A Nemzeti Kisebbségek Nemzeti Tanácsairól szóló (vitatott) törvény 12. szakasza 1. bekezdése meghatározta a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) áltat irányított Magyar Nemzeti Tanács (amit egyesek már Magyar Nemzeti Tamásnak is neveznek) illetékességét, illetve részvételét azoknak az oktatási intézeteknek az irányításában, melyekben „az oktatási-nevelési tevékenység a nemzeti kisebbség nyelvén folyik, illetve amelyekben a nemzeti kisebbség beszéde, nyelve vagy kultúrája külön tantárgyként szerepel”.
Az említet szakasz szerint az MNT:
1) véleményezi az igazgatóbizottság, illetve az iskolaszék tagjai személyére a helyi önkormányzat képviselői közül tett javaslatokat;
2) azokban az intézményekben, melyek tagozatainak többségében a nevelési-oktatási tevékenység a nemzeti kisebbség nyelvén folyik, vagy melyekről megállapítást nyert, hogy a nemzeti kisebbség számára kiemelt jelentőségűek, jelölteket javasol a helyi önkormányzati képviselők közül az igazgatóbizottság, illetve az iskolaszék tagjai személyére;
3) véleményezi a jelen szakasz 1. bekezdésének 1) pontjában foglalt intézmények igazgatójelöltjére tett
javaslatot;
4) véleményt nyilvánít a jelen szakasz 1. bekezdésének 1) és 2) pontjában foglalt intézmények igazgatójának és igazgatási szerve tagjainak felmentése során;
5) jelen szakasz 1. bekezdésének 1) és 2) pontjában foglalt intézmények igazgatója megválasztásához előzetes jóváhagyását adja.
Erőszakos viszonyulás
Amióta Korhecz Tamást – a Vajdasági Magyar Szövetség hathatós segédletével a MNT elnöki és (az általa kreált, valódi illetékesség nélküli) Közigazgatási Hivatalának elnöki székébe emelték, nem egy alkalommal megtörtént, hogy személyesen vagy a testület Közoktatási Bizottsága az idézett rendelkezéseket olyan módon próbálta értelmezni, illetve az MNT az illetékességét olyképpen kiterjeszteni, amire ezek nem jogosítanak fel. Ez miatt az oktatás területén (is) több összetűzésre került sor.
Ezeknek az összetűzéseknek az alapjában általában az van, Korhecz az intézményekre akarja kényszeríteni az általa fogalmazott, vagy fogalmaztatott magyar érdekeket és értékeket, kinevezésre jelöléseket, amelyek általában nem egyeztek az intézmények vagy a szélesebb közösségi érdekkel. Azt is lehetne mondani, hogy megpróbálta azokra ráerőszakolni. Aki nem fogadta el a döntéseit, azt nyilvánosan alkotmány és törvénysértés elkövetésével vádolta meg, ellene bírósági pert helyezett kilátásba és folytatott is.
Korhecz, két nappal az után hogy „hatalomra került” (2010. július 3-án) már összetűzött a zentai önkormányzattal. Zenta község képviselő-testülete ugyanis a 2010. július 5-i ülésén, a pedagógiai intézmények iskolaszékeinek kinevezésekor, a hatalmon lévő koalíció képviselőinek többségével elutasította a Magyar Nemzeti Tanács által javasolt személyeket és a községi tanács jelöltjeit nevezte ki (Hzsolt: Nem fogadták el az MNT javaslatait, Magyar Szó, 2010. július 6., 1. és 9. o.).
Legutóbb (december 5-én) nagykikindai Szent Száva Általános Iskola tanulóinak szülei fordultak panaszos levéllel a szerb oktatási miniszterhez. A szülők ellenzik az MNT javaslatát, miszerint „a jövőben csupán a Fejős Klára Általános Iskolában lesz magyar nyelvű oktatás és már a jövő tanévtől kezdve a Szent Száva Á. I.-ba nem indul magyar első osztály”.
A levélírók szerint az MNT „e javaslata ellentétes magyar nemzetiségű tanulók többségének érdekével” (A nagykikindai Szent Száva Általános Iskola tanulóinak szülei a miniszternek írtak, http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/12679/A-nagykikindai-Szent-Szava-Altalanos-Iskola-tanuloinak-szulei-a-miniszternek-irtak.html).
A előzményéhez tartozik Joó Horti Líviának, a Magyar Nemzeti Tanács közoktatási bizottsága elnökének nyilatkozta (akinek úgyszintén távoznia kellene tisztségéből), miszerint „csak nyolc év múlva (sic!) válik a Fejős Klára iskola a magyar oktatás egyetlen intézményévé Nagykikindán” (m.k.: Fejős Klára kontra Szent Száva iskola, Magyar Szó, 2011. november 24., 9. o.). Kérdés azonban, hogy lesz-e akkor még diák?
Az MNT oktatási stratégiája és Korhecz ígéretei ellenére továbbra sem önállósult a tordai és a magyarittabéi általános iskola. Feheketetón, Beodrán és Oroszlámoson két-két összevont osztály lett. A tartományi ombudsman arra a megállapításra jutott, hogy a Magyar Nemzeti Tanács és az oktatásügyi titkárság két alkalommal is szabálytalanul jártak el a zentai Gimnázium igazgatóválasztása alkalmával (Pesevszki Evelyn: Jogmagyarázat többféleképpen, Magyar Szó, 2011. június 28., 1. és 5. o.) stb. Okkal és joggal követelte – 2011. szeptember 4-én – nyílt levélben, tehát, négy vajdasági magyar párt és több civil szervezet Korhecz Tamásnak, az MNT elnökének a lemondását az oktatás terén vállat kötelezettségének csak részbeni megvalósulása miatt (http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/12263/).
A hatáskör túllépése
Az ominózus „támogatás” szerint „az MNT „döntési jogkörrel felruházott Közoktatási Bizottsága megbizonyosodott arról, hogy Popović Evica osztálytanító kiválóan beszéli a magyar nyelvet, alkalmasnak találta, hogy nevezett intézményben ellássa az igazgatói feladatokat”.
Ezzel a „döntésével” az MNT elnöke és Közoktatási Bizottsága túllépte a hatáskörét, mivel olyan kérdésben döntött (a jelölt nyelvtudásának szintjéről), amiben jogilag, de szakmailag sem illetékes. A döntés alapján aztán az említett osztálytanítót, akinek még a képzettségi foka is alacsonyabb, mint a többi négy pályázatra jelentkezőnek, 2010. július 30-ával meg is választották igazgatónak.
Hat hónappal később, pontosabban 2011. január 26-án, az újvidéki Bölcsészeti Karon, a dr. Cseh Márta, dr. Molnár Csikós László és Csorba Béla összetételű bizottsága előtt Popović Evica „magyar nyelvismereti ellenőrző vizsgát tett”. A vizsgabizonylat szerint nevezett a magyar nyelvet „elégségesen” beszéli, írástudása pedig „jó” (második kép).
Az igazgatóválasztásból persze közigazgatási per lett, amelyben az egyik pályázó követeli a kinevezési határozat megsemmisítését. Most kíváncsian várjuk a bíróság döntését. (Mi érdeke a szerb bíróságnak, hogy egy magyar oktatási intézménynek képzettebb vezetője legyen?)
A per kimenetelétől függetlenül is felvetődik a kérdés: Mi a fontosabb a magasabb szintű képzettség és az anyanyelvismeret, vagy az MNT jogszerűtlen döntése? Valójában kinek dolgozik, milyen érdekeket tart szem előtt az MNT? Minek az oktatási és a nyelvhasználati stratégia, ha a gyakorlatban látjuk, mi történik?
Nincs jövője az olyan közösségnek, amelyben a képzettségnél, a tudásnál és az anyanyelvnél fontosabb az ismeretség, valamilyen személy, köztestület vagy párt általi támogatottság!
Újvidék, 2011. december 9.
Bozóki Antal
KORHECZ PEREI
Pirruszi győzelem – gondolatok a zentai önkormányzat elleni perekről
Pereket/több pert nyert a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) irányította Magyar Nemzeti Tanács (MNT), olvashattuk, hangzott el a napokban, elsősorban a testület irányítása alatt lévő magyar nyelvű nyomtatot és elektronikus médiában.
A Magyar Szó december 16-án az első oldalon közölte az MNT közleményét, miszerint „pereket nyert a Zentai Önkormányzattal szemben a szerbiai Közigazgatási Bíróság előtt”. A Pannon RTV Korhecz Tamást, az MNT elnökét is nyilatkoztatta az ügyben, majd a felvételt még a You Tub-ra i felhelyezte (http://www.youtube.com/watch?v=i-Yk34REWyg). A Vajdaság Ma már visszafogottabban, ahogyan szakmailag elvárható, a közlemények rovatába helyzete az irományt.
Hét per
Az MNT hét közigazgatási pert indított Zenta község Képviselő Testülete ellen, mivel a testület „az MNT javaslattételi és véleményezési jogosítványait megkerülve nevezte ki a zentai székhelyű oktatási és művelődési intézmények iskolaszékét illetve igazgatóbizottságát”.
A szerbiai Közigazgatási Bíróság (amelynek Újvidéken most már csak alosztálya van, amelynek levelet is csak Belgrádon keresztül lehet küldeni), eddig három perben hozott ítéletet: a Zentai Gimnázium, a Stevan Mokranjac Alapfokú Zeneiskola és a Thurzó Lajos Közművelődési Központ ügyében. Az első két esetben iskolaszéki kinevezés, a harmadikban pedig a Közművelődési Központ Igazgató Bizottsági tagjának kinevezése tárgyában döntött a bíróság.
A Közigazgatási Bíróság mindhárom tárgyban elfogadta az MNT keresetét, a kinevezésekről szóló határozatokat megsemmisítette, és a tárgyakat visszaküldte az alperes (Zenta község Képviselő Testületének) újbóli döntéshozatalra.
A bíróság kimondta, hogy „a magyar többségű oktatási intézmények esetében az önkormányzat nem cserélheti fel a Magyar Nemzeti Tanács javaslatait saját szerveinek javaslatával” (http://www.mnt.org.rs/22-Kiemelt-kozlemenyek/324-Pereket-nyert-a-Magyar-Nemzeti-Tanacs).
Az „érdemi” ítéletek azonban nem jelentenek semmi mást, minthogy a képviselő-testületének újra kell tárgyalni a kinevezéseket és új határozatot hoznia. Ennyi a bírósági döntés jogkövetkezménye és semmi több. Valójában semmit meg nem oldottak, csak azt erősítették meg, amit a jogászok eddig is tudtak.
Javaslattevési és véleményezési jog
A nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló, egyébként többek által vitatott törvény 12. szakaszának 1. bekezdése meghatározta az MNT (amit egyesek már Magyar Nemzeti Tamásnak is neveznek) illetékességét, illetve részvételét azoknak az oktatási intézeteknek az irányításában, melyekben „az oktatási-nevelési tevékenység a nemzeti kisebbség nyelvén folyik, illetve amelyekben a nemzeti kisebbség beszéde, nyelve vagy kultúrája külön tantárgyként szerepel”.
Az említet szakasz szerint az MNT:
1) véleményezi az igazgatóbizottság, illetve az iskolaszék tagjai személyére a helyi önkormányzat képviselői közül tett javaslatokat;
2) jelölteket javasol a helyi önkormányzati képviselők közül az igazgatóbizottság, illetve az iskolaszék tagjai személyére;
3) véleményezi az 1. pontba foglalt intézmények igazgatójelöltjére tett javaslatot;
4) véleményt nyilvánít az 1. és 2. pontba foglalt intézmények igazgatójának és igazgatási szerve tagjainak felmentése során;
5) előzetes jóváhagyását adja az 1. és 2. pontba foglalt intézmények igazgatója megválasztásához.
Amint az idézett törvényszakaszból kiderül, az MNT-nek a magyar nyelvű oktatási intézetek igazgatóbizottsági, illetve az iskolaszék tagjainak kinevezésekor (ami különben az önkormányzat illetékességi körébe tartozik) csak „véleményezési” és „javaslattevő” illetékessége, az intézmények igazgatóinak megválasztásakor pedig „előzetes jóváhagyási” joga van. (Sokan szem elől tévesztik, hogy az MNT a jelöléseket csak az önkormányzati képviselők közül teheti meg.)
Ebből azt lehet leszűrni, hogy az MNT és az önkormányzatok egymásra vannak utalva, illetve nincsenek sem egymás fölé, sem alá rendelve. Az MNT javasolhat, véleményezhet, de az önkormányzat azt nem köteles elfogadni. Az ilyen kinevezések esetében csak a kölcsönös méltányolás és a javaslatok egyeztetése az egyedüli járható út. Az MNT nek, tehát, olyan személyi megoldásokat kell javasolnia – mégpedig az önkormányzati, ez esetben zentai képviselők közül – akiket a képviselő-testület támogat. Egyébként örökös huzavona alakulhat ki, aminek az intézmények és az ott dogozók fizetik meg az árát.
A perek alapja az a jogvita, hogy az MNT olyan személyeket javasolt, akiket a zentai önkormányzat nem tartott elfogadhatónak. – Ebben a szerepben az MNT az oktatás, a művelődés és a közszolgálati típusú tájékoztatás terén, egyrészt végtelen (jobbára eredménytelen) vitákat folytat a hatalmi szervekkel, másrészt, ahol erre alkalom adódik, amolyan kézivezérléssel igyekszik megoldani a személyi természetű kinevezési (mint például a Magyar Szó megbízott főszerkesztője esetében – B. A. megj.) és más ügyeket. Figyelemmel persze a VMSZ pártérdekeire – írja Ágoston András is (Az, vagy nem az?, Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, IX. évf. 278. szám, 2011. december 14.).
Kire vonatkozik, kire nem?
Amennyiben az MNT a továbbiakban is a saját „kádereit” szeretné ráerőszakolni valamelyik önkormányzatra – amire ezek a perek is utalnak, bármennyire is „precedens értékűek” azok –, az csak újabb viszályokat okozhat. Márpedig Korhecz Tamás hajlamos a magyar közösségen belüli viszályok gerjesztésére.
Korhecz szerint ugyanis mindenkinek úgy kell értelmezni az MNT jogköreit, ahogy ő elképzeli és az általa állított – többnyire a VMSZ által támogatott – jelölteket kell elfogadni. Függetlenül attól, hogy megfelelnek-e vagy sem az intézmények és a szélesebb közösségi érdeknek, illetve szakmai elvárásoknak. Aki pedig ezt nem fogadja el, vagyis az „ország törvényeit lábbal tiprók ellen, akik akadályozzák az MNT jogosítványainak és a magyar nemzeti közösség kollektív jogainak érvényesítését, (a testület, értsd: Korhecz – B. A. megj.) továbbra is kíméletlen harcot fog folytatni” – írja a Korhecz által aláírt közleményben. (Miért nem állt ki ilyen hevességgel tíz éves kisebbségügyi titkársága idején a magyar közösség jogainak a megvalósítása érdekében?)
És most eljutottunk addig, hogy Korhecz Tamásra is vonatkozik-e a törvények tiszteletben tartása vagy nem?
Az MNT elnöke a magyarcsernyei Petőfi Sándor Általános Iskola igazgatójának 2010. évi megválasztásakor egy olyan, kinevezési „támogatási” iratot – MNT: IX–960/201 számú, 2011. június 16-i keltezésűt – írt alá, amellyel túllépte az elnöki hatáskörét, mivel olyan kérdésben mondott véleményt (az utóbb megválasztott jelölt nyelvtudásának szintjéről), amiben sem jogilag, sem szakmailag nem illetékes.
A Korhecz által aláírt „támogatás” szerint az igazgatói tisztre jelölt személy „kiválóan beszéli a magyar nyelvet, alkalmas, hogy nevezett intézményben ellássa az igazgatói feladatokat”. Ennek alapján aztán az említett osztálytanítót 2010. július 30-ával meg is választották igazgatónak, habár még a képzettségi foka is alacsonyabb, mint a pályázatra jelentkező, majd közigazgatási per indítójának.
Hat hónappal később, pontosabban 2011. január 26-án, az újvidéki Bölcsészeti Karon, a dr. Cseh Márta, dr. Molnár Csikós László és Csorba Béla összetételű bizottsága előtt az említett iskola (most már igazgatója) „magyar nyelvismereti ellenőrző vizsgát tett”. A vizsgabizonylat szerint nevezett a magyar nyelvet „elégségesen” beszéli, írástudása pedig „jó”.
Az MNT elnökének példamutatónak kellett volna lenni a törvények tiszteletben tartásában! Ha van igazság, és ha pártatlanul ítélkezne a bíróság, akkor meg kellene semmisítnie a magyarcsernyei igazgatóválasztásáról szóló határozatot is.
A zentai önkormányzat elleni „perek (meg)nyerése” könnyen pirruszi (kétes értékű, verességgel is felérő) győzelemmé válhat.
Újvidék, 2011. december 18.
Bozóki Antal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése