Restitúció, színvallással

A szerbiai restitúciós törvény meghozatala körüli bonyodalmak fontos tanulságokkal szolgálnak.
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) érdeme, hogy az ötpárti tanácskozásra vonatkozó kezdeményezését követően egyszerre napvilágra került a Belgrádban érlelődő manipuláció. Nevezetesen a szerb hatalomnak feltett a szándéka, hogy a kollektív bűnösség következetesen alkalmazott elvét most törvénybe foglalja.
Miután szeptember 2-án a vagyon-visszaszármaztatásról szóló törvénytervezetről Belgrádban meghirdetett nyilvános vita a nélkül zárult le, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) beváltotta volna a közvitára vonatkozó júliusi ígéretét, a VMDP egy nappal a határidő letelte előtt, szeptember elsején, ötpárti találkozót kezdeményezett.
Javasolta, hogy az öt magyar párt a VMSZ képviselőinek politikai eligazítása céljából, szeptember 16-án tartson konzultációt a közvagyonról és a vagyon-visszaszármaztatásról szóló előkészületben levő törvényekről.
Részint, méltó választ kellett volna adni Djelic Tadic-féle Demokrata Párt (DS) tisztségviselőjének és kormányalelnöknek, aki kijelentette, hogy „az árulók és a nép ellenségei nem kaphatnak vissza semmit”. Tudvalevő, hogy a 44/45-ös magyar áldozatok neve mellett – már amikor egyáltalán maradt írott nyoma annak, hogy elveszejtették őket – ott áll a megjegyzés: népáruló, vagy valami hasonló értelmű jelző. A rehabilitáció folyamata meg sehol sem tart. Fontos a másik ok is.
Másrészt, célunk az volt, „hogy a konzultáció után mind Belgrád, mind Budapest lássa, mi a vajdasági magyar politikai elit egészének a véleménye e két fontos jogszabálynak a Vajdaságot, s a nemzeti közösségünket közvetlenül érintő részeiről”.
A VMSZ gyorsan reagált. Politikailag nem egészen korrekt módon, de nem szokatlanul, kitért a számára minden bizonnyal gyötrelmes, számon kérő egyeztetés elől. Jóllehet a közvita határideje szeptember 2-a volt, elébe vágott VMDP kezdeményezésének, s szeptember 10-i dátummal, Szabadkára hirdette meg a „közvitát”. E találkozó résztvevői kifogásolták ugyan Belgrád eljárását, de a VMSZ ekkor még nem fogadta meg nyíltan, hogy képviselői a kollektív bűnösséget rögzítő, vagyon-visszaszármaztatásról szóló törvényt nem szavazzák meg.
Ezek után a VMDP a tárgytalanná vált ötpárti konzultációt lemondta.
Közben folytatta küzdelmét azért, hogy a VMSZ ne szavazza meg a magyarellenes törvényeket. Így Hírlevelünk augusztus 29-i számában kifejeztük reményünket, hogy a VMSZ képviselői Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) szellemében, egyszerűen nem szavazzák meg sem közvagyonról, sem pedig a vagyon-visszaszármaztatásról szóló törvényt.
Rámutatva a gondokra, amelyek a VMSZ által elbliccelt közvita folytán álltak elő, a VMDP intézőbizottsága már szeptember 5-én – a 10-re összehívott szabadkai dzsembori előtt – kimondta: „a VMDP követeli a VMSZ-től, hogy képviselői a magyar érdekeknek megfelelően, menjenek szembe a DS-el balkézre kötött egyességgel, s a szóban forgó (restitúciós) törvényt ne szavazzák meg”!
Nem minden cikk-cakk nélkül, a politikai kulissza mögötti mozgások után ez esetben megtörtént a változás. A VMSZ egy a nemzetrészünk szempontjából fontos kérdésben a magyar érdeket elébe helyezte a DS-el balkézre kötött megállapodásának. S ez jó.
Az ellenszavazatok eredményeként megmarad a vajdasági magyarság joga arra, hogy tovább küzdjön az immár törvénybe iktatott kollektív bűnösség politikai bélyege ellen. S Budapestnek sem kell a témát levennie a napirendről.
Nem mellékes, hogy a szerb pártok is színt vallottak. A kisebbségek iránti viszonyulásukban, még árnyalati különbség sincs közöttük. Semmit sem számít nekik, hogy a kárpótlás megtakarítása céljából is hasznosnak vélt magtartásukkal, a nemzeteink közötti megbékélés alapjait ingatják meg. S hogy a magyar és a szerb államfők egy korábbi megbékélést célzó megállapodását egyelőre tárgytalanná teszik.
Ez a végkifejlet nem váratlan, nem is meglepő és fontos tanulsággal szolgál. A VMDP álláspontja már korábbról az, hogy a megbékélés folyamatát el kell választani a 44/45-ös vérengzések tudományos feldolgozásától. A történelmi megbékélés objektív feltétele ugyanis az, hogy mindkét fél legalább megközelítően lássa és belássa saját a második világháborúban elkövetett történelmi hibáit. Úgy, ahogy azt Magyarország a világégés alatt már megkezdte.

Ágoston András
Vajdasági Magyar Demokrata Párt
HÍRLEVÉL IX. évf. 218. szám
2011. október 2.