Szerbiai sajtószemle (2022. február 25.-március 3.)
2022-03-04 19:33
Az elmúlt néhány nap megnyilvánulásai után nehéz eldönteni, hogy pontosan milyen állapotban van Szerbia. Miután évek óta azt halljuk az ország vezetésétől, hogy ez az ország egy/a gazdasági tigris, a napokban Aleksandar Vučić államfő előbb borzasztóan nehéz helyzetről beszélt, majd néhány órával később – talán az eddigi legdrámaibb sajtótájékoztatóján – arról számolt be, hogy nagyon rossz, de szerencsére nagyon jó a helyzetünk, az áru és élelmiszertartalékaink is elegendőn néhány, vagy akár több hónapra is. Ezen a ponton az is összezavarodhatott, aki úgy érezte addig, tudja követni az eseményeket.
Nemanja Rujević a Danas napilap jegyzetírója szerint Vučić tisztában van azzal, hogy egy kampányba legjobb az apokalipszis lovasai mögött begaloppozni.
– Amikor két éve még lehetett, akkor a betegség (járvány) után lovagolt, egy törődő, de szigorú apaként. A recept most is ugyanaz, az ukrajnai apokalipszis lovasai háborút és, megtörténhet, hogy éhínséget is hoznak.
Miközben a világ hipnotizált állapotban figyeli az orosz inváziót, atomszankciókról és atombombákról beszélnek, Szerbia elnöke azt mondja, van még legalább hat hónapra elegendő gabona, só, rizs és konzerves szardínia. Még csak a kínaiakkal kell lebeszélni a tejport. Ezért, mondja, a népnek nem kell aggódnia és készleteket felhalmoznia.
Ez a hétköznapi polgár számára egyértelmű üzenet, amely azt mondja, minél előbb spájzoljon be. Mert, az isten szerelmére is, miért említené egy ország elnöke a semmiből, valós veszélyként az éhínséget, amit később megtelt raktárok fotóival orvosolt?
A teljes pszichózis élvezetének kedvéért a hatalom szónokainak az orosz agresszió kezdete óta erekciója van. A Putyin zseniális taktikájáról és az ukrán gyávaságról szóló címek mellett még csak olyan fotók hiányoznak, amelyektől a bulvárújságok főszerkesztői örömmámorban elélveznek. A napokban a Szputnyik szerkesztője is foggal körömmel harcol azért, hogy bebizonyítsa, ő imádja leginkább Vlagyimir Vlagyimirovicsot.
Annak a közönségnek, amelyhez nem áll olyan közel a bulvársajtó, elég volt, hogy a tévén meghallja a kijevi és harkovi szirénákat, és felébredt a kollektív trauma 1999-ből, mintha Avram Izrael újra azt mondaná a Studio B-n, hogy „Figyelem, figyelem, légiveszély Belgrád felett!”. Hányszor kell felemlegetni a spagetti- és gázolajtartalékokat ahhoz, hogy a múlt szelleme odasúgja, „deviza, deviza”, a szemünk előtt pedig megjelenjenek a boltok üres polcai?
A beavatott polgároknak viszont eszébe jut, hogy kampány van, hogy április elején lesznek valamilyen választások, amelyek ma erősen beárnyékol az ukrajnai háború. Vučić azt mondja, az elmúlt néhány nap alatt tíz évet öregedett. Értsd: minden eddigi, az elnök nemalvása és az étel- és ital hiánya miatti veszély eltörpül a mostaniak mellett.
És amikor így van, akkor tudjuk, kire kell szavazni, hogy átvezesse a hajót a sziklás, sekély vízen. Biztos, hogy nem azokra a tolvajokra meg mágnásokra, akik bűnözésről és korrupcióról beszélnek, a Rio Tintóról és megvásárolt diplomákról, és épp most, amikor Szerbia a világtörténések viharjában vergődik.
A cinizmust félretéve: Vučićnak ma nincs könnyű dolga, amikor a Nyugat és Kelet alkotta satuba fogott szerb golyókat kell kiszabadítania. Senkinek nincs szüksége erre a forró gesztenyére. De hogyan lehetne csak úgy kihagyni egy ilyen jó válsághelyzetet választás előtt?
Itt említsük meg annak a lehetőségét, hogy a csoda három napig tart – Szerbiában képletesen minden csoda három napig tart – és valamilyen békét kötnek, akkor Vučićnak és a médiumainak másik elfoglaltságot kell találniuk a kampány finisében. Ha ez eltart, akkor a rezsim az így is már félig előre lejátszott választásokon még nagyobb előnnyel indulhat.
Mert az ukrán háború a lehető legrosszabb, ami történhetett az ellenzékkel. Amíg Vučić a népet védi az éhínségtől és a világi szörnyektől, az ellenzék kiadhat néhány közleményt, és azt is olyat, ami az úgynevezett átlagszavazót elégíti ki. Nem szép megtámadni Ukrajnát, kerüljük el a szankciókat, képmutató Nyugat.
Ezek az üzenetek elvben rendben vannak, de semmilyen plusz pontot nem hoznak a hatalommal szemben. Lehet, azért, mert az emberek többsége sejti, hogy az orosz gáz és a koszovói függetlenség vétója, meg az, hogy a gazdaság valójában Nyugat felé fordult el, nem kizárólag, és nem elsősorban Vučić bűne. Másképp fogalmazva, bárki is legyen hatalmon, a golyókat akkor is szorítaná a satu, ugyanis a geopolitikai függetlenség lehetősége ritkán volt kisebb.
De csak az tud száz eurót ígérni a fiataloknak, aki hatalmon van. Vagy szardíniát mindenkinek – írja Rujević.
A jegyzetet eredetiben ezen a linken olvashatják.
Apa Truman tojásait ette, mi meg majd Vučić borsóját fogjuk
A Nova.rs hírportál szerkesztőjét, Ratko Femićet is megihlette Vučić sajtótájékoztatója, szerinte itt derült ki, hogy a világ államfői közül Szerbia elnöke szenved leginkább az ukrajnai válság miatt.
– Milyen Ukrajna, akit napok óta bombáz és lő rá a nálánál erősebb ellensége. Nekünk a legnehezebb, vagyis a mi vezetőinknek. Valójában Aleksandar Vučić államfőnek a legnehezebb.
Legalábbis így nézett ki az eddig legfontosabb idei sajtótájékoztatón, amelyen az elnöknek kellett ismertetni az államvezetés álláspontját az Ukrajna elleni orosz invázióról.
De ennél többet is elárult. Említést tett a szeme alatti táskákról, elárulta, hogy nem használ botoxot, Szerbia lakosai pedig egy hónap alatt egymillió-kétszázezer kilogramm rizst fogyasztanak, elmondta, hogy még van hat hónapra elegendő borsónk, (ez egy civilizációs előrelépés azokhoz az időkhöz képest, amikor Branko Kostić montenegrói tisztviselő azt mondta, hogy gyökereket fogunk enni), olajunk, sónk, üzemanyagunk, szardíniánk, tejporunk…
Úgy tűnik, újra itt az ideje, hogy felverjük Truman tojásait, vagy a történelmi körülményektől függvényében valaki másét.
Az elnök által közölt döntést, aminek a lényege az, hogy nem vezetünk be Oroszországgal szembeni szankciókat, nem ítéljük el nyilvánosan a Kreml viselkedését, de támogatjuk Ukrajna területi integritását, sötét táskákat eredményezett Vučić szeme alatt.
Maga az elnök mondta, hogy a mérlegelés miatt keletkeztek a szeme alatti táskák. Hát szörnyű. Zelenszkij ukrán elnök a bombák ellenére olyan feszes mint egy parittya. Nekem úgy tűnik, hogy neki nem táskásak a szemei.
De Putyiné sem, azzal a kibotoxozott arccal, feszes mint egy viaszfigura.
Az elnök őt is „megleckéztette”, közvetett úton üzent neki, hogy nem kellene magába szúratnia azt a kozmetikumot, mert, mint mondta, ő semmilyen szert nem használ azért, hogy feszesebb legyen az arca.
Bátorság kell ahhoz, hogy a bolygó egyik leghatalmasabb emberét, egy olyan pillanatban, amikor egy brutális katonai agressziót hajt végre egy jóval gyengébb ellenfél ellen, úgy a fű alatt helyrerakja és megüzenje neki, hogy ne feszíttesse meg az arcát. Hát hogy ne lenne neki így táskás a szeme.
Na, elég az iróniából.
Szerbia azon „bátor” döntése, hogy mindkét fél oldalára áll, amikor választani kellett, lehet, hogy az előttünk álló választások esetén eredményes lesz Vučić szempontjából.
Az oroszok megköszönték, hogy nem ítéltük el őket, az amerikai pedig megdicsérték, amiért támogatja Ukrajna területi integritását. Így bezsebelhet pontokat a hazafias oldalon is, meg azoknál a polgári oldalon állóknál is, akik megértik azt a politikát, amely szerint lehet két széken ülni egyidőben.
A választások viszont elmúlnak majd, és olyan okok kerülnek majd napirendre, amelyek indokot adhatnak a washingtoni, illetve moszkvai nyomásgyakorlásra. És akkor az USA és Oroszország nagykövetségének köszönete, különböző okok miatt, bennünket fog arcon csapni.
Tudják már, mit vár el a Nyugat Koszovó kapcsán Szerbiától, még mindig tárgyalunk az EU-val, Szerbia csatlakozása pedig továbbra is stratégiai célja az államvezetésnek. Az EU pedig már üzent nekünk, hogy Szerbia is csatlakozzon azon szankciók bevezetéséhez, amelyet az európai államok társulása bevezetett.
És hogy a világi politizálás helyett ereszkedjünk le a piacira.
Az árak felemelkedtek, a pénzünk veszített értékéből, az a láthatatlan adó, amit inflációnak hívunk egyre inkább felemészti a bevételeinket, és ezt még most is érezzük, amikor az üzemanyag és az alapvető élelmiszerek ára be van fagyasztva.
Képzeljük csak el, milyen lesz a választások után, amikor már nem lesz érvényes a kormány által bevezetett árstop, és amikor megérezzünk majd a Covid és az ukrajnai válság valódi méreteit.
Ha pedig az árak továbbra is befagyasztva maradnak, hiánnyal fogunk szembesülni.
Akkor már nem segítenek rajtunk azok az élelmiszerrel teli zsákok, amelyeknek képeit Vučić a Szerbia Ukrajna és Oroszország felé tanúsított viszonyáról szervezett sajtótájékoztatón mutogatta – véli Femić.
A jegyzet eredetiben ezen a linken találják.
https://szmsz.press/2022/03/04/jonnek-az-apokalipszis-lovasai-jon-vucic-a-szardiniaval/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése