Oldalak

▼

2018. november 3., szombat

Elévült jelentés


Szerbia a nemzeti kisebbségek védelméről

A szerb kormány, az Európa Tanácsnak (ET)[1] a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményének[2] 25. cikkével összhangban,[3] 2018. szeptember 14-én elfogadta a negyedik időszaki (2012-2016-ra vonatkozó) országjelentést az egyezmény alkalmazásáról.[4] Thorbjørn Jagland,[5] a szervezet Főtitkára, a jelentést állásfoglalásra továbbítja/továbbította a Miniszteri Bizottsághoz, amely „figyelemmel kíséri a Keretegyezménynek a Szerződő Felek általi végrehajtását” (24 cikk, 1. pont). 

Az ET alapvető céljai az emberi jogok védelme (ideértve a nemzeti kisebbségi jogokat is), a demokrácia és a jog uralmának fejlesztése. A szervezet tevékenysége az ún. koppenhágai kritériumokon alapszik. Ezek közé elsősorban a demokráciát, a jogállam és az emberi jogok érvényesülését garantáló intézmények stabilitása, a kisebbségi jogok tiszteletben tartása és védelme tartozik.[6]
A nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény az első átfogó,  kötelező érvényű regionális nemzetközi egyezmény, amely teljes egészében a nemzeti kisebbségek védelméről szól. Az egyezményt az ET Miniszteri Bizottsága 1994-ben fogadta el és 1998. február 1-jén lépett hatályba.[7] A volt Jugoszláv Szövetségi Köztársaság Képviselőháza 1988-ban ratifikálta.[8] A Miniszteri Bizottság meghívására a volt Jugoszláv Szövetségi Köztársaság (JSZK) 2001. május 11-én csatlakozott az egyezményhez,[9] amely a dokumentum 29. cikkének 2. bekezdésével összhangban, az országra nézve 2001. szeptember 1-jétől lépett hatályba.[10]
Szerb Köztársaság (SZK) 2003. április 3-a óta tagja az Európa Tanácsnak, amelynél Strasbourgban állandó képviselete van.[11]

Szerbia a Keretegyezmény alkalmazásáról szóló első jelentést 2002-ben terjesztette az ET elé.[12]
A második jelentést a szerb kormány 2008. január 24-én,[13] a harmadikat pedig 2013. január 24-én és küldte meg az ET Főtitkárának.[14]
A most elkészült negyedik jelentéstételre, tehát, öt év után került sor. Ennek nagy fontossága lehet a szerbiai nemzeti kisebbségek helyzetének további alakulása szempontjából.
A szerbiai civil szervezetek eddig – ismereteim szerint – egyetlen alkalommal készítettek alternatív jelentést a nemzeti kisebbségi keretegyezmény alkalmazásáról Szerbiában.[15] Ennek a jelentősége abban van, hogy a civil szervezetek meglátásait, állásfoglalásait tartalmazza, „a nemzeti kisebbségi közösségek helyzetének tárgyilagos bemutatása érdekében”,[16] mintegy ellenőrizve az állami szervek által prezentált jelentés valódiságát.
Magyar civil szervezetek, a tudomásom szerint, eddig ilyen (árnyék)jelentést nem produkáltak, pedig jó alkalom lett volna ez a magyar közösség jogai érvényesülések és az ezen a téren észlehető problémák feltárására/bemutatására ennek a nemzetközi szervezetnek.

Az Európa Tanács, a földrész vezető emberi jogi szervezetének székháza

A szerbiai negyedik, 220 oldal terjedelmű jelentés[17] öt fejezetre tagozódik: I. Bevezető 5. oldal), II. Kísérő intézkedések, III. A Miniszteri Bizottság ajánlásai, IV. A tanácsadó bizottság ajánlásai és V. A magyar, a ruszin és a cseh nemzeti tanács „melléklete”. 

Már a bevezetővel (5. oldal) gondom akadt, ugyanis itt azt lehet olvasni, hogy a jelentés a 2012 és 2016 közötti időszakra vonatkozik, éspedig a Miniszteri Bizottság 2013-ban elfogadott, az országjelentések elkészítésére meghatározott (АCFC-III(2013)001) keret alapján Hogyan lehet 2018-ban két évvel korábbi helyzetjelentést írni, és mi ennek az értelme?
A másik gondom, hogy a jelentés az Emberi és Kisebbségi Jogi Hivatalban készült, az állami és tartományi szervek részvételével. Nem került, tehát, a benyújtása előtt megvitatásra a nemzeti tanácsok és a civil szervezetek által, ami miatt bizony erősen megkérdőjelezhető.

Kísérő intézkedések c. fejezet (6-10. oldal) arról szól, hogy Szerbia részt vett az Európai Unió és az Európa Tanács Az emberi jogok fejlesztése és a kisebbségek védelme Délkelet-Európában c. közös projektumában. Ennek a projektumnak a célja volt, hogy különböző szinteken elősegítse a nemzeti kisebbségeknek a jogokhoz való jobb hozzáférését.
A projektumban Bosilegrad, Bujanovac, Novi Pazar, Pancsova, Petrovac na Mlavi és Szabadka vettek részt. A jelentés készítői szerint a projektum megvalósítása „jelentősen elősegítette a nemzeti kisebbségek jogai megvalósításának fejlesztését és az Európa Tanács illetékes szervei nagyobb számú ajánlásának a megvalósítását”. Azt azonban, hogy ez miben nyilvánul(t) meg, nem részletezik.
A jelentés beszámol arról is, hogy Szerbia 2016. március 3-án cselekvési tervet fogadott el a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítésére,[18] valamint arról, hogy mely nemzeti tanácsok, helyi önkormányzatok és civil szervezetek vettek részt a negyedik jelentés elkészítésében. Azt is tartalmazza, hogy az említett hivatal, az Egyenrangúsági Kérdések Biztosával együtt, részt vett Az emberi jogok fejlesztése és megkülönböztetés nulla toleranciája című projektum megvalósításában. 

A III. fejezetben (11-105 oldalak) a jelentés a Miniszteri Bizottságnak a romák helyzetével és szegregációjával, a nemzeti kisebbségeknek a választási folyamatban, valamint a közigazgatásban és a rendőri alakulatokban való részvételével, a nemzeti tancsokra vonatkozó törvény „revideálásával”, az utolsó népszámlás adatainak „flexibilis” felhasználásával, „a független állami szervek” ajánlásainak felhasználásával és ezeknek a szerveknek a támogatásával, az állampolgársággal és a személyes okmányokkal, a nemzeti kisebbségi jogok egységes alkalmazásával és gyakorlatával, a közösségek közötti interakció erősítésével és a gyűlöletből elkövetett bűncselekmények üldözésével, a kisebbségi nyelvű vallási szertartásokkal, a nemzeti kisebbségi sajtó fenntarthatóságával, a nemzeti kisebbségi nyelvek helyi jellegű használatával, a térség oktatási intézményei okleveleinek elismerésével, a nemzeti kisebbségi oktatáshoz és  a tankönyvekhez való hozzáféréssel, a gazdaságilag fejeletlen vidékek fejlesztésével, a köztársasági nemzeti kisebbségi tanács működésével kapcsolatos 16 ajánlásának alkalmazását részletezi – természetesen az állami hivatalok értelmezésében és megfogalmazásában.

A IV. fejezet (106-207 oldalak) Szerbia – 12 pontba foglalt – válaszait tartalmazza a tanácsadó bizottságnak a Keretegyezmény mérvadó cikkeivel kapcsolatos záradékaira és ajánlásaira: a Keretegyezmény személyi alkalmazásra, illetve a nemzeti kisebbségek identitásának tiszteletben tartására (3. cikk), a megkülönböztetés tilalmának törvény kereteire (4. cikk), a nemzeti kisebbségek kultúrája támogatási politikája (5. cikk), az etnikai viszonyokra (6. cikk), a vallásszabadság gyakorlására (8. szakasz), a nemzeti kisebbségi tájékoztatás törvényi kereteire (9. cikk), a nemzeti nyelvek kisebbség nyelvek a helyi szervekkel való kapcsolatokban (10. cikk), a nemzeti kisebbségi család- és utónevek (11. cikk), a tanárok képzése és a tankönyvekre (12. cikk), a nemzeti kisebbségi nyelvek tanulására (14. cikk), a választott testületekben való képviseletre (15. cikk), a kétoldalú szerződések és a térségi együttműködésre (18. szakasz) vonatkozóan. 

 

Az Európa Tanács mind a 47 tagállama aláírta az emberi jogi egyezményt,

melynek célja az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megvédése


Az V. részt a magyar, a ruszin és a cseh nemzeti kisebbség „melléklete” (208-220) alkotja.
A Magyar Nemzeti Tanács (MNT) „melléklete” alig haladja meg a két oldal terjedelmet (mindössze 91 sorból áll a 208-210 oldalakon).
A Keretegyezmény 2. cikkévek kapcsolatban az MNT „kiemeli, hogy Magyarország és Szerbia államfőjének Csúrogon történt 2013. évi szimbolikus meghajlásával a második világháború áldozatai előtt elkezdődött a két ország közötti jószomszédi viszony”. Az már nem írtja az MNT, hogy a szerb bocsánatkérés – a magyarral ellentétben – ez alkalommal is elmarad. 
Az 5. cikkel kapcsolatban az MNT kiemeli, hogy „2016-ban a zombori Karlo Bijelicki könyvtárba, minden affirmatív intézkedés nélkül felmondást kaptak a magyar nemzetiségűek, akik egyébként sem voltak eléggé képviselve a káderstruktúrában”. Ebben a kérdésben – ismereteim szerint – a mai napig nem történt változás.
Az említett 5. és a 10., valamint a 12. cikk kapcsán az MNT aláhúzza, hogy „a foglalkoztatási tilalom, amit 2014-ben vezettek be, hatalmas kárt okozott azoknak az intézményeknek, amelyek által a magyar nemzeti kisebbséghez tartozó megvalósítják különösen a művelődési és oktatási jogaikat”.
A 6. cikkel kapcsolatban az MNT úgy véli, hogy „ismét be kell vezetni a környezeti a nemzeti kisebbségi nyelvek tanítását”.
A 9-es cikkel összefüggésben az MNT rámutat „a média magánosításának negatív hatására a kisebbségeknek a médiához való hozzáféréséhez”, valamint hogy „a helyi média szolgáltatások megszüntetése különösen negatívan hatott a tartalomra”.
A 10. cikk vonatkozásában az MNT külön kiemeli, hogy „az egyes központi állami szervek helyi szinten működő fiókszervezetei, illetve ágazatai (a Tartományi Nyugdíjbiztosítási Alap, a Köztársasági Egészségbiztosítási Alap, az Adóigazgatóság) elfeledkeztek a nemzeti kisebbségek hivatalos anyanyelv- és íráshasználati jogairól”. Utal arra is, hogy „nem biztos, hogy a közjegyzők munkájában megoldódott a probléma, miszerint a magyar nyelvű dokumentumok hitelesítésekor a fordító munkáját az ügyfelekkel fizettetik meg”. Most akkor ez a probléma megoldódott, vagy nem?
A 11. cikkel összefüggésben az MNT „rámutat a magyar nyelvű táblák aránytalan és egyenlőtlen kihelyezésének gyakorlatára”. „Olyan helységek is vannak, amelyekben ez a gyakorlat teljesen hiányzik” – írja az MNT „mellékletében”.
A 12 cikkel vonatkozásában az MNT anyaga kiemeli, hogy „míg az általános iskolákban csaknem minden tantárgy esetében létezik tankönyv, a középiskolákban nagyon nagy a tankönyvhiány”. Hangsúlyozza tovább, hogy „az újvidéki Jogtudományi Karon kedvezőtlen a magyar kisebbséghez tartozók és az anyanyelven való felvitelizésük iránti viszonyulás”. Ennek az a következménye, hogy „azt a főiskolai intézményt évről évre kevesebb magyar nemzetiségű és anyanyelvű hallgató látogatja, aminek negatív hatása van a magyar kisebbség részvételére a közügyekben” – értékeli az MNT. „2018-ban a bíróság megállapította, hogy az ilyen eljárás megkülönbözteti a magyar kisebbséghez tartozókat” – teszi hozzá.
Jó, kedvező alkalmat mulasztott el az MNT, hogy az Európa Tanácsnak részletesen bemutassa a magyar közösség valós helyzetét. Ez mellett, hibának tartom, hogy a vezetése, nemcsak hogy nem tűzte a testület napirendjére a „melléklet” megvitatását, de még azt sem tartotta szükségesnek, hogy erről a nyilvánosságot tájékoztassa.

A szerbiai jelentés a Keretegyezmény 32 cikke közül 12-őt tart „mérvadónak”, amelyekre kitér. Ez többé-kevésbé elfogadhatónak mondható, mivel néhány deklaratív jellegű cikke is van, illetve amely az egyes rendelkezések értelmezésére utal, vagy a tájékoztatási eljárást rendezi, stb.
Egyáltalán nem foglalkozik viszont az egyezmény 7. (gyülekezési és a másokkal való egyesülés szabadsága, a véleménynyilvánítás szabadsága, a gondolat-, a lelkiismeret- és vallásszabadsághoz való jog tiszteletben tartása), a 13. (saját magán oktatási és képzési intézmények létrehozása és működtetetése), a 14. (a kisebbségi nyelv megtanulása jogának biztosítása), a 16. (tartózkodás az olyan intézkedések meghozatalától, amelyek a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek által lakott területeken az arányokat megváltoztatják) és a 17. cikkeivel (a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogának gyakorlása, hogy szabadon és békésen határokon átnyúló kapcsolatokat hozzanak létre).
Ebből is látszik, hogy a jelentés hiányos, illetve csak az egyezmény azon cikkeivel foglalkozik, amelyekkel kapcsolatban a miniszteri- és a tanácsadó bizottság ajánlást, illetve záradékot fogadott el. A jelentéstétel viszont a többi cikkel kapcsolatban is fennáll.
Hiányzik a jelentésből az összegző és a további tevékenységekre vonatkozó/jövőbe mutató befejező rész is.
Ennek ellenére, figyelembe véve azt, hogy csak a 2012 és 2016 közötti periódust öleli fel (a 2017. év csak elvétve jelenik meg benne) számos, a kisebbségek helyzetének elemzéshez szükséges adatot, információt tartalmaz. Ezek helytállóságát azonban csak egy mérvadó civil kisebbségjogi szervezet, vagy független szakértő bizottság által lehetne lemérni.
Ezzel kapcsolatban is megjelenik az a probléma, hogy a talán még 200 ezres magyar közösségnek nincsen egyetlen kisebbségvédelmi érdekszervezete sem. A jogaink ez miatt számos alkalommal sérülnek. Probléma tovább az is, hogy az ET-ben nincsen olyan magyart képviselő, aki a délvidéki magyarság érdekeit érdemében képviselné. Kovács Elvirától, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ/BMC) alelnökétől, a szerb parlamenti küldöttség tagjától az ET Parlamenti Közgyűlésében,[19] ezt mégsem lehet elvárni.
Ide tartozik az is, hogy a magyar nyelvű  sajtó semmilyen figyelmet nem fordít az ilyen fontos kisebbségügyi jelentésekre. Az is lehet, a szerkesztőknek tudomásuk se nincsen ezekről, vagy szakmailag nincsenek felkészülve az ilyen témákra.
A szerb (ország)jelentést végül úgy lehetne értékelni, ha formailag eleget is tesz az Európa Tanácsnak az országjelentések elkészítésére meghatározott keretének, tartalmilag ezt már nem lehet elmondani róla.
Most még csak az kérdés, mit szól hozzá az ET Miniszteri Bizottsága?

BOZÓKI Antal
Torda, 2018. november 3.

[2] Európai Szerződések. ETS No. 157. Keretegyezmény a Nemzeti Kisebbségek Védelméről. Strasbourg, 1995. II. 1. https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=99900034.TV
[3] A 25. cikk szövege:
1. A Keretegyezménynek az adott Szerződő Fél vonatkozásában történő hatálybalépését követő egy éven belül a Szerződő Fél az Európa Tanács Főtitkárának teljes körű tájékoztatást nyújt azokról a törvényhozói és egyéb intézkedésekről, amelyeket a Keretegyezményben felsorolt elvek hatályosulásáért tett.
2. Ezt követően minden Szerződő Fél a Főtitkárnak rendszeresen és minden alkalommal, amikor a Miniszteri Bizottság kifejezte e kérését, tájékoztatást nyújt a Keretegyezmény végrehajtását érintő minden lényeges lépésről.
3. A Főtitkár továbbítja a jelen cikkben foglaltaknak megfelelően nyújtott tájékoztatást a Miniszteri Bizottsághoz.

[4] Četvrti periodični izveštaj o primeni Okvirne konvencije za zaštitu nacionalnih manjina [Negyedik időszaki jelentés a nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozó keretegyezmény alkalmazásáról].

http://www.ljudskaprava.gov.rs/sh/node/22333

[6] http://www.mfa.gov.rs/sr/index.php/spoljna-politika/multilaterala/savet-evrope?lang=lat és Csatlakozási kritériumok (koppenhágai kritériumok)

[7] Okvirna konvencija za zaštitu nacionalnih manjina. http://www.ljudskaprava.gov.rs/sh/node/19816
[8] Uo. „Službeni list SRJ – Međunarodni ugovori“, broj 6/98 [A JSZ Hivatalos Lapja – Nemzetközi szerződések, 6/98 szám]

[9] Chart of signatures and ratifications of Treaty 157. Status as of 01/11/2018. https://www.coe.int/en/web/conventions/full-list/-/conventions/treaty/157/signatures?p_auth=B2fqcpY8

[10] Uo. Lásd a 8-as alatti forrást is.
[12] DEKLARACIJA NACIONALNIH SAVETA NACIONALNIH MANJINA I NEVLADINIH ORGANIZACIJA O PRIMENI OKVIRNE KONVENCIJE ZA ZAŠTITU NACIONALNIH MANJINA I POVELJE O REGIONALNIM ILI MANJINSKIM JEZICIMA U SRBIJI
Novi Sad, 28. novembar 2009. godine, 9. p.
http://chris-network.org/wp-content/uploads/2014/01/Deklaracija-Konferencije.pdf
[15] Vojvođanski centar za ljudska prava (VCLJP) [Vajdasági Emberi jogi Központ].  (Alternativni) Izveštaj koji se podnosi na osnovu člana 25, Okvirne konvencije za zaštitu nacionalnih manjina. [(Alternatív) Jelentés, amelyet a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény 25. cikkével összhangban kerül beterjesztésre] 2007. szeptember, 125 p.
http://chris-network.org/wp-content/uploads/2009/12/Alternativni-izve%C5%A1taj-o-primeni-Okvirne-konvencije-za-za%C5%A1titu-nacionalnih-manjina-u-Vojvodini.pdf
[16] Uo. 2.
[17] Lásd a 4-es alatt.

[19] Delegacija u Parlamentarnoj skupštini Saveta Evrope [Küldöttség az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésében]. http://www.parlament.rs/narodna-skupstina-/sastav/delegacije/delegacije.49.900.html

dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése