A Magyarságkutató Tudományos Társaság (MTT) húsz éve alakult meg. A jubileum kapcsán tanácskozást tartottak Szabadkán, A kisebbségkutatás 20 évének állomásai címmel. A kisebbségkutatásnak természetesen ettől sokkal hosszabb története van vidékünkön.
A vajdasági magyar közösségnek három tudományos, tudománnyal foglalkozó polgári egyesülete létezik. A legrégebben (1991-ben) alakított a Magyarságkutató Tudományos Társaság (MTT), ez után következett (1999-ben) a Vajdasági Magyar Tudományos Társaság (VMTT) létrehozatala, majd végül (2008-ban) felállt a Vajdasági Magyar Akadémia Tanács (VMAT) is. (Ebből látszik, hogy nálunk nyolc-kilenc évenként alakul egy tudományos társaság.)
A Magyarságkutató Tudományos Társaság – a honlapján (http://www.mtt.org.rs/) található adatok szerint – eddig 25 kiadványt jelentett meg. Ebből 12 az MTT külön publikációja, 13 pedig az MTT könyvsorozatában látott napvilágot. A MTT 2004-ben három Játsszunk és énekeljünk magyarul! kiadványt is megjelentetett.
A társaság külön publikációi történelmi múltunk és jelenünk, a kisebbségi autonómiák, az anyanyelvű oktatás, a demográfiai változások, a magyarság eszme- és irodalomtörténete, továbbá a személyiségépítés témáival foglalkoznak.
Az MTT könyvsorozat – mtt könyvtár kötetei a vajdasági magyarok oktatási és „útkeresési”, valamint „közérzeti” kérdéseit taglalják, a kisebbségi lét jelenségeivel és elvándorlásának kérdéseivel foglalkoznak. A sorozat utolsó kötete 2008-ban jelent meg, csakúgy, mint a külön publikációk legutóbbi könyve.
A MTT az utóbbi 14 évben 53 tanulmányt is közreadott. Feltűnő azonban, hogy egy szerző 17 tanulmány írójaként szerepel. A tanulmányok főleg a kisebbségi lelkiállapot, a migráció, a nemzeti és vallási identitás, valamint értelmiségi és ifjúsági témákkal foglalkoznak. A jog területéről egyetlen tanulmány készült, még 2000-ben (Szalma József: Kisebbségi jogok). A vajdasági nemzeti kisebbségekről Takács Zoltán írt tanulmányt (2007-ben).
A Társaság kiadói tevékenysége azonban 2008 óta mintha válságban lenne, mivel – a két könyvsorozatban – az utóbbi három évben egyelten kötetet sem jelentetett meg.
Annak ellenére – hogy három tudományos egyesületünk is van és, hogy mindegyik a maga módján, de parciálisan foglalkozik a nemzeti kisebbségi léttel, mégse készült el egy, a vajdasági magyarok helyzetének átfogó, alapos elemzése. Ezt a nyugati demokráciákban „a nemzet állapotáról” szóló jelentésnek, régiónkban „országtanulmánynak” is szokták nevezni.
2009-ben elkészült a Romániában, Szlovákiában és az Ukrajnában élő nemzeti kisebbségek, illetve magyarok jogi helyzetét áttekintő országtanulmány. A vajdasági magyarok helyzetéről ilyen tanulmány mindmáig nem készült. A nemzeti kisebbségek helyzetével foglalkozó jelentéseket leginkább az állami szervek által (ombudsman, kisebbségügyi titkárság stb.) íródnak, általában a napi politikai érdekeket szolgálják, eltérő, többnyire összehasonlításra alkalmatlan, nem tudományos módszerekkel készülnek.
Hogyan lehet itt egyáltalán a vajdasági magyarok helyzetéről beszélni, jogaink megvalósulását nyomon követni, számon kérni, ha nincs egy alapvető elemzés, egy megbízható tudományos helyzettanulmány, amihez aztán viszonyítani, összehasonlítani lehetne a korábbi és a későbbi állapotot? A három tudományos társaság között – úgy látszik – nincsen szorosabb együttműködés, sem közös kutatási programok, tanácskozások. (A VMTT és a VMAT kisebbségügyi vonatkozású tevékenységéről lásd a Szóvá teszem című írást: http://bozokiantal.blogspot.com/search/label/VMTT).
Jellemző, hogy a vajdasági magyar pártok, de még a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) sem tartottak ez idáig tematikus értekezletet a magyar közösség helyzetéről és jövőjéről. Utoljára (2007 november végén) az Árgus – Vajdasági Magyar Kisebbségjogi Civil Egyesület készített egy ún. fehér könyvet A Vajdasági magyarság helyzete címmel. A tanulmányt akkor Újvidéken megkapta Andreas Gross, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlés Monitoring Bizottságának vezetője is, aki a nemzeti kisebbségi jogok érvényesítését volt hivatott feltérképezni Szerbiában.
Végső ideje, hogy elkészüljön egy, a vajdasági magyarok életének fontosabb területeit (a népességet, gazdaságot, foglalkoztatást, társadalmi életet, jogi helyzetet, a döntéshozatalban való részvételt, nyelvhasználatot, oktatást, kultúrát, tájékoztatást, hagyományápolást stb.) felölelő kritikai szemléletű tanulmány, amely közösségi közvita és a további feladatok kijelölésének alapjául is szolgálhatna.
Újvidék, 2011. december 22.
Bozóki Antal
A MAGYARSÁG HOGYLÉTÉRŐL
A délvidéki magyarság számbelileg ugyan csökkent, de erőnlétében, szakmai tudásában, versenyképességében erősödött az elmúlt húsz évben, hangzott el a MTT jubileumi konferenciáján
A határon túli identitás jellemzőiről írva Gereben Ferenc szociológus megállapította, hogy Vajdaság és Magyarország tűnik a magyarságtudat legkevésbé pozitív hangoltságú régiójának. A délvidéki magyarok a kutatások szerint a kisebbrendűségi érzéssel küzdenek, s emiatt folyamatosan a sebzettség állapotában élnek. A szabadkai székhelyű Magyarságkutató Tudományos Társaság fennállásának 20 éves évfordulójára A kisebbségkutatás 20 évének állomásai címmel szervezett tudományos konferencián a kutatók a délvidéki magyarság identitását, a népesség háború okozta attitűdjét, az együttélési hajlandóságát valamint a magyar tudományos hálózat, az intézményi kapcsolatok illetve a közpolitikai állapotokat vizsgálták.
(Tarnóczy Mariann köszönti a megjelenteket – Molnár Edvárd felvétele)
Dr. Mirnics Zsuzsanna és Nacsa Nella a magyarországi magyar és a vajdasági magyar 20 és 30 év közötti egyetemi hallgatók identitását vizsgálta. A tanulmányból egyebek között kiderül, hogy a magyarországi fiatalok négyszer pesszimistábbak, mint a vajdaságiak. Az anyaországi fiatalok magukat vendégszerető és kreatív népcsoportnak látják, a délvidékiek szorgalmas, szívós népnek tartják a vajdasági magyarokat. Míg a negatív jelzők közül a vajdaságiak magukra a visszahúzódó, a többségbe beolvadó és alárendelt jelzőket mondták, az anyaországiak háromszor kisebb arányban látnak negatív tulajdonságokat nemzettársaikban ( behódolók, irányíthatók).A tanulmány megállapítja, hogy a vajdasági magyarok az anyaországiaktól egyértelműen megkülönböztethető, sajátos identitástudattal rendelkeznek.
Dr.Gábrity Molnár Irén, egyetemi tanár, az MTT elnöke Vajdaság népességének háború okozta attitűdjei címmel tartott előadást. A kutató kiemelte: számbeliségében ugyan csökkent a délvidéki magyarság, de erőnlétében, szakmai tudásában és versenyképességében erősödött. A délszláv háborúk következtében, a menekültek betelepülésével Vajdaságban megváltozott a lakosság szerkezete. A népesség kétharmada szerb ajkú lett. A dühöngő nacionalizmus rányomta bélyegét az együttélésre. Még ma is tapasztalható a szerbek részéről a látens idegengyűlölet, a magyarság irányából pedig nőtt a távolságtartás a velük együtt élő többséggel szemben. Dr. Gábrity Molnár Irén szerint a magyar fiataloknak elege lett a nacionalizmusból meg a sovinizmusból és gyakran nem is hajlandóak megvallani nemzeti hovatartozásukat, inkább európaiságukat hangsúlyozzák. A kutató szerint ez a transznacionális nemzettudat kiépülését jelenti. Sokan elmenni készülnek és éppen ez a legnagyobb veszély a vajdasági magyarság jövőjét tekintve. Ám a kutató úgy látja, ha az ország, a tartomány illetve a vajdasági magyar politikum megteszi az itthon marasztaláshoz szükséges lépéseket, akkor ez a közösség erőnlétében erősödni fog. Nem kell leírni.
Dr. Szlávity Ágnes, egyetemi tanár a magyar és a szerb egyetemi hallgatók együttélésének vizsgálatáról beszélt. Eszerint a magyar egyetemi hallgatók kevésbé ambíciózusak, mint szerb társaik, individualisták, a saját érdekeiket tartják fontosnak és a férfias, anyagias értékeket tartják elsődlegesnek. Ezzel szemben a szerb fiatalok bátran kiállnak vélt igazukért, ambíciózusak. A szerb nép kollektivista nemzetnek tekinthető: a társas kapcsolatok sokkal fontosabbak, általában az egyéni érdekek fölé helyeződnek. Számukra a nőies értékek, a harmónia és az egyéni boldogság a fontos.
Dr.Csányi Erzsébet, egyetemi tanár a magyarságkutatás fontosságáról beszélt, kiemelve, hogy az elbizonytalanodó, önértékelést elveszítő, tehát önbecsüléssel küszködő traumatizált vajdasági a magyarság de különösen a fiatalok számára is fontosak a kutatási eredmények, hogy szembe nézhessünk a tényekkel és egyfajta mentálhigiénés kezelésként hasznosítsuk. A tudományos kutatómunka fontosságáról szólva egy Kárpát-medencei tudományos hálózat kiépítésének szükségességét szorgalmazta, ezen kívül hazai, anyaországi és nemzetközi kapcsolatépítést lát szükségesnek. Fontosnak tartja ugyan a civil szerveztek által végzett magyarságkutatást, de mint mondta, a vajdasági értelmiségnek új egyetemi kutatóközpontokat kellene létrehoznia.
Takács Zoltán a határral szabdalt felsőoktatási intézményhálózatról beszélt, Ricz András az Európai Uniós programok hatását vetítette ki a délvidéki magyarságra, Mirnics Károly magiszter a közpolitikai elemzések sorában a nélkülözhetetlen magyarságkutatásról tartott beszámolót, Papp Tibor pedig az MNT szerb nyelvi középiskolai felzárkóztató programjáról tartott előadást. Mátyus Ákos dolgozata a Vajdaság a magyar kormányok tükrében címet viselte.
A jubiláló MTT-t köszöntötte Tarnóczy Mariann, az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottságának titkára valamint Tóth Pál Péter, a KSH Népességtudományi Kutatóintézet főmunkatársa. Levélben az MTA vezetősége is gratulált a 20 éve magyarságkutatással foglalkozó szervezetnek és munkatársainak.
Kabók Erika
Magyar Szó, 2011. december 19., 1. és 6. o.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése