Közbelépjünk vagy félrenézzünk?

(Mert érkeznek „India rakoncátlan fekete fiai”…)

Joennek a cigaanyok STOP Most mit csinaaljunk STOP Koezbeleepjuenk vagy feelreneezzuenk STOP

Még kicsit kocka fejű és nagyon is a földön járó történészektől is hallottam már olyan -- nemzetünk egészére vonatkozó -- sommás megfogalmazást, amely szerint alighanem valamiféle ősidők óta húzódó, megmagyarázhatatlan, sőt: feloldhatatlan átok ül a magyarságon. Úgy vélik, hogy ennek számtalan megnyilvánulási formája, árulkodó jele létezik. A két leggyakrabban emlegetett bizonyosság: a folyamatos üldöztetés és a végzetes késlekedés. Állítják, hogy egész nemzeti történelmünkön végigvonul az az egy szó, hogy: KÉSŐ. A sorozatos -- legfőképpen a nemzeti hovatartozás miatti – támadásoknak pedig napjainkban is tanúi és kárvallottjai lehetünk. A háryjánosok, a hübelebalázsok és a patópálok népét mindig kivételes előszeretettel és élvezettel riogatták a más nemzetek (s gombolyítják ezt tovább úgy is, hogy aki csak egyszer is belénk rúgott, az általában igen nagy kedvet kapott a további rugdosáshoz): törökök, tatárok, szerbek, románok… Legújabban pedig a: CIGÁNYOK. Az itthoniak, a velünk együtt élők és a külföldről hazatelepülők egyaránt. Szándékosan nem használom a roma kifejezést, mert az nem ennek a népcsoportnak a másik (általában gyakoribb) megnevezése, hanem annyit jelent, hogy: ember. De akkor hogyan is nevezik másként a cigányokat? Sokféleképpen. A mi vidékünkön alighanem az legelterjedtebb (és némi iróniával is fűszerezett) meghatározás, amely a cigányok bőrszínére utal, és amely szerint ez az a népcsoport, amelynek tagjai NEM EZEN A NYÁRON BARNULTAK LE. Aztán létezik az a fajta besorolás is, amellyel leginkább a származásuk miatt szokás őket illetni, ez pedig a FÁRAÓ NÉPE kifejezés. Igen gyakran használatos még a MORE – amely nemcsak nálunk, hanem az anyaországban is rendkívül elterjedt --, és amely azt jelenti, hogy az: enyém. A PURDE szót (jelentése: meztelen és nálunk inkább purdénak mondják), leginkább a kis (sokszor éppen hiányos öltözetű vagy meztelen) cigánygyerekekre szokás vonatkoztatni. Miként a RAJKÓ kifejezést is.

MIÉRT ELLENSZENVESEK A CIGÁNYOK?

A cigányok őshazájukból, Indiából keltek útra, és Közép-Európában csak valahol a XIV. században bukkantak fel. Magyarországra a török seregek elől menekülve jutottak el. Nem csupán a külsejük, a kinézetük, hanem a habitusuk, a viselkedésük és nem utolsósorban az életmódjuk – a laza, kötöttségeket mellőző életszemléletük – miatt a cigányokat több európai országban nemigen kedvelték, éppen csak megtűrték. De volt, ahol egyenesen üldözték is őket. Dániából és Svédországból pedig (még az 1600-as években) egyenesen ki is utasították. Államilag elrendelt és szervezetten történő betelepítésükkel is több ízben próbálkoztak, de soha nem ment zökkenőmentesen, például már Mária Terézia idejében sem.)
Tehát a beilleszkedési nehézségeik miatti üldöztetésük nem is annyira új keletű jelenség, mint azt napjainkban gondolnánk. Amikor megint fenyegetően időszerű téma az Európai Unió tagországaiból való kitoloncolásuk.
József nádor fia, József főherceg imígyen számolt be a cigányok iránti berzenkedés alapvető okairól A MI NOMÁDJAINK című 1893-as keltezésű írásában: „Tagadhatatlan, hogy a nép ellenszenve a cigányok iránt szintén nagyon nehezíti a telepítést. Az ellenszenv némileg jogosult is, mert bizony rakoncátlanok India ezen fekete fiai. S még fokozódik az amúgy is meglevő idegenkedés, ha tudomására jut a föld népének, hogy a cigányság – amint az eleinte szükségesnek mutatkozott – bizonyos kedvezményekben is részesül, mint pl. ruházat kiosztása, ingyen élelmezés stb. Igen, de ily kedvezmények nélkül munkához szoktatni oly népet, amely a munkától irtózik és azt soha meg nem kisérlette, merő lehetetlenség.”

VAN-E OKUNK A FÉLELEMRE?

Még korántsem sikerült végérvényesen száműzni a sötét felhőket a vajdasági magyar égboltról. Ha egy csoport felleg éppen távozik, szinte azon nyomban felkúszik a helyére egy másik. Az Európai Unió országaiból kitoloncolt (s majdan még kiutasításra váró) cigányok Vajdaság északi részébe történő szervezett irányításával és az ide tervezett betelepítésével már jó néhány éve ijesztgetik az itteni magyar lakosságot. A nemzetközi toloncegyezmény szerint akár 150 ezerre is tehető azoknak a többnyire cigány nemzetiségű, de szerbiai állampolgárságú személyeknek a száma, akik hamarosan kénytelenek lesznek visszatérni egykori hazájukba. Ahonnan valamikor útra keltek a szebb élet reményében. A legtöbben Koszovó területéről, Dél-Szerbiából származnak.
A héten több magyar párt első embere is felhívta a figyelmet a közelgő veszélyre. A Magyar Remény Mozgalom vezetője pedig részletesen be is számolt az eddigi történésekről. Persze: annak tükrében, amennyi információt lehetett szerezni a témában. Merthogy az meglehetősen nehézkes.
-- Nagyon kényes ez a kérdés, és megnehezíti a dolgunkat az, hogy valójában nagyon csendben zajlik a jövevények beköltöztetése a magyarlakta településeinkre – mondja László Bálint, az MRM vezetője. – Igyekszünk feltérképezni a helyzetet. Az eddig összegyűjtött adataink szerint öt olyan község van Vajdaságban, amely ilyen szempontból különösen veszélyeztetett: Szabadka, Magyarkanizsa, Óbecse, Magyarcsernye és Begaszentgyörgy. Ezért még a hónap elején levélben kértük mind az öt község polgármesterét és a belügyi szervek vezetőjét, hogy tájékoztassanak bennünket mindarról, ami ez ügyben a tudomásukra jutott. Egyedül csak Magyarcsernyéről érkezett válasz. Értesüléseink szerint a községben éppen egy nemzetközi segélyszervezet a jövevények fő szálláscsinálója. Az is kiderült, hogy a Magyarcsernyéhez tartozó mind a négy településen az utóbbi időben történt összes bűncselekményt cigány nemzetiségűek követték el. Megtudtuk azt is, hogy például Szabadka egyik külvárosi részében (Kisbajmokon) felvásárolták az üresen álló házakat, azokat fel is újították, s már csak a beköltöző lakókra várnak. A községhez tartozó két legnagyobb faluba, Bajmokra és Csantavérre, már korábban érkeztek cigányok, akiknek a jelenléte mindkét településen csak nyugtalanságot és békétlenséget szült. Annak is a nyomára bukkantunk, hogy az Óbecséhez tartozó Péterrévére betelepítettek részére egy temerini ingatlanközvetítő iroda vásárolta meg a házakat. S az ottani általános iskolában 30 cigánygyerekkel szaporodott meg a diákok száma. Gyarapodott a cigány lakosság lélekszáma a Magyarkanizsához tartozó Martonoson és Horgoson is. A helyzet mégis talán a Klári nevű településen a legaggasztóbb, mert ott már a lakosság felét a jövevények teszik ki. Mintegy 500-an lehetnek.

NINCS TUDOMÁSUNK SZERVEZETT BETELEPÍTÉSRŐL

A 6500 lakost számláló Csantavér az elmúlt időszakban leginkább a drasztikusan megromlott közbiztonságáról és a cigány nemzetiségű elkövetők általi lopásokról, betörésekről vált hírhedtté. Emlékezetes marad a számadat, amely szerint (éppen egy évvel ezelőtt) összesen 74 bűnesetet jegyeztek egyetlen hónap leforgása alatt.
Murényi Tibor, a Helyi Közösség Közgyűlésének elnöke így nyilatkozott:
-- Mivel már megkezdődött a választási hadjárat, nagyon úgy fest, hogy egyes pártok olyan rémhírek terjesztésével szeretnék növelni a maguk népszerűségét, mint amilyen a cigányok tervezett betelepítése. Arról, hogy falunk területére szervezetten érkeztek volna ilyen csoportok, nincsen tudomásunk. Azt viszont nem lehet teljességgel kizárni, hogy mégis jöttek a településünkre idegenek. Annyi azonban bizonyos, hogy aki ide költözik, aki itt akar letelepedni, annak az érkezését követően, hét napon belül be kell jelentkeznie a helyi rendőrállomáson. A tíz évvel ezelőtti népszámlálás adatai szerint Csantavér lakosságának 4,5 százalékát tették ki a cigány nemzetiségűek. Idei adataink még nincsenek, de becslésem szerint lélekszámuk akár meg is duplázódhatott. A mi falunkban is sok ház lakatlan, amelyektől rendszerint nagyon gyorsan szeretnénk megszabadulni. Nem kismértékben saját magunkat is hibáztathatjuk, ha az üresen álló házainkat áron alul próbáljuk meg értékesíteni. Gyakran már 3000 ezer euróért is megválunk tőlük, csakhogy mielőbb lerázzuk a nyűgöt a nyakunkról. Ilyen tekintetben példát vehetnénk a szomszédos Nagyfény településről, ahol a lakosság (legalábbis hallgatólagosan) megegyezett abban, hogy a házaikat nem adják el a külföldről kitoloncoltaknak.

Szabó Angéla
http://www.vajma.info/cikk/olvasok/63/-Kozbelepjunk-vagy-felrenezzunk.html, 2011. november 30. [19:33]