, az újságírók ezt levélben fogalmazták meg, és a dokumentumot a többi közt a lap vezetőségének és az MNT-nek címezték. Kókai Péter hangsúlyozta, hogy nem tagja sem az MNT-nek, sem a tájékoztatási bizottságnak, és nincs felhatalmazása, hogy a Magyar Szó nevében beszéljen, ezért ő csak a levelet aláíró húsz újságíró nevében tud nyilatkozni.




— Kontra Ferenc először bejelentett leváltása után volt egy háttértárgyalás, melyen részt vett Újhelyi Lukács, Ökrész Rozália, Varjú Márta, Káich Katalin, Horváth Futó Hargita és jómagam, és ennek az eredményéről adtunk ki mi, a TJGYT három tagja egy nyilvános közleményt. Két nappal ezután a két említett személy lemondott a TJGYT-tagságáról. Ez a lépés igencsak meglepő, mivel az a bizonyos háttértárgyalás sikeres volt. Internetes fórumok viszont elkezdték szellőztetni, hogy Újhelyi Lukács elnöki minőségében telefonon felhívta a két hölgyet, és ők a beszélgetés hatására mondtak le. A tisztánlátás érdekében levéllel fordultunk többek között Újhelyi Lukácshoz is, és azt kérdeztük, hogy meg tudja-e erősíteni vagy cáfolni a telefonhívások tényét, illetve be tud-e számolni azok tartalmáról — mondta Kókai. Szerinte azzal, hogy elmaradt a tájékoztatási bizottsági ülése, bebizonyosodott, hogy az MNT nem tartja illetékesnek magát azokban a kérdésekben, amelyekben talán ő a legilletékesebb, hiszen mégiscsak ez az intézmény nevezi ki a Magyar Szó Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testületének tagjait.


 
Bajtai Kornél, a Magyar Szó korábbi főszerkesztő-helyettese, korábbi online szerkesztője, a szabadkai rovat korábbi szerkesztője, azaz többszörösen leváltott szerkesztő jelenleg újságírói státuszban dolgozik a lapnál. Elmondta, hogy a Magyar Szó nem egy magántulajdonban lévő cég, a napilap alapítója a nemzeti tanács, tartományi támogatást kap, ezért a magyar közösség tulajdonának tekinthető. Ehhez képest még a lap dolgozói sem tudják, hogy mi és hogyan történik.
— Fogalmunk nincs, hogy a cégen belül miféle káderezés folyik. Például Kontra Ferencet leváltották, majd „befagyasztották” a döntést, aztán időközben „kifagyasztották”, vagyis újra aktuális lett a leváltása. Nálunk létszámstop van, senkit sem tudunk felvenni, s ha Patócs László lesz a szerkesztő, milyen szerződéssel fog dolgozni? Az online szerkesztőségben olyan emberek vannak középvezetői tisztségeken, akiket még csak nem is ismerünk, és nem a szerkesztőség munkatársai — tette hozzá Bajtai.

Cenzúra miatt nem jelenhetett meg a csütörtöki Magyar Szóban a lap újságírójának tudósítása a Magyar Nemzeti Tanács Tájékoztatási Bizottságának, elmaradt üléséről és Németh Ernő, Tóth Imre, Kókai Péter és Bajtai Kornél sajtótájékoztatójáról.

Szabó Attila felvételei

A rögtönzött sajtótájékoztató után Németh Ernő — a sajtó képviselőivel együtt — felkereste Hajnal Jenőt, a Magyar Nemzeti Tanács elnökét, hogy személyesen kérje el dr. Káich Katalin és dr. Horváth Futó Hargita levelét, melyben megindokolják lemondásukat. Mint kiderült, valóban létezik egy ilyen dokumentum, de az MNT elnöke nem volt hajlandó azt a tájékoztatási bizottság elnökének rendelkezésére bocsátani, mert, mint mondta, az magánlevél, és a tartalmát nem hozhatja nyilvánosságra.

Tomek Viktor | 2015.10.29 | LXX. évfolyam 43. szám Szabadkai Napló

http://hetnap.rs/cikk/Botranyoktol-hangos-a-vajdasagi-magyar-media-20931.html

Aracsi botrány: A VMSZ közleményírója mindenkit hülyének néz?

Portálunk kedden számolt be arról, hogy az aracsi pusztatemplom mellett felállított és felszentelt kereszteket és kopjafákat a Tartományi Műemlékvédő Intézet eltávolította.  Az eset nagy felháborodást keltett, hiszen a bontásról nem tájékoztatták sem a keresztet állító civil szervezeteket, sem az egyház képviselőit, sem pedig a Magyar Nemzeti Tanácsot.

A sokat szenvedett délvidéki magyarság élni akarását igenis megmutatták az elmúlt napok, amelyek során a média, a civil élet résztvevői, a politikai pártok (kiemelten a VMSZ) és az egyházak képviselői is azonnal félretettek minden belső konfliktust és egy emberként vonták kérdőre az intézet vezetőit a tettükért. Ennek hatására a korábban tájidegenségre hivatkozó Svetlana Bakić megváltoztatta korábbi álláspontját, aminek következtében néhány óra alatt a hivatalos magyarázatot egy filmforgatási engedélyre hárították, ugyanis "a jelképek zavarták volna a mozgókép elkészültét" - az utólagos indoklás szerint. Az igazgatóhelyettes azt is kihangsúlyozta, hogy a megszentelt faragványokat nem véglegesen távolították el.

Ez lett volna az a pillanat, amikor minden nemzetben gondolkodó magyar együtt lélegezhetett volna fel, hiszen az egyik legszakrálisabb emlékhelyünk nemzeti és vallási jelképeinek megmaradására ismét ígéretet kaptunk (legalábbis a szavak szintjén). Ehelyett a Vajdasági Magyar Szövetség elefántcsonttornyában ülő közleménygyárosok a párt bánsági tagszervezeteinek neve mögé bújva nem azokat ítélték el, akik szerszámokat ragadtak és talapzatukból eltávolították a kopjafákat, hanem a médiát, amely minderről beszámolt. 

"Ez az eset intő példa kell, hogy legyen arra, hogy a pánikkeltő és nemzeti, vallási közösségeket esetlegesen sértő, illetve egymás ellen fordító híreket megjelentetés előtt sokszorosan körül kell járni, valóságtartalmukat pedig ellenőrizni kell – ez ugyanannyira a sajtószabadság része, mint az információ közreadása." - olvasható a VMSZ közleményében. 

Mivel az Aracson történt esetről portálunk számolt be elsőként, majd írásunkat jelölte meg  forrásként a Magyar Szó, a VRTV és a Pannon RTV is, ezért a porhintés célzottjai is egyértelműen mi vagyunk.  Józan ésszel nehezen fogható fel, miért érezte fontosnak a VMSZ, hogy egy ilyen fontos össznemzeti ügyet is arra használja fel, hogy a magyar nyelvű sajtóba rúgjon bele, annak ellenére, hogy maga is jól tudja, a filmforgatás egy olyan menet közben kreált kamukifogás, amelyet a botrány csillapítása érdekében találtak ki.

Körüljáratlan és ellenőrizetlen? 

A médiaházakat szakmaiatlansággal és a felkészültség hiányával vádoló VMSZ-es közleményírója azonban csak egy dolgot felejtett el megvizsgálni a vádaskodás előtt - a tényeket!

Az aracsi pusztatemplom körül jelenleg is munkálatok folynak, amelyek miatt a templom toronycsonkja mintegy húsz méter magasan van felállványozva, az ott dolgozó munkások betonkeverői és zsákjai mellett egy hat méter hosszú, és két méter magas lakókonténer látható, kábelek fektetése céljából pedig maga a pusztatemplom is körül van árkolva, továbbá még a nyáron több, négy méter magas napkollektoros panellel ellátott kameraoszlop is megtalálható a helyszínen. A készülő film 1680-as években játszódó történeti szálába ezek a képek szintén nehezen beilleszthető elemek lehetnének. Ennek ellenére mégiscsak az egy méter magas kopjafákat és a kétméteres faragott fakereszteket kellett a forgatás érdekében szétszerelni és a sárba dobni? 

Tisztelt szakmailag mélykompetens VMSZ-es közleményíró, a film forgatása két hét múlva kezdődik, míg a pusztatemplom és a körülötte zajló konzerválási munkálatok a közbeszerzés és a pályázati tervek szerint is egészen december végéig tartanak majd.

Ez zavarta a filmforgatást: 

Ez nem: 

Mindenki elhárítaná magától a felelősséget 

A mai napon az aracsi pusztatemplomnál találkoztak és tárgyaltak az eltávolított emlékművet állító civilek, az azt felszentelő egyház képviselői, valamint Svetlana Bakić, a Tartományi Műemlékvédő Intézet igazgatóhelyettese, aki továbbra is a filmforgatást nevezte meg, mint a bontás hivatalos indokát, bár nem hivatalosan maga is elismerte, hogy annak hátterében más tényezők is közrejátszottak. A botránytól tartva most azonban mindenki elhárítani próbálja magától a felelősséget. Ily módon, bár a Tartományi Műemlékvédő Intézet adta ki a bontási felszólítást, az újraállítást már engedélyeztetéshez köti. Az ehhez szükséges dokumentumokat pedig már a Köztársasági Műemlékvédelmi Hivataltól kell kérvényezni, akik annak "tájidegenségét" előbb szakemberekkel, illetve a Magyar Nemzeti Tanáccsal is véleményeztetik, és majd csak ezután dől el, mi kerülhet vissza eredeti helyére, és mi az, ami nem. Így viszont az eredeti helyzet visszaállításának lehetősége meglehetősen bizonytalanná vált, és annak ideje is meghatározhatatlan. 

A szóbeli ígéreteken kívül pedig semmilyen garancia nincs arra, hogy az emlékkeresztek és kopjafák visszakerülnek eredeti helyükre.

Ezért továbbra is harcolni kell. Ebben a küzdelemben pedig nincs helye acsarkodásnak és pártoskodásnak, a kérdésben egy emberként kell kiállni közös érdekeink és értékeink megóvása érdekében. 

http://delhir.info/cimlap/friss-hireink/47401-2015-10-30-19-38-00

R. P.Közzétette: Szerkesztő 2015. október 30. [21:28]

MÁRIÁST MÁSODFOKON IS ELUTASÍTOTTÁK

Nem volt ügyészi és bírói akarat!

Az újvidéki Fellebbviteli Bíróság október 15-i végzésével, amelyet október 29-én kézbesítettek, elutasította Máriás Istvánnak az első fokú bíróság végzése elleni fellebbezését.

Máriást a „temerini fiúk” néven elhíresült bűnperben 2005-ben 15 évi szabadságvesztésre ítélte az akkori újvidéki Kerületi Bíróság. A büntetésbe a bíróság beszámította a vizsgálati fogságban eltöltött időt. Időközben, az amnesztia törvény alapján, egy év hat hónap büntetés-elengedésben részesült. Máriás büntetésének leteltét a Szent Demeter-i/Sremska Mitrovica-i Büntetés-végrehajtási Intézet 2017. december 26-ára „tervezi”.[1]

Az újvidéki Felső Bíróság szeptember 10-i végzésével, elutasította Máriás István feltételes szabadon bocsátásának kérelmét. A fellebbviteli bíróság most ezt a végzést erősítette meg. 

 

– Helytálló az első fokú bíróság záradéka az elutasító végzésben, miszerint a konkrét esetben nincsenek a meg a feltételek az elítélt feltételes szabadon bocsátására, tekintettel arra, hogy a Sremska Mitrovica-i Büntetés-végrehajtási Intézetnek az elítéltnek a büntetés ideje alatti magaviseletéről  szóló jelentéséből kitűnik, hogy a büntetés letöltésére érkezésekor az intézet zárt részébe sorolták, ahol a bűnügyi büntetések végrehajtásáról szóló törvény 115. szakasza 1. bekezdésének 1a és 2 pontjába foglalt (csomag fogadása és a látogatók körének kibővítése – B. A.) külön jogokban részesült, onnan a büntetés letöltésének folyamán a félig zárt osztályba került, hogy munkára van beosztva, hogy fegyelmi büntetést nem kapott, de hogy ez ideig nem részesült külön intézményi jogokban és kedvezményekben, mint a kibővített jog a látogatások fogadására az intézményen kívül, ami, a bűncselekmény megismétlésének megállapított középfokú veszélye mellett, arra utal, hogy az elítélt reszocializálása pozitív irányba halad, de a konkrét esetben nem lehet teljes biztonsággal arra következtetni, hogy a büntetés végrehajtása alatt olyan mértékben megjavult, hogy megalapozottan elvárható, hogy szabadlábon jól fog viselkedni – olvasható az elutasító végzés indoklásában.

   Az idézett (egy mondatos, nyakatekerten megfogalmazott bekezdésből) is látszik, hogy Máriás István a szabadságvesztése alatt (vagyis 2004. június 26. óta) nem követett el olyan szabálysértést, ami miatt szükséges volt elutasítani a kérelmét. A bíróság azt rója fel neki, hogy „külön intézményi jogokban és kedvezményekben” nem részesült! Más szóval: Jogilag (és emberileg) el kellett volna fogadni a kérelmét. Csak éppen nem volt meg hozzá az (ügyészi, bírói)  akarat!

Marad a lehetőség, hogy Máriás egy idő után ismét kérheti a szabadlábra helyezését. 

Újvidék, 2015. október 30.

                                                                                                    Mgr. Bozóki Antal ügyvéd

Kapcsolódó írás:

Bozóki Antal: Máriásnak nincsen szabadság! http://bozokiantal.blogspot.rs/2015/10/mariasnak-nincsen-szabadsag.html, 2015. október 9. [12:31]

---

[1] A temerini ötök közül Horváth Árpád 10 év, Illés Zsolt 13 év, Máriás István 15 év, Szakáll Zoltán és Uracs József 11 és fél év börtönbüntetést kapott. Horváth Árpádot és Szakáll Zoltánt 2012. november 30-án feltételesen szabadlábra helyezték, a szerb parlament által november 8-án elfogadott amnesztiatörvény alapján. Bábi Huanita: Kitekintő.hu. Temerini fiúk: Ketten kiszabadultak. http://kitekinto.hu/karpat-medence/2012/12/02/temerini_fiuk_ketten_kiszabadultak/#.ViZk-G5yHTQ

Magyar Szó, 2015. október 30. 4.

Csak engedéllyel kerülhetnek vissza a keresztek és kopjafák

Filmforgatás zajlik az aracsi pusztatemplomnál, de a műemlékvédők a munka befejeztével sem állíthatják azonnal vissza az eltávolított elemeket – Az illetékes köztársasági szerv hozza majd meg a végső döntést

Lapunk tegnapi számában számoltunk be arról, hogy eltávolították helyükről az aracsi pusztatemplomnál felállított felszentelt emlékkereszteket és kopjafákat. A Vajdasági Magyar Szövetség által 2004-ben felállított keresztet és haranglábat, illetve az Aracs ’95 Pusztatemplom Polgárok Társulása által 2002-ben állított faragott keresztet és kopjafákat kivették talapzatukból, és távolabbra helyezték el. Egyes hírportálok arról számoltak be, hogy a Tartományi Műemlékvédelmi Intézet munkatársai állnak a cselekedet mögött, s azért nem állnak a továbbiakban a helyükön a kopjafák és keresztek, mert azokat, mint írták, „tájidegennek” minősítették az intézetnél. A témával kapcsolatos információk megszerzése végett az intézethez fordultunk, ahol Svetlana Bakić igazgatóhelyettes állt a rendelkezésünkre. Mint kiderült, a szimbólumokat valóban a műemlékvédők távolították el, a helyzet azonban korántsem olyan egyszerű, mint amiről az első internetes hírek beszámoltak.
– Jelenleg folyamatban vannak a konzerválási munkálatok, tartanak a harang megtisztítását és a káros hatásoktól való védelmét célzó intézkedések, a munkálatokat a Tartományi Művelődési és Tájékoztatási Titkárság finanszírozza. Ezek a munkálatok október 15-én kezdődtek el, időközben felkerestek bennünket az Álom hava című magyar–szerb koprodukciós film forgatási stábjának tagjai, engedélyt kértek a forgatásra, és kérték a szóban forgó szimbólumok eltávolítását, egy XVII. században játszódó történetről van ugyanis szó, melynek képsoraiba nem illettek volna bele a szóban forgó újonnan felállított szimbólumok. Ezt meg is tettük – mondta el lapunknak az igazgatóhelyettes.
Hozzátette, a helyzetet az teszi bonyolulttá, hogy e szimbólumokat engedély nélkül állították fel a helyszínen, melyre pedig szükség lenne, ahogyan minden olyan helyen, amely kiemelt jelentőségű műemléknek számít.
– Az ilyen jelentőségű műemléknél egyszerűen nem lehet bárkinek joga felállítani bármit, amit megfelelőnek vagy oda illőnek gondol. Az egyik már rosszabb állapotban lévő kereszt szabadkai tulajdonosa eljött, és magával vitte a saját tulajdonának mondott tárgyat. A kopjafákat szakszerűen helyeztük át, nem esett bántódásuk, és nem dobtuk ki őket, ahogyan azt hallani lehetett. Vissza fognak kerülni, de csak a törvényes procedúrák tiszteletben tartása mellett – közölte Bakić.
Arra a kérdésünkre, hogy egészen pontosan mit jelent ez az utolsó mondat, elmagyarázta: engedélyt kell átadni a kérdéses elemek visszaállításához, ezt megteheti polgárok csoportja, az egyház és a helyi önkormányzat is. Megtudtuk, hogy a filmforgatás a helyszínen húsz napig fog tartani, a műemlékvédelmi intézet pedig decemberben fejezi be a megkezdett restaurációs munkát a helyszínen. Az igazgatóhelyettes rámutatott egy másik problémára is.
– A zentai Aracs-konferencián budapesti és pécsi szakértők, építészek, művelődéstörténészek is részt vettek, s azon a véleményen voltak, hogy ezeknek az elemeknek nem kellene a pusztatemplomnál állniuk, az ugyanis más időket idéző monumentális építmény, mellyel nem egyeztethetők teljesen össze. Arra lenne tehát a leginkább szükség, hogy valaki megmondja, odaillenek vagy sem. Nem látok megoldhatatlan kérdést ebben az ügyben, ha állást foglal a nemzeti tanács, az egyház, s egyértelmű választ kapunk arra a kérdésre, hogy ezeknek a szimbólumoknak ott van-e a helyük, akkor ez az állásfoglalás szerint járunk el – húzta alá Bakić.
Tovább bonyolíthatja az ügyet, hogy a végső döntést nem is a tartományi, hanem a köztársasági műemlékvédelmi intézetnek kell meghoznia, lévén hogy különleges jelentőséggel bíró műemlékről van szó. Az intézetnél mindenesetre úgy vélik, hogy minél előbb megszületik a konszenzus, és minél előbb átadják a szimbólumok felállítására vonatkozó kérelmet, annál hamarabb visszakerülhetnek korábbi helyükre a keresztek és kopjafák.
Virág Árpád
Magyar Szó, 2015. október 30. 7., vagy

http://www.magyarszo.com/hu/2874/kultura/134736/Csak-enged%C3%A9llyel-ker%C3%BClhetnek-vissza-a-keresztek-%C3%A9s-kopjaf%C3%A1k.htm, 2015. október 30. [10:28]

„Vallási jelkép nem lehet tájidegen, de a félretájékoztatás ártalmas”

Az aracsi pusztatemplom a keresztekkel és kopjafákkal

A Vajdasági Magyar Szövetség begaszentgyörgyi és törökbecsei községi szervezete, valamint a tordai Aracs Társaság megdöbbenéssel vette tudomásul azt a több vajdasági magyar médiumban megjelentetett hírt, amely szerint az aracsi pusztatemplom mellől esetlegesen politikai, etnikai, vallásellenes cselekedet gyanánt távolították el a keresztet és kopjafákat, illetve azok a nemtörődömség áldozataivá váltak.
A párt helyi szervezeteinek és az Aracs Társaságnak együttes közleményében kifogásolják, hogy több médium az információk valóságtartalmának ellenőrzése nélkül, a szakmaiság mellőzésével közölte ezt az információt, noha mindez ilyen esetekben fokozott jelentőséggel bír, szögezik le.
„A valóság ezzel szemben az, hogy a Bicskei Zoltán rendezésében készülő Álom hava című film forgatása idejére, az alkotók kérésére, engedély birtokában távolították el a jelképeket" – hangsúlyozzák, illetve kifejtik: a híresztelés nem csak a vajdasági magyarság szimbólumává vált pusztatemplom környékének gondját viselő tordai Aracs Társaságot ijesztette meg, hanem mindenkit, aki számára az aracsi pusztatemplom és annak környéke a vajdasági magyarság ittlétének kifejeződése, szülőföldjének épített megvalósulása, öröksége.
„Éppen ezért a Vajdasági Magyar Szövetség begaszentgyörgyi és törökbecsei községi szervezete úgy véli, a Tartományi Műemlékvédelmi Intézet komoly mulasztást követett el, amikor nem értesítette a közvéleményt arról, hogy egy filmforgatás miatt eltávolítják a 2002-ben illetve 2004-ben felállított és felszentelt szimbólumokat" – adnak hangot álláspontjuknak.
Mint a szerkesztőségünkhöz is eljuttatott közleményben kifejtik, a VMSZ meggyőződése szerint vallási jelkép semmiképpen sem lehet tájidegen, ugyanakkor tisztában vannak azzal, hogy a civil kezdeményezések nem mindig találkoznak a műemlékvédelem szakmai elképzeléseivel.
„Éppen ezért a VMSZ begaszentgyörgyi, törökbecsei községi szervezete és a tordai Aracs Társaság határozottan arra kéri a Magyar Nemzeti Tanácsot, és annak elnökét, aki személyesen is hosszú évek óta elkötelezett harcosa a délvidéki magyarság eme szimbóluma állagmegóvásának és méltó őrzésének, hogy mindent tegyen meg annak érdekében, hogy a forgatás ideje alatt a jelképeket megfelelő és méltó helyen őrizzék, amennyiben felújításra szorulnak, azt a filmforgatást végző stábbal egyeztetve, közösen végezzék el, majd az időjárási körülményektől függően méltó, vallási keretek között a szimbólumok kerüljenek vissza a helyükre, és mindezekről folyamatosan tájékoztassák a közvéleményt" – áll a közleményben.
Meglátásuk szerint az eset intő példa arra, hogy a pánikkeltő és nemzeti, vallási közösségeket esetlegesen sértő, illetve egymás ellen fordító híreket megjelentetés előtt sokszorosan körül kell járni, valóságtartalmukat pedig ellenőrizni kell – ez ugyanannyira a sajtószabadság része, mint az információ közreadása, hangsúlyozzák.
„Meggyőződésünk, hogy mindannyiunk közös érdeke, hogy megőrizzük Aracs szellemét és az ott levő értékeket, ezért felkérünk minden érintettet, hogy ebben a szellemben és ilyen értelemben tegye a dolgát, a vallási szimbólumok kerüljenek vissza a helyükre és mindezekről a folyamatokról a közvélemény időben értesüljön" – áll a Vajdasági Magyar Szövetség begaszentgyörgyi, törökbecsei községi szervezete és a tordai Aracs Társaság együttes közleményében.
Mint arról hírt adtunk, Svetlana Bakić, a Tartományi Műemlékvédelmi Intézet igazgatóhelyettese a Vajdasági RTV-nek nyilatkozva tegnap elmondta, hogy az aracsi pusztatemplomnál szerb és magyar koprodukcióban készülő filmet forgatnak, s a film készítői kérték, hogy ideiglenesen távolítsák el a faelemeket. Leszögezte: a forgatást követően az eltávolított szimbólumokat visszahelyezik majd eredeti helyükre.

http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/19259/8222Vallasi-jelkep-nem-lehet-tajidegen--de-a-felretajekoztatas-artalmas8221.html, 2015. október 29. [14:57]

Az aracsi pusztatemplomnál is meglepetést okozott egy filmforgatás

Eltűntek a helyükről azok a faragott keresztek és kopjafák, amelyeket az Aracs 95’

Pusztatemplom Polgárok Társulása 2002-ben állított fel az aracsi pusztatemplom bejáratával szemben, illetve a Vajdasági Magyar Szövetség által 2004-ben emelt haranglábat és keresztet szintén eltávolították, aggodalomra azonban semmi ok.

A Tartományi Műemlékvédelmi Intézet munkatársai tervezetten és csak ideiglenesen távolították el a délvidéki magyarság egyik kiemelt jelentőségű műemlékének közeléből az alkotásokat, tudta meg a Vajdasági RTV.

Mint összeállításukból kiderül, a tartományi kormány épületénél nemrégiben történtekez hasonlóan most is csak egy filmforgatás váltott ki meglepetést.

„Az aracsi pusztatemplomnál szerb és magyar koprodukcióban készülő filmet forgatnak. A film készítői kérték, hogy ideiglenesen távolítsuk el ezeket a faelemeket” – nyilatkozta Svetlana Bakić, a Tartományi Műemlékvédelmi Intézet igazgatóhelyettese. Leszögezte: a forgatást követően az eltávolított szimbólumokat visszahelyezik majd eredeti helyükre.

http://www.vajma.info/cikk/magazin/8549/Az-aracsi-pusztatemplomnal-is-meglepetest-okozott-egy-filmforgatas.html, 2015. október 29. [10:16]

Az egyszerű embert nem érdekli a politika. A politikát nem érdekli az egyszerű ember.

Danas

Európa nem nyitja meg a fejezeteket. De nekünk se nincsen egyáltalán kedvünk olvasni.

Aleksandar Čotrić

Nevezhetek ki még tábornokakt, de a lovak pénzbe kerülnek.

Abraham Lincoln (Hodgenville mellett, Kentucky, 1809. február 12. – Washington, 1865. április 15.) 1861-től 1865-ig az Amerikai Egyesült Államok 16. elnöke, az első republikánus elnök.

A miniszterelnök mondja: „Szerbia Vučić után sokkal jobb lesz, mint Vučić előtt.” A legnehezebb időszak, bizonyára, Szerbia Vučić ideje alatt lesz.

Draža

Az ő alapköve a mi akadályunk köve lett.

Igor Braca Damjanović

Magyar Szó-botrány: Lezárult egy fejezet, leváltották a szerkesztőt

Búcsút mond a Kilátónak Kontra Ferenc

 

Kontra Ferenc, a Kilátó leváltott szerkesztője (Fotó: VMMI)

Kontra Ferenc, a Kilátó folyóirat eddigi szerkesztője szerdán megerősítette a sajtóban megjelent híreket, miszerint többhetes huzavona után véglegesen távozni kényszerül a Kilátó éléről. Mint ismeretes, a Magyar Szó irodalmi mellékletének szerkesztőjével október elején szóban közölte Varjú Márta, a napilap főszerkesztője, hogy a továbbiakban másra bízza a mellékletet. Kontra Ferenc a Magyar Mozgalom civil szervezet honlapján reagált a történtekre. Varjú Márta ezt követően többször is visszavonta, majd ismét megerősítette a döntését – idézte fel az elmúlt hónap eseményeit Kontra.
„A legutóbbi három Kilátót már úgy szerkesztettem, hogy az lesz az utolsó. A közvélemény nyomására – tiltakozott a Magyar Tanszék, a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar, civil szervezetek, pártok – visszavonták a leváltásomat. Aztán megint szerkesztettem egy Kilátót, megint visszavonták a leváltásomat stb. A végső döntés egyébként már a múlt héten megszületett, miszerint ezt a Kilátót még én jegyzem, de nem is én jegyzem tulajdonképpen, mert cenzúrázva jelent meg a szám, viszont az én nevem áll rajta, ez kétségtelen” – nyilatkozta a szerkesztő.
„Felsorolni sem tudom, mennyi mindent tettek ellenem ebben a néhány hétben: elvették a hozzáférésem a Kilátó elektronikus postafiókjához, a kéziratok nem érkeztek meg hozzám, most pedig cenzúrázták a mellékletet” – számolt be Kontra, aki szerint a Lovas-kritika közlése volt az utolsó csepp a pohárban, ami megelőzte az eltávolítását. „Egyszerűen nem tudták már tovább nézni, hogy legyen egy ilyen független fórum, ahol egy teljesen független ember szerkeszti az irodalmi mellékletet, én ezt 12 évig csináltam” – fogalmazott a leváltott szerkesztő, hozzátéve: hogy a Kilátó volt az egyetlen, amire a politikusok még nem tették rá a kezüket.
„Milyen erkölcsi tartása van annak, aki beül valakinek a helyére, akit erőszakkal távolított el a politikai hatalom?” – tette még fel a kérdést Kontra Ferenc, aki szerint a leváltását követően a mellékletre is ráteszi a kezét a vezető politikai párt. Kontra továbbá döbbenetesnek nevezte, hogy a vajdasági magyar média nem foglalkozott ezzel az üggyel, beleértve a Magyar Szót is, ahol egyetlen sor sem jelent meg a leváltás okáról és kimeneteléről – állítja a szerkesztő. A szerb sajtó állandóan követte a fejleményeket – mutatott rá Kontra, hozzátéve, hogy a szerb közvéleményt felháborították a leváltás körülményei, számos interjúban számolt be a történtekről és a szerb kollégák folyamatosan érdeklődtek a Magyar Szóban kialakult helyzetről.
Kontra Ferenc szerint mást nem tehet, minthogy hitelesen elmondja a történetét annak, aki megkérdezi, hogy mi is történt valójában a napilapnál. Elmondta, hogy egyelőre nem döntött arról, hogy elfogadja-e a főszerkesztő által felkínált új munkakört vagy végleg elhagyja az újságot, ahol három évtizedet töltött.
„Időm sem volt gondolkodni azon, hogy mi lesz velem ezután, hála istennek a folyamatos telefoncsörgés el is vonta a figyelmem arról, hogy én tulajdonképpen ki vagyok rúgva” – nyilatkozta Kontra Ferenc a Vajdaság Mának.
Basity Gréta
Az üggyel kapcsolatban szerettük volna megszólaltatni Varjú Mártát, a napilap főszerkesztőjét, valamint Ökrész Rozáliát, a Magyar Szó Lapkiadó Kft. igazgatóját is, de többszöri megkeresésünkre sem reagált senki a lapnál, így arról sem tudunk beszámolni, hogy ki szerkeszti a hétvégi Kilátót.
http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/19256/Magyar-Szo-botrany-Lezarult-egy-fejezet--levaltottak-a-szerkesztot.html, 2015. október 28. [19:30]
_{Kapcsolódó cikk:}
Varjú Márta: A Magyar Szó jobbításáról van szó

EL A KEZEKKEL AZ ARACSI PUSZTATEMPLOMTÓL!

Az MPSZ közleménye

Hitvány férgek, akik magukat magyarnak merik nevezni, újfent eladtak egy darab magyarságot, egy darabot a magyarok múltjából, a magyar földből.
Ilyenek azok is, akik az un. műemlékvédelemben kontárkodnak Újvidéken.

Villámcsapásként ért bennünket a hír, amely arról tudósít, hogy a magát
  – mint tapasztalhattuk teljességgel érdemtelenül –
Tartományi Műemlékvédelmi Intézetnek nevező szerb soviniszta
képződmény munkatársai eltávolították a felszentelt magyar katólikus
keresztet, kopjafákat az Aracsi Pusztatemplom közeléből.

Vajon, miért nem azt a katolikus műemlék templomot igyekeznek megmenteni, restaurálni, amelyiket bontásra ítélt Dr. Németh László püspök a bánáti végeken?

Most aztán elég volt!
A szerb nemzeti hazudozás, és a magyar janicsárok árulása elérte az tűréshatárt.

Kérdezzük, hogy hol vannak most a magyar szavazók által felkent „nemzeti papok”?

Hol van a VMSZ, az MNT, a FIDESZ, a kereszténydemokraták felemelt szava? Hol van azok tiltakozása, megbánása, akik egekig dicsérték a saját diplomáciájuk sikereit, hol van azok kemény fellépése, akiket hatalomba emelt, a bizalmával tüntetett ki a magyarság? Értik-e ezek az emberek, hogy mit jelent az, hogy a hatalommal személyes kockázatvállalás, felelősség is jár?

Most mondják el nekünk, hogy minek alapján merik azt állítani, hogy megtörtént a szerb-magyar megbékélés. Kérdezzük a VMSZ-t, az MNT-t, Orbán Viktort, Áder Jánost, Szijjártó Pétert, Pásztor Istvánt, Dr. Korhecz Tamást, mgr. Hajnal Jenőt - akik mind teljes mellszélességgel hirdetik a „csodás nagy megbékélést” –, hogy hogyan illik bele ez a most elkövetett borzalom a megbékélés eszköztárába.

Vajon ez a rabszolga, janicsár, padlórongy viselkedés, lenne a magyar megbékélés eszköze? Volt képük azt állítani, hogy Szerbiában minden rendben van a magyarokkal?
Tudjuk, választ nem kapunk, önökre nem számíthatunk. Elárulnak bennünket.

Szerbiának pedig tudnia kell, hogy a Délvidék nem szerb föld. Tehetnek itt bármit, eldózelhetik az összes többezer éves magyar emlékeket, kiürithetik a magyar iskolákat, elzavarhatnak minden magyart, ez a föld akkor is a Magyar Szent Korona tulajdona marad, és Önök, szerbek, Szerbia – ha igy viselkednek –, csak megszállók maradhatnak. Csak erőszakkal birtokolhatják a Délvidéket, amint látjuk, a „demokratikus” Európa szó nélkül elnéz. Egyelőre.

A Magyar Polgári Szövetség összmagyar összefogásra szólítja fel a délvidéki, és minden magyar, vagy más nemzetek őszinte, gondolkodó emberét.

Árasszuk el tiltakozó levelekkel a szerb kormányt, a semmittevő (VMSZ, FIDESZ, DP …) , vagy akár ellenséges hatalmi pártokat (HALADÓK, SZOCIALISTÁK) , a haszontalan MNT-t. Gyűjtsünk aláírásokat, szavazzunk a gyalázat ellen.

Tiltakozzunk egy emberként!

A Magyar Polgári Szövetség nevében,
Rácz Szabó László, elnök
------------------------------------------------

http://delhir.info/cimlap/kiemelt-hirek/47302-2015-10-27-21-3

Kontra Ferenc végérvényesen leváltva! A Magyar Szó húsz újságírója nyílt levélben fordult az MNT-hez, elmarad a MNT Tájékoztatási Bizottság mai ülése.

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége értesülései szerint, a tegnapi napon végérvényesen leváltották a Magyar Szó művelődési rovatának vezetőjét. Varjú Márta, a napilapunk főszerkesztője nemes egyszerűséggel "kifagyasztotta" döntését és kirúgta Kontra Ferencet.
A tegnapi nap híre az a nyílt levél is, amit a Magyar Szó újságírói intéztek a Magyar Nemzeti Tanács vezetőinek és valamennyi tagjának Újhelyi Lukács, a Magyar Szó TJGYT elnökének minősíthetetlen viselkedése miatt.
A zűrzavar ma folytatódott. Ugyanis, kvórum hiánya miatt lemondtak a Magyar Nemzeti Tanács Tájékoztatási Bizottság mai ülését, ahol a Szabadkai Rádió (Szabadkai Magyar Rádió Alapítvány) esetét és a Magyar Szóban előállt helyezetet vitatták volna.
Ezért döntöttünk úgy, hogy a rendelkezésünkre álló információkat a közvélemény elé tárjuk.
 
 

2015. október 27.

Meddig nőhet a hitványság?
A Kilátó szerkesztője kirúgva!
 

Napilapunk húsz önérzetesebb munkatársa adott hangot egyre növekvőbb aggodalmának, levelet küldve a Magyar Nemzeti Tanács elnökének, az MNT Végrehajtó Bizottsága elnökének, az MNT Tájékoztatási Bizottsága elnökének és az MNT valamennyi tagjának.
Nem véletlenül!
Azt már a külső szemlélő is érzékeli, hogy egyre gátlástalanabbul vicsorognak a Vajdasági Mutyilistás Szövetség előcsahosai, Mutyiné Némber pedig egyre veszettebb! Nyilván a vesztét érzi...
Nem könnyű pártlappá teljesen lezülleszteni egyetlen napilapunkat, hisz az írástudók értenek valamihez, míg a mutyilistások legfeljebb az alantas emberi ösztönök felszításával foglalatoskodhatnak.
Most tanulják a szakmát a Balkáni Hentes segédeitől, akikkel nem véletlenül szövetkeztek, akikkel kormányzást játszanak, akik eljátszadoznak velük a legújabb választásig.
Mert jön a választás, átmenetileg költeni kellene egy olyan pártlapra, mely felkorbácsolná a mutyilistás magyart mentő választói kedélyt, mely úgy nézné félhülyének a délvidéki magyarokat, hogy azok ezt hálásan meg is köszönjék.
Egyelőre még az önérzetesebb újságírók akadékoskodnak, a Kilátó régi szerkesztője pedig végleg kirúgva.
Mielőtt azt kérdeznénk: meddig nőhet a hitványság? – olvassuk el megtépázott, rossz pártközlönnyé silányítható napilapunk munkatársainak közérdekű levelét!


Tisztelt Címzettek!
Mi, a Magyar Szó Kft. alulírott munkatársai egyre növekvő aggodalommal szemléljük mindazt, ami a kiadóház kollektív irányító testületén, a Magyar Nemzeti Tanács, mint alapító által kinevezett Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testületén belül történik. Hogy megértsék aggodalmunk okát, arra kérjük Önöket, szánják rá azt a csupán néhány percet, ami szükséges ahhoz, hogy elolvassák az alábbi cikkeket, közleményeket:
http://librarius.hu/2015/10/15/hogyan-rugnak-ki-ma-egy-szerkesztot-a-magyar-szonal/
http://www.vajma.info/cikk/kozlemenyek/2773/VMDK-A-Magyar-Szo-foszerkesztojenek-es-a-TJGYT-elnokenek-mennie-kell.html
http://maglocistac.rs/vajdasagi-magyar-politikai-vezetok-a-realitastol-elrugaszkodott-onkeppel-tetotol-talpig-szegyenben/
Mindezeket a (fél)információkat látva/hallva/olvasva, úgy gondoltuk, levéllel fordulunk (mellékelve) a legilletékesebb személy(ek)hez, és megkérdezzük Újhelyi Lukácstól, meg tudja-e erősíteni az említett telefonhívások tényét, vagy cáfolja azt.
Újhelyi Lukács meg is jelent a Magyar Szó napi szerkesztőségi egyeztető ülésén 2015. október 22-én – és gyakorlatilag megtagadta a válaszadást. A TJGYT elnöke ugyanis a hozzá intézett kérdésre a következő választ adta:
„Káich Katalin és Horváth Futó Hargita mondott le, ők elküldték a lemondásukat, mi ezt továbbítottuk az alapítónak, a Magyar Nemzeti Tanácsnak. Én a kérdéssel kapcsolatban ennyit tudok mondani, hogy a kiadott közlemény után mi történt, azt a két lemondott tagtól, tehát Horváth Futó Hargitától és Káich Katalintól kérdezzék meg, mivel azok tudják legjobban. Tessék őket felhívni bizalommal, és hiszem, hogy ők felelnek is."
Majd, az erre vonatkozó megismételt kérdésre ismét csak kitérő választ adott: "Én azt hiszem a legtisztességesebb azokhoz fordulni, akik lemondtak. Akármilyen külső bemagyarázás, vagy ha én mondanám, úgy érzem, nem volna korrekt feléjük. Ők a nyilvánossággal közölték, amit mondani akartak, ha valakit még más is érdekel, kérdezzen rájuk. Akármilyen más mesék csak bonyolítanák a dolgot és nem volna korrekt feléjük" (válaszait hangfelvétel rögzíti).

Tisztelt Címzettek!
Tekintettel arra, hogy Újhelyi Lukács a Magyar Szó dolgozóit nem érdemesítette arra, hogy választ adjon a kérdésükre, úgy érezzük, más választásunk nem maradt, mint hogy egy még illetékesebb fórumhoz forduljunk.
A Magyar Nemzeti Tanácshoz, amely kinevezte Újhelyi Lukácsot erre a tisztségre. Mindannyiunk érdeke, – de talán elsősorban magáé a Magyar Nemzeti Tanácsé -- hogy tisztázza ezt a visszás, rossz szájízt keltő és mindenkire rossz fényt vető helyzetet.
Ezért tisztelettel arra kérjük a Magyar Nemzeti Tanácsot és annak Tájékoztatási Bizottságát, hogy hívja meg Újhelyi Lukácsot a Bizottság október 28-ára összehívott ülésére, és ott maga az alapító tegye fel neki ugyanazt a kérdést ("Újhelyi Lukács meg tudja-e erősíteni a fent említett telefonbeszélgetések tényét, vagy cáfolja azt? Amennyiben megerősíti, be tudna-e számolni azok tartalmáról?"), amit a Magyar Szó munkatársai már feltettek – de választ nem kaptak. Reméljük, az alapító már számít akkora tekintélynek Újhelyi Lukács szemében is, hogy végre érdemi választ is kaphassunk.

2015. október 27-én

Alulírottak:
Bajtai Kornél
Fehér Rózsa
Fekete J. József
Horváth Zsolt
Kókai Péter
Kontra Ferenc
Kószó Attila
Kulhanek Edina
Magyar Lívia
Mihájlovits Klára
Miklós Hajnalka
Molnár Edvárd
Mucsi Katalin
Szögi Csaba
Tómó Margaréta
Tóth Bátori Erzsébet
Tőke János
Török Arnold
Vígi Zoltán
Vígi Zsoldos Zsaklina

Forrás: http://vmdk.org.rs/hirek/510-meddig-nohet-a-hitvanysag

Megszűnik a Zombori Rádió

Október 31-én minden bizonnyal megszűnik a 44 éve folyamatosan sugárzó Zombori Rádió. A regionális frekvenciával rendelkező médiaház alapításától kezdve szerb és magyar nyelvű műsort sugárzott, megközelítőleg egy évtizedre visszamenőleg emellett horvát és bunyevác adása is van, a roma nyelvű program egy rövidebb fölfutást követően pénzhiány miatt megszűnt. A hónap végével leállnak a stúdiók, az alkalmazottak a munkaközvetítőre kerülnek.

Stipan benić igazgató és Hám Károly, az alapítástól a Zombori Rádió hangtechnikusa (Fotó: Fekete J. József)

Az önkormányzati alapítású médiumot 2007. november másodikán privatizálták, de nem jött be az új többségi tulajdonos számítása, nem teljesítette szerződéses kötelezettségeit, ezért a Magánosítási Ügynökség szerződésbontás után visszavette tőle a részvényeket. Azóta közel húszan elhagyták az adósságokat egyre halmozó céget, mára mindössze hat alkalmazottja maradt.
– Mind a hatan a szociális programot választották, vagyis elhagyják a rádiót – nyilatkozta Stipan Benić igazgató. – Amint a munkaügyi minisztérium jóváhagyja ezt a programot, vagyis a munkaévek összekötését és a munkaévenként járó 200 eurós végkielégítést, a Zombori Rádiónak nem lesz alkalmazottja.
A Magánosítási Ügynökség nem is kínálta eladásra a rádiót, mert az adóssága meghaladja a részvénytársaság becsült értékét.
– Ötmillió dinárral vagyunk adósak, legnagyobb részben az alkalmazottak fizetésével, illetve a járulékokkal és adókkal, meg a helyiségeink bérleti adójával az önkormányzatnak, az egyéb tartozások egymillió dinárt tesznek ki, míg a vállalat vagyonának becsült értéke hárommillió. Az alkalmazottak utoljára 2014 januárjában kaptak fizetést, nem is minimálbért, hanem a minimális bruttó alapot, ami valamivel kisebb a minimálbérnél. Az ügynökségtől eddig kapott jelzések szerint csőd és fölszámolás vár ránk. Dolgozók nélkül a csődgondnoknak nem lesz egyéb dolga, mint eladni a vállalat tulajdonát és törleszteni a hitelezőknek. Ami érték, az antennaoszlop és a leadó épülete, az ingóságok amortizálódtak, komolyabb bevételre nem lehet számítani.
Az igazgató fontosnak tartotta kiemelni, hogy a Zombori Rádió fönnállása óta nem fizetett bérleti díjat az önkormányzatnak, mert az nem is kérte, viszont most benyújtotta a számlát egy hónapra visszamenőleg, és számít rá, mindaddig, amíg fölszámolásra nem kerül Nyugat-Bácska egyedüli regionális hullámhosszal rendelkező rádiója. Az igazgató szerint az önkormányzat már régen lemondott a médiaházról, a kisebbségi tájékoztatásra szánt összeg legutóbbi pályázati elosztásán a nemzetiségi közösségek nyelvén történő tájékoztatásra évi szinten a rádiónak megítélt 150 000 dinár jelzés volt az év elején, hogy az önkormányzat nem kíván foglalkozni a rádió sorsával, noha nyilvánvaló, hogy egy közszolgálati, kisebbségi nyelveken sugárzó médium önmagában, társfinanszírozó nélkül képtelen megmaradni a kereskedelmi média uralta világban.
A Zombori Rádió bezárásával a régióból eltűnik egy közszolgálati médium, marad egy helyi kereskedelmi rádió, két, csupán kábelhálózaton fogható televízió, egy szerb, és egy magyar hetilap, ez utóbbi, a Dunatáj sorsa is bizonytalan, F. Cirkl Zsuzsa igazgatónő szerint az idei év végével akár meg is szűnhet.
– A Zombori Rádió fölszámolása után megmaradó médiumok fizetősek. Az újságokat akkor lehet elolvasni, ha megvesszük őket, a kábeltévés szolgáltatásért fizetni kell, a polgár ugyanakkor adóterheivel hozzájárul a városi költségvetéshez, amiből aztán projektfinanszírozás címén úgy-ahogy juttatnak a médiának, ami itt, helyi szinten nem áll beszélő viszonyban a közszolgálat finanszírozási igényeivel. Talán látni kellene, hogy kétszer fizetünk az információkért, egyszer a büdzsébe, egyszer meg a szolgáltatónak, aki elérhetővé teszi a tájékoztatást – vetette föl a Zombori Rádió igazgatója.
Kérdésként fölmerül az is, hogy mihez kezd az önkormányzat a Zombori Rádió után maradó helyiségekkel, hiszen azok a rádió szükségleteinek megfelelően lettek kialakítva, stúdióhelyiségekkel, vezérlő termekkel.
JJ

Magyar Szó, 2015. október 27, 5. o., vagy

http://www.magyarszo.com/hu/2871/vajdasag_zombor/134564/Megsz%C5%B1nik-a-Zombori-R%C3%A1di%C3%B3.htm, 2015. október 27., 13:15

BOTRÁNY: Hivatali szervek meggyalázták az aracsi pusztatemplom keresztjeit és kopjafáit

A Tartományi Műemlékvédelmi Intézet munkatársai eltávolították a délvidéki magyarság egyik fő jelképének és szakrális helyszínének számító aracsi pusztatemplom mellett felállított és felszentelt emlékkereszteket, kopjafákat. 

 

A helyszínen a Vajdasági Magyar Szövetség által 2004-ben felállított keresztet és haranglábat, illetve az Aracs ‘95 Pusztatemplom Polgárok Társulása által 2002-ben állított faragott keresztet és kopjafákat a talapzatukból eltávolították és halomba dobálták a földön, annak ellenére, hogy azok semmilyen módon sem veszélyeztették vagy károsították a pusztatemplomot.

 

 

Az esetet Link Majer Krisztina, törökbecsei idegenvezető és restaurátor vette észre ma reggel, aki az esetről tájékoztatta a Nagybecskereki Egyházmegyét is, amely a hivatalos szerveket megkeresve azt az információt kapta, hogy a Tartományi Műemlékvédelmi Intézet munkatársai döntötték le a megszentelt kereszteket, mivel azokat tájidegennek nyilvánították. 

 

Az aracsi pusztatemplom kiemelt fontosságú műemlékké van nyilvánítva Szerbiában, amely az állam tulajdonát képezi. A Magyar Nemzeti Tanács az aracsi pusztatemplomot 2013-ban a magyarság szempontjából kiemelt jelentőségű műemlékké nyilvánította.

 

A DélHír már tavaly leközölte azt a cikket, amelyben az Aracs-turizmus portál vészharangokat kongatva hívta fel a nyilvánosság figyelmét a felszentelt emlékoszlopok fenyegetettségére és egyben összefogást sürgetett azok megvédésére.

 

Nebojša Stanojev, a Vajdasági Múzeum régésze ugyanis már akkor indítványozta, hogy az aracsi pusztatemplom tövében álló kopjafákat környezetidegenségre hivatkozva távolítsák el, ennek a kezdeményezésnek tett eleget most a Tartományi Műemlékvédelmi Intézet.

 

Korábban Ózer Ágnes, a Vajdasági Múzeum igazgatója, az MNT korábbi tagja, illetve a Magyar Mozgalom Ideiglenes Ügyvivő Testületének tagja az Aracs folyóirat 2013/1. számában szintén arról beszélt, hogy a keresztek és a kopjafák nem oda illőek. 

 

Ózer akkor így fogalmazott: "vannak ott valami kiállított 'totemek' a romtemplomnál, amelyek Stanojev kolléga szerint nem odaillők".

 

 

 

Ősszerb templomot csinálnának Aracsból? 

 

A mostani nem az első eset, hogy megpróbálják eltüntetni vagy csorbítani az aracsi pusztatemplom magyar jellegét.

 

Nagy Sándor törökbecsei régész tagja volt azoknak a kutatócsoportoknak, amelyek az 1946-os, illetve az 1970-es években hosszabb ásatásokat és feltárásokat végeztek a templom területén és annak környékén.

 

Nagy Sándor az ásatásokról és azok eredményeiről évtizedekkel később nyugdíjas korában mesélt Matuska Márton és Csorba István újságíróknak, akiknek azt is elmondta, hogy az 1970-es években kifejezett utasítást kaptak a régészek arra, hogy találjanak tárgyi bizonyítékot a lelőhely ószláv jellegének bizonyítására. "Hát én sok mindent találtam, de ószláv templomra vonatkozó bizonyítékot egyet sem." - mondta Nagy Sándor. 

 

 

Nem tájidegen, hanem nemzetidegen?

 

Kereszteket és kopjafákat tájidegenné nyilvánítani, lebontani és ezáltal meggyalázni csakis magyarellenes szempontokat szem előtt tartva lehetséges. Mert ugyan, hogyan lehetne egy templomtól környezetidegen a fakereszt és a harang? A kopjafa is csak annyira tájidegen, mint a Délvidék-szerte megtalálható napsugaras oromzattal díszített parasztházak, mely motívum a kopjafákhoz hasonlóan szintén erdélyi eredetű díszítő elem. Az ezeréves magyar kultúrkörön belül csakis szerb szemszögből lehet tájidegennek nyilvánítani a kárpát-medencei kultúrkincsünk bármely darabját, ám ebben az esetben már inkább nemzetidegen szempontokról beszélhetünk. Egy olyan jelkép esetében mint az aracsi pusztatemplom, amely a magyarság ősi jelenlétének élő monumentuma a ma Szerbiához tartozó Délvidéken!

 

Ezer éve itt vagyunk ezen a tájon, nem szabad megengednünk, hogy vallási és nemzeti jelképeinket, szakrális helyeinket bárki meggyalázza és a sárba vesse azt a keresztet, amelyért annyi magyar vér áztatta földjeinket.

 

 

R. P.

http://delhir.info/cimlap/friss-hireink/47282-2015-10-27-21-33-37

Közzétette: Szerkesztő 2015. október 27. [23:24]