Rontó B. Judit igazsága

Avagy, miért támogatta a Magyar Nemzeti Tanács, hogy a magyarcsernyei általános iskola igazgatójának olyan személyt válasszanak meg, aki csak elégségesen beszéli a magyar nyelvet?

Rontó B. Judit, tordai történelemtanár 17 hónapot várt arra, hogy a Belgrádi Közigazgatási Bíróság Újvidéki Osztálya kitűzze a tárgyalást abban a munkaügyi perben, amelyet még tavaly augusztusban indított el a magyarcsernyei általános iskola iskolaszékének július 27-i határozata ellen, amelyben az iskolaszék Evica Popovićot nevezte ki az iskola igazgatójának. Egyáltalán nem mellékes, hogy munkaügyi perről lévén szó, a bíróságnak sürgősségi eljárással, néhány hónap leforgása alatt döntést kellett volna hoznia, ám a tárgyalást mégis 17 hónap után, csak ma tartották meg és fejezték be. A döntésre várni kell. Hogy meddig nem tudni. Az ügyintézés ugyanis az Európába igyekvő országunkban roppant lassú, akár évekig is eltarthat.

De miért is olyan fontos Judit asszony pere, ami miatt érdemes vele foglalkozni a nyilvánosság előtt? Egyrészt azért, mert tanulságos és ékes példája annak, hogy valójában mennyit ér anyanyelvünk tökéletes ismerte, mennyire segíti hozzá nemzettársunkat, hogy ha máshol nem, legalább az oktatásban, ahol a magyar nyelv tökéletes ismerete valóban roppant fontos munkához jusson és előnyt szerezzen. Mert Judit asszony hol is szerezhet még elsőbbségi jogot, arra, hogy elássa az igazgatói teendőket, amihez egyébként megvan a képesítése, mint abban az iskolában ahol a tanulók többsége magyar és a tanítás magyar nyelven folyik?

Másrészt az ügy azért is érdekes mert, mint a bíróságon átadott dokumentumokból kiderül, a Magyar Nemzeti Tanács nem Rontó B. Judit kinevezését támogatta, hanem Evica Popovićét, aki a magyar nyelvet csak „elégségesen” ismeri! Legalábbis erről tanúskodik az újvidéki Bölcsészeti Kar háromtagú bizottsága. Dr. Cseh Márta, dr. Molnár Csikós László és Csorba Béla csak ez év január 26-án, tehát fél évre rá, hogy Evica Popovićot az iskolaszék a Magyar Nemzeti Tanács jóváhagyásával megválasztotta a magyarcsernyei általános iskola igazgatójának, állapította meg, hogy Evica a magyar nyelvet „elégségesen” beszéli, írástudása pedig „jó”. (Vagy éppen ezért kellett a bírósági tárgyalásra 17 hónapot várni?) És itt álljunk meg egy pillanatra.

Bizonyára senkinek sincs semmi kifogása nincs Evica Popović személye ellen, de egyáltalán nem mindegy hogy milyen szinten beszéli a magyar nyelvet egy iskolában, ahol a tanulók túlnyomó többsége magyar és ahol az oktatás magyar nyelven folyik, és hogy miért is nem ellenőrizték magyar nyelvtudását mielőtt megválasztották igazgatónak, tehát hat hónappal korábban? De mért is kellett ellenőrizni? Vajon nem természetes hogy egy magyar tannyelvű iskolában az igazgató kifogástalanul, nem pedig csak elégségesen beszéli a magyar nyelvet? Nos, azért kellett ellenőrizni, mert Ronto B. Judit a bírósághoz fordult. Az ő nyelvtudását ugyanis sem akkor, sem pedig később nem kellett ellenőrizni. Nem csak azért, mert a nemzetisége magyar és ez természetes kellene, hogy legyen, hanem azért is, mert egykor az egyetemen kilencesre vizsgázott magyar nyelvből és lektorátusból. És ez bizony szempont. A Magyar Nemzeti Tanács számára is az kell, hogy legyen. S ami a legelképesztőbb, a mai tárgyaláson elhangzott, hogy Evica asszony nyelvtudását a Magyar Nemzeti Tanács Közoktatási Bizottsága „kiválónak” találta.

Ez annyira komolytalan, hogy szinte megdöbbentő. Most már csak az kell, hogy a Magyar Nemzeti Tanács bizonylatot adhasson ki valakinek a nyelvtudásáról, attól függően, hogy az illető melyik párthoz tartozik és politikailag alkalmas-e a munkája elvégzésére. Ez leegyszerűsítené a dolgokat. Abban már csak reménykedhetünk, hogy a Magyar Nemzeti Tanács tagjai talán jól ismerik a helyesírást, és az ember nevét nem írják kisbetűvel, mint ahogyan az újvidéki Bölcsészettudományi Kar bizottsága tette Evica Popović esetében, bizony két helyen is.

Marjanov Erzsébet