Oldalak

Pásztor: “Az egységes magyar nemzethez tartozunk, de hűségesek vagyunk Szerbiához”

 
(Fotó: RTV)

 

A Szerbiai Közszolgálati Televízió (RTS) is bemutatta azt az extázist, amelyben a szerb közéleti szereplők úsznak a Délvidék Magyarországtól való elszakításának 99. évfordulója alkalmából.

Az itteni magyarok által is (ún. RTS-sarc útján) pénzelt állami médium örömmel emlékeztetett arra a tényre, hogy 1918 november 25-én a szerb Nagy Nemzetgyűlés meghozta a döntést, amely szerint Bácska, Bánát és Szerémség a Szerb Királyság részévé vált.
A gyűlés 757 küldöttje közül 578 szerb, 84 bunyevác, 62 szlovák, 21 ruszin, 6 német, 2 horvát és 1 magyar szavazott és pecsételte meg a délvidéki magyarság sorsát.
Dejan Ristić szerb történész azt nyilatkozta az RTS-nek, hogy a Bácska, Bánát és Szerémség területén élő lakosság demokratikus és legitim módon fejezte ki azon szándékát, hogy beleolvadjon a Szerb Királyságba. (Ez a kijelentés meglehetősen “csikorog”, ha figyelembe vesszük, hogy még 1921-ben is 51,4%-ban magyar és német többségű volt a Délvidék.)
Pásztor István, a Tartományi Képviselőház és a VMSZ elnöke kiemelte, hogy az elmúlt 99 évben Vajdaság volt Szerbia fejlődésének motorja. Ügyelni kell arra, hogy ezt a pozíciót a következő időszakban is megőrizze, mondta Pásztor, majd hozzáfűzte, hogy november 25. jelentős dátum a magyarok számára.
“Mi az egységes magyar nemzethez tartozunk, de ugyanakkor lojálisak és hűségesek  vagyunk Szerbiához. Így érezzük át ezt a napot. Nem ünnepelünk, csak megemlékezünk. Ugyanakkor arra törekszünk, hogy Szerbiából olyan országot teremtsünk, amelyben szépen lehet élni” – jelentette ki Pásztor.
Nyilatkozata nem meglepő, csak az a baj, hogy ezúttal is az egész délvidéki magyarság nevében beszélt, holott annak egynegyede szavazott a pártjára és annak szolgalelkű politikájára.
K. P.2017-11-27


Hága, a sátán és a történelmi tények 

 

Hága, a sátán és a történelmi tények
Az átlagpolgárt a jelek szerint igazából nem izgatja különösképpen a boszniai szerb katonaság volt főparancsnokának sorsa, kiváltképp most, a tél küszöbén, amikor a tüzelő meg a télirevaló beszerzése sokkal nagyobb gond számára
RESPEKTUS. Ismét „drámai” hét van mögöttünk. A Ratko Mladić ügyében hozott hágai ítélet úgy felkavarta a politikai közéletet, mintha élet-halál kérdéséről lenne szó, mintha legalábbis az ország minden polgárát tragikusan érintené a véres kezű tábornokra kiszabott életfogytiglan. A megnyilatkozók zömmel keményen elítélik a „szerbellenes” hágai bírákat, és csak kevesen ismerik el, hogy a srebrenicai mészáros néven hírhedtté vált főtiszt szégyent hozott nemzetére.
Pedig az átlagpolgárt a jelek szerint igazából nem izgatja különösképpen a boszniai szerb katonaság volt főparancsnokának sorsa, kiváltképp most, a tél küszöbén, amikor a tüzelő meg a télirevaló beszerzése sokkal nagyobb gond számára, mint az, hogy az inkriminált tábornok hol tölti el hátralevő éveit. Ilyen jel volt az is, hogy a hágai igazságszolgáltatás ellen meghirdetett belgrádi tüntetésen alig háromszázan jöttek össze a remélt többezres tömeg helyett, Újvidéken pedig még ennél is kevesebben.
Ám a nemzeti elit mindent elkövet, hogy országos kérdést kovácsoljon az ügyből, és felrázza a közömbös közvéleményt. A szerb egyház legrangosabb képviselője például azzal a megdöbbentő kijelentéssel botránkoztatta meg józanabb híveit, hogy a szóban forgó verdikt a „sátán műve”. A pátriárka ezzel igyekezett megadni az alaphangot az össznépi felháborodáshoz, miközben arra panaszkodott, hogy úgymond, mindig csak a szerbeket kiáltják ki bűnösnek mindenért, a többiek pedig ártatlannak találtatnak. „Sajnos, semmit sem tehetünk, mert a világ hatalmasai ördögi cselekedeteket hajtanak végre, és mi szenvedjük meg a következményeket”…, folytatta a középkori időket idéző lamentációját a főpap.
A hétezer srebrenicai bosnyák férfi lemészárlásáról és a tábornok más „hazafias” tetteiről, amelyekről a hágai vádiratban bőven olvashatunk, az egyházi vezető egy szót sem ejtett. Mintha meg sem történtek volna.
Milorad Dodik, a boszniai Szerb Köztársaság vezetője arról tájékoztatta a patrióta nyilvánosságot, hogy Ratko Mladić számára biztosított a hősnek és igaz honfinak kijáró hely a szerb történelemben, a hágai Nemzetközi Bíróságot pedig egyszerűen ki kell törölni még a szerb tankönyvekből is. „Mladić tábornok felett nem ítélkezhet a hágai tribunál, hanem csakis a történelem”, hangoztatta túláradó nemzeti öntudattal a banjalukai despota.
Ugyanezen a hullámhosszon ostorozták a hágai bírákat a belgrádi kormánytagok is, nehogy véletlenül lemaradjanak a patrióta versengésben az egyház és a szélsőjobboldal mögött, ami fatális következményekkel járhatna pártjaikra a tavaszra esedékes fővárosi helyhatósági választásokon. A szoci Ivica Dačić külügyminiszter is sietett elítélni a hágai tribunált, amelynek szerinte nem a délszláv nemzetek kibékítése volt a célja, hanem a szerbek befeketítése.
A nemzet atyjának szerepében tetszelgő Aleksandar Vučićtól igencsak fortélyos és nagymesteri reagálást hallottunk. „Nehéz nap volt ez”, nyilatkozta az ítélethirdetés után, majd így folytatta: „Arra kérem Szerbia polgárait, hogy felemelt fejjel és büszkén folytassák életüket a szuverén Szerbiában, amely senkinek sem engedi meg, hogy megalázza”. Így kerülte meg, hogy nyíltan kommentálja az ítéletet, ám kódolva utalt arra, hogy maga is úgy tartja, hogy a Mladić elleni ítélet igazságtalan, és az egész ország ellen irányul. Végül azt is hozzátette: a szerbek tiszteletben tartják mások áldozatait, amit azok nem tesznek meg a szerb áldozatokkal szemben.
Mintha nem hallotta volna a pátriárka meg a többiek nyilatkozatait. Mert azokban még a nyomát sem lehet felfedezni a respektusnak mások áldozatai iránt.

TÖRTÉNELEM. Hasonlóan egyoldalú és erősen elfogult az aktuális hatalom képviselőinek viszonyulása Vajdaság múltja iránt. A Mladić elítélése miatti össznépi keserűséget azzal a díszes ünnepséggel igyekeztek enyhíteni ugyancsak a múlt héten, amelyet a tartománynak a Szerb Királysághoz való „csatlakozása” („prisajedinjenje”) 99. évfordulójára rendeztek Újvidéken.
Különösen szívhez szóló volt Vučić elnök fennkölt beszéde, amelyben kifejtette, hogy nincs jelentősebb és fontosabb nap a szerb történelemben 1918. november 25-nél, amikor is megvalósult a „vajdasági szerbek évszázados álma”: csatlakozhattak az akkori Szerb Királysághoz!
Egyáltalán nem vagyok meggyőződve, hogy az említettek mai leszármazottait is kivétel nélkül őszinte öröm tölti el az elődök döntése miatt, elég sok ellenkező véleményt hallani. Ami azonban az elcsatolás (ez a kifejezés azért sokkal jobban illik az eseményhez) jelentőségét illeti, kétségkívül igazat mondott az elnök, hiszen Szerbia egy magánál jóval fejlettebb és gazdagabb területet kapott ajándékba a széthulló monarchiától.
Ám miközben a díszülés közvetítését néztem, képtelen voltam szabadulni a gondolattól, hogy vajon a hazafias szónoklatokat hallgató, talpig lüszterben feszítő ünneplő közönség mennyire van tisztában a történelmi tényekkel? Egyáltalán utánanéztek az adatoknak és az akkori történéseknek? Vagy úgy gondolják, hogy 1918-ban is a szerbek voltak 66 százalékos többségben a tartományban, mint (a sorozatos betelepítések folytán) napjainkban, s így esetleg logikusnak tűnhet, hogy képviselőik a nemzeti romantika hullámain a déli anyaországgal való egyesülésről álmodoztak?
Továbbá: megfordult-e a fejekben, hogy mennyire tekinthető mérvadónak a csatlakozásról határozó nagygyűlés döntése, amely a történészek szerint minden jogalapot nélkülözött? Amikor az egykori újvidéki Grand szállóban megtartott nagygyűlés 757 részvevőinek túlnyomó többsége szerb volt, valamennyi más szláv nemzetiségű, néhány német és egyetlen magyar mellett (ha hitelesnek tekinthetjük a korabeli újságbeszámolót)? Vagyis a 757-ből 578 volt szerb, 84 bunyevác, 62 szlovák, 21 ruszin, 6 német, 3 sokác, 2 horvát és 1 magyar, ami azonban megközelítőleg sem felelt meg az akkori nemzetiségi összetételnek. Különösen nem a magyarok és a németek lélekszámbeli arányát illetően.
Gondolom, az elnök magasztos szónoklata sokaknak csalt könnyeket a szemébe. Persze, nem mindenkinek, de hát a történelem már csak ilyen, bizonyos dátumok egyiknek öröm, másiknak keserűség és csalódás. De legalább ne akarnák annak a bizonyos nagygyűlésnek a döntését történelmi igazságtételként beállítani.
J. Garai Béla
2017. november 27. [11:21]

Fűtési gondok miatt kedd óta nincs tanítás a tordai Ady Iskolában


Üres tanterem
Pannon RTV/Lukács Attila


Az iskolaépületnek a szénről a földgázzal való fűtésre való átállása ugyanis nem történt meg időben. Előbb félórásra csökkentették a tanórákat, a múlt hét elején pedig hazaküldték a diákokat.
Üresek a tantermek a tordai Ady Endre Általános Iskolában, ugyanis az idei tanévben még nem kezdték meg az épület fűtését. A kényszerszünet mintegy 120 diákot érint, közülük is a legjobban a végzősöket. Bicók Mónika, diák, Ady Endre Á.I., Torda: „Nekünk érettségire kellene készülni, és mivel a félórás órák matt is sokat veszítettünk, nekünk ez nagyon nehezen esik. Attól tartunk, hogy nem tudjuk ezt bepótolni. Sokszor kabátban ültünk, vagy fáztunk, és mindig a szünetekben is a kályhánál voltunk és ott melegedtünk.”
A tordai iskola a Banatsko Karađorđevo-i Nikola Tesla Általános Iskola kihelyezett tagozataként működik. Angelina Maljković-Ždrale, igazgató, Nikola Tesla Á.I., Banatsko Karađorđevo: „November 21-én leállt a tanítás a tordai Ady Endre kihelyezett tagozaton. Ugyanis műszaki gondok vannak az iskolaépületben a földgázhálózatra való rákapcsolással kapcsolatban. Mivel a tantermek hidegek voltak, megszületett a döntés, hogy a tanítást leállítják. Remélhetőleg a hét folyamán megoldódnak ezek a problémák és folytatódik az oktatás. Természetesen az órák pótolásáról egyeztetünk a tanfelügyelőséggel.”

Villanykályha a tanteremben

A tordai iskolának az 1990/91-es tanév óta van központi fűtése. Szénnel és fával tüzeltek, de miután a faluba bevezették a földgázt, ők is szeretnének áttérni az egyszerűbb megoldásra. Tartományi támogatásból májusban kezdték el az új kazánház építését. A kivitelezés jó ütemben haladt, ám nem úgy a szükséges engedélyek beszerzése. Kovács Zsuzsanna, tagozatvezető, Ady Endre Á.I., Torda: „Október 15-e után, amikor már kinn is hidegebb kezdett lenni, lerövidítettük az órákat. Ugyanis biztattak bennünket, hogy hamarosan megindul a fűtés. De mind a mai napig nem indult meg. Próbálkoztunk kvarckályhákkal, villanykályhákkal. Sajnos a villanyvezetékünk nem tudott több melegítőtestet elbírni.”
A diákok és a szülők bíznak abban, hogy a kényszerszünet nem húzódik el, és még az ünnepek előtt folytatódhat a tanítás.




Szünetel a tanítás Tordán

A föld alatti gáztartályok mellett gondok vannak a fűtéssel


  
Fűtési gondok miatt kedd óta szünetel a tanítás a tordai Ady Endre Általános Iskolában. Az iskolaépületnek a szénről a gázra való átállása ugyanis nem történt meg időben. Előbb félórásra csökkentették a tanítási órákat, a múlt hét elején pedig hazaküldték a diákokat.
Üresek a tantermek a tordai Ady Endre Általános Iskolában. Ugyanis az idei tanévben még nem kezdték meg az épület fűtését. A kényszerszünet mintegy 120 diákot érint, közülük is a legjobban a végzősöket.

A diákok nagy része mindig szeretett firkálni, de ha túlzásba viszik a „művészetet”, akkor már közbe kell lépni (Dávid Csilla felvétele)
Illusztráció (Dávid Csilla felvétele)

– Nekünk az érettségire kellene készülnünk, de már a félórás órák miatt is sokat veszítettünk. Félünk attól, hogy mindezt nem bírjuk majd bepótolni. Sokszor kabátban ültünk az órákon, a szünetekben is a kályhánál melegedtünk – mondta Bicók Mónika nyolcadikos diák.
A tordai iskola a Banatsko Karađorđevó-i Nikola Tesla Általános Iskola kihelyezett tagozataként működik.
– November 21-én leállt a tanítás a tordai Ady Endre kihelyezett tagozatban. Ugyanis műszaki gondok merültek fel az iskolaépületnek a földgázra való rákapcsolásával kapcsolatban. Mivel a tantermek hidegek voltak, megszületett a döntés, hogy megszakítják a tanítást. Remélhetőleg a hét folyamán megoldódnak ezek a problémák és folytatódik a tanítás. Természetesen az órák pótlásáról egyeztetünk majd a tanfelügyelőséggel, hallottuk Angelina Maljković-Ždrale igazgatótól.
A tordai iskolának az 1990/91es iskolaév óta van központi fűtése. Szénnel és fával tüzeltek, de miután a faluba bevezették a föld- gázt, ők is szeretnének áttérni az egyszerűbb megoldásra. Tartományi támogatásból, májusban kezdték el az új kazánház építését. Azt mondták, a kivitelezés jó ütemben haladt, nem úgy mint a szükséges engedélyek beszerzése.
– Október 15-e után, amikor már kinn is hidegebb lett, lerövidítettük az órákat. Ugyanis biztattak bennünket, hogy hamarosan megkezdődik a fűtés. Ez mind a mai napig nem történt meg. Próbálkoztunk kvarckályhákkal, villanykályhákkal. Sajnos a villanyvezeték sem tudott több melegítőtestet elbírni – mondta Kovács Zsuzsanna tagozatvezető.
A diákok és a szülők bíznak abban, hogy a kényszerszünet nem húzódik el, és még az ünnepek előtt folytatódhat a tanítás.
K.I.
2017. november 27. [19:49]

2017. november 26., vasárnap

Halkabban tornázzatok!

Tavaly átadták a szentmihályi tornatermet, de még most sem használhatják – Az ajtó befelé nyílik, és az oszlopok sincsenek a helyén


A diákok továbbra is az előcsarnokban és a folyosón tornáznak  (Kecskés István felvétele)
A diákok továbbra is az előcsarnokban és a folyosón tornáznak (Kecskés István felvétele)

Szentmihályon 2012-ben kezdődött el az iskola tornatermének építése. Befejezésének a határideje három hónap volt. A múlt év novemberében végre megtörtént a terem ünnepélyes átadása. A nagybecskereki Sonja Marinković Általános Iskola kihelyezett tagozatában azonban továbbra is az iskola előcsarnokában tornáznak a gyerekek.
A kilencszáz lakosú bánáti Szentmihályon 1979-ben épül fel az új iskola. Azóta várják a tornatermet, a tornaórákat azonban az iskola sportpályáján tartják, télen viszont a tantermekben vagy az iskola előcsarnokában tornáznak a diákok. Így lesz ezen a télen is. Az egy évvel ezelőtt felépült tornatermük ajtaja ugyanis csak a felavatásán volt nyitva.
– A szentmihályi tornaterem továbbra sem kapta meg a használati engedélyt. Gondot okoz, hogy a kivitelező időközben csődbe jutott, az ellenőrzést végző illetékesek feladata pedig az, hogy beszerezzék a használati engedélyhez szükséges dokumentumokat. Néhány technikai feladatot kell még megoldani. Az illetékesek állítólag végzik a dolgukat. Nem használható a létesítmény megfelelő engedély nélkül, nélküle nem biztonságos sem a gyerekek, sem a tanárok számára – mondja Jelena Jenovay, a nagybecskereki Sonja Marinković Általános Iskola igazgatója.
Az iskolának nyolcvan diákja van. Legjobban ők várják, hogy átköltözhessenek az új tornaterembe.

Kész, vagy mégsem? (Kecskés István felvétele)
Kész, vagy mégsem? (Kecskés István felvétele)

– A tornaórák nagyon jók, csak jobb lenne, ha a tornateremben tartanák, a tantermek és a folyosó ugyanis túl szűk, de zavarjuk az órákat is. Sokszor kiszólnak a tanárok, hogy halkabban tornázzunk – mondja a hatodikos Horváth Karina.
Horváth Angelina szerint az is gond, hogy amikor hideg van, akkor az előcsarnokban futballoznak és a játék hevében leüthetnek valamit: képeket, diplomákat.
Mint hallottuk, a létesítménynek komoly tervezési hiányosságai is vannak. Kezdve attól, hogy a főbejárat befelé nyílik, a tartóoszlopoknak a pályához való közelsége pedig a sportolók biztonságát veszélyeztetik. Felvetődik a kérdés, hogy esetleg felelősség terhel emiatt valakit? De az is, hogy akkor miért kellett időnap előtt átadni?
-- Gyorsan adjuk át, mondták, mert decemberben helyhatósági választások voltak. Ez akkor nagyon fontos volt, a választások miatt. Akkor senkit sem érdekeltek a műszaki hiányosságok, de most már igen. Persze, akkor használati engedélyre sem volt szükség, meg semmire sem, de most már igen. És ma már senki sem akar a hiányosságok miatt felelősséget vállalni –, mondja a helybéli Kovács József.
A tartományi és önkormányzati támogatásból épült tornatermet nem csak a diákok, hanem a falu sportolói is várják. Elsősorban a helybeli labdarúgók és az asztaliteniszezők.
– Pingpongozom is és nagyon kevés az asztal. Bár vannak még asztalok, de nincs hely, hogy hova tegyük őket. És van kiscsoport is, meg nagycsoport is és mindig különböző időkbe kell, jönnünk edzésre, mert nem férünk el -- panaszolja Gulyás Dominika, asztaliteniszező.

Kívülről szép, de belülről használhatatlan (Kecskés István felvétele)
Kívülről szép, de belülről használhatatlan (Kecskés István felvétele)

A kivitelező csődje mellett, a helyzet okozója nyilván az is, hogy az alapkőletételnél a demokrata párt képviselői fényképezkedtek, a szalagot viszont már a haladók vághatták át.
--Tavaly ilyenkor nyitották meg a tornatermet, ami valójában még mindig nem kész. A szentmihályi gyerekek még mindig az udvaron tornáznak, nem használható a terem. Itt úgy látszik fontosabb volt a politikai kérdés, mint a gyerekeknek a jövője és jóléte--, vélekedik a helybéli Budai László.
Senki sem tudja megmondani, hogy mennyit kell még várni az épület használati engedélyére. Szinte biztosra vehető, hogy a szentmihályi gyerekek ezen a télen is a tantermekben és az iskola előcsarnokában tornáznak majd.
Kecskés István
Magyar Szó, 2017. november 24. 1. és 6., vagy
2017. november 24. [10:15]

Eltüntették a magyarok nyomait Újvidékről és ma tort ültek Délvidék elszakítása felett

 
A napokban több ünnepséget, fogadást, koszorúzást és megemlékezést is tartanak Délvidék és Szerbia szerte, ahol azt ünneplik, hogy 1918 november 25-én a szerb Nagy Nemzetgyűlés egyoldalúan kimondta, hogy Bácska, Bánát és Szerémség a Szerb Királyság része legyen. 
 
 












Megünnepelve, hogy a szlávok közös akaratából a város 99 éve elszakadt Magyarországtól emlékkoszorúkat helyeztek el az újvidéki Grand Hotel épületére, ahol a nemzetgyűlést tartották, és amelynek eredeti építtetője és tulajdonosa Mayer Imre volt.
A beszámolók szerint a rendezvényen minden nemzeti kisebbség, így a magyarok is jelen voltak. A koszorúzást követően Mirko Bajić, a Bunyevác Nemzeti Tanács elnöke kiemelte a bunyevácok jelentős szerepét az elszakadásban, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy 1918-ban a 757 küldött közül az 578 szerb mellett 84 bunyevácot hívtak meg, míg a magyarságot egy küldött képviselhette. Újvidék polgármestere Miloš Vučević is megkoszorúzta az emléktáblát. A haladó politikus azt is megerősítette, hogy 2018 a Délvidék Magyarországtól való elszakadás emlékéve lesz, amelyhez kapcsolódóan számos rendezvényre kerül majd sor, de a központi ünnepség a belgrádi arénában lesz megtartva, amely a város szerémségi részén található. 
“A megemlékezés nem a múltba révedésről fog szólni hanem, hogy megmutassuk a tiszteletünket a felmenőink előtt mindazokért amit megtettek, hogy ma szabadon állhassunk Újvidéken Svetozar Miletić szobra mellett.”
– mondta Miloš Vučević a tartományi székváros polgármestere.
A politikus arról viszont már nem beszélt, hogy a tér ahol jelenleg a magyargyűlölő szerb nacionalista, Svetozar Miletić gigantikus szoboralakja fenyegetően a katolikus templom felé rázza kezét, nem épp így festett 1918 előtt.
Akkor még Ferencz József volt a tér neve, de később az Országzászló-tér nevet is viselte, annak központi alakja pedig nem egy szélsőséges soviniszta politikus, kisebbségeket tudatosan megalázni kívánó szobra volt, hanem egy szentháromság szobor, amelyet az ártó kezek eltüntettek. Vallási jelképeket pedig legjobb tudomásunk szerint sem a békés együttélés, a nemzetek közötti megbecsülés és tolerancia jegyében szoktak a földel egyenlővé tenni.


Az 1918-as bevonulás után nem csak Újvidéken, de számos más helyen is le rombolták a magyar és német emlékműveket. A Kossuth-mellszobrot szíven lőtték Magyarittabén, Nagybecskereken felrobbantották Kiss Ernő szobrát, Zomborban ledöntötték II. Rákóczi és Schweidel József szobrát, Törökbecsén a Tiszába dobták a turult, Szabadka főteréről elűzték a szentháromság szobrot és ledöntötték a turul szobrot, lekaparták a magyar címereket a városházáról, Palánkán ledöntötték Szent István szobrát és a sort még hosszasan folytathatnánk.
De Újvidékről nem csak a magyarság jelképeit tüntették el, hanem a magyarokat és a németeket is. Míg a bácskai svábok az 1944-48 között tartó kivégzések és kitelepítések hatására teljesen eltűntek a Délvidékről, addig Újvidék még 50 éve is negyedrészt magyar volt, mára viszont egyre inkább kétséges, hogy hány évtizede maradt még a maroknyi magyar közösségnek a városban.
1918 november 25-e a délvidéki magyarság halálra ítélésének napja volt, ami a népünk számára sohasem lehet ünnepnap, még ha azt erőszakkal is nyomnák le a torkunkon.
2017. november 25. 




Ünneplik a magyar tragédiát: a Bunyevác Nemzeti Tanács elnöke is magasztalta a szerbséget és a mai szerb hatalmat

Mint ismeretes, a szerbek, a bunyevácok, a ruszinok, a szlovákok és más szláv nemzetek által létrehozott újvidéki Néptanács 99 évvel ezelőtt – 1918 november 25-én – kihirdette, hogy Szerbiához csatolják, illetve ahogy ők mondják: „visszacsatolják” Bácskát, Bánátot, Szerémséget és Baranyát.

 
(Fotó: Mondo)  
 
Így került a magyar föld, a Délvidék a Szerb Királysághoz.
A szomorú előzményekről és a még lesújtóbb következményekről a nemzeti érzelmű délvidéki magyar emberek mindent tudnak.
A szerb hatalom minden évben látványosan megünnepli az említett esemény évfordulóját (egyúttal élvezkedve a magyar tragédián). Sajnos mindehhez asszisztálnak egyes délvidéki magyar … (nos, inkább nem mondjuk ki).
Jövőre, a “visszacsatolás” 100. évfordulója kapcsán a (számunkra morbid) ünneplés lényegében egész évben tartani fog.
Idén is eljeneztek a “visszacsatolók” leszármazottai.
Ezúttal a vajdasági szerb kormány vezetőinek frázispufogtatása helyett Mirko Bajić, a Bunyevác Nemzeti Tanács elnökének idei ünnepségen elhangzott szavait idézzük.
Bajić, aki egyébként pályafutása során több pártot és ideológiát cserélt, rámutatott, hogy a bunyevácok jelentős mértékben hozzájárultak a szóban forgó eseményhez. Ezt abban a reményben tették, hogy “Szerbia megőrzi a nemzeti identitását, nyelvét és kultúráját”. Hozzáfűzte: 1945-től a jugoszláv kommunista hatalom “megtiltotta a bunyevácok létezését, illetve a bunyevácokra úgy tekintett, mint a horvát nép részére”. (Mellesleg: sok bunyevác manapság is horvátnak vallja magát.K. P. megj.)
Bajić kiemelte: hálás a mai szerb hatalomnak, amiért “felismerte a bunyevácok nemzeti büszkeségét”. Mint mondta, “korábban is megünnepelték a vissazcsatolás évfordulóját, de Miloš Vučević újvidéki polgármesternek köszönhetően az ünnepség mottója immár úgy hangzik, hogy: Mindörökké testvérek”.

2017. november 24., péntek

Miért fél a tartományi fekete-vörös-zöld koalíció az ellenzék kérdéseitől?

 – parlamenti napló –  VAT 16. ülés

A Vajdaság Autonóm Tartomány (VAT) 16-ik ülését 2017. november 15-én tartották. Eredetileg két napirendi ponttal hívták össze, amihez a későbbiekben csatoltak további hatot. Ebből két napirendi pont pénzügyi vonatkozású - a tartományi költségvetés 9 havi megvalósításáról szóló jelentés és a vajdasági garancia alap 2016-os jelentése-  a további hat személyi kinevezéseket takart. Elejében csodálkoztunk is rajta miért hívták össze a képviselőház ülését ilyen “lájtos” napirenddel, de a későbbiekben megértettük mi volt az eredeti szándék. Ugyanis, a VAT előző ülésén kemény ellenzéki kritikák hangzottak el a féléves költségvetési jelentés októberi megvitatására, hiszen akkor már a költségvetési törvény szerint a 9 havi jelentést kellett volna megvitatni. Úgy látszik ez “megülte” a fekete-vörös-zöld hatalmi koalíció gyomrát és most előzékenyen “kikerülték” az ellenzék előre borítékolható kritikáját.

A “kikerülés” szándéka olyan jól sikerült, hogy még az ülést is a megszokottnál egy nappal rövidebb idő alatt hívták össze, nehogy az ülés elején - még megy az élő tévés közvetítés - az úgynevezett képviselői órában az ellenzéknek lehetősége legyen kérdéseket intéznie a tartományi kormányhoz. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy  az ellenzéktől megvonták a hatalom egyik fontos ellenőrzési mechanizmusának intézményét.

Ezzel a tartományban is precedenst teremtettek  hiszen a köztársasági parlamentben ez már régóta működik. Ebből is látszik mit gondolnak a demokráciáról és hogyan manipulálnak. A házelnök ( a  délvidéki magyar leggazdagabb párt elnöke) ezt az “előre jegyzet kötelezettségek fontosságával” indokolta, ami elég szegényes kifogás.

A kritikából azért így is kaptak mert a 9 havi költségvetési jelentésből kiolvasható a nagyberuházások alacsony szintű megvalósítása, és egyre nyilvánvalóbb az a kemény pénzügyi központosítás amit Belgrád végez.
Az eszközök 67% átutalásként érkezik - céleszközként- és csak “átfolyik” a tartomány költségvetésén. Ezzel mesterségesen növelik azt a pénzt amit a tartománynak az alkotmányos 7% ellenében kellene átutalniuk. A megmaradt 23% saját bevétel, de az is részben kötött.
Ezt hívják haladó kommunikációban “projektek körüli gyülekezet”-nek.

De egyéb furcsaságokat is észleltünk. Pld. a tartományi költségvetésből több millió dinár nagyságában végzik a Hilandar (Görögország) és Vranje környéki kolostorok rendbetételét, vagy  éppen fél millió dinárt költenek a horvátországi szerb kisebbség tankönyvvásárlására – amit a Horvát állam egyébként is ingyen biztosít!
Ehhez képest a vajdasági iskolákban tanuló diákok számára az ingyen tankönyvek biztosítására csupán pár ezer dinárt láttak elő ami nem valósult meg.

Persze, ezek a kritikák leperegnek róluk. Dolgozik a szavazógépezet. Ahogyan a személyi kinevezéseknél is, ahol gőzerővel folyik a tartományi intézmények, egyetemi tanácsok “haladósítása”. Még akkor is ha a konkrét esetben Igor Mirović tartományi kormányfő testvérét mentették fel összeférhetetlenség miatt és helyébe egy másik haladót neveztek ki.
A jó történetekben - így az enyémben is - a csattanó a végén szokott történni. Igaz a kamerák  akkor már rég nem peregtek, de érdekes volt megfigyelni a képviselői kérdéseket, amelyek az összehívásból eredően az ülés elejéről az ülés végére szorultak. Itt csak a legérdekesebbeket említem.
Saša Šućurović kolléga arra volt kíváncsi az ígéretekhez képest mit is tett a tartományi és a köztársasági kormány együttesen a földművesekért aszálykárok kapcsán (a múlt ülésen leszavazták az ellenzék erre vonatkozó javaslatát, és azóta sem intézkedtek). 
Míg én azt szerettem volna megkérdezni az oktatási titkártól hogyan  lehetséges az, hogy az ötödikes magyar nyelvű naplók csak november közepén kerültek az iskolákba amikor  Belgrádban van oktatási államtitkáruk, a tartományban ők vezetik az oktatási titkárságot, többségük van a Magyar Nemzeti Tanácsban és olyan jó az együttműködés a tartományi és a köztársasági kormány között mint eddig soha! (http://tinyurl.com/y9axs4kw)
Sajnos egyikünk sem kapott azonnali választ, mert a tartományi kormány tagjai – így az oktatási titkár is –  nem tartózkodtak a teremben!
Ezért az írásom végére ismét kérdést kell elhelyeznem: miért fél a hatalmi koalíció az ellenzék kérdéseitől?

CSONKA Áron

2017. november 23.



2017. november 23., csütörtök

Egyre kevesebb a magyar osztály és a magyar tanuló, a VMSZ mégis elégedettnek tűnik…

 

 

A Vajdasági Magyar Szövetség vezetői, amikor valamelyik (sokadik) szerb párttal lépnek szövetségre, mindig arra hivatkoznak, hogy hatalmi pozícióból könnyebb képviselni a közösség érdekeit, mint ellenzékből.

Az “uniópárti csetnikekkel” kötött paktum kapcsán is ezzel etették a délvidéki magyarságot.
Mint láthatjuk, a haladó-VMSZ-es frigyből nem sok haszna származott a nemzettársainknak.
Ez a megállapítás az életünk minden területére, így sajnos az oktatásra is vonatkozik. Pedig különösen érzékény szféráról van szó, amely legközvetlenebbül érinti a délvidéki magyarok jövőjét.
Fontos kiemelni, hogy a haladó-VMSZ-es koalíciónak köszönhetően Vicsek Annamária oktatási államtitkár, Nyilas Mihály pedig a tartományi oktatási, közigazgatási és nemzeti közösségi titkár lett.
Ennek ellenére sorra szűnnek meg a magyar tannyelvű osztályok.
Erre a sorsra jutott például a szabadkai Svetozar Marković Gimnázium magyar társadalmi-nyelvi szaka is.
Az oktatási minisztérium (amelynek az államtitkára tehát Vicsek Annamária) szeptember 20-án meghozta a döntést, miszerint megszünteti az említett, öt tanulóval induló szakot (tavaly, amikor négy tanuló volt, engedélyezte a működését). A gimnáziumot erről a határozatról csak november 6-án értesítették.
A szóban forgó szakra iratkozó öt tanuló közül csak hárman maradtak a Svetozar Marković Gimnáziumban. Ők egyelőre a természeti szakon folytatják a tanulmányaikat.
Ez persze csak egy példa a sok közül.
Ön szerint miben nyilvánultak meg eddig a haladók-VMSZ koalíció előnyei? Létezik-e legalább egy olyan lépés a paktum megkötése óta, amelynek hasznát látta a délvidéki magyar közösség?

Örvendjünk!

Vučić szerint a legjelentősebb dátum: amikor Vajdaságot Szerbiához csatolták. És Pásztor még nem üdvrivalgott!?

Nincs fontosabb és jelentősebb nap annál, mint Vajdaság Szerbiához való csatolásának a dátuma, jelentette ki Újvidéken Aleksandar Vučić szerb államfő.
Vučić a tartományi vezetőkkel folytatott megbeszélésen elmondta, hogy jövőre ennek az eseménynek a századik évfordulóját méltóképpen fogják megünnepelni, a központi ünnepség pedig Belgrádban lesz.
„Ily módon mutatjuk meg azt, hogy Szerbia számára nincs fontosabb dátum annál, mint amikor a Nagy Nemzetgyűlés úgy döntött, hogy Vajdaságot csatolják Szerbiához”, nyilatkozta Vučić.
Ezzel megmutatjuk, hogy közösségünket nem lehet semmivel sem megtörni, és hogy mennyire szeretjük és tiszteljük mindazokat, akik a többnemzetiségű Vajdaságban élnek, „akik békében élnek itt és a hazájuknak tekintik ezt az országot”.
Azok pedig, akik megpróbálták tönkretenni az országunkat, akik lángba borították városainkat és épületeinket, ezzel csak egyetlen dolgot értek el, mégpedig azt, hogy még ellenállóbbá és szilárdabbá váltunk, és mindennél jobban szeretjük a szabad és független Szerbiát.
„Szerbia polgárai ma is emelt fővel járhatnak, szabadon élhetnek a független, szuverén Szerbiában, amely senkinek sem engedi meg, hogy megalázza, amely megteremti és védelmezi saját jövőjét”, üzente az államfő a polgároknak a Tanjug jelentése szerint.

2017. november 22.
https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=10598

EGY HÍJÁN SZÁZ

        Szerbia számára Vajdaság Szerbiához való csatolásának a napja a legfontosabb, legjelentősebb dátum. A Nagy Nemzetgyűlés döntése értelmében 1918-ban Vajdaságot Szerbiához csatolták. Ezt mondta az államelnökünk Újvidéken, és nem szakadt le az ég. A tartományi kormány több tagja is ott bólogatott. Egyeztek a nagyfőnökkel. Egyeztek a nagy szavakkal, azzal, hogy mennyire szeretnek bennünket, mennyire tisztelik a lakosokat, akik a többnemzetiségű Vajdaságban élnek. Nem engedik meg a hatalmon lévők, hogy bárki is megalázzon bennünket.
        Lehet ettől még jobban is? Egy olyan területről beszélünk, ahonnan mindenki menekül. A szélrózsa minden irányába. A szerbek is kutatják a magyar őseiket, tanulják a magyar nyelvet, magyar állampolgárságot kérnek. És megveszik az irányt külföldre. Mert az ígéretekből senki nem tud megélni. Mindenki éhes marad.
        99 éve történt. Jövőre lesz a századik évforduló. 100 éve lesz, hogy 1918. november 25-én összeült Újvidéken a Nagy Nemzetgyűlés, és úgy döntött, hogy Bácska, Bánát és Baranya tovább már nem Magyarországhoz tartozik.  Elcsatolták a területeket. A Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz. És mi történt?  Azóta már jó pár ország fennhatósága alá tartozott e vidék. Hogy, hogy se, tévedett az államelnök. Magyarázza már meg neki valaki, hogy nem Vajdaságot csatolták Szerbiához... Nem is létezett. 


        A Vajdaságot Szerbia éléskamrájaként emlegetik. Régen etette a nagy Jugoszlávia lakosait is. Termett a búza, a kukorica, növekedtek csirkék, híztak a disznók. Pénzt vontak le a fizetésből Koszovó fejlődésére.
        Okosak ezek ott Belgrádban. Tudják, hogy az itteni emberek szorgalmasak. Dolgoznak és hallgatnak. Kihasználhatóak. Tűrnek. Szép lassan mindenüket elveszik, és még mindig csöndben vannak. Újabb és újabb adókkal sújtják őket. Fizetik a lecsapolási díjat, közben nem is csapolnak le semmit. Eladják a termőföldjeiket. Ellopják a gyáraikat. A szövetkezeteiket. A fizetéseiket. A nyugdíjaikat. Járhatatlanná teszik az útjaikat. A vasúti hálózat romokban hever. Az autóbuszai szétesnek. Elüldözik a lakosokat. Ellehetetlenítik az egészségügyi intézmények munkáját. Nincs orvos. Nincs mentő. Az ivóvíznek nevezett sárga lötty ihatatlan. Szegény Krivaja folyó haldoklik. Magyar tagozatokat szüntetnek meg. Egyre kevesebb a diák az iskolákban. A kultúrára, könyvekre már nem jut pénz. Sok helyen a tűzrevalóra, a húsra sem. Egyre több a munkanélküli. Egyre többen szorulnak szociális segélyre, családi pótlékra. A Vajdaságban megkeresett pénz Belgrádba megy. Onnan meg azután csurgatnak vissza valamit. És nem hallják a hangunkat a fővárosban... Nem akarják meghallani...


         Persze, hogy örül Vučić. Mosolyog a magyar barátaival. Ontja szája a szép szavakat. Így szeretlek, úgy szeretlek. Közben meg megeszlek. Azt mondta, hogy jövőre Belgrádban örömünnep lesz a 100 éves évfordulón. Persze a Vajdaságban is, több héten keresztül különböző rendezvényekre kerül majd sor. Egy új múzeum építését is tervezik ebből az alkalomból, Hozzácsatolás Múzeuma lesz a neve. Tévésorozat, színházi előadás sem maradhat ki a sorból. A tartományi vezetők rögtön meg is választották a szervező bizottság tiszteletbeli elnökévé. Siralom. Autóbuszok százai indulnak majd a fővárosba. Mindenhonnan. A Vajdaságból is. Hány dinárért adják el a lelküket, akik elmennek majd tapsolni, zászlócskákat lengetni? Magyarok, és nem magyarok…

        Mi hol fogunk gyászolni?
 
Egri Emma 
2017. november 22.

Реституција: Правду чека имовина вредна 13,6 милијарди евра

До прошле недеље, Агенција за реситутцију бившим власницима или наследницима вратила је 5.935 пословних простора, зграда као целина и станова, укупне површине 426.000 квадратних метара.
 
Novi Sad, centar, restitucija, Tanurdžićeva palata Foto: Dnevnik.rs/arhiva
Фото: Dnevnik.rs

Враћено је 825 станова, 889 зграда и 4.221 пословни простор. Такође, закључно с 10. новембром, враћено је 296 хектара, 91 ар и један квадратни метар неизграђеног земљишта, 5.059 хектара, 84 ара и осам квадрата шумског и 26.669 хектара, 58 ари и 98 квадрата пољопривредног. Ту није крај натуралном враћању имовине: поступци који су у току биће окончани у оним случајевима где постоји могућност да она буде и физички враћена. Поступак враћања одузете имовине у натури јесте при крају, али ће се свакако укупна бројка враћених непокретности и земљишта до подвлачења црте увећати.
Агенција за реституцију наставља враћење одузете имовине, али зна се да постоји део који неће моћи бити враћен натурално, већ ће бивши власници или наследици бити обештећени обвезницама, које ће почети да се исплаћују од наредне године. Агенција за реституцију је израчунала основицу обештећења за одузету имовину коју држава не може да врати у натуралном облику па самим тим мора да се обештети и она износи 13,6 милијарди евра.
5.935 објеката враћено у натури
Но, Влада Србије је та која треба да донесе одлуку о коефицијенту по којем ће се обрачунавати конкретни износи за исплату бившим власницима или наследницама и донесе уредбу којом ће утврдити основне елементе обвезница, износ емисије, услове њихове дистрибуције и наплате. Тек тада ће Агенције за реституцију моћи да доноси појединачна решења у којима ће утврдити износ обештећења, рокове и аконтацију.
Јер, ваља подсетити, тек на основу решења Агенције, подносиоци захтева могу наплатити аконтацију у новцу, и то не целокупну суму одмах. Наредне године могу наплатити десет одсто утврђеног износа обештећења, а остатак ће добити у обвезницама које имају рок доспевања 12 година. Исплаћују се једном годишње наредних 12 година, и то почев од 15. децембра наредне године.
12 година рок доспевања обвезница
Максимум који један бивши власник или наследник може добити, без обзира на укупну вредност одузете имовине, законски је ограничен на пола милиона евра. По објашњењу из Агенције за реституцију, особе које су 6. октобра 2011. године – када је донет Закон о обештећењу – биле старије од седам деценија, имају право да обвезнице добију у року од пет година. С друге стране, они који су тог датума били старији од 65 година, имају право на обвезнице које доспевају у року од десет година.

У Војводини највише враћених објеката у Новом Саду
Подаци Агенције за реституцију о враћеној имовини с краја прошле недеље показују да је највише објеката враћено у београдским општинама: Стари град – 1.305, Врчар – 709, Звездара – 359, Вождовац – 204.
У Војводини највише објеката враћено је у Новом Саду – 434 и Суботици – 127, док је у осталим општинама та бројка знатно мања.

Важно је напоменути и да ће обвезнице гласити на име особе која је поднела захтев за обештећење, али ће бити преносиве, што значи да ће наследници моћи да их наследе у случају да онај на кога гласе у међувремену премине. Обвезнице у наредних 12 година исплаћиваће се у еврима.
Иначе, одређивање вредности тражене имовине трајало је шест година, током којих су Агенција за реституцију и Пореска управа сакупљали податке и процењивали одузету имовину. По речима директора Агенције за реституцију Страхиње Секулића, уколико Влада Србије процени да би  утврђени износ од 13,6 милијарди евра могао угрозити макроекономску стабилност државе, увек постоји могућност да предложи промену Закона.
Љ. Малешевић

2017. november 21., kedd

Nyelvhasználati jogok a Délvidéken

 – levél Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettesnek

Magyarország Kormánya
Dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes
1357 Budapest, Pf.6.
Tisztelt Miniszterelnök-helyettes Úr!
Bozóki Antal honlapján, a közelmúltban olvastam Sneider Tamás országgyűlési képviselő Mit kíván tenni a kormány annak érdekében, hogy maradéktalanul érvényesülhessen a Délvidéken őshonos magyar közösség nyelvhasználathoz fűződő joga? kérdésére adott válaszát. Ebben többször említi személyemet, illetve a Vajdaság Autonóm Tartomány Képviselőházában a teljes és egyenrangú kisebbségi nyelvhasználat kapcsán végzett munkámat. Válasza kapcsán arra a következtetésre jutottam, hogy Önt valaki/valakik tévesen tájékoztatták, így következtetéseit pontatlan információk alapján vonta le. Ezért érzem szükségét annak, hogy tájékoztassam Önt a pontos és valós tényekről.
A Vajdaság Autonóm Tartomány Képviselőházának Ügyrendje szerint a képviselőknek joguk van az ülésen a tartományban hivatalos nyelvek (szerb, román, ruszin, szlovák, horvát és magyar) valamelyikén felszólalnia, illetve ezen a nyelven írott beadványokat benyújtania. Azonban az Ügyrend szerint a képviselők az egyes ülésekhez kapcsolódó dokumentumokat kizárólag szerb nyelven kaphatják meg, kivéve az ülés összehívását és a napirendi pontok megnevezését rögzítő iratot, amit kifejezett kérelme esetén a hivatalos nyelvek bármelyikén készhez vehet. Így az Ügyrend alapján nincsen arra lehetőséget, hogy írásos formában, valamelyik kisebbségi nyelven hozzá lehessen férni az ülés napirendjén szereplő anyagokhoz, holott ezt a jogot a Szerb Köztársaság alkotmánya
garantálja, amit ennek alapján a szerbiai nyelvhasználati törvény, illetve a hatályos vajdasági Statútum is rögzít. Ezen törvényes rendelkezések nem tesznek különbséget a munkaanyagok és a képviselőházban elfogadott, vagy beterjesztett hivatalos dokumentumok között.
A Képviselőház különféle bizottságainak munkája esetében ez a jog tovább csorbul, hiszen ott még az összehívást és a napirendi pontok megnevezését sem teszik közzé kisebbségi nyelveken. A VMDK álláspontja szerint a fentiekben részletezett okok miatt az Ügyrend korlátozza a képviselőket megillető teljes és egyenrangú nyelvhasználat alkotmányos és törvényes jogát, ezért az Ügyrendet mielőbb módosítani kell. Ennek érdekében, a VMDK tartományi képviselőjeként 2017. május 15-én határozati javaslattal fordultam a Képviselőház elnökéhez, Pásztor István úrhoz azzal a céllal, hogy a soron következő tartományi parlamenti ülés napirendjére tűzze a kérdéses szakaszok módosításának ügyét. Ez végül két ülést követően 2017. augusztus 31-én történt meg. A kérdéses időszakban személyesen felkerestem és egyeztettem minden képviselői csoport vezetőjével. A hatalmi többséget alkotó SNS-SPS-VMSZ koalíciónak így 100 napja volt a kérdés megvitatására. A szavazás napján javaslatomat az DJB mozgalom, az LSV, a DS és az SRS támogatta, míg a hatalmi többség tartózkodott és ezzel ellehetetlenítette a javaslat elfogadását.
Ami a Hivatalos Nyelveken Megjelenő Jogszabályokat Azonosító Bizottság munkáját illeti (ők kiadványoznak minden egyes dokumentumot, a hivatalos nyelvek mindegyikén), szeretném felhívni a figyelmét arra a tényre, hogy kapcsolódó feladataikat az ülés kezdetéig el kellene végezniük, de az Ügyrend szerint ezt nem kézbesítik a képviselőknek. Tehát a jogsértés ténye ebben az esetben is fennáll. Ha a Bizottság valóban elvégezné a munkáját az ülés kezdetéig, akkor felesleges a fordító szolgálat túlterheltségére és a Képviselőház munkájának megbénítására hivatkozni. Ezek csupán kreált kifogások, amivel a politikai akarat hiányát leplezik. Engem ez a magyar többségű vajdasági önkormányzatok bizonyos hivatalnokainak magyarázkodására emlékeztet: azért nincs módjukban kiállítani az ügyfél által kérvényezett magyar nyelvű okmányt, mert a számítógépükre a magyar betűkészlet nincsen telepítve.   Meggyőződésem, hogy az ügy gyakorlati rendezése politikai akarat és munkaszervezés kérdése.
  
Miniszterelnök-helyettes Úr!

Ha a válaszában említett fordító szolgálat helyzete valóban olyan sanyarú, akkor nem árt figyelembe venni azt a tényt, hogy ennek szakmai felügyelete a Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Nemzeti Kisebbségi - Nemzeti Közösségi Titkársághoz tartozik. E titkárságot Nyilas Mihály úr, a VMSZ alelnöke vezeti. Ezen tények alapján tettem fel a kérdést: Kinek a felelőssége a fordító szolgálat működtetése és miként engedhette meg ennek leépítését?
Sajnos, az általam felvetett probléma nem az egyetlen eset a kisebbségi nyelvhasználati csorbítására, amit a fordító szolgálat túlterheltségére fognak. Közel 40 évnyi joggyakorlat után a Tartományi Képviselőház határozatot fogadott el, aminek eredményeképpen a Vajdaság Autonóm Tartomány Hivatalos Lapját (ti. Közlönyét) a jövőben már nem fogják teljes terjedelmében lefordítani kisebbségi nyelvekre, hanem csak egyes kiragadott részleteit. Számunkra ez a szerzett jogok csorbítását jelenti és szomorú, hogy ezt éppen egy kisebbségi párt közreműködésével teszik.
Tisztelt Miniszterelnök-helyettes Úr!

Sajnálatosnak tartom, hogy Önt valaki/valakik tévesen tájékoztatták, mi is történt pontosan a Képviselőházában. Számomra ez az eset is azt bizonyítja, hogy nem elégséges, ha az anyaországi döntéshozók nemzetpolitikai kérdésekben csak egy forrásból tájékozódnak. Megítélésem szerint egységes nemzetpolitikát a Kárpát-medencében csak abban az esetben folytathatnak, ha meghallgatnak más véleményeket is, ha legalább mi magyarok meghallgatjuk egymást. Ehhez kapcsolódóan, a remélt párbeszéd jegyében tisztelettel kérdezem Öntől: miért nem kap továbbra sem meghívása a MÁÉRT és a KMKF üléseire a VMDK? Magyar kisebbségi pártként, magyar szavazatokkal jutottunk mandátumokhoz önkormányzati és tartományi szinten egyaránt, ami teljes mértékben összhangban van a KMKF szabályzatával.
Számítok megtisztelő válaszára.
Ada, 2017. október  27.
      Szíves üdvözlettel:
                      Csonka Áron
 a VMDK elnöke, tartományi képviselő