Amikor megszólal egy VMSZ-es lelkiismeret:

Képtelen lettem volna megnyomni az „igen” gombot

Kávai Szabolcs a Magyarkanizsai VMSZ oszlopos tagja és önkormányzati képviselője a párt korábbi tartományi küldötte az Új Kanizsai újságban írta meg véleményét arról, hogy pártja Délvidék elcsatolásának napját szavazta meg Vajdaság egyik hivatalos ünnepnapjának, amit ő hibás döntésnek tart.

Így ír Kávai Szabolcs:

EGYÜTTÉRZÉSBŐL ELÉGTELEN

A történelem folyamán számtalan háború volt és a győztesek – kevés kivételtől eltekintve – területet vettek el, azaz hódítottak meg a vesztesektől. Ami a XX. századhoz köthető újdonság, hogy a hódítók már nem elégedtek meg csak az egyszerű területfoglalással, hanem igyekeztek ezt a cselekedetet a „népakarat” és a „szent igazság” beteljesüléseként értelmezni. A modern kori hódítók számtalan emlékművel, történelmi munkák ezreivel próbálták, próbálják nyögvenyelősen hódításaik jogosságát és igazságosságát alátámasztani. Pont úgy, ahogy a kutyák szokták az utcán vizeletükkel megjelölni a „felségterületüket”. Ilyenkor a legitimációs kényszer és az aktuálpolitika áldozatává szokott válni a történelemtudomány és az igazság is gyakran elferdített és egyoldalú. 
Közeledik Vajdaság elcsatolásának századik évfordulója és ennek kapcsán a tartományi parlament határozatával a nemzeti kisebbségek jelentős napjai mellett, november 25-ét jelölte meg a Vajdaság jelentős napjaként. Az első világháború legvégén széthullott az Osztrák-Magyar Monarchia és a szülőföldünket elfoglalta a győztes szerb hadsereg. A területi hódítást a XX. században a népfelség elve alapján valahogy legitimálni kellett. Ezért a szerb szuronyok árnyékában november 25-én a túlnyomó többségében délszláv képviselők megtartották az újvidéki Nagy Nemzetgyűlést, ahol kimondták Bácska, Baranya és Bánát csatlakozását a Szerb Királysághoz. Ennek a „nemzetgyűlésnek” a legitimitását csak az a tény vonja kétségbe, hogy a 757 „képviselő” legfeljebb önmagát képviselte, mert senki nem választotta meg őket. Még a délszláv lakosság sem. Arról nem is beszélve, hogy a fent nevezett területen élő 28 %-nyi magyart egy (!), a 23,5 %-ot kitevő németséget hat küldött „képviselte”. Tehát, Bácska, Bánát és Baranya hovatartozásáról nem népszavazás, de még csak a közvetett demokrácia alapján döntöttek, hanem egyszerűen a „győztes mindent visz” ősi elve győzedelmeskedett, vagy Szulejmán szultánt idézve „Karddal meghódított terület”. Röviden ennyi a történelmi háttere a magyar ember számára a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető „ünnepnek”. A fent említett történelmi tények nem cáfolják, valamint az itt élő magyarok sem vonják kétségbe azt a tényt, hogy Vajdaság Szerbia része. Egyszerűen csak ne tessék hamisítani a történelmet! Még ha győztesről van is szó. 
A száz évvel ezelőtti nemzetgyűlés a múlt héten újabb vihart kavart, hiszen a hatalmi párt képviselői mellett a VMSZ hat képviselője is megszavazta november 25-ét, mint Vajdaság szempontjából jelentős napot. Párttársaim kaptak hideget is meleget is minden oldalról. Ebből a kényszerhelyzetből, amelybe a koalíciós partnerek érzéketlensége és empátia hiánya sodorta a magyar képviselőket nem lehetett jól kijönni. Vagy felrúgnak minden eddigi eredményt és a lelkiismeretük szerint szavaznak, vagy elfogadják a magyar emberek számára sértő dátumot. A pragmatizmus győzött, nem kockáztatva a történelmi magyar-szerb megbékélést. Őszintén megmondom én képtelen lettem volna megnyomni az „igen” gombot. Ezért vagyok rossz politikus. Egy biztos, a haladók személy szerint tőlem – mintha bármit is számítana – az együttérzés hiánya miatt kaptak egy sárga lapot. Mi magyarok pedig büszkén ünnepeljük augusztus 20-át, első királyunk ünnepét. A mi ünnepünk nem sért senkit a Kárpát-medencében. November 25-én pedig nem fogok kakaspaprikás és pezsgő mellett ünnepelni. Azon a napon böjtölni fogok. 
Szép ünnepet!  – írja Kávai. 

Kávai dicséretre méltó kiállását azonban a szavakon túl más következmények nem követik. Igaz, fejmagassággal kiemelkedik becsületességből Kávai a többi VMSZ-estől abban, hogy ki mert állni az elvei mellett és nem csak lapított, mint ahogyan azt párttársai teszik. Azonban ez sajnos nem változtat semmin sem.

Mivel a VMSZ-en belül nem sikerült önvizsgálatot tartani a döntés miatt, így ezt a feladatot a délvidéki választóknak kell majd végrehajtania és megbüntetni Pásztorékat az árulásuk miatt.

http://delhir.info/2018/06/30/amikor-megszolal-egy-vmsz-es-lelkiismeret-keptelen-lettem-volna-megnyomni-az-igen-gombot/, 2018. június 30.;

Kávai Szabolcs: EGYÜTTÉRZÉSBŐL ELÉGTELEN. https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=2123001944396209&id=674394922590259, 2018. június 29. [19:47] és

November 25: Képtelen lettem volna igennel szavazni – írta egy VMSZ-es tanácsos. https://szabadmagyarszo.com/2018/06/30/november-25-keptelen-lettem-volna-igennel-szavazni-irta-egy-vmsz-es-tanacsos/, 2018. június 30. [15:21]

A lelkiismeret hangja, vagy megrendelt magyarázkodás?

 Kávai Szabolcs, a magyarkanizsai község oktatási tanácsosa

Reakció Kávai Szabolcs magyarkanizsai VMSZ-es tanácstag Facebookon megosztott, november 25-ét Vajdaság jelentős napjává emelő tartományi parlamenti döntéssel kapcsolatos gondolataira.
Mindig nagy érdeklődéssel olvasom, amikor a VMSZ-en belül valakinek megszólal a lelkiismerete, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy gyakran esek hasra a kellemes meglepetésektől. Ezúttal sincs ez másként, habár a szerző ezen jegyzetével kapcsolatban mindenképpen pozitívumként említeném, hogy írása nem tartalmaz uszító valótlanságokat a más pártállású magyar emberekkel szemben, ami a mai világban nagyon is megbecsülendő dolog, úgyhogy emiatt én is tiszteletemet fejezem ki a tanár úr előtt, akinek egyébként számos gondolatával egyetértek.
Ugyanakkor szerecsenmosdatásnak tartom az írását, pontosabban annak végkövetkeztetését, még akkor is, ha ő ezt esetleg nem annak szánta. Mondataival ügyesen manipulálja az olvasót.
Összefoglalnám röviden Kávai Szabolcs művének mondanivalóját a saját olvasatomban:
Történelmi tények hiteles felsorolása (ami majd hitelessé teszi a megszólaló további mondandóját is; a manipuláció egyik szabálya, hogy valódi tényekre (is) épüljön a mese, különben nem megy át) után jön az, hogy jajj, én meg nem nyomtam volna, szinte meg is vagyok sértődve (másik szabály: segítsük az olvasót érzelmileg azonosulni önmagunkkal, mert csak így fogja a végén a mi gondolatunkat a sajátjának érezni), pláne nem történelemtanárként (nem mellékes érzékeltetni, hogy nem vagyunk hülyék, ebben a kérdésben igenis kompetens személyként szólalunk meg), hiszen ez nettó történelemhamisítás [belső monológ: persze annyira azért nem vagyok felháborodva, hogy kilépjek a pártból: köptük mi már ennél jobban is szemközt a szavazóinkat], dehát én nem is vagyok jó politikus (ez egy rendkívül fontos, rettentően nagy manipulatív csavar a szövegben: ezt az állítást ellentételezi a folytatás, illetve ez készíti azt elő), bezzeg a jó politikusok (ez persze nincs kimondva, de logikailag úgy van fölépítve a szöveg, hogy az előzményből ez következzen!) nem kockáztatják meg az elért eredményeket, tehát mégis mennyire jó arcok már.  Mert ugye a nagy történelmi megbékélés, az azé’ mindent visz.
A teljes képhez szerintem hozzátartozik még egy-két részlet.
A VMSZ nélkül is bőven megszavazták volna a haladók meg a szocik ezt a döntést, úgyhogy abszolúte semmi szükség nem volt a VMSZ-es szavazatokra: ha úgy tetszik, nem múlt rajtuk a koalíciós nagy(szerb)testvér akaratának érvényesülése. A tartózkodás (ami ugyebár a diplomatikus nemet jelenti) bőven megfelelő válasz lett volna, mert annak az lett volna az üzenete, hogy nem értünk egyet veletek (haladókkal, szocikkal), meg ugye a saját szavazóinkat se akarjuk leköpni (a nem ránk szavazókat eddig is leszartuk, képviselőiket ott fúrtuk, ahol tudtuk), de azért nem fekszünk elétek keresztbe az úton, nem rúgjuk fel a szövetséget. Ehhez képest a VMSZ nyílegyenesen, szépen (ahogy a csillag megy az égen), a szokott rutinnal állt bele a haladók seggébe. Nincs új a nap alatt, a barik meg majd úgyis lenyugszanak egy idő után, ha elül a vihar. Függöny.
A nagy szerb-magyar megbékélést is érdemes egy másik oldalról is megközelíteni. Az utóbbi évtizedekben nem volt komolyabb egymásnak feszülés, a tettlegességig fajuló incidensek mögött pedig szinte kivétel nélkül olyan politikusok (illetve azok csápjai) sejlettek fel, akik dobszó mellett vezényelték le a horvátok, bosnyákok, albánok elleni háborúkat (szabadrablásokat). Az, hogy mostanra ezek a politikus kevesebb befolyással bírnak (vagy épp átöltöztek európéer ruciba, hogy aztán a VMSZ egyből rohanjon is a karjaikba), örömteli tény, de ehhez nem sok köze van a VMSZ politizálásához, sokkal inkább ahhoz, hogy Szerbia a háborús években (meg az utána jövő bizonytalan időszakban) annyira vészesen legyengült, hogy mostanság egyik szomszédjával sincs (nem is lehet!) különösebben rossz viszonyban, mert egy újabb háborúban úgy roppantanák össze, mint a kifújt tojást (a Koszovó körüli cirkusz is csak színjáték, momentán senki nem érdekelt a feszültség teljes eszkalálódásában, mert az albánokat is meg a szerbeket is totál padlóra küldené egy embargó – de valahogy azért be kell söpörni a nacionalista szavazatokat, of course). Az EU-hoz való közeledés leginkább gazdasági kényszer, de abba a levesbe már csúnyán bele tudna köpni Magyarország, úgyhogy jöjjenek inkább a vergődő madarak meg a közös koszorúzások (meg persze másik oldalról a fideszes pénzmosás outsource-olása: sportcsarnokok, közvilágítás, etc.), aztán verhetjük a mellünket, hogy a nagy megbékélést mi értük el (függetlenül attól, hogy a legmagasabb körök pénzügyi érdekeinek megfelelően ez amúgy is bekövetkezett volna).
A végén a legfontosabb: ezzel az ünneppel a szerbek sincsenek előrébb. Azon belül konkrétan a haladók se. Nincs politikai haszna. Meg merem kockáztatni, hogy a legtöbb vajdasági szerb ember nem is hallott erről a témáról, de ha hallott is róla, magasról tesz rá, mert se zsebéből, se zsebébe. Na és itt jön a lényeg: ez az ünneppé tett dátum az itt élő népek közül kizárólag bennünket sért! A VMSZ mégis bevállalta, hogy tartózkodás vagy nem helyett igent mond rá. Mire volt ez jó a haladóknak?
Hát letesztelni, hogy a VMSZ meddig hajlandó elmenni – akár a saját szavazóinak érzelmeiben térdig gázolva is – pusztán azért, hogy megmaradjanak a bársonyszékei, illetve egy határozott magyar kiállással mennyire meri megkockáztatni ezeket a pozíciókat, ebből következően pedig a haladók mi mindenre tudják a jövőben rávenni a VMSZ-t a haladó érdekek érvényesítése érdekében (miközben a VMSZ a hazai pályán ébredő népharag miatt majd ismét a nagy szerb-magyar megbékéléssel takarózik, mint már annyiszor, amikor valami mocsokhoz asszisztált).
Mint láthattuk: bármeddig, semennyire és bármire.
Mindezen nézetkülönbségeink ellenére minden tiszteletem a tanár úré, aki fel merte vállalni a megszólalást ebben a mindenki számára kényes ügyben, és bár jó eséllyel nem fog az ellenzék zászlóvivőjévé avanzsálni, de szerintem akkor is korrekt, hogy a hivatalosan erőltetett VMSZ-es kurzussal, ha nem is szemben, de attól eltérő irányban véleményt fogalmazott meg nyíltan – és tegyük a szívünkre a kezünket: ilyesmire már nagyon-nagyon régóta nem volt példa, annyira zárttá és központosítottá vált ez a párt, amely egykoron a többségünk támogatását bírta.
Szeretném azt hinni, hogy a VMSZ-ben is maradtak még (legalább mutatóba) lelkiismerettel rendelkező emberek, és hogy Kávai Szabolcs jegyzete nem egy megrendelt, nagyon okosan terelő magyarázkodás volt.
Maradok tisztelettel.
Stephen Bozhen

https://szabadmagyarszo.com/2018/06/30/a-lelkiismeret-hangja-vagy-megrendelt-magyarazkodas/, 2018. június 30. [18:06] 

Napi Pásztorunk, aki továbbra is magyarázkodik

Most éppen a Pannon TV nevű párttelevízióban, méghozzá a Szubjektív című műsorban, ami ezúttal is igencsak szubjektívra sikeredett. A pártelnök most próbálta (igen gyöngén) elhitetni: mentora Orbán Viktor is helyeseli, hogy november 25-e legyen Vajdaság napja.

A VMSZ elnöke a minap Orbánnál közbenjárt, hogy a magyar miniszterelnök támogassa azt a nemrégi tartományi parlamenti döntést, amelyre a párt képviselői egységesen rászavaztak. Ennek értelmében november 25-e lett Vajdaság napja.
Száz évvel ezelőtt ezen a napon Újvidéken megtartották a „Bánáti, Bácskai és Baranyai Szerbek, Bunyevácok és Más Szlávok Nagy Népgyűlését” és eldöntötték, hogy a délvidéki régiót elcsatolják. A „Nagy Népgyűlés” aligha lehetett legitim, hiszen a „delegáltak” nem képviselték a tartomány nemzeteit. Például a magyarokat semmiképp sem. Ezt a döntést később Trianonban szentesítették.
Tehát: a Fidesz vajdasági stratégiai partnere a vajdasági magyarokkal akarja megünnepeltetni a tartomány elcsatolását.
Ennél pofátlanabb dolog aligha történt Trianon óta.
A nagy tiltakozást kiváltó döntést kimagyarázására a VMSZ elnöke a magyar miniszterelnököt kérte segítségül.
„Nem azt értük el ezzel a döntéssel, hogy a vesztes pozíciónkat megerősítettük, hanem azt értük el, hogy legitim módon tudtunk most és az elkövetkező időben beszélni erről a dátumról. Ez közösségileg fel fog minket szabadítani. Egy fajta vesztes pozícióból az erkölcsi győztes pozíciójába tud minket emelni. Miniszterelnök úr elfogadta az érvelést, amit elmondtam, illetve ő is így látja ezt a dolgot. Azt gondolja, hogy ennek az ügynek kapcsán más döntést nem lehetett hozni,” - mondta Pásztor István a Pannon TV műsorában.
Elég gyengécske magyarázat.

2018. június 30.

https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=11227

Orbán Viktor szerint nem lehetett másfajta döntést hozni, minthogy Délvidék elcsatolásának napja vajdasági ünnepnap legyen

Orbán Viktor úgy gondolja, hogy más döntést nem lehetett hozni, mint megszavazni, hogy Délvidék 1918. november 25-ei Magyarországtól való elszakítása ünnepnap legyen Vajdaságban – erről Pásztor István, a VMSZ elnöke beszélt a Pannon RTV stúdiójában, miután tegnapelőtt a magyar miniszterelnökkel tárgyalt.

Ha lehet hinni Pásztor István szavainak, akkor Orbán Viktor politikailag is legitimálta a délvidéki magyarok elárulását.

Mindezt tette úgy, hogy az ügy kapcsán csupán Pásztor István véleményét hallgatta meg, nem pedig a délvidéki magyarságét, akiknek a zömét sérti és bántja a VMSZ által is megszavazott döntés.

 „Nem azt értük el ezzel a döntéssel, hogy a vesztes pozíciónkat megerősítettük, hanem azt értük el, hogy legitim módon tudtunk most és az elkövetkező időben beszélni erről a dátumról. Ez közösségileg fel fog minket szabadítani. Egy fajta vesztes pozícióból az erkölcsi győztes pozíciójába tud minket emelni.” – mondta el a sokak által csak nemzetárulónak titulált Pásztor István a pártjához erősen köthető Pannon RTV stúdiójában.

Érdemes megvizsgálni, hogyan próbálja magyarázni a gyalázatos döntését a VMSZ elnöke.

Szavai szerint a Délvidék elcsatolásáról csak úgy lehet legitim módon beszélni, ha abból előbb ünnepnapot csinálunk? Vajon ez más történelmi megaláztatásainkra is igaz? Vajon ha az 1944-es októberi és novemberi délvidéki mészárlások kezdetéből magyar örömünnepnapot csinálna a VMSZ, akkor már feltárnák a tömegsírokat és megneveznék a gyilkosokat, akkor már tudnánk legitim módon beszélni róla?!

És vajon mire gondolt Pásztor István, amikor azt mondta, hogy közösségileg felszabadító, hogy ezentúl ünnepnap Délvidék Magyarországtól való elcsatolása? Ennek a gondolatának a lélektani gyökere ugyan abból a szellemiségből ered, mint amelyik az auschwitzi tábor kapujára az “arbeit macht frei”, vagyis a munka szabaddá tesz feliratot helyeztette ki. Hiszen ahogy a zsidóság megsemmisítésére létrehozott táborban sem volt munkával elérhető a szabadság, úgy a délvidéki magyarság számára is az eltűnés, az elmúlás a kiirtás és a beolvasztás útja kezdődött el, amikor 1918. november 25-én egyoldalúan kikiáltották Vajdaság Szerbiához való csatolását.

Ezt szavazta meg Pásztor István és a VMSZ, ezt legitimálta Orbán Viktor, akire olyan sok magyar szavazott, ám egész biztosan nem ezért. 

Borítókép: MTI

http://delhir.info/2018/06/29/orban-viktor-szerint-nem-lehetett-masfajta-dontest-hozni-minthogy-delvidek-elcsatolasanak-napja-vajdasagi-unnepnap-legyen/

Miért árulás a Vajdaság Napja?

A Fidesz szerbiai magyar szövetségese, a VMSZ, akárcsak a szintén Fidesz-szövetséges Szerb Haladó Párt megszavazta, hogy „tartományi jelentőségű ünnep” legyen november 25-e, a délvidéki régió 1918-as elcsatolásának napja. Általános a döbbenet a szerbiai magyarság köreiben. Oromhegyesi szerzőnk, Balla Lajos a VMSZ-színekben, pártonkívüliként volt tartományi, majd szövetségi alsóházi képviselő. Szubjektív írás arról, miért tartja esküszegőknek, akik igent mondtak a médiában Vajdaság Napjaként emlegetett szerb ünnepnapra, illetve akik a VMSZ vezetőségét adják most. Átlátszó:

A Fidesz szerbiai magyar szövetségese, a VMSZ, akárcsak a koalíciós partnere, a szintén Fidesz-szövetséges Szerb Haladó Párt megszavazta Vajdaság Képviselőházában „A tartományi jelentőségű dátumok megállapításáról és ünnepélyes megjelöléséről” szóló tartományi képviselőházi határozatot. Ebben többek között tartományi jelentős dátumnak (szinte minden médiumban úgy jelent meg: Vajdaság napjának) nevezik ki november 25-ét is, a délvidéki régió 1918-as elcsatolásának napját. A VMSZ-es tisztségviselők az elnökük vezetésével arra hivatkoztak, hogy pártjuk tiszteletben tartja, hogy ezt a dátumot a szerb nemzet másként éli meg, mint a magyarok, ezért az elfogadáshoz biztosított szavaztuk a másság elfogadását jelenti.
Esküszegők – nem jut jobb elnevezés eszembe, amikor VMSZ és az Magyar Nemzeti Tanács honlapján böngészem az adott szervezetek választott tisztségviselőit, illetve tartományi, köztársasági, valamint EP képviselőit. Összesen tizenheten vannak.

A Josip Broz Tito Pártiskolától a nemzeti közösség képviseletéig
Neveket akarattal nem írok, mert az elmúlt hetek tettei és döntései miatt nem érdemlik meg még azok említését sem. A 17 egyén között olyan is található, aki – a Jugoszláv Kommunista Szövetség kiemelt pártkádereként – befejezte a Kumrovecben akkoriban működő Josip Broz Tito Pártiskolát. Majd pedig, a demokratizálódás hajnalán „rádöbbent” neki nem a munkásosztály, hanem az addig megtagadott nemzeti közössége, sőt a Vajdaság Autonóm Tartomány, de ha összejön, akkor egész Szerbia meghatározó politikusává kell válnia.
A tizenhetek mindegyike megválasztásakor, kinevezésekor, tisztségének átvételekor valamilyen esküt tett. Először annak az eskünek a szövegét kívántam nyilvánosságra hozni, amit a Magyar Nemzeti Tanács tagjai, választott tisztségviselői tesznek beiktatásukkor. Gondoltam, biztosan a Magyar Nemzeti Tanács Alapszabálya vagy Ügyrendi Szabályzata tartalmazza e szöveget, azonban rá kellett döbbennem, az sehol sem található. Éppen ezért feltételezem, hogy a romániai RMDSZ által 1992-ben megfogalmazott és alkalmazott esküszöveghez hasonló lehetett az, amelyre a megválasztott képviselők felesküdtek.
„Esküszöm, hogy hű magyarként szolgálni fogom népemet, mely bizalmával felhatalmazott, hogy érdekeit képviseljem, harcoljak teljes egyenjogúságáért, közösségi jogaiért és szabadságáért, küzdjek fennmaradásáért, melynek egyetlen szilárd biztosítéka a belső önrendelkezés.”
Nem elhanyagolható tény az sem, hogy az önmagukat a nemzeti közösségünk tagjai érdekeinek képviseletével felhatalmazottaknak tartók – ez látszik legtöbbjük beszédében is, hiszen okkal és ok nélkül, szinte mindegyik megszólalásukkor használják a királyi többest – újabb esküket tettek 2016-ban, az önkormányzati, a tartományi és a köztársasági választásokat követően.
„Fogadom, hogy a …. Községi Képviselő-testület működésében az alkotmányt, a törvényeket és … község alapszabályát megtartom, a lakosság érdekeitől vezérelve képviselői tisztségemet becsülettel és részrehajlás nélkül fogom gyakorolni” – mondták melldöngetve az önkormányzati képviselőknek megválasztottak.
„Megfogadom, hogy tiszteletben tartom a Szerb Köztársaság alkotmányát, Vajdaság Autonóm Tartomány statútumát és a törvényt, Vajdaság Autonóm Tartomány Képviselőháza elnökének tisztségét a demokrácia elveitől, a polgárok érdekeitől és Vajdaság Autonóm Tartomány érdekeitől vezérelve lelkiismeretesen, elfogulatlanul és felelősségteljesen látom el, és őrizni fogom a Képviselőház tekintélyét.” – ez szöveg a képviselőházi elnök száját hagyta el, de nagyon hasonló volt az egyszerű, megválasztott tartományi képviselő, illetve a kinevezett kormánytag és a kormányfő helyettesének az esküje is.
„Esküszöm, hogy az alkotmány iránti népképviselői kötelezettségemet elkötelezetten, tisztességgel, lelkiismeretesen és hűen fogom végezni, védeni fogom az emberi és kisebbségi jogokat, illetve polgári szabadságjogokat, valamint legjobb tudásom és képességeim szerint fogom Szerbia polgárait, az igazságot és a jogot szolgálni”– e szövegnek csak a szerb eredetijét mondták a népképviselőknek megválasztottak. Vagyis már az eskü szövegének kimondása alatt megszegték azt, amire a többi képviselővel együtt mindnyájan felesküdtek: a nyelvhasználati jogának védelmét. Most kihagyom az EP-képviselő esküjét, mert az csak egy személyre érvényes, inkább azt a szöveget szeretném megismertetni önökkel, amire a kettős állampolgárságúak esküdtek fel, amikor megszerezték a magyar állampolgárságot, ilyenek is vannak közöttük:
„Én, … fogadom (esküszöm), hogy Magyarországot hazámnak tekintem. Magyarországnak hű állampolgára leszek, az Alaptörvényt és a jogszabályokat tiszteletben tartom és megtartom. Hazámat erőmhöz mérten megvédem, képességeimnek megfelelően szolgálom. (Isten engem úgy segéljen.)”

Mi is borzolja a magyar nemzeti közösség tagjainak kedélyét?
Hosszan tartó vita előzte meg a Nemzeti tanácsokról szóló törvény módosítását és kiegészítését. Nem újkeletű ez, hiszen már 2014-ben, amikor a Szerb Haladó Párt a hatalom közelébe került, a nem éppen független Alkotmánybíróság ennek a törvénynek néhány paragrafusát alkotmányellenesnek ítélte, ami miatt a nemzeti tanácsok mindegyikében az alapdokumentumokat meg kellett változtatni.
Hiába érveltek a független szakértők, hogy mindez a szerzett jogok csorbítását jelenti, az akkor hatalmon levők, majd a 2016-ban ismét hatalomra kerülők nemcsak, hogy kitartottak elképzeléseik mellett, azt is elérték, hogy további jogcsorbító módosításokat és kiegészítéseket javasoljanak – erről korábban részletesen beszámoltunk. A viták ellenére a törvényt elfogadták.
A „nyilatkozó” (tartom magam, hogy nem nevezem néven a Tizenhetek egyikét sem) továbbmegy, azzal dicsekszik, hogy ezentúl Szerbia Népképviselőházában a nemzeti közösség megválasztott képviselői az anyanyelvükön szólalhatnak fel, ami – szerinte – a jogok egyik legfontosabb bővítése. Igaz, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság Parlamentjében ezt már 2002-ben lehetővé tették. Mivel Szerbia annak az államnak a jogutódjaként határozza meg magát, így ez semmi más, mint az elvett szerzett jogok visszaállítása. Úgy tűnik, egyedül én emlékszem az alkotmányos jogok gyakorlati megvalósítására, ezért erről is kell egy pár szót írnom.
A titói Jugoszláviában szavatolták a nyelvek szabad használatát, mégis mindenki megdöbbent, amikor az akkori Szocialista Szövetség (ez a magyarországi Hazafias Népfront megfelelője volt) Tartományi Közgyűlésén magyarul kértem szót és úgy is beszéltem. A fordítószolgálat csak díszként létezett, magyarázatul pedig azt kaptam az elnöklőtől, mindenki tud beszélni és ért szerbül, ezért nincs biztosítva a fordítás. Körülbelül három hónapig mégis magyarul szólaltam fel, a fordítókat rákényszerítettem a munkára.
A másik példa már újabb. 2002 után, jogaimra hivatkozva magyarul szólaltam fel a Jugoszláv Parlament Alsóházában. Mivel nemcsak szolgálat, még fordító sem volt a kiszolgáló személyzet tagjai között, így kénytelen voltam a magyar beszédemet megismételni szerbül is. Egyedül Vojislav Šešelj fejezte ki elégedetlenségét, de nem velem szemben, illetve nem felszólalással, hanem közbekiabálással: „Ti govori samo mađarski, ja razumem, a ostali nek se j..u!”. Azaz:
„Te beszélj csak magyarul, én értem, a többiek pedig ba…djanak meg!”
Egy nappal azelőtt, hogy a nemzeti tanácsokról szóló jogszabályt törvénybe iktatták, azaz 2018. június 19-én Vajdaság Autonóm Tartomány Képviselőháza ülésezett és „elfogadta A tartományi jelentőségű dátumok megállapításáról és ünnepélyes megjelöléséről szóló tartományi képviselőházi határozatot, amely azonos rangú tartományi jelentőségű dátumokként november 25-ét, május 15-ét és december 10-ét, valamint augusztus 20-át, augusztus 10-ét, október 16-át, december 1-jét és január 17-ét határozza meg” (idézet a tartományi képviselőház főtitkárának  a sajtóhoz küldött leveléből).
Szinte minden médium az ezzel kapcsolatos híradásában egyedül november 25-ére helyezte a hangsúlyt, habár a többi dátum is megér egy misét. Menjünk sorjában (a levél alapján):
november 25. „Bánáti, Bácskai és Baranyai Szerbek, Bunyevácok és Más Szlávok Nagy Népgyűlése”, amelyet Újvidéken tartottak 1918. november 25-én.
május 15.  1845. május 15., Szerémséget, Bánságot, Bácskát és Baranyát magában foglaló „Szerb Vajdaság” kikiáltása a Májusi Szerb Nemzetgyűlésen, valamint a szerb vajda (Stevan Šupljikac) megválasztása.
december 10. 1948. december 10., Az emberi jogok nemzetközi napja.
augusztus 20. A magyar nemzeti közösség (kisebbség) napja.
augusztus 10. A szlovák nemzeti közösség (kisebbség) napja.
október 16.  A horvát nemzeti közösség (kisebbség) napja.
december 1.  1918. december 1., a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság kikiáltása.
január 17. A román nemzeti közösség (kisebbség) napja.
Úgy hiszem, nyíltan kell beszélnem. Nem véletlenül tettem idézőjelbe a november 25. és május 15. dátumokhoz köthető eseményeket. Mindkét történés nélkülözte a legalitás és legitimitás összes elemét. Hiszen az 1918. november 25-én megtartott népgyűlés tagjai egyáltalán nem reprezentálták az említett területeken élő lakosságot. Így érvénytelennek lehet tartani a döntéseket, hogy ezeket a területeket Szerbiához csatolták.
Igaz, igyekeztek utólagos legitimitást biztosítani, mert ezeket a döntéseket beemelték a december 1-jén megalakult új birodalom Vid-napi alkotmányába (1921. június 28.). Hasonló a helyzet az úgynevezett Szerb Vajdaság kikiáltásával is, hiszen azt még a császári udvar (azaz I. Ferenc József) sem fogadta el, csak 1849. november 18-án kiadott pátenssel hozták létre a Szerb Vajdaság és Temesi Bánság elnevezésű területi egységet.
A felsoroltak alapján megdöbbentő volt az egyik VMSZ-es tisztségviselő nyilatkozata az elfogadott képviselőházi határozattal kapcsolatban:
„Vajdaság számára fontos napoknak a meghatározásáról szól, ezzel kapcsolatban fejtettem ki az álláspontunkat, beszélve a Vajdasági Magyar Szövetség képviselőcsoportjának nevében. Arról beszéltem, és azt szeretném aláhúzni, hogy Vajdaság egy többnemzetiségű régió, ahol évszázadokra visszamenőleg együtt élnek szerbek, magyarok, horvátok, bunyevácok, szlovákok, románok, ez a sokszínűség nemcsak azt jelenti, hogy úgy fogadjuk el egymást, mint különböző entitások, akiknek más a nyelve, más a vallása, más a kultúrája, mások a szokásai, hanem azt is elfogadjuk tényként, a másság jeleként, hogy a közös történelmünk vonatkozásában, más egy-egy történelmi dátumnak a megítélése. (…) Azt is elfogadjuk, hogy mások ezt a dátumot másként élik meg. Ennek a körülménynek az elfogadása, ez nem önmagunk megalázását jelenti, hanem azt gondolom, ennek a másságnak az elfogadását jelenti.”
Tételezzük fel, elfogadom ezt a logikát is. Azonban, ebben az esetben ugyanezt kellene alkalmazni akkor is, ha a nem szerb nemzeti közösségekről van szó. Ugyanis akkor vajdasági ünnepnapként kellene meghatározni április 8-át, hiszen 1941. április 8-án vonultak be a magyar csapatok Bácskába, ami utána majd 4 évig Magyarországhoz tartozott. Vagy akár április 6-át is? Végtére is Németország támadása 1941-ben akkor kezdődött, (a vajdasági) Bánság pedig szintén közel 4 évig ahhoz az államhoz tartozott.
Sajnos, igaz az is, az április 6-áról való megemlékezés a XX. századbeli történések fényében értelmét vesztette. Hiszen a trianoni döntések Szerb-Horvát-Szlovén Királyságra vonatkozó feltételét, hogy a Magyar Királyságtól elcsatolt területeken nem szabad erőszakkal megváltoztatni azok etnikai összetételét szinte azonnal semmibe vették (bosszú az ott lakó magyarokkal szemben, szerb lakosság betelepítése).
Majd a II. világháborút követően fokozottan folytatták, hiszen körülbelül 50 ezer magyart mészároltak le, míg az elüldözött németek számát több százezerre lehet becsülni. Helyükre Likából és Boszniából szerbeket, míg Crna Gorából montenegróiakat telepítettek be, azaz a valamikor itt élt németek már nem ünnepelhetnek. Emiatt magyarként hangoztatni a több évszázados békés együttélés, a másság elfogadása és a tolerancia hivatalos közhelyeit nem más, mint képmutatás.

A homlok tisztára mosása
A legvégén még egy idézet a válaszból, amikor megkérdezték az illetőt, mi a véleménye arról, hogy egyesek mindezt nemzetárulásnak tartják:
„Az az igazság, hogy ez engem egyáltalán nem lep meg, erre az álláspontra én fel voltam készülve, és minden reggel, amikor elindultam otthonról a homlokomat megmostam meg letöröltem, ha az áruló bélyeget valahová rá akarják sütni, akkor tiszta felületre süssék rá.”
Úgy hiszem, a mártíromság és a homlok tisztára mosása semmit sem segít, hiszen ilyen és hasonló esetben senkinek sem lehet a lelkiismeretét tisztára mosni. Ha pedig valaki nem érzi cselekedeteinek súlyát, ha szerinte a toleráns együttélésbe belefér az elvek és a nemzeti érdekek feladása, az eskükben vállaltak semmibe vétele, a gerinctelenség, amelyek miatt még csak a lelkiismerete sem háborog, számára nem a megbélyegzés a legnagyobb büntetés, hanem az illető semmibe vétele.
Erre pedig még az idén sor kerülhet, hiszen novemberre tűzték ki a nemzeti tanácsi választásokat. Egyetlen feltételt kellene teljesíteni azoknak, akik magyar nemzetiségűek, be kell jegyeztetniük (regisztrálniuk kell) magukat. A 2014-es nemzeti tanácsi választásokra 137 ezer 057 magyar nemzetiségű választópolgár regisztrált, tehát van még tartalék.
Végezetül még csak annyi: ha valaki összehasonlítja ezeket a tetteket az eskük szövegével, egyértelműen láthatja, az abban foglaltakat ezek az illetők és szervezeteik semmibe vették. Talán az anyaországi mentoraik is rájönnek végre, a legfőbb mozgató rugóiknak semmi közük a délvidéki/vajdasági magyar közösséghez, valamint annak érdekeihez, és ezentúl mindezt figyelembe véve fognak velük szemben fellépni!

2018. június 30.

https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=11225

Átadták a felújított oromhegyesi iskolát

Ha nagyon rosszindulatú akartam volna lenni, már a címhez ezt-azt hozzáadok, na meg használhattam volna az idézőjeleket is, azonban ezt azért nem tettem meg, mert a bevezetőt követő szövegből utólag bárki megteheti.
Június 29-én Oromhegyesre kivonult a VMSZ és az MNT küldöttsége, hogy 10 órakor végre átadhassák a tavaly június elején bekövetkezett csőtörés miatt használhatatlanná és életveszélyessé vált oromhegyesi iskolaépületet, így a diákoknak szeptember elsejétől kezdve nem kell Oromra buszozni, végre saját településükön fogják őket oktatni és nevelni.
Habár én Oromhegyes Helyi Közösség elnöke vagyok, mégsem vettem részt ezen a rendezvényen a következő okok miatt:

• – nem sokkal a csőtörést követően az illetékesek megígérték, hogy november végéig (azaz kb. négy hónapon belül) elvégzik a nagyjavítást, a valóság pedig az lett (a már többször is megjelentetett határidő-tologatás következtében) majd 13 hónapig tartott ez a két-három hónapos munka,
• – augusztusban és szeptemberben ígéretek hangzottak el, hogy Magyarkanizsa önkormányzata és a Vajdaság Autonóm Tartomány közösen biztosítani fogják a felújításhoz szükséges eszközöket (még a pontos eszköznagyságot is közzétették), a valóságban pedig még az iskola belső és külső festésére sem futotta a pénzből,
• – mivel az iskola által a településünkön megtartott rendezvényeihez a helyi közösség biztosította az objektumokat, szó nélkül lehetővé tettük az ezekhez szükséges kísérőanyagok elkészítését (színes és fekete-fehér segédanyagok nyomtatása, sokszorosítás és egyebek), ennek köszönhetően, nem hivatalosan jutott tudomásunkra a rendezvény megtartása, na meg az, hogy ki mindent fognak meghívni a bizonyítványosztással egybekötött „ünnepségre”,
• – szerintem a VMSZ, az MNT és a Tartományi Képviselőház semmivel sem járult hozzá a károk szanálásához, hiszen az azokhoz (részben) szükséges eszközöket Magyarkanizsa önkormányzatának tanácsa, valamint Vajdaság kormánya és az oktatással (is) foglalkozó titkársága biztosította, emiatt pedig nem voltam hajlandó a propaganda ízű, pártrendezvénnyé lealacsonyított megmozdulás részesévé válni,
• – a legvégére hagytam az egyik, talán legfontosabb okot, ugyanis még egészen fiatalon belém nevelték, hogy ahova nem hívnak, oda ne is menjek el! Nem titkolom, ha hívtak volna, akkor sem jelenek meg, de úgy hiszem, a helyi közösség titkára, Balázs Jadranka megérdemelte volna, hogy a 13 hónapos szervezői és egyéb munkájáért (ha mást nem) legalább köszönetet mondjanak!

Fotó: Puskás Károly – Facebook

Minderről (igaz más felhanggal) az olvasók tájékozódhatnak a VMSZ honlapján található írásból, valamint Puskás Károly képei segítségével, míg a VMSZ Facebook oldalán csak képriport látható, amely Foto Index Magyarkanizsa terméke. Az említett helyek egyikén a 15 képből 9, míg a másik helyen a 7 képből mindegyik a megjelent politikusokat örökítette meg, én csak kettőt vettem kölcsön (ha már semmi sem tiltja a letöltést és az újraközlést), de mivel a személyiségi jogokat védeni kell, így le kell írnom: a kép Puskás Károly alkotása.

Balla Lajos
https://szabadmagyarszo.com/2018/06/30/atadtak-a-felujitott-oromhegyesi-iskolat/, 2018. június 30. [9:17]

A maffiát szétverték. Most van mindenfelé.

Dušan Rankov Lončar

Úgy választottunk, hogy nekünk jobb legyen. Jobb lett volna, ha nem tesszük.

Dušan Rankov Lončar

Ha különböző vélemények vannak, vigyázni kell a fejre.

Zoran Doderović

A cselekedeteikkel sértik az intelligenciánkat. Ez azt jelenti, hogy legalább nekünk van.

Zoran R. Tomić

A bátorságot nem lehet hamisítani, olyan erény, amely nem ismer képmutatást.

Bonaparte, Napóleon  (Napoléon Bonaparte) (Ajaccio, Korzika, 1769. augusztus 15. – Longwood House, Szent Ilona szigete, Atlanti-óceán, 1821. május 5.) francia hadvezér, konzul és császár (1804–1815)

Ha egyszer Európa egyesül, megosztva az örökségét, a szerencsének, a fejlődésnek és a dicsőségnek nem lesz akadálya, amit háromszáz vagy négyszáz millió ember élvezne. Valamiféle Európai Egyesült Államokat kell létrehoznunk.   

Churchill, Sir Winston Leonard Spencer, brit politikus, miniszterelnök 1940–1945 és 1951–1955 között (1874 – 1965).

A tudomány a tudás rendszere. A bölcsesség az élet rendszere.

Kant, Immanuel (Königsberg, 1724. április 22. – Königsberg, 1804. február 12.), német filozófus, a német idealizmus megteremtője, a königsbergi egyetem professzora.

Ha a kocsis jól lát, vak lovakkal is célba ér.

Nestroy, Johann Nepomuk Eduard Ambrosius (1801. december 7. – 25 May 1862. május 25.), énekes, színész és drámaíró.

Ha magányosnak érzed magad, amikor egyedül vagy, rossz társaságba keveredtél.

Sartre, Jean-Paul (teljes nevén Jean-Paul Charles Aymard Sartre; Párizs, 1905. június 21. – Párizs, 1980. április 15.) francia dráma- és regényíró, irodalomkritikus, politikai aktivista, valamint az ateista egzisztencializmus képviselőjeként a 20. századi francia filozófia vezéralakja.

 

Danas, 2018. június 29. 11. 

A magyarok megalázása

Emberi- és nemzeti kisebbségjogi napló (121.)

Az a gond az elcseszésekkel, hogy sose lehet tudni, mekkorák lesznek végül.

Terr Pratchett

Június 19.

A magyarok megalázása

Vajdaság Autonóm Tartomány Képviselőháza határozatot hozott „a tartományi jelentőségű dátumok megállapításáról és ünnepélyes megjelöléséről”.

A határozat szerint „ünnepélyes megjelölésre kerül: 
–  november 25., annak kapcsán, amikor 1918-ban a Nagy Népgyűlés Újvidéken kikiáltotta a Bánság, Bánság és Baranya egyesülését a Szerb Királysággal;
–  május 15., a Karlócán 1848. március 13. és 15. között megtartott Májusi Népgyűlés Kapcsán, amelyen  kikiáltották a Szerb Vajdaság létrehozását;
–  december 10.,[1] az Emberi Jogok Nemzetközi Napja, az a nap, amikor 1948-ban aláírták Az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát, és az emberiség történelmében először elismerték minden ember minden megkülönböztetés nélküli jogát az élethez, szabadsághoz és biztonsághoz” (1. szakasz).

A Tartomány, az említett dátumok alkalmából, „díjakat és más nyilvános elismeréseket adományoz jogi és természetes személyeknek, a kultúra, a művészetek, oktatás, tudomány, gazdaság, sport, valamint az emberi és kisebbségi jogok, illetve a nemek egyenjogúsága terén megvalósított jelentős teljesítményekért” (2. szakasz).[2]

A határozati javaslat kapcsán a Képviselőházban „éles vita alakult ki”[3]. Több pártot, illetve képviselőt is  „felháborítottak az új vajdasági ünnepnapok”.[4]

Az ellenzéki képviselők történelmileg, politikailag és jogilag is elfogadhatatlannak minősítették a javaslatot. Egyebek között azért, „mert Vajdaságnak nincs hatásköre az efféle napok kijelölésére”.[5]

Pásztor István érkezik az ülésre (Fotó: Beta)[6]

Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ), valamint a vajdasági tartományi képviselőház elnöke felszólalásában kijelentette: pártjának képviselői megszavazzák a javaslatot, vagyis a VMSZ hat képviselője (Erdély Lenke, a képviselőcsoport elnöke, Pelt Ilona elnökhelyettes, dr. Bagi Bojan, Kormányos László, Pásztor István és Patyi Lajos,[7] a tartományi kormány tagjaként pedig Nyilas Mihály)[8] támogatja az új ünnepnap(ok – B. A.) kijelölését, mert szerinte egy ilyen sokszínű régió számára elfogadható, hogy minden nemzet kijelölhesse a maga nemzeti ünnepeit.

Az Alternatíva Vajdaságért – Magyar Mozgalom (MM)-Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének (VMDK) két képviselője (Csonka Áron és Elvegyi Ákos) viszont elfogadhatatlannak nevezte a javaslatot és nemmel voksolt.

„Minden elismerésem annak, aki túl tud lépni a történelmi sérelmeken, és mindent el tud fogadni” – fogalmazott Csonka Áron, a VMDK–MM képviselője, számára ugyanis éppen a történelmi tények miatt elfogadhatatlanok a Vajdaság számára most meghatározott jeles dátumok. Kifogásolta azt is, hogy a magyar közösség esetében csak augusztus 20-át jelölték meg kiemelkedő napként, március 15-e és október 23-a már nem szerepel a dátumok között.[9]

A javaslatot megszavazta a teljes vajdasági kormánykoalíció, vagyis a VMSZ mellett az országosan is a legerősebb politikai erőt képviselő Szerb Haladó Párt (SNS) és a Szerbiai Szocialista Párt (SPS), valamint az annak listáján a parlamentbe bejutott más párthoz tartozó képviselők. A hat ellenzéki párt nemmel voksolt.

A Szerb Radikális Párt (SRS) és a Vajdasági Szociáldemokrata Liga (LSV) szerint a javaslat tartalma nem felel meg a történelmi tényeknek, a Demokrata Párt (DS) szerint pedig ezzel figyelmen kívül hagyják a Vajdaság antifasiszta történelmét. Az Elég volt mozgalom (DJB) azért ellenezte a javaslatot, mert szerinte alapvetően politikai döntés született, és nem vették figyelembe a kisebbségek érdekeit.[10]

Ellenzéki körökben a délvidéki/vajdasági magyarok számra megalázónak, a magyar közösség megalázásának tartják a határozatot, a Délvidéknek az anyaországtól való elcsatolása ünneplését is ránk kényszeríti, ami 100 éve kisebbségi sorba kényszerítette a délvidéki magyarságot.[11]

Olyan kommentárok is elhangzottak, miszerint a „Vajdasági Magyar Szövetség elárulta a saját nemzeti közösségét és a magyarságot”.[12] A VMSZ elnöke maga is kiemelte: „tudja, hogy egyesek árulónak fogják tekinteni a döntése miatt”.[13] Ezt viszont nehéz lenne cáfolni.

Nem azzal van a gond, hogy „minden nemzet kijelölheti a maga nemzeti ünnepeit”, hanem azzal, hogy a VMSZ képviselői, ezt magyarok számára megalázó dátumokat is tartalmazó határozatot, – koalíciós kényszerből, vagyis a foteljaik védelmében, a saját közösségük ellenében – meg is szavazták! Szégyenletes dolog!
A határozat tulajdonképpen csak annak a folyamatnak a része, a mely a Szerb Haladó Párt (SNS) hatalomra jutásával, illetve Vajdaság Autonóm Tartomány jelképeinek és hagyományos szimbólumainak külalakjáról és használatáról szóló, 2015. szeptember 15-ei rendelet[14] elfogadásával kezdődött és a Vajdaságnak, mint többnemzetiségű közösségnek a leépítésében/felszámolásában nyilvánul meg.

Június 19.

Akik gyászolják, és akik nem

Két fényképpel reagált arra a Magyar Mozgalom, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség tartományi képviselői igennel szavaztak arra a beadványra, hogy a jövőben november 25. legyen Vajdaság napja, vagyis az a nap, amikor száz évvel ezelőtt a Nagy Nemzetgyűlés Újvidéken a vajdasági területek Szerb Királysághoz való csatlakozásáról döntött.

Mindkét képen ugyanaz a szöveg, annyi a különbség, hogy az egyiken azt írja: Gyászolja: a nemzetárulónak kikiáltott Magyar Mozgalom;

míg a másiknál ez a zárószöveg: Nem gyászolják: a VMSZ és az MNT.[15]

Június 20.

Széthulló koalíció?

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) – hosszabb időszak után –, életjelt adva magáról,  Nincs ok az ünneplésre címmel közleményt adott ki.[16]

– A történelmi tényekből világosan kitetszik, hogy a jugoszláviai, illetve a szerbiai magyarsággal szemben a délszláv állam eddig tapasztalt változatai nem tanúsítottak gondviselői magatartást, inkább potenciális ellenségként tekintettek ránk. Ezen a téren csak a legutóbbi években állt be némi változás, mindez azonban még nem pótolja az elszenvedett évszázados népesedési, gazdasági, politikai és kulturális károkat” – állapítja meg a VMDP.

A  párt álláspontja szerint „semmi ok arra, hogy a magyarok ünnepüknek tekintsék november 25-ét”. A  történelmi traumák csak „kitartó munkával és a megteremtett bizalom légkörének fenntartásával gyógyíthatók” – véli a VMDP. A Csorba Béla (párt)elnök által aláírt közlemény rámutat, hogy „ehhez azonban elengedhetetlen […] a tényleges magyar autonómia megvalósítása is”.[17]

A közlemény érdekessége, hogy a párt 2016. március 8-án Újvidéken koalíciós szerződést írt alá a Vajdasági Magyar Szövetséggel és a Magyar Egységpárttal (MEP) a (2016. március 24-ei) „választásokon való közös indulásról”.[18] A vezetői most rádöbbentek volna, hogy kivel is léptek szövetségre? Hogy mire szavaztak azok, akiket a választásokon támogattak?

A nap folyamán több délvidéki településen Pásztor István arcképét ábrázoló plakátok jelentek meg, amelyen a „A délvidéki magyarság szégyene” felirat olvasható.[19]

Mert hülye azért nem vagyok! Vol. 2. címmel videó is készült arról, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség tartományi képviselői megszavazták, hogy Délvidék elcsatolása ezentúl Vajdaság Napjaként kiemelt ünnep legyen.[20]

BOZÓKI Antal

Újvidék, 2018. június 29.

---

[1] Tartományi képviselőházi határozat a tartományi jelentőségű dátumok megállapításáról és ünnepélyes megjelöléséről. https://szabadmagyarszo.com/2018/06/21/tartomanyi-kepviselohazi-hatarozat-a-tartomanyi-jelentosegu-datumok-megallapitasarol-es-unnepelyes-megjeloleserol/, 2018. június 21. [12:00] A magyar nyelvű szövegben tévesen december 15. szerepel, mint az Emberi Jogok Nemzetközi Napja.  

[2] A határozat szövege ennek a jegyzet írásáig nem került fel a Tartományi Képviselőház honlapjára: http://www.skupstinavojvodine.gov.rs/Strana.aspx?s=aktaapv&j=HU

[3] v-ár: Történelemóra a parlamentben. Magyar Szó, 2018. június 20. 1. https://www.magyarszo.rs/hu/3708/kozelet_politika/185019/T%C3%B6rt%C3%A9nelem%C3%B3ra-a-parlamentben.htm, 2018. június 19. [20:47]

[4] Több pártot felháborított az új vajdasági ünnepnap. http://hvg.hu/vilag/20180619_tobb_partot_felhaboritott_az_uj_vajdasagi_unnepnap

2018. június. 19. [19:50] Frissítés 2018. június. 19. [20:03] és

https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=11209, 2018. június 20.

[5] Lásd a 3-as alatti jegyzetben, 4.

[6] Snežana Kovačević: Nema „dana Vojvodine”, ima datuma od značaja [Nincs „Vajdaság napja” vannak jelentős dátumok]. http://www.politika.rs/sr/clanak/405815/Nema-dana-Vojvodine-ima-datuma-od-znacaja, 2018. június 19. [22:00]

[7] "Vajdasági Magyar Szövetség - Pásztor István – Savez vojvođanskih Mađara - Ištvan Pastor" képviselői csoport. http://www.skupstinavojvodine.gov.rs/Strana.aspx?s=poslanickegrupe

[8] R. P.: A VMSZ megszavazta – Mostantól Délvidék elcsatolásának napja a Vajdaság hivatalos ünnepe. http://delhir.info/2018/06/19/megtortent-vmsz-megszavazta-mostantol-delvidek-elcsatolasanak-napja-vajdasag-hivatalos-unnepe/, 2018. június 19.

[9] Lásd a 3-as alatti írásban.

[10] Lásd a 4-es jegyzetben idézett írást. Lásd még: (Beta) Usvojena odluka o Danu Vojvodine, burna rasprava [Elfogadták Vajdaság Napját, viharos vita]. http://rs.n1info.com/a397568/Vesti/Usvojena-odluka-o-Danu-Vojvodine-burna-rasprava.html, 2019. június 19. [17:24]

[11] A határozat részletesebb elemzését lásd:

– Purger Tibor: Világos (Vajdaság napja és a magyar politika). https://szabadmagyarszo.com/2018/06/20/vilagos/, 2018. június 20. [15:44];

– Purger Tibor: Minden világos: Nemvajdaság nemnapja. https://szabadmagyarszo.com/2018/06/23/minden-vilagos-nemvajdasag-nemnapja/, 2018. június 23. [20:35] és

– R. P.: “Helyreigazítási hadjárattal” próbálja Pásztor igazolni a VMSZ árulását?  

http://delhir.info/2018/06/24/sajto-helyreigazitasi-hadjarattal-probalja-pasztor-igazolni-vmsz-arulasat-delhirt-betamadtak/

[12] R. P.:  Pásztor István bejelentette, hogy a VMSZ megszavazza, hogy Délvidék elcsatolása legyen Vajdaság Napja.

http://delhir.info/2018/06/19/pasztor-istvan-bejelentette-hogy-vmsz-megszavazza-hogy-delvidek-elcsatolasa-legyen-vajdasag-napja/, 2018. június 19.

[13] Lásd a 8-as alatti írásban.

[14] Vajdaság AT Hivatalos Lapja, 51/2016. szám, vagy http://www.skupstinavojvodine.gov.rs/Strana.aspx?s=aktapv11&j=HU

[15] A délvidéki magyar érdekképviseletet gyászolja a Magyar Mozgalom

  https://szabadmagyarszo.com/2018/06/19/a-delvideki-magyar-erdekkepviseletet-gyaszolja-a-magyar-mozgalom/, 2018. június 19. [20:07]

[16] csorbabela1@gmail.com, 2018. június 20. [0:38] 2019. június 21. [14:29] és

VMDP: Nincs ok az ünneplésre.

https://www.vajma.info/cikk/vajdasag/22542/VMDP-Nincs-ok-az-unneplesre.html, 2018. június 20. [22:11]

[17] Uo.

[18] VMSZ-VMDP-MEP: Aláírták a hárompárti koalíciós szerződést. https://www.vajma.info/cikk/vajdasag/19802/VMSZ-VMDP-MEP-Alairtak-a-haromparti-koalicios-szerzodest.html, 2016. március 8. 14:18]

[19] R. P.: „A délvidéki magyarság szégyene”. http://delhir.info/2018/06/20/delvideki-magyarsag-szegyene-pasztor-istvant-abrazolo-plakatok-jelentek-meg-vajdasagban/, 2018. június 20.

[20] Pásztor és a Vajdaság Napja. Vajdaság Hub – Videó. https://www.youtube.com/watch?v=mVcNyJD-tAI, 2018. június 23.