Oldalak
▼
2011. november 6., vasárnap
TÖRVÉNY A REHABLITÁLÁSRÓL
– Emlékeztető I. –
2011. október 28. – A Szerb Kormány elfogadta a rehabilitációs törvény javaslatát.
2011. október 31. – A rehabilitációs törvényjavaslat felkerült a Szerb Népképviselőház honlapjára (http://www.parlament.rs/akti/zakoni-u-proceduri/zakoni-u-proceduri.1037.html), az eljárásba került törvényjavaslatok között (az első helyen). A kormány javasolta, hogy a parlament „sürgősségi eljárással” fogadja el az új jogszabályt.
A új Rehabilitálási Törvény javaslata nagy érdeklődésre számíthat, miután a Vagyon-visszaszármaztatási és Kárpótlási Törvény éles vitát váltott ki, mivel csak az 1945. március 9-e után elkobzott vagyon visszaszármaztatását látja elő, és mert – számos belföldi és Magyarország hivatalos véleménye szerint is – a törvény 5. szakasza 3. bekezdésének 3. pontja a kollektív bűnösség elvét sugalmazza. Az elvett vagyon-visszaszármaztatásra illetve kárpótlásra – a törvény említett szakasza szerint – nem jogosult „az a személy, aki a második világháború alatt a Szerbia Köztársaság területén tevékenykedő megszálló erők tagja volt és annak örökösei”.
2011. november 2. – A vagyon-visszaszármaztatásáról szóló törvénynek semmi köze nem lehet a háborús bűntettekhez, vagy a rehabilitációs törvényhez. Ezen törvények összezagyválása csupán politikai manipuláció, főként a magyar és a német nemzetiségű emberekkel szemben. A cél nem más, mint a kollektív bűnösség elvének átmentése, népek, nemzetek megbélyegzése, aminek leple alatt véglegesítik az igazságtalan vagyonfosztást – olvasható a délvidéki Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) Az ártatlanok védelmében c. közleményében a szerbiai restitúciós és rehabilitációs törvénnyel kapcsolatban.
A MPSZ szerint, az alábbi elveket kell alkalmazni szabályozások kidolgozása során:
1. A restitúciós törvény nem tartalmazhat megkülönböztetést semmilyen alapon. A vagyon sérthetetlen.
2. A szerb állam nyilvánítsa ki a kollektív bűnösség elvének és az 1944/45-ben meghurcolt, kivégzett emberekkel szemben, igazságos és méltányos eljárás nélkül meghozott ítéletek semmisségét.
3. A szerb állam mondja ki, hogy az 1944/45-ös megtorlás háborús bűn volt, és kérjen bocsánatot az ártatlanul kivégzett, meghurcolt személyektől, családjaiktól és kártalanítsa azokat.
4. Kivétel nélkül, minden dokumentumot hozzáférhetővé kell tenni, amelyek kapcsolatba hozhatóak az 1944/45-ös tömeggyilkosságokkal.
5. Ki kell vizsgálni minden háborús bűntettet, így a partizánok és a bírák háborús bűntetteit is.
6. A háborús bűnök soha nem évülnek el és a felelősségre vonás alól senki sem lehet kivételezett.
2011. november 4. – Továbbra is a kollektív bűnösség elvét sugallja a rehabilitálási törvény, nyilatkozta Csonka Áron, a VMDK elnöke. A politikus szerint a javasolt törvény szakaszai tartalmaznak olyan megfogalmazásokat, amelyek a vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási törvény kollektív bűnösséget sugalló tételeinek átfogalmazása, és az továbbra is kizárhat olyan rétegeket, amelyeket megilletnének mind a rehabilitáláshoz, mind a restitúcióhoz való jogok.
Amit konkrétan kifogásolunk, az az első szakasz utolsó előtti bekezdése, amely azt mondja ki, hogy a rehabilitálásra nem jogosultak azok a személyek, akik a második világháború alatt Szerbia Köztársaság területén fegyveres összetűzésekben a megszálló fegyveres erők és a quisling egységek tagjaiként életüket vesztették. Magyar vonatkozásban , gyakorlatilag ez a megfogalmazás azt jelenti, hogy mindazok a személyek, akiket behívtak a honvédségbe, vagy más katonai egységekbe a mai Szerbia területén, és harcokban életüket vesztették, nem jogosultak rehabilitálásra, és ennél fogva kárpótlásra, vagyon-visszaszármaztatásra sem. Ezért felszólítjuk a VMSZ parlamenti képviselőit, hogy módosító beadványon keresztül, kérjék ezen szakasz javítását, átfogalmazását.
Van még egy olyan momentum a rehabilitálási törvényben, amelyet kifogásolunk. A második szakasznak tulajdonképpen kapocsnak kellene lennie a két törvény között, és arra lenne hivatott, hogy kiiktassa a magyarság kollektív bűnösségét sugalló, a Vagyon-visszaszármaztatási és Kárpótlási Törvény 5. szakasza 3. bekezdésének 3. pontjában foglaltakat, illetve, hogy pontosítsa, kit tart a törvény „a megszálló erőkhöz tartozóknak”. Mivel igen vitatható, hogyan lehet egy törvényt egy másik törvénnyel pontosítani, és a Vagyon-visszaszármaztatási és Kárpótlási Törvény említett szakasza továbbra is hatályban maradt, ezért félő, hogy ez az összehangolatlanság a gyakorlatban különböző értelmezésekre adhat lehetőséget. Ezért jobb megoldás lenne az előbb említett rendelkezés törlése a restitúciós törvényből.
2011. november 5. – Pók Attilával, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének az igazgatóhelyettesével, és Glatz Ferenccel, a bizottság magyarországi elnökével való Kiváló együttműködésnek köszönhetően sikerült elmozdulni a vagyon-visszaszármaztatási törvény körül kialakult patthelyzetből is, így új rehabilitációs törvény születik majd, ezen már gyorsított eljárásban dolgoznak.
Ennek a jogszabálynak köszönhetően nem lehet bűnösnek tekinteni majd például azokat a bácskaiakat, akiket a második világháborúban a magyar hadsereg mozgósított, és tegyük fel az orosz frontra kerültek. Ezek az emberek nem tehettek erről, és semmiféle felelősség sem terhelheti őket a történtek miatt. Téves lenne manapság a kollektív bűnösség elvét alkalmazni. A második világháború alatt az akkori AVNOJ-vezetőség a bánáti németeket kollektív bűnösökké nyilvánította, s emiatt csupán azok esetében mondják ki, hogy ártatlanok, akik bebizonyítják, hogy nem bűnösek. A magyarokkal kapcsolatban azonban nem született ilyen. Ha az 1944 és 1945 közötti hatalom valahol egy szép kastélyra vagy birtokra talált, kész volt arra, hogy a tulajdonost megbélyegezze, ellenséggé nyilvánítsa, kivégezze, és elkobozza a vagyonát – nyilatkozta a Magyar Szónak Vojislav Stanovčić, a magyar-szerb államközi vegyes bizottság szerb részének vezetője.
2011. november 8.
– Varga László, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ)képviselője a politikum és a civil szféra összefogását sürgeti annak érdekében, hogy a rehabilitációról szóló új szerbiai törvény hamarosan várható elfogadása után az érintetteket tömegesen rehabilitálhassák. A VMSZ belgrádi parlamenti képviselője a Kossuth Rádió Határok nélkül című műsorának elmondta: ha megszületik a törvény, kollektív rehabilitációs eljárást terveznek indítani. Ez azt jelenti, hogy ne egyesével, hanem több tíz kérelmet egyidejűleg beadva próbálják meg az eljárásokat végig csinálni.
2011. november 11. – Magyarországi civil szervezetek memorandumban hívták fel a figyelmet, hogy „a szerb Kormány kapcsolt törvényekre vonatkozó, szóbeli, utólag számon nem kérhető ígéretei, amelyek a Parlamenti szavazás előtt, az utolsó pillanatban is visszavonhatóak, a legnagyobb óvatosságra kell, hogy intsenek bennünket. A politikai és gazdasági rehabilitáció és a jogos kárpótlás elmaradásának össze-kapcsolása ugyanis végzetes lehet, a többségében a mély-szegénység küszöbére taszított, vagyonuktól megfosztott, szerbiai magyar közösség és a Szerbiából már elüldözött, kitelepült magyar családok számára is.”
• Bozóki Antal „Eltérő értelmezések” c. írásában hangsúlyozza, hogy „semmilyen ’kollektív rehabilitációs eljárás’ nem helyettesítheti a kollektív bűnösség elvének törlését. Ezért továbbra is azt kell követelni”.
2011. november 14.
– Megnyugtató megoldás körvonalazódik a szerbiairestitúciós törvény ügyében – mondta Répás Zsuzsanna Budapesten.
A nemzetpolitikai helyettes államtitkár újságírók előtt kiemelte: azt várják, hogy a szerb parlament valóban elfogadja a változtatásokat, úgy ahogyan abban a Vajdasági Magyar Szövetséggel megegyeztek, írja az MTI.
Répás Zsuzsanna hozzátette: a szerb parlament várhatóan novemberben tárgyalja a vonatkozó rehabilitációs törvényt, ami ezt a kérdést is megnyugtatóan rendezheti.
2011. november 15. – Hét vajdasági magyar civil szervezet és négy és politikai párt képviselői Újvidéken megvitatták a szerb rehabilitációs törvény javaslatát.
A tanácskozásról kiadott közlemény szerint „a rehabilitációs törvényjavaslat a jelenlegi megfogalmazásban nem fogadható el. Egyrészt azért, mert a vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási (ún. restitúciós) törvény és a rehabilitálási törvényjavaslat egyes rendelkezései egymással ellentétesek, másrészt azért, mert az utóbbi egyes rendelkezései még önmaguk közt is ellentmondóak, és a vajdasági magyarságra nézve hátrányos megoldásokat tartalmaznak.”
– A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) a rehabilitálási törvényjavaslatról a szerb kormánnyal folytatott tárgyalások előtt nem konzultált itteni magyar politikai, civil vagy tudományos szervezetekkel. Ezekben a napokban talán örökre eldől, hogyan viszonyul Szerbia az 1944-1945-ös vérengzéshez.
A rehabilitálási törvény végső megszövegezése nemcsak a VMSZ, hanem a magyar kormány felelőssége is – olvasható a közleményben.
2011. november 17.
– A bejelentés ellenére nem tartották meg a rehabilitációs törvényről szóló parlamenti ülést, ugyanis a Szerb Megújhodási Mozgalom képviselői bojkottálták az előtte napirenden lévő szavazást – tudtuk meg Varga Lászlótól, a Vajdasági Magyar Szövetség parlamenti képviselőjétől. Az SZMM azt követelte, hogy a szerb kormány válaszoljon a Szerb Radikális Párt interpellációjára. Belgrád kormányválságot kiáltott, a szavazást pedig november 22-ére halasztották.
2011. november 18. – Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke Szabadkán megtartott sajtótájékoztatóján arról a nyílt levélről is beszélt, amelyben a négy másik magyar párt és hét vajdasági magyar civil szervezet a rehabilitációs törvényjavaslat szövege, tartalma ellen tiltakozott. Pásztor ezzel az írással kapcsolatban is több csúsztatásra, a tények, olykor történelmi tények elferdítésére, tájékozatlanságra mutatott rá.
– A közlemény 4. pontja a következőképpen hangzik: – A rehabilitálási törvényjavaslat kizárhat olyan rétegeket, amelyeket megilletnének mind a rehabilitáláshoz, mind a restitúcióhoz való jogok. Kimondja ugyanis, hogy „a rehabilitálásra nem jogosultak azok a személyek, akiket a második világháború alatt Szerbia Köztársaság területén fegyveres összetűzésekben a megszálló fegyveres erők és a quisling egységek tagjaiként életüket vesztették”. Magyar vonatkozásban, gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy mindazok a személyek, akiket behívtak a honvédségbe, vagy más katonai egységekbe a mai Szerbia területén, és harcokban vesztették életüket, nem jogosultak rehabilitálásra, és ennél fogva kárpótlásra, vagyon-visszaszármaztatásra sem. – A szöveg megfogalmazóinak illene tudniuk azt, hogy azok az emberek, akiket Vajdaságban soroztak be honvédnek, azokat a keleti-frontra vezényelték, de jó lenne tudni azt is, hogy a magyar hadseregnek 1941 és 1944 között nem volt egyetlen harci cselekedete sem Vajdaságban. Az, aki ezt nem tudja, az ne foglalkozzon a közéletnek ezzel a szférájával, mert mérhetetlen károkat okozhat – mondta Pásztor, majd a közlemény utolsó mondatát is, ahol a szerzők a magyar kormány felelősségére utalnak, felháborítónak nevezte.
• A rehabilitációs törvényjavaslat szövegét a Trianon Múzeum Alapítvány
lefordíttatta magyar nyelvre. A törvényjavaslat magyar változata megtalálható a
http://www.delvidek1944-45.hu/news/472/trvnyjavaslat_a_rehabilitcirl.pdf
honlapon.
2011. november 22. – A szerb képviselőház megvitatta a rehabilitációs törvény javaslatát, amit Oliver Dulić területrendezési és környezetvédelmi miniszter indokolt meg.
Az indoklás szerint kibővül azoknak a személyeknek a köre, akiknek joguk lesz a rehabilitációra és a vagyonuk visszaszerzésére, és ezzel elhárul az igazságtalanság ezekkel a személyekkel és családjukkal szemben – közölte Dulić. A rehabilitációra és a vagyon-visszaszerzésre nem lesz joguk a megszálló erők és a quisling egységek tagjainak, akik a második világháború alatt Szerbia területén háborús bűnöket követtek el, illetve közreműködtek azok végrehajtásában, mondta Dulić.
Varga László, a Vajdasági Magyar Szövetség parlamenti képviselője a Magyar Szónak elmondta, a hatalmi koalíción belül ezúttal megvan a szükséges egyetértés a törvényjavaslat elfogadásához, s minden jel arra mutat, hogy nem láthatunk a vagyon-visszaszármaztatási törvényjavaslat vitája alkalmával tapasztalt ellenálláshoz hasonlót. Reményét fejezte ki, hogy a törvény azon néhány szakasza, mely a vajdasági magyarság szempontjából a legjelentősebbnek számít, módosítások nélkül érhet el a szavazás napjáig, feltehetően december elejéig.
– Vannak olyan ellenzéki pártok által benyújtott módosítási indítványok, melyek a megszálló erők tagjaival kapcsolatos szakaszt akképp módosítanák, hogy az számunkra teljesen elfogadhatatlanná váljon, illetve a csúrogi, zsablyai, mozsori magyarok kollektív bűnösség alóli rehabilitálását törölnék. A múltkori vita arra tanított meg bennünket, hogy amíg a szavazónap le nem zárul, addig nagyon óvatosnak kell lennünk. A kormánnyal tudattuk, hogy amennyiben bármit elfogadnak ezen módosítások közül, az számunkra elfogadhatatlanná teszi a törvényt, s oda jutunk vissza, ahonnan elindultunk – fogalmazott Varga László.
2011. november 23. – Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) tizedik plenáris ülésén a Parlamentben megtartott beszédében a Vajdaságra kitérve kiemelte: a belgrádi törvényhozás váratlanul olyan jogfosztó (restitúciós) törvényt hozott, amely „kollektíve bűnösnek” bélyegezte volna a délvidéki magyarságot, kizárva a vagyon-visszaszármaztatás és a kárpótlás lehetőségéből.
„Délvidék visszacsatolásakor” minden ott élő magyar felnőtt férfi, értelemszerűen a magyar honvédség tagja lett – mondta, hozzátéve, elfogadhatatlan, hogy a karon ülő csecsemőtől a kilencvenéves aggastyánig mindenkit kizárjanak pusztán azon az alapon, hogy egy történelmi esemény részese volt.
Hangsúlyozta ugyanakkor, Magyarország soha nem vitatta, hogy ha valaki háborús bűnt követett el, és ezt törvényes bíróság megállapította, akkor legyen kizárva a vagyon-visszaszármaztatás és a kárpótlás lehetőségéből.
Semjén Zsolt közölte, a délvidéki magyarság jogfosztása esetén, Magyarország kénytelen lenne megvétózni Szerbia uniós tagjelölti státuszát.
2011. november 24.
Štefan Füle válasza a Bizottság nevében
(Európai) Parlamenti kérdések 2011. november 24.
E-009141/2011
A Szerbia uniós tagság iránti kérelméről szóló, 2011. október 12-én elfogadott véleményében a Bizottság a koppenhágai kritériumok valamennyi lényeges szempontjáról jelentést tett, beleértve a jogállamiság és a tulajdonjogok tiszteletben tartását, valamint a kisebbségek védelmét.
A vagyon-visszaszármaztatási törvény elfogadása fontos lépést jelentett a tulajdonjogokkal kapcsolatos jogi széttagoltság megszüntetésére, és hozzájárul majd a tulajdonosi jog körüli jogi egyértelműség javításához. Továbbá e törvény elfogadása előmozdítja a beruházásokat az országban. A Bizottság véleményében hangsúlyozta annak szükségességét, hogy a törvényt átlátható módon és megkülönböztetésmentesen hajtsák végre. A Bizottság nem foglalhatott állást a vagyon-visszaszármaztatás módszerére vonatkozóan, mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 345. cikke szerint a tulajdonjogok a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartoznak. Meg kell jegyezni azt is, hogy a megszálló erők tagjainak kizárása önmagában nem sérti az európai normákat vagy teremt kollektív bűnösséget, amennyiben biztosítják az egyénre szabott megközelítést.
A Bizottság tudatában van a Magyarország és Szerbia között a vagyon-visszaszármaztatási törvényre vonatkozó értelmezésbeli különbségeknek, és hogy ez egy érzékeny kérdés. A Bizottságot ezért a véleményében megerősíti a szerb kormány által 2011. október 28-án elfogadott, a rehabilitációról szóló törvénytervezet, amelynek célja többek között, hogy további lényeges pontosításokat tegyen a vagyon-visszaszármaztatási törvény alkalmazási körére vonatkozóan, szigorúan korlátozva a vagyon-visszaszármaztatás jogából való kizárásokat, és további biztosítékokat nyújtva az egyénre szabott megközelítésre a kizárás ilyen eseteire vonatkozóan. A Bizottság reméli, hogy ez a törvény mihamarabb életbe lép, lehetővé téve a korábbi félreértések eloszlatását. A Bizottság alaposan figyelemmel kíséri majd a jövőbeli fejleményeket. http://www.europarl.europa.eu/sides/getAllAnswers.do?reference=E-2011-009141&language=HU
2011. november 25.
– Kövér László a délvidéki vérengzés áldozataira emlékezve a Parlamentben Branimir Mitrovićhoz, Vajdasági Autonóm Tartomány (VAT) parlamentjének jelenlévő alelnökéhez és Dejan Šahovićhoz, Szerbia budapesti nagykövetéhez fordulva azt kérte, tolmácsolják a felelős szerb politikai osztálynak, hogy „nincs teljes értékű szerb-magyar jövő az 1944-45-ben ártatlanul lemészárolt délvidéki magyaroknak nyújtott végtisztesség nélkül”.
A kormánypárti politikus azt javasolta, Délvidékén jövőre közösen helyezzék el egy olyan emlékmű alapkövét, "amellyel kifejezik, hogy szerbek és magyarok az egymás sérelmére elkövetett bűnökkel nem élnek együtt, nem hagyjuk, hogy ezek a bűnök lelkünket és jövőnket, gyermekeink jövőjét megmérgezzék".
Azt is kérte," tolmácsolják a szerb társadalomnak üzenetünket", hogy a szerb nemzet nem a magyar fájdalom elutasításával, hanem ezen fájdalom megértésével válhat erősebbé.
• Pásztor Bálint, a VMSZ parlamenti képviselője blogjában „szépen lassan
csordogáló, nyugodt hangnemben zajlónak” nevezte a rehabilitálásról szóló törvényjavaslat november 22-i általános vitáját. Rámutatott azonban, hogy „van néhány olyan, elsősorban ellenzéki módosítási indítvány, amely elfogadása kiüresíthetné a törvényt, viszont nincs arra utaló jel, hogy ezek közül a Kormány bármelyiket elfogadná”.
2011. november 25. – Bozóki Antal újvidéki ügyvéd öt pontban fogalmazta meg azokat az észrevételeket és javaslatokat, amelyek alapján – a parlamenti szavazás előtt – el kellene végezni a rehabilitálási törvényjavaslat átfogalmazását, illetve módosítását és kiegészítését.
2011. november 28. – A Szerbiai Képviselőház megvitatta a rehabilitációs törvényjavaslatra benyújtott módosítási indítványokat. A parlamenti politikai pártok összesen 60 módosítási indítványt nyújtottak be, a szerb kormány ebből hármat fogadott el. Varga Lászlótól, a Vajdasági Magyar Szövetség parlamenti képviselőjétől megtudtuk, hogy a három módosítási indítvány egyike sem befolyásolja érdemben a törvényjavaslatot, az továbbra is megőrizte azon formáját, amely kedvező a vajdasági magyarságra nézve.
– Az egyik módosítási indítvány csupán átfogalmazza, nyelvileg módosítja azt a mondatot, amely arról szól, hogy két fajta rehabilitációs eljárás van: törvényi és bírósági úton történő. A másik arra a szakaszra vonatkozik, amelyben a nemzeti türelmetlenség keltése miatt elmarasztaltak rehabilitációjáról van szó. Az elfogadott indítvány értelmében ezeknek az embereknek az esetében akkor is járni fog a törvényi rehabilitáció, ha a nemzeti türelmetlenség keltését nemcsak szóbeli, hanem írásos úton is elkövették. A harmadik indítvány pedig arra vonatkozik, hogy az igazságügyi minisztériumnak ne csak a befejezett rehabilitációs eljárásokról kelljen honlapján nyilvántartást vezetnie, hanem a beadott kérelmekről is. Ez azért kedvező, mert ha valaki rendelkezik a rehabilitációs eljárást befolyásoló információval, akkor jó, ha láthatja, ki is indított ilyen eljárást – magyarázta Varga.
• Éhn József, a Társaság a Kárpát-medence Magyarságáért
közhasznú, civil szervezet elnöke „egyáltalán nem látja megnyugtatónak” a rehabilitálási törvényjavaslatot.
Kérdezi:
1. A SAS behívókkal kötelezően behívott magyar fiatalok ügyében ki fogja eldönteni, hogy a partizánok elleni hadiparancs keretében, katonaként, vagy hazaárulóként vesztette életét?
2. 1941-44 között Magyarország nemzetközi egyezmény keretében kapta vissza a délvidéki területeit, ezért tisztázandó, kit tekint a törvény megszállónak és az azokkal együttműködő hazaárulóknak.
3. A 2. szakasz 1) bek. szerint a népirtás bűnét elkövető Jugoszláv Népfelszabadító Bizottság, illetve az ellenőrzése alatt lévő más szervek és a rögtön-ítélő Katonai Bírósági ítélete már alkalmas lehetne bármely magyar személy háborús bűnössé nyilvánítására?
4. A törvényes rehabilitációról szóló 5. szakasz 1. bekezdése ellentmond a 2. szakasz 1. bekezdésének, amikor törvényes rehabilitációt ígér az 1. bek. 1. és 2. pontjában megjelölt azon személyeknek, „akiknek a jogait és szabadságát e törvény életbe léptetésének napjáig bírósági vagy adminisztratív határozat nélkül sértették meg”.
A fentiek – álláspontom szerint – olyan tetszőlegesen értelmezhető, gumi-jogszabályok, amelyek továbbra is alkalmasak a kisebbségben élő magyar közösség kollektív bűnösség alapján történő elmarasztalására, az 1944-45 folyamán, a magyar közösség ellen elkövetett bűnök elfedésére, soha meg nem történtté maszatolására. Ezért, mind a már megszavazott, vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási törvény, mind a rehabilitációs törvény-tervezet a szerbiai magyar nemzeti közösség végleges jogfosztását, vagyonvesztését eredményezné, ezért elfogadhatatlan – írja Éhn József.
2011. november 29.
– Várady Tibor akadémikus személyében a VMSZ-nek van ideológusa is. Aki ugyan nem használható fel mindenre, de végszükség esetén lehet rá számítani. Várady, a magyar TV híradó szerint, Újvidéken nem azt mondta, hogy a kollektív bűnösség marad, csak azt, hogy aki két éven belül el akarja indítani a vagyon-visszaszármaztatási eljárást, annak bizony ebben az időszakban kérni kell a rehabilitációt is.
Amennyiben ez a megoldás a rehabilitációs törvényben december 5-én esedékes végszavazás után is megmarad, akkor, általában, fenn marad a kollektív bűnösség elve (ez a restitúciós törvényből következik), de esetenként fel lehet lépni ellene. Ez lenne a VMSZ érdeme – kérdezi Ágoston András Elindult a választási kampány Szerbiában c. írásában.
2011. november 30. – Bozóki Antal újvidéki ügyvéd írja: – A rehabilitációról szóló törvényjavaslat 5. szakaszának 4 bekezdése alapján „a törvény erejénél fogva rehabilitálják azokat a személyeket is, akiket a kollektív bűnösség elve alapján háborús bűnösöknek illetve háborús bűncselekmények részvevőinek nyilvánítottak, és nem veszítették el a jugoszláv állampolgárságukat, nem követtek el háborús bűnöket és nem vettek részt háborús bűncselekményekben”.
Ez a rendelkezés és a 2. szakasz 2. bekezdésének 2)-es pontja ütközik egymással. Más szóval: amit az első biztosít, azt az utóbbi megvon. Egyébként is a törvényjavaslat „törvényes rehabilitációról” (a törvény ereje által való rehabilitálásról) beszél, de azt sehol nem említi a kollektív bűnösség törlését.
A jogszabály javaslata „a kollektív bűnösség elve alapján háborús bűnösöknek illetve háborús bűncselekmények részvevőinek” nyilvánított személyek „törvényes rehabilitációjának” még két feltételt is szabott:
Az egyik, hogy „nem veszítették el a jugoszláv állampolgárságukat”, a másik pedig, hogy „nem követtek el háborús bűnöket és nem vettek részt háborús bűncselekményekben”. Mindkét feltételt – a vagyon-visszaszármaztatási eljárásban – hivatalos okirattal kell majd bizonyítani, mert az eljáró szervnek csak az lesz a hiteles. Az előbbit állampolgársági tanúsítvánnyal, az utóbbit pedig bírósági határozattal. Ez azt jelenti, hogy a csúrogi, zsablyai és mozsori magyaroknak is kérelmezniük kell a bíróságnál a rehabilitálást.
A „törvényes rehabilitáció” egyébként sem helyettesítheti egy olyan nyilatkozat elfogadását a szerb képviselőházban, amely elítéli az 1944-1945-ös vérengzéseket, és amely eltörli a csurogi, zsablyai mozsori magyarokra kimondott, a mai napig fenntartott „kollektív bűnösséget” és koholt vádakat, biztosítaná az áldozatoknak kijáró végtisztesség és méltó megemlékezés jogát, valamint az események hatékony tudományos feltárását és az elkövetők megnevezését.
2011. december 1. – Dr. Zagyva Tibor, Zagyva-Merey Emma fia, Merey István, az első rehabilitált 1944/45-ös magyar áldozat unokája javaslattal fordult a vajdasági magyar közélet több szereplőjéhez, hogy közösen, petíció formájában tudassák a nemzetközi közvéleménnyel, nem értenek egyet a most ősszel megjelent (elfogadás előtt álló) szerb rehabilitációs törvénnyel. „Éljünk a polgári engedetlenség ezen demokratikus módszerével, jogi lehetőségével!” – írja Dr. Zagyva Tibor a médiához is eljuttatott levelében, s javasolja, hogy Szerbia csatlakozásának feltétele legyen mindennemű diszkriminatív passzus eltörlése ebből a törvényből.
2011. december 2.
– Martonyi János , a magyar külügyek irányítója Brüsszelben az uniós országok külügyminisztereinek tanácskozása után újságíróknak elmondta: a szerb parlament december 5-én szavaz a rehabilitációs törvényről, és a szerb EU-tagjelöltség magyar támogatása ennek a törvénynek a megszavazásától függ, addig a tagjelöltség magyar támogatása feltételes. A rehabilitációs törvény orvosolná a korábban elfogadott kárpótlási törvény hibáját, a törvényben ugyanis lényegében a magyarokat is érintő kollektív bűnösség elvét vették alapul.
2011. december 3. – Orbán Viktor miniszterelnök és Martonyi János külügyminiszter a korábban vitatott szerb rehabilitációs törvényről és Szerbia uniós tagjelölt státuszának lehetőségéről tárgyalt Pásztor Istvánnal, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnökével Budapesten.
Mint Szijjártó Péter, a miniszterelnök szóvivője az MTI-hez eljuttatott közleményében kifejti, a tárgyaló felek kifejezték reményüket, hogy a hétfői belgrádi parlamenti szavazáson nem változik meg a szerb rehabilitációs törvénytervezet, amely jelenlegi formájában már nem alkalmazza a kollektív bűnösség elvét. Így Magyarországnak sem lesz oka vétót emelni Szerbia EU-tagjelölti státuszának elnyerése ellen – tették hozzá.
2011. december 4. – Talán nem hat meglepetésként, ha azt mondjuk, hogy az Orbán-Martonyi-Pásztor megbeszélésről kiadott (december 3-i – B. A. megj.) közlemény a Vajdaságban igencsak vegyes fogadtatásban részesült.
A népet nem lehet leváltani. A népnek végül, leginkább igaza van. Igen, végül. Csakhogy most még koránt sincs vége. Annak a folyamatnak semmiképpen, amely a valóságban a holnap elfogadásra váró szerbiai rehabilitációs és a már hatályba lépett restitúciós törvény nyomán alakul majd ki – írja Ágoston András a VMDP Hírlevelében, majd hozzáteszi:
– Lehet valakinek jó, vagy kevésbé jó véleménye Martonyi Jánosról és Pásztor Istvánról, de Orbán Viktor személye maga a bizonyosság. Ha a magyar miniszterelnök a szóban forgó megbeszélésről kiadott közlemény szerint maga is kifejezte reményét, „hogy a hétfői (december 5-i – B. A. megj.) belgrádi parlamenti szavazáson nem változik meg a szerb rehabilitációs törvénytervezet, amely jelenlegi formájában már nem alkalmazza a kollektív bűnösség elvét”, akkor nincs okunk kételkedni. Nincs, mert ha magyar miniszterelnök kifejezte reményét, ez magában is garancia. Szavatosság arra, hogy ha holnap, vagy a későbbi a gyakorlatban félre mennek a dolgok ő, nem hagyja annyiban – írja Ágoston.
2011. december 5. – A szerb parlament 121 igenlő, öt nemleges és egy tartózkodó szavazattal elfogadta a rehabilitációs törvényt.
A rehabilitációs törvény szerb nyelvű szövege megtalálható a http://www.parlament.rs/akti/doneti-zakoni/doneti-zakoni.1033.html honlapon. A törvény nyomtatott szövege – a képviselőházi honlap szerint – a Službeni glasnik (Hivatalos Közlöny) 2011. évi 92. számában jelent meg.
Magyar nyelvű szöveg: http://bozokiantal.blogspot.com/search/label/T%C3%B6rv%C3%A9ny%20a%20rehabilit%C3%A1ci%C3%B3r%C3%B3l
Bozóki Antal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése