Oldalak
▼
2011. november 11., péntek
ELTÉRŐ ÉRTELMEZÉSEK
„Kollektív rehabilitációs eljárás”?
A kezdeti felbuzdulás és vita után nagy csend van a 2011. október 6-án hatályba lépett vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási, valamint a készülő rehabilitációs törvényjavaslat körül. Az utóbbi jogszabály javaslata napokon belül a Képviselőház elé kerül. A javaslatról eddig alig szólalt meg valaki a vajdasági magyar politikumból. Pedig a vajdasági magyarokat érintő nagyon fontos jogszabályokról van szó. Nehogy túl késő legyen…
– Varga László, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) képviselője a politikum és a civil szféra összefogását sürgeti annak érdekében, hogy a rehabilitációról szóló új szerbiai törvény hamarosan várható elfogadása után az érintetteket tömegesen rehabilitálhassák. A VMSZ belgrádi parlamenti képviselője a Kossuth Rádió Határok nélkül című műsorának elmondta: ha megszületik a törvény, kollektív rehabilitációs eljárást terveznek indítani. Ez azt jelenti, hogy ne egyesével, hanem több tíz kérelmet egyidejűleg beadva próbálják meg az eljárásokat végig csinálni – olvasható a Kollektív bűnösség után kollektív rehabilitálás Szerbiában? C. írásban (a http://erdely.ma/tarsmagyarsag.php?id=103640 weboldalon).
Ki hogyan érti?
A nyilatkozat idézett három mondata részletesebb elemzést érdemel.
Az első mondat önmagában nem érthető. Varga ugyanis nem fejtette ki, hogy „a politikum és a civil szféra” milyen értelmű összefogását sürgeti és azt sem, hogyan képzeli el annak eredményeként a „tömegesen rehabilitálásokat”. Arra sem kapunk választ, hogy miért a törvény elfogadása után fontos „a politikum és a civil szféra” összefogása, de arra sem, hogy a VMSZ és a képviselő úr miért nem korábban sürgették „a politikum és a civil szféra” összefogását”. Miért nem kérte ki például Pásztor István, a pártelnöke a civil szféra véleményét a rehabilitálási törvényről, mielőtt még Boris Tadić köztársasági elnökkel megegyezett a jogszabály módosításáról? És azt sem fejtette ki, egyáltalán hogyan járulhat hozzá a civil szféra a „tömegesen rehabilitálásokhoz”? Vagy a civil szférára csak akkor van szükség, ha végre kell hajtani a politikusok egyezségeit?
A második mondatban egy új kifejezés, a „kollektív rehabilitációs eljárás” kelti fel a figyelmet. A mondatból azt is megtudjuk, hogy ilyen eljárást „terveznek indítani”, de azt már nem, hogy ki az, aki tervezi. Talán a VMSZ, vagy a képviselő úr?
A harmadik mondatból aztán kiviláglik, hogy a „kollektív rehabilitációs” eljárás – Varga szerint – „azt jelenti, hogy ne egyesével, hanem több tíz kérelmet egyidejűleg beadva próbálják meg az eljárásokat végig csinálni”.
Ez az idézet, a jogi félreértések elkerülése érdekében, most újabb vizsgálat tárgya lehet. Mit mondanak erről az elképzelésről a szerb jogszabályok? Lehetséges-e a „kollektív rehabilitációs eljárás”?
Kollektív perek?
A szerbiai bíróságok előtt a rehabilitálási eljárás a peres eljárási törvény (PET –a SZK Hivatalos Közlönyének 2004. november 22. 125 és 2009. évi 111. száma) alapján történik, a területileg illetékes Felsőfokú Bíróság előtt.
Az említett törvény a „kollektív” (közös, együttes, társas) kifejezést csak a 440–445. szakaszokban említi, éspedig a „kollektív szerződésekkel” kapcsolatos perek vonatkozásában. Ebből arra lehet következtetni, hogy „kollektív” rehabilitálási perek nem lehetségesek.
Az eljárási törvény azonban ismeri a pertársaság (suparničari) intézményét (17. fejezet 199-206 szakaszok). A pertársaság akkor jön létre, amikor több személy egy keresetlevelet (pereses kereset) ad be a bíróságnak, vagy több személyt perelnek egy keresettel. Ennek is azonban megvannak a külön (jogi) feltételei, amit PET 199. szakaszának 1. bekezdése szabályoz.
A PET e szakasza szerint:
„Több személy egy keresettel perelhet, illetve perelhető (pertársaság):
1.) ha a pert tárgya tekintetében jogközösségben vannak, vagy ha a jogaik, illetve kötelezettségeik ugyanabból a ténybeli és jogi alapból keletkeznek;
2.) ha a vita tárgyát egyforma kereset, vagy kötelezettség képezi, amelyek a lényegében ugyanazon ténybeli és jogi alapból keletkeznek, és ha mindegyik kereset illetve alperes esetében tárgyilag és helyileg ugyanaz a bíróság illetékes;
3.) ha ezt valamilyen más törvény elrendeli.”
Ilyen alapon jogilag lehetséges például, hogy azok a személyek, vagy leszármazottaik, akiket ugyanazon táborban, vagy börtönben tartottak fogva, illetve azoknak a leszármazottai, akiket együttesen hurcoltak el, vagy végeztek ki, egyetlen (közös) kesetettel kérjék a rehabilitálásukat. Varga viszont azt javasolja az érintetteknek, hogy „több tíz kérelmet egyidejűleg beadva próbálják meg az eljárásokat végig csinálni”.
Eljárásjogi szabályok
A rehabilitálási kérelem „egyidejű” benyújtása a bíróságnak még nem jelent „kollektív rehabilitációs eljárást”. Aki ismeri a szerb bíróságok működését, az tudja, hogy (időben) egyidejűleg csak egy keresetet lehet benyújtani. Fizikailag több keresetet is át lehet ugyan adni az iktató hivatalnokának, de mindegyik beadvány külön (iktató)számot kap, és külön fogják a továbbiakban nyilvántartani. A perek – esetleges későbbi – egyesítésére csak a PET már említett szabályai alapján kerülhet sor.
Még ha feltételezzük is, hogy több rehabilitálási pert egyesít a bíróság, akkor is mindegyikben külön-külön le kell folytatni az eljárást, ami magába foglalja a különböző levéltáraktól és intézményektől a folyó üggyel kapcsolatos válaszkérést is. Így megtörténhet, hogy akinek egyszerűbb az ügye, illetve rövidebb idő alatt elintézést nyerhetne, annak is meg kell várni az összes ügy befejezését, az egységes döntés meghozatalát. Vagyis hosszabb időbe telik „a kollektív rehabilitációs eljárás”, mintha egyedül kérelmezte volna a rehabilitálást.
A rehabilitálási törvényjavaslat 7. szakasza szerint a rehabilitálási keresetet, v. igény benyújtására az a személy jogosult, akit „politikai, vallási, nemzeti, vagy ideológia okokból életétől, szabadságától vagy más egyéb jogaitól a törvény hatályba lépéséig megfosztottak”.
Amennyiben ez a személy már nem él, a rehabilitálását követelheti a házastársa, (házasságban és házasságon kívül születet) gyermekei, elődei, gyámjai, testvérei és az összes többi törvényes örököse, valamint az a jogi személy, amelynek tagja, illetve alapítója volt. A rehabilitálást olyan jogi személy is követelheti, amelynek célkitűzése az emberi jogok és szabadságok védelme, azzal, hogy erre az érintett személy, illetve annak törvényes örököse írásban felhatalmazza és ezt a hivatalos szerv előtt hitelesíti. A rehabilitálási igényt az ügyész is beterjesztheti, olyan esetben, amikor „rendkívül súlyosan sérültek a jogállam és az emberi jogok valamint szabadságok általánosan elfogadott elvei”. Az ügyészség eljárhatna például a csúrogi, zsablyai és mozsori magyarok rehabilitálása esetében.
Végezetül: Semmilyen „kollektív rehabilitációs eljárás” nem helyettesítheti a kollektív bűnösség elvének törlését. Ezért továbbra is azt kell követelni.
Újvidék, 2011. november 11.
Bozóki Antal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése