Annak az elkészítését fizetik, ami már kész
A szerb állam nem teljesíti a magyar nemzeti kisebbség azon jogát, hogy anyanyelvén ismerkedjen meg akár a legalapvetőbb jogszabályokkal sem. Amíg valamennyi európai ország parlamentje, beleértve nemrég óta a koszovóit is, honlapján közli a dokumentumokat a kisebbségek nyelvén is, a szerbiai képviselőháznak erre nincs pénze. Honlapján (http://www.parlament.rs/narodna-skupstina-.871.html), amelyet júniusban helyeztek üzembe, csak szerb és (részben) angol nyelven olvashatók a parlamenti dokumentumok.
A nyelvi jogok sérelme
2007-ben a szerb parlament vezetősége hajlandóságot mutatott a törvények magyarra fordítására és szerződést is kötött a szabadkai Szekeres László Alapítvánnyal. Ekkor le is fordítottak 15 olyan törvényt, amelyek a polgárok szempontjából fontosak lehetnek, mint például a büntető törvénykönyvet, vagy a családjogi törvényt. (A többi nemzeti kisebbség nyelvére nem történt fordítás.) A szerb parlament mostani ciklusában azonban ez a gyakorlat „elakadt”, mivel „a negyedére csökkent a költségvetése a 2007-es évhez képest” [Diósi Árpád: Szerb(iai) törvények magyarul, http://diurnarius.info/index.php/sr/clip/2-press/410-pastor). Vagyis: a politikai akarathiány áldozatául esett ez a gyakorlat is, amit aztán a „takarékoskodással” magyaráznak.
Így történhetett meg az is, hogy a vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási törvény, valamint a készülő rehabilitálási törvényjavaslat szövege mindmáig nem olvasható magyar nyelven. Annak ellenére, hogy a vajdasági magyarok ezrei anyagi és erkölcsi kárpótlási jogainak megvalósulása függhet attól, hogy ismerik-e a törvény adta jogaikat. Vétkes ebben a Szekeres László Alapítvány, a Vajdasági Magyar Szövetség Nemzeti Tanácsának (VMSZNT) Nyelvhasználati Bizottsága, de a VMSZNT által alapított Magyar Szó és a Hét Nap szerkesztősége is.
Az említett restitúciós törvényt, a rendkívül nagy érdeklődésre való tekintettel, de egyébként is, a nyelvi jogok megvalósítása miatt, már teljes egészében meg kellett volna jelentetni magyar nyelven, a VMSZNT által alapított sajtó valamelyikének mellékletében. A készülő rehabilitálási törvény javaslatát pedig ezért is, hogy az érintettek és az érdeklődők hozzá tudjanak szólni, mielőtt elfogadásra kerül a szerb képviselőházban.
Beretka és a szótár
Beretka Katinka, a VMSZNT hivatalos nyelvhasználattal megbízott tanácsosa november 5-i, Szívvel-lélekkel c. (Vajdaság Ma, Magyar Szó) jegyzetében arról elmélkedik, hogy „a jogérvényesítés annyira absztrakt tevékenység, hogy csak beszélhetünk róla, kiknek, milyen esetekben sikerült segíteni”. Arról viszont már egy szót sem ejt, hogy a két említett jogszabály a nagyközönség számára mikor lesz hozzáférhető magyar nyelven. Pedig bizonyára ez a kérdés is (jórészt) az ő hatáskörébe tartozik és ez valódi segítséget jelentene a vajdasági magyaroknak.
Beretka lelkesült írásából arról is értesülünk, hogy a VMSZNT gondozásában „szerb-magyar/magyar-szerb jogi és közigazgatási szótár” készül, amely „viszont megfogható, látható és majdani elektronikus változata hallható is lesz egyben, amely kiadásához szükséges anyagi támogatás ma érkezett meg a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. jóvoltából”. Szerinte a VMSZNT szótára majd „alapot teremt az egységes törvényfordítások kidolgozásához, magyar nyelvű határozatok meghozatalához, más közérdekű szövegek minőséges összeállításához, és reméljük lassítja a magyar nyelv hivatalos kommunikációból történő eltűnését”.
Nos, Beretka „tanácsos kisasszony” (ahogyan főnöke Korhecz Tamás, a VMSZNT elnöke,
2011. október 29-i jegyzetében nevezte) fiatal korára való tekintettel nem tudja, hogy itt a Vajdaságban, már a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben magyar nyelven jelentek meg az országos, a köztársasági és a tartományi jogszabályok is. A Tartományi Oktatási, Közigazgatási és Nemzeti Közösségi Titkárságban most is létezik Fordítószolgálat. (A korábban jogalkotási, közigazgatási és nemzeti kisebbségügyi titkárság néven működő szervnek éppen a főnöke, vagyis Korhecz Tamás volt a titkára.)
A Fordítószolgálat végzi „a jogszabályok, általános okiratok és más anyag szerb nyelvről magyar, szlovák, román, ruszin, horvát és angol nyelvre és fordított irányban történő fordítását és lektorálását a Képviselőház és munkatestületei szükségleteire”. Nos, a két említett jogszabály fordítását ez a testület is elvégezhette volna, amennyiben a tartományi kormányt is érdekelné a köztársasági, nagyobb érdeklődést kiváltó jogszabályoknak a nemzeti kisebbségi nyelvekre való átültetése.
Beretka Katinka írásával kapcsolatban az első dolog, tehát, amit megjegyezhetünk az, hogy nem a VMSZMNT szótára „termet majd alapot” – ha és amikor elkészül – „egységes törvényfordítások kidolgozásához, magyar nyelvű határozatok meghozatalához, más közérdekű szövegek minőséges összeállításához”. Ezek az alapok ugyanis már régóta léteznek. Más dolog, hogy az ilyen irányú gyakorlat megszűnt.
A másik dolog, amit Beretka tanácsos kisasszonynak tudnia kellene, csak éppen – valamilyen oknál fogva – erről sem ír, hogy jelenleg legalább egy (275 oldalas) szerb–magyar közigazgatási és jogi szótár már létezik, amit Orosz János készített el és 2005-ben Újvidéken lett kiadva. És arról sem tájékoztat, habár ezt is tudnia kellene – mivel éppen az ügyvédi irodámban kezdte meg a gyakornokoskodást, amit nem biztos, hogy be is fejezett mielőtt tanácsos lett –, hogy csaknem húszévi munka után – felhasználva az összes eddigi szótárirodalmat, elkészítettem az első szerb-magyar jogi szótárat.
Amit tudni kell(ene)
A szótár kiadását anyagilag a magyarországi Nemzeti Erőforrás Minisztérium Oktatásért Felelős Államtitkársága és a Vajdasági Ügyvédi Kamara támogatta. Az a polgári egyesület adta ki, amelynek a támogatását a VMSZMNT „forráshiány” miatt elutasította. A tervek szerint, a négy kötetes kiadvány bemutatója november 11-én lesz az újvidéki Petőfi Sándor Magyar Művelődési Кözpontban (MMK) lévő könyvtárban.
A történethez tartozik még, hogy a szótár kéziratát előzőleg kiadásra felajánlottam a Forum Könyvkiadó Intézetnek, de annak vezetői nem mutattak különösebb érdeklődést iránta, pedig még a tiszteletdíjról is lemondtam. Utóbb úgy értesültem azért, mert „a Korhecz (akkor még a tartományi kormánytag minőségében) nem támogatta”. Korhecz egyébként „nem támogatta” az Európai Integrációs Lexikon c. kiadványomat sem, amit aztán a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának Európa-Tanulmányok Központja, az Esély az Stabilitásra és a Közösségek Európáért Alapítvány segítségével adott ki a Forum Könyvkiadó 2007-ben.
Nem kell ezen csodálkozni, hiszen Korhecz Tamást, tartományi kisebbségügyi titkárként és a VMSZMNT elnökeként is írásaimban sok alkalommal bíráltam, a testület elnökévé választását pedig elleneztem – okkal és joggal. Korhecz több alkalommal is bebizonyította, hogy nem tudja elviselni még a jó szándékú bírálatokat sem. Most is – a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. jóvoltából – szükségtelenül újabb jogi szótárat készített, a már meglévők mellett.
Szótárban ugyanis nem lehet újat alkotni. Esetleg csak a meglévő újabb, bővített kiadását elkészteni, tekintettel arra, hogy a jogi (szak)nyelv is állandóan fejlődik. Vagy amelyiknek a „majdani elektronikus változata hallható is lesz egyben” – ahogyan Beretka írja. Korhecznak persze nem tilthatja meg senki, hogy milyen szótárat készíttet, hova költi a pénzt, ha már a VMSZMNT és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. ezt nem kérdezi meg tőle.
Nem biztos azonban, hogy ésszerű és célszerű arra fordítani a bizonyára nem kevés szótárkészítési pénzt, ami már létezik. Sokkal okosabb lett volna a már – elektronikus változatban is – meglévő magyar-szerb jogi szótárat fejleszteni. A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. pénzét (hogy mekkora összegről van szó, azt persze Beretka már nem írta meg) pedig olyan célra fordítani, ahol nagyobb szükség lenne rá. Vagy olyan gazdagok lennénk, hogy ez nem is fontos?
Újvidék, 2011. november 6.
Bozóki Antal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése