Gondolatok a délvidéki
magyar összefogásról
Előbb Szili Katalin,
a határon túli autonómia ügyekért felelős miniszterelnöki megbízott, a Bihari
Naplóban január 16-án közölt interjúban sürgette „az erdélyi pártok,
szervezetek és önkormányzatok összefogását”,[1]
majd Csóti György, a budapesti
Kisebbségi Jogvédő Intézet (KJI) igazgatója, január 22-én a Magyar Időkben, a
„külhoni magyarok önpusztító megosztottságáról” írt.[2]
– Egységben az erő, mondja az ősrégi szólás, a tapasztalt
emberek bölcsessége. […] A széthúzó magyarok saját nemzeti sírjukat ássák,
mondom én 2019-ben. De mondom már csaknem harminc éve, az összefogás nemzeti
létünk megtartásának alfája és ómegája az elcsatolt területeken – írja Csóti.
– Ezzel szemben mit tapasztalunk
ma az úgynevezett Kárpát-medencei utódállamok magyarlakta területein?
Önpusztító széthúzást, ami már három évtizede tart különböző intenzitással,
hullámzó mértékben, régiónként más-más formában és időszakaszban. Volt és van,
ahol elvi alapokon állt és áll a magyar politikai szervezetek különállása,
rivalizálása és ellenségeskedése, van ahol személyes érdekek motiválták, vagy
motiválják. Kis túlzással gombamódra szaporodnak a magyar politikai pártok.
Északon megint kidugta a fejét egy. Divide et impera, oszd meg és uralkodj –
mondták a régi rómaiak. Mai szomszédainknak könnyű dolgok van: saját magunk
megosztásával elősegítjük magabiztos uralkodásukat – figyelmeztet a KJI
igazgatója.
Fontos, hogy most már Budapesten is kezdik sürgetni a
magyar-magyar összefogást, az „önpusztító széthúzás” megszüntetését, ami nélkül
elképzelhetetlen a külhoni magyar közösségek megmaradása. A kérdés csupán az,
hogyan, milyen módon, eszközzel valósítani meg a magyar egységet. Erre a
kérdésre mind a mai napig nincsen érdemleges válasz.
Csóti György szerint a megosztást „csak egyetlen módon
lehetne megakadályozni: Ha minden elcsatolt régióban egyetlen magyar párt
működne, szigorúan etnikai alapon. Ezen gyűjtőpárton belül lehetnek, sőt
kívánatos is, hogy legyenek, különböző platformok, csoportok, melyek politikai
irányultság, világnézeti kérdések, vagy akár lokálpatrióta szempontok szerint
szerveződnének. Választások közötti
„békeidőben” e csoportok önállóan léphetnének fel saját érdekeik érvényesítése
céljából. Választások alkalmával azonban szigorúan egységesen kell fellépniük a
többségi nemzet politikai erőivel szemben. Egyedül így van esély az alapvető
nemzeti célkitűzés elérésére, a szülőföldön magyarként való teljes életet élni”
– véli Csóti.
A KJI igazgatójának jó
szándékú intelmeinek azonban itt, a Délvidéken, van egy nehezen kivitelezhető
pontja. Ez pedig az „egyetlen magyar pártba” tömörülés.
Az első kérdés, ami
ezzel kapcsolatban felvetődik, hogy akkor melyik párt is lenne az, és a
második, hogy ki lenne annak az elnöke? Vélhetően a Vajdasági Magyar Szövetség
(VMSZ/BMC), „a legnagyobb magyar párt” jönne elsősorban számításba az
egyesítésre, vagyis amelyik most „a pályát uralja”.
A tapasztalatok
szerint a VMSZ-ben azonban nem csak, hogy nem tűrték a platformosodást, de még
csak azokat sem, akinek valamilyen kérdésben ellenvéleményük volt. Ebben éppen Pásztor István jár az élen, aki 2007
óta (!) a párt elnöke.[3] Pedig, s ezt is tudjuk,
hogy a vélemények ütköztetése, a párbeszéd nélkül nincsen fejlődés,
előrehaladás. Íme, néhány példa:
– 2010. február 10-én
kizárták a VMSZ-ből Kasza Józsefet, a
párt tiszteltbeli elnökét, mert „sajtónyilatkozataiban becsmérelte a VMSZ
vezetését”,[4] és Bunyik Zoltánt,[5] a párt újvidéki
szervezetének tagját, mert „a különböző internetes portálokon a VMSZ
Elnökségének és tisztségviselőinek döntéseit bírálta”.[6] (Időközben mindketten
elhunytak.)
– 2015. augusztus 17-én kizárták a VMSZ-ből Varga László köztársasági parlamenti képviselőt, a párt alelnökét,
mert állítólag „a 2015. június 25-én megtartott köztársasági parlamenti ülést
követő kilenc munkanapon keresztül igazolatlanul volt távol a munkahelyéről”.[7]
Varga szerint erre azért került sor, mert „nem tudta szó nélkül hagyni a
közösségi leépülést”. [8]
– 2015. december 3-án
kizárták a VMSZ kilenc szabadkai önkormányzati képviselőjét a pártból, „mert
november elején a párt városi frakcióján belül ellenzéki csoportosulást hoztak
létre”.[9]
– 2016. február 11-én
a VMSZ 82 párttagot zárt ki, mert „a Magyar Mozgalom alapító tagjai, illetve
tagjai” lettek. Köztük Józsa Lászlót,
a VMSZ egyik alapító tagját, a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) első elnökét,
valamint Maglai Jenőt, Szabadka
korábbi elnökét is.[10]
A politikus, aki Trianont megsiratja, az elcsatolást pedig megünnepli
Kinek van kedve
olyan párthoz (és annak elnökéhez) csatlakozni, amelyik „odaült a haladó (a
Szerb Haladó Párt/SNS – B.A.) párt asztalához, feladta teljes politikai
önazonosságát, annak érdekében, hogy megtartsa néhány vezetője bársonyos
foteljét, és felgyújtotta maga mögött a politikai hidakat?”[11]
Hozzáteszem: A
VMSZ olyan párttal lépett hatalmi szövetségre, amelyiknek a vezetője ellen
éppen folyamatos tüntetések vannak a szerbiai városokban.
Egyébként, a
VMSZ az etnikai kritériumnak sem felel meg, mivel más nemzethez tartozó tagjai
is vannak.[12]
Ez ellen az elképzelés
ellen szól a jelenlegi szerbiai és magyarországi gyakorlat is, amelyben egy
párt érvényesíti/törvényesíti a politikáját, illetve az akaratát. Ez egyre
inkább a totalitárius rendszerre hasonlít, amelyben egy párt, egy vezér, egy
vélemény, egy igazság uralkodik. Rossz tapasztalatok vannak erről – itt is, és
az anyaországban is. Az ilyen rezsim ugyanis nem ismeri el a különbözőségeket,
az eltéréseket, a más véleményt, a nyilvános vitát, a bírálatot.
Egy teljes új
magyar párt létrehozása elképzelhető ugyan, csak lesznek erre vállalkozók?
Elfogadható lenne viszont a jelenlegi pártok választási szövetsége, amikor –
ahogyan Csóti György is javasolja – „a pártoknak szigorúan egységesen kellene
fellépni a többségi nemzet politikai erőivel szemben”. Erre is van pozitív, de
negatív példa.
A választási
szövetségnek a feltétele azonban a pártok ellenzéki pozícióból való politizálása.
Hol létezik még, hogy a választási szövetség egyik magyar pártja részes a
hatalomban, a többi pedig az ellenzékhez tartozik?
Köztudott, hogy
a VMSZ hosszabb ideje részese a hatalmi koalíciónak, bármilyen politikai
beállítottságú is az, ami már önmagában is visszatetsző. Ez nem csak, hogy ellehetetleníti
a hatékony nemzeti kisebbségi érdekvédelmet és képviseletet, de sok kárt is
okoz(ott).
Például, a magyar
pártok – a VMSZ, a VMDP és a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) –
2008. március 17-én Szabadkán közös autonómiakoncepciót fogadtak el,[13] amelynek kidolgozásában
részt vett a Magyar Polgári Szövetség (MSZ) is. A VMSZ a magyar autonómiáról az
utóbbi években mélyen hallgat. Pedig – ugyancsak Csóti György szerint – „teljes
körű autonómia vagy társnemzeti státusz nélkül sehol nem lehet teljes
jogbiztonságról beszélni, és nem állítható meg a népességfogyás”.[14]
A VMSZ, VMDP és
a MEP 2016. március 24-i választási koalíciós szerződése[15]
is azt igazolja, hogy a „legnagyobb magyar pártnak” a másik kettőre csak a
szavazásig volt szüksége, utána még „konzultációkat”[16]
sem tartott velük.
A VMSZ és a VMDP,
például, eltérően magyarázzák az 1944/45-ös újvidéki magyar áldozatok emlékművének
felállításával kapcsolatos egyezséget. A VMSZ újvidéki szervezete utóbb – a
Makovecz Imre által tervezett emléktorony helyett – „egy másik emlékmű
megépítését kezdeményezte, amelyen csak annyi állna, hogy ’az 1944-45-ös áldozatoknak’,
amelyről lehagynák a ’magyar’ előjelet”.[17]
A
délvidéki/vajdasági magyar összefogás, sajnos – legalábbis egyelőre –
lehetetlen küldetésnek látszik. Elsősorban
a VMSZ politikája és vezetősége miatt, amelyik nem csak, hogy nem képviseli
hatékonyan a közösségi érdekeket, de a tartományi képviselői által – annak megszavazásával,
hogy november 25., a Délvidéknek a Szerb Királysághoz való csatolásának napja
„tartományi jelentőségű ünnep” legyen – meg
is alázta az itteni magyarokat.
Fordulat azonban
mindaddig nem várható, amíg az anyaországnak az itteni magyar közösség és
pártok iránti politikájában nem történik változás. Ez pedig csak akkor
következhet be, ha megváltoznak az egymást kölcsönösen támogató hatalmi
garnitúrák! Addig pedig folytatódik az elköltözés és a leépülés, ami nevezhető
„önpusztításnak” is.
BOZÓKI
Antal
Újvidék,
2019. január 29.
[1]
(MTI) Le kell poprolni a kisebbségi törvényt. Az erdélyi pártok és
önkormányzatok összefogását sürgeti Szili
Katalin. Magyar Szó, 2019. január 17. 3.
[10] Kizárták a VMSZ-ből a párt 82 Magyar
Mozgalmas tagját.
[13]
Vajdasági Magyar Demokrata Párt. HÍRLEVÉL. VI. évf. 54. szám. 2008. április 4.