PÓTVIZSGA

Nem csak a diákok buktak meg a pótvizsgán, hanem a tanárok és az oktatási rendszer is

Arról cikkezik most a sajtó, hogy hol nem lesznek magyar osztályok, vagy hogy hol leszek összevont tagozatok. Augusztusban voltak a pótvizsgák, de akkor senki még csak oda sem figyelt, hogy hány magyar diák pótvizsgázott és milyen eredménnyel.
A Nagybecskerek környéki magyarok számára köztudottan szűkösek a magyar nyelvű oktatási lehetőségek, különösen a szakirányú középiskolákban. A környező magyar lakta falvakban, mint amilyen például Torda és Muzslya, a szülők természetesen az szeretnék, ha a gyermekeik a legközelebbi, vagyis a nagybecskereki középiskolákban folytatnák tanulmányaikat. Itt pedig leginkább szerb nyelven folyik az oktatás.
A magyar nyelvű általános iskolát végzett és magyar környezetben élő diákoknak számos akadályt le kell küzdeni, mint amilyen a városi életbe való beleilleszkedés és a szerb nyelv elfogadható szintű elsajátítása. Aki ezt az utat végigjárta, annak nem kell külön magyarázni, hogy ez mivel jár. Nem ritka eset, hogy a magyar diákokat pótvizsgára utalják a szerb nyelv és irodalom tantárgyból.
Augusztus 15-én pótvizsgázott a nagybecskereki Nikola Tesla Elektrotechnikai és Építészeti Szakközépiskola 20 diákja, 16 szerb és négy magyar. A magyarok közül ketten Tordáról, ketten pedig Muzslyáról. (Az iskolában volt egy harmadik tordai magyar diák is, aki évre bukott és a szülők már ki is íratták az iskolából.) A pótvizsga mindössze 5 diáknak sikerült, de köztük nincs egy magyar sem. (Már ez az adat miatt is ki kellene vizsgálni, hogy mi is történik ebben az iskolában.)
Az egyik tordai diák, nevezzük Albertnak, aki a szakközépiskola magasépítészeti szakának harmadik osztályos – egyedüli magyar nemzetiségű – tanulója (volt), minden iskolaévben ugyanannál a Verica Cvetkov tanárnőnél pótvizsgázott szerb nyelvből és irodalomból. Az első két osztályban a pótvizsga még sikerült neki, de a harmadikban már nem.
Albertnak, aki egyébként a szaktantárgyakat illetően nagyon tehetséges, nehezen ment a szerb nyelv tanulása. Egész évben törekedett, még magánórákra is járt, hogy minél jobban elsajátítsa az anyagot. A szülők érdeklődésére, hogy hogyan halad a diák, Verica Cvetkovtól az a választ kapták: „Ne aggódjanak, minden rendben lesz.”
A tanárnő a diák anyja kérésének ellenére nem tartotta szükségesnek, hogy tanulójának pótórákat tartson. (Az oktatási és a nevelési rendszer alapjairól szóló törvény / Zakon o osnovama sistema obrazovanja i vaspitanja, SZK Hivatalos Közlönye / "Sl. glasnik RS", 2009. szeptember 3-i 72. szám, 136. szakasza 1. bekezdésének első pontja arra kötelezi a tanárt, hogy heti négy pót-, illetve kiegészítő órát is tartson a diákoknak.)
Albert a pótvizsgán megbukott. A szülők elmondása szerint a tanárnő olyan hosszan kérdezte (a vizsga egy óra hosszáig elhúzódott, holott nem kellene, hogy harminc percnél tovább tartson), hogy azt még az egyik bizottsági tag is megsokallta, mondván: „Talán mégsem kellene olyan részletesen, kolléganő”.
Ugyanennek az iskolának a másik tordai diákja, nevezzük Zorannak, aki úgyszintén magyar nyelven fejezte be az általános iskolát, az egyik szülője magyar a másik szerb és jól beszéli a szerb nyelvet is. Most fejezte volna be a második osztályt, de úgyszintén pótvizsgára bukott az említett tanárnőnél.
Az írásbeli pótvizsga – a szülők elmondása szerint – 8,15 órára volt kitűzve, a szóbeli pedig 9,30-kor kezdődött. Zoran 12,30-kor (!) került sorba a szóbelin. Addig se nem ivott, se nem mehetett sehová, mert nem tudta, hogy mikor szólítják a bizottság elé. Miután a pótvizsgán megbukott, rosszul lett, amihez bizonyára a stressz és a hőség is hozzájárult.
A szülők augusztus 16-án a panaszt nyújtottak be az iskolához és kérték a pótvizsga semmisítését, valamint, hogy a diákok más összetételű bizottság előtt vizsgázzanak, mivel a vizsgáztató bizottság tagjai „a vizsga alatt ki-be jártak a tanteremből, kávéztak, kiabáltak, stb., amivel zavarták a diákok összpontosítását”.
Molkuc Sonja, ennek az iskolának az igazgatója, a 344/1 ügykezelési számú, már a következő napi (augusztus 17-i) határozatával a szülők panaszát, illetve kérelmét, mint alaptalant elutasította. Az igazgatónő szerint „a szerb nyelvből és irodalomból tartott pótvizsga az oktatási és nevelési alaptörvénnyel összhangban zajlott le”. Hangoztatja azt is, hogy „ő maga is jelen volt a pótvizsgán és állítja, hogy az említett szabálytalanságok nem léteztek”.
Az igazgatónő határozatáról a szülők értesítették a nagybecskereki Oktatásügyi Igazgatóságot, az Oktatási Felügyelőséget, a Tartományi Ombudsmant és a Deli Andor tartományi oktatási, közigazgatási és nemzeti közösségügyi titkárt. Abban reménykednek, hogy Deli elrendeli majd a pótvizsga megismétlését, ami ez egyedüli helyes intézkedés lenne. Eddig azonban semmilyen választ nem kaptak. Ismerve a két tartományi intézménynek a kisebbségi jogsérelmekkel kapcsolatos lagymatag fellépéseit, nem tűnik túl valószínűnek, hogy beadványuknak bármilyen eredménye is lesz.
Albertot a szülők már ki is íratták az iskolából. Hogy mi lesz a muzslyai két diákkal, arról nincs tudomásunk. Az esetről a vizsga után értesítve lett a Magyar Szó helyi tudósítója, de nem mutatott különösebb érdeklődést a téma iránt és a Vajdaság Ma internetes portál muzslyai munkatársa sem foglalkozott a panaszokkal.
Mi ebből a pótvizsgából a tanulság?
A közép-bánáti magyar gyerek az általános iskolában nem szereznek olyan szintű szerb nyelvtudást, hogy középiskolai tanulmányaikat – olyan szakirányú iskolában, ahol nincs magyar osztály – szerb nyelven folytassák. A szerb nyelvű iskolában a magyar gyerekek nem kapnak megfelelő segítséget, vagy nevezzük támogatásnak, hogy sikeresen vizsgázzanak szerb nyelvből és irodalomból.
A tanárnak (és az igazgatónak) tisztában kellene lenni azzal, hogy ezektől a gyerekektől nem várható el olyan szintű nyelv- és irodalmi tudás, mint a szerb anyanyelvű diákoktól. Az ember még attól a gondolattól sem tud szabadulni, hogy a tanár esetleg hátrányos megkülönböztetésben részesíti a magyar diákokat. Persze ezt bizonyítani nem lehet. (Albernak a családi nevét az iskolában szerb nyelven még a kiejtés szerint sem tudták leírni. Ez lenne a multikulturalizmus?)
Az oktatási intézmények és az ombudsman általában nem tudnak eredményt felmutatni a diákok jogainak a megvédésében. Leginkább megelégszenek az iskola jelentésével, hogy a „vizsga mindenben a törvények szerint történt”. A szülők és a diák pedig viselik az anyagi, lelki és egyéb következményeket. Tordáról magyar diák ebben az iskolába bizonyára nem iratkozik, amíg az említett tanárnő adja elő a szerb nyelvet és irodalmat. De akkor hova, milyen iskolába iratkozzon?
Hány magyar diák veszik így el? A magyar oktatási felelősök, beleértve a Magyar Nemzeti Tanácsot (MNT) is, ezzel a kérdéssel soha nem is foglakozott. És az MNT oktatási stratégiája? Semmi köze a való élethez. Párthivatalnokok jó fizetést kaptak érte.
Úgy látszik, nem csak a diákok buktak meg a pótvizsgán, hanem a tanárok és az oktatási rendszer is.

Bozóki Antal