Amiért másfél évig dolgoztunk, azt egy éjszaka ellopták

Ezzel a keserű mondattal kezdte a maguk betöréses történetét a csantavéri Molnár Mária.  Az asszony a lányával él a Kanizsai utca végén, ott, ahol már este koromsötét van, mert nincsen utcai világítás sem.

– Amarilla fedezte fel a betörést. Amikor reggel hat órakor kiment a fürdőszobába, észrevette, hogy nyitva van az ablak – mondja Marika. – Amióta hűvösebbek az esték, egy keveset fűtünk, ezért most már minden ablakot zárva tartunk. Ez biztos, éjszakára nem felejtettünk nyitva semmit sem. Meglátta azt is, hogy eltűnt az ablakból mind a négy cserép virág, korallvirágok voltak és egy nyílott karácsonyi kaktusz. Az elkövető ott mászott be, azon a dupla ablakon keresztül, bár se a zárat nem rongálta meg, se az üveget nem törte be. Nem is értettük, ez hogy lehetséges, de a helyszínre érkező rendőrök elmondták, hogy újabban már nem a kifeszítős meg az üvegcsörömpölős módszert alkalmazzák a betörők, hanem mágnes segítségével nyitják ki a zárakat. Elképedve hallgattuk. Azt viszont máig sem fejtettük meg, hogy miként távoztak a lakásból.

Azon az éjszakán mindketten aludtunk, semmit nem hallottunk. Tíz óra körül feküdtünk le. Több kutyánk is van, kettő szabadon, azok sem jeleztek. Még a szomszéd kutyája sem ugatott, pedig nagyon hamis, minden zajra reagál.

Hat óra 10 perckor már itt volt az egyik helybeli rendőr, 8 óra előtt pedig megjöttek a szabadkaiak is, fél 11-ig tartott a helyszínelés. Volt mit látni, a tolvajok nagy rendetlenséget csináltak a lakásban, a ruhákat kiforgatták a szekrényből, még az előkészített vasalnivalót is átnézték. Ezt onnan tudom, hogy mindig összegöngyölítem a vasalásra váró ruhákat, még azokat is volt idejük széthajtogatni. A pénzt az egyik kisebb fiókban tartottuk, az iratok között. Ezerkétszáz eurót vittek el, meg azt a tizennyolcezer dinárt, ami megmaradt a tejért kapott összegből.. Az meg lányom táskájában volt a fogason, a ruhák alatt. Néhány tört ékszert is találtak, azt is ellopták. Sőt a virágba borult karácsonyi kaktuszt sem lett meg, nyilván megtetszett a tolvajoknak. Amiért másfél évig dolgoztunk, azt egy éjszaka elvitték. Amarilla jól megvigasztalt, azt mondta, aki ellopta, az nem törődik azzal, hogy te ezért a pénzért mennyit dolgoztál. Az eset mindkettőnket megvisel, félünk, ha besötétedik, azt sem szégyellem bevallani, hogy azóta hasmenésben szenvedek. Rá se merek gondolni, mi lesz majd, ha éjjelente többször is ki kell menni a jószághoz. Még csak annyit mondok: ne örüljön senki a mi bajunknak, mert lehet, hogy már holnap ő is sorra kerül.

Szabó Angéla 

2018. november 12. [20:00]