Emberi- és nemzeti kisebbségjogi napló (147.)
Október 28.
„Még sok mindent meg kell tenni”…
– Még sok mindent meg kell tenni, sok mindent le
kell róni az áldozatok emléke előtt, hogy itt egyszer nyugalom és béke legyen –
hangsúlyozta Hajnal Jenő, a
vajdasági Magyar Nemzeti Tanács elnöke vasárnap Csúrogon, ahol az 1944-1945-ben
ártatlanul kivégzett áldozatokra emlékeztek – tudósít az MTI.[1]
Fotó: Pannon
RTV
Teleki
Júlia túlélő, a csúrogi
megemlékezés szervezője beszédében kiemelte: emlékeznünk kell, hogy soha többé
ne történhessen meg sem az, ami 1942-ben, sem az, ami 1944-1945-ben történt. – Ne
legyen nemzetgyűlölet. Azt szeretnénk, hogy békében éljünk egymás mellett. De
mindehhez meg kell ismerni az igazságot, és meg kell tanulni, meg kell tanítani
a történelmet szerbeknek és magyaroknak egyaránt. Még valami: azok az áldozatok
és hozzátartozók, akiket megaláztak, megkínoztak és kifosztottak bűntelenül,
megérdemelnék a bocsánatkérést. Ahogy Áder
János elnök bocsánatot kért a szerb parlamentben, ugyanúgy elvárnánk a
mindenkori hatalomtól, hogy ezt megtegye – részletezte. (Teleki Júliai beszédét
a véemeszes MNT által irányított Magyar Szó meg sem említette.)[2]
Mina
Jurišin, a Razzia 1942
Emlékbizottság titkára kijelentette, úgy érzi, annak ellenére, hogy mennyi
mindent ért el a társadalom, amelyben élünk, mennyire megváltozott a
bűncselekményekről történő gondolkodásmód, az ártatlan áldozatokat mind a mai
napig a legkevésbé ismerik el, és a legkevésbé emlegetik a megemlékezéseken.
Ugyanígy kevés említés esik azokról a civilekről, akik mentették az
üldözötteket – húzta alá.
A második világháborúban Jugoszlávia német
lerohanása után, 1941 áprilisában a Délvidék magyar fennhatóság alá került.
Újvidéken és környékén a magyar honvéd- és csendőralakulatok által 1942 elején
végrehajtott partizánvadász rajtaütésekben közel 3-4 ezer ember vesztette
életét, főként szerbek és zsidók.
Az 1942-es „hideg napok” után két és fél évvel, az
1944. október 17-től 1945. február 1-ig tartó jugoszláv katonai közigazgatás
idején Tito partizánjainak megtorlásában a becslések szerint legalább 20 ezer
délvidéki magyar halt meg. A legvéresebb események színhelye Csúrog, Mozsor és
Zsablya volt, ahol szinte a teljes magyar lakosságot kiirtották. A túlélőket
gyalogmenetben a járeki gyűjtőtáborba vitték, ahol hat-nyolc hónapot kellett
eltölteniük. A nélkülözésekbe több ezren belehaltak, a túlélők soha nem
térhettek vissza otthonaikba.
A történtekről 1990-ig beszélni sem lehetett. A
szerb kormány 2014. október 30-án, hét évtized után helyezte hatályon kívül a
három vajdasági település (Csúrog, Mozsor és Zsablya) magyar lakosságának
kollektív bűnösségét kimondó határozatot – olvasható az MTI tudósításában.[3]
A szerb kormányhatározat formálisan eltörölte
ugyan a három község magyarjainak kollektív bűnösségét, de csak „a jövőre
nézve”,[4] nem pedig visszamenőleg,
az 1945. évi határozatok meghozataláig szűnt meg. A közigazgatási eljárásról
szóló törvény 255. szakaszának 3. bekezdésére hivatkozva a szerb kormány
határozata kimondja, hogy „a jogerős határozat hatályának megszüntetéséről
szóló határozat alapján csak a jövőre nézve állhat be jogkövetkezmény”.[5]
A határozat ugyanakkor nem rendezte a kollektív
bűnösség megszűntetésének az erkölcsi következményeit, sem az anyagi oldalát (az
érintetteknek továbbra is személyesen kellett lefolytatni a rehabilitálási
eljárásokat), sem az anyagi oldalát (a károsultak – csupán a határozat alapján
– nem kapták vissza elvett vagyonukat, nem részesültek kárpótlásban. Érdemében
tehát nem változott úgyszólván semmi.[6]
A Magyar Nemzeti Tanács nem tűzte napirendre a Tari István tanácsnok által
beterjesztett állásfoglalást a 3877-es határozatról, mivel – Hajnal Jenő, a testület elnöke szerint
– „nem tartozik a nemzeti tanács hatáskörébe”.[7]
Hajnalnak most mintha egyszerre megvilágosodott
volna, hogy „még sok mindent meg kell tenni, sok mindent le kell róni az
áldozatok emléke előtt, hogy itt egyszer nyugalom és béke legyen”.[8] Sajnos megkésve. Ehhez
hozzá kell tenni azt is, hogy „Áder János elnök bocsánatot kért a szerb
parlamentben”, amire a járeki tábort megjárt Teleki Júlia is felhívta a
figyelmet, de a szerb bocsánatkérés a mai napig sem hangzott el. Ezt azonban az
MTI már nem közölte…
Október 31.
A közösség látta/látja kárát!
A nyomtatott és az elektromos
média is állandóan arról cikkezik, hogy a Magyar Nemzeti Tanács illetékességi
köre csak „a kultúra, az oktatás, a tájékoztatás, valamint a hivatalos nyelv-
és íráshasználat” területére korlátozódik.
Amikor az egyik újságíró ismerős figyelmét felhívtam, hogy ez szemlélet
jogilag nem csak helytelen, de téves és a közösségre káros is, a válasz ez
volt: „De valahogy be kell határolni a témákat. És lehet, hogy téves, de a
kezdetektől ezeket emlegetjük.”
Ennek „a kezdetektől való” terjesztésében sajnos a Hajnal Jenő, a
VMSZ/BMC MNT elnöke és a vezető tisztségviselői jártak az élen. A testület
ülésein számos alkalommal olyan indoklással utasították
el a magyar közösséget érintő fontos társadalmi kérdések megvitatását, hogy
azok „nem tartoznak a nemzeti tanács hatáskörébe”.
Óvakodtak olyan
kérdést a testület napirendjére tűzni, aminek csak a legkisebb politikai
vonatkozása/vonzata is volt. Nem jutott el hozzájuk a tudat, hogy minden, amit
az MNT tesz, az maga a politika. Hozzájárultak, segítették ezzel a testület
illetékességnek leépítését, az egyébként is korlátozott autonómia szűkítését. Vagy
el se jutottak a nemzeti tanácsi törtvény 10. szakaszáig. Vagy az MNT véemeszes
vezetését csupán a magyarországi pénzek elosztása érdekli?
Az MNT logója
Hogyan is állunk a nemzeti
tanácsok illetékességi körével? A nemzeti kisebbségi tanácsokról szóló hatályos
törvény[9] 10 szakasza rendezi a
tanácsok „általános hatáskörét”.
A szakasz szinte egyáltalán nem
alkalmazott rendelkezései a 11-től a 15. pontokban találhatók, miszerint a
nemzeti tanács „önállóan”
11) külön
előírások meghozatalát, illetve módosítását és ideiglenes intézkedéseket
javasol azokon a területeken, amelyeken az önkormányzati jog érvényesül, a
nemzeti kisebbséghez tartozók és a többséget képező polgárok közötti teljes
egyenjogúság elérése érdekében;
12) panaszt
emel a polgári jogvédő, a tartományi és a helyi ombudsman, valamint más
hatáskörrel rendelkező szervek előtt, amikor megítélése szerint a nemzeti
kisebbségekhez tartozóknak az Alkotmányban és törvényben szavatolt jogainak és
szabadságjogainak megsértésére került sor;
13) a nemzeti
kisebbség nevében panaszt emel a szakasz 12) pontja alapján;
14) állást
foglal, kezdeményezést tesz és intézkedéseket foganatosít a nemzeti kisebbség
helyzetével, identitásával és jogaival közvetlenül kapcsolatos minden kérdésben;
15) a törvényben
ráruházott más kérdésekről is dönt.
Különösen fontos a 14. és a 15.
pont, amelyek lehetővé teszik, hogy az MNT minden, a közösség számára fontos
kérdéssel kapcsolatban „állást foglaljon, kezdeményezést tegyen és
intézkedéseket foganatosítson”. Ezeknek az alkalmazásáról az MNT vezetősége
azonban rémülten „menekült, mint ördög a kereszttől”. Példa erre a nemzeti tanácsi törvénymódosítás, a nemzeti kisebbségek
jogainak érvényesítésére vonatkozó cselekvési terv, [10] vagy éppen Tari István tanácsos számos
javaslatának a megvitatása.[11] Már ez is túl sok ahhoz,
hogy a Hajnal bizalmat kapjon az új összetételű nemzeti tanács vezetésére.
Sajnos, nem ez történt. Ennek viszont, sajnos, a közösség látta/látja
kárát!
Az sem hagyható szó nélkül – ha
már a nemzeti tanács illetékességéről van szó – hogy a június 20-án
megszavazott – nemzeti tanácsi törvénynek hivatalos formában nincsen egy
egységes szerkezetbe foglalt szövege (a szerb Hivatalos Közlöny 47. számban is csak
a módosításokat közölték), magyar nyelven pedig még csak a módosítások szövege
sem található. (Az MNT honlapján még mindig csak a módosítás előtti
törvényszöveg található).[12] Mindez megnehezíti a
jogszabályra való hivatkozást, szövegének értelmezését és alkalmazását is.
Pedig az MNT-nek tetemes összegek állnak a rendelkezésére a jogszabályok
fordítására. Vagy ez sem tartozik az illetékességi körébe?
BOZÓKI Antal
Újvidék, 2018. november
10.
[1] Hajnal Jenő: Még sok a tennivaló Csúrogon a béke és a nyugalom érdekében
[2]
feró: Csúrog a közös jövő építésének szimbóluma lett. Magyar Szó, 2018.
november 29. 1. és 4.
[3] Lásd az 1-es alatti írást.
[4] Rešenje Vlade Republike Srbije 3877 [A Szerb
Köztársaság Kormányának 3877-es határozata]. Megjelent a Službeni glasnik RS [a
SZK Hivatalos Közlönye] 2014. november 5-i 121. számában, a 3877-es szám alatt,
26-27.
Szerb nyelvű szöveg: http://www.vmsz.org.rs/sr/vesti/tortenesek/vlada-srbije-je-na-zahtev-svm-ukinula-odluke-iz-1945-godine-kojima-su-madari-iz
Magyar nyelvű szöveg:
Vajdaság Ma: http://www.vajma.info/. Dokumentumok, vagy
VMSZ: http://www.vmsz.org.rs/hirek/tortenesek/vmsz-kezdemenyezesere-szerb-kormany-hatalyon-kivul-helyezte-harom-falu-csurog
Bővebben lásd a Megkésett,
deklaratív határozat c. 2014. november 9-i írásom: Civitas Europica Centralis
(CEC): Kisebbségi Sajtófókusz, 2014. november 8.; DélHír portál: http://delhir.info/delvidek/magyarsag-koezelet/32480-2014-11-09-13-52-11,
2014. november 09. [14:41]; Nemzeti Jogvédő Szolgálat. NJSZ Hír, 49/2014, 2014. november 9.
[17:48] és Keskenyúton: http://keskenyut.hu/page/234/art/1061/akt/1/html/megkesett-deklarativ-hatqrozat.html
[5]
Uo. Lásd a határozat indoklásának 7. bekezdését.
[6]
Bővebben lásd a 2-es jegyzetben említett írásom.
[7]
Magyar Nemzeti Tanács. Iratszám: MNT-002317/K/2014 – A/416/3, 2014. december
23.
[8]
Lásd az 1-es alatti írást.
[9] ZAKON O NACIONALNIM SAVETIMA NACIONALNIH MANJINA. "Sl. glasnik RS" [a SZK Hivatalos Közlönye], 72/2009, 20/2014 – AB döntés, 55/2014 és 47/2018 szám. https://www.paragraf.rs/propisi/zakon_o_nacionalnim_savetima_nacionalnih_manjina.html
[10]
Cselekvési terv a nemzeti kisebbségek jogainak érvvényesítésére. http://www.puma.vojvodina.gov.rs/dokumenti/Madjari/Jogszabalyok/kisebbsegi_cselekvesi_terv_07072017.pdf
[11]
Tari István napirend előtti felszólalásait és sürgősségi indítványait lásd az
MNT dokumentációjában. Lásd még a Minek nekünk ilyen MNT c. 2018. szeptember
20-ai írásomat. https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=11349,
2018. szeptember 20. és http://delhir.info/2018/09/23/minek-nekunk-ilyen-mnt/,
2018. szeptember 23.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése