2012. január 31., kedd
Január 31.
Dohányfüstmentes nap (Szerbiában) [Nacionalni dan protiv duvanskog dima (u Srbiji) / National No Tobacco Day (in Serbia)]
Szerbiában a dohányfüstmentes napot annak emlékére tartják, hogy 2006. január 31-én életbe lépett a zárt helyiségekben való dohányzást tiltó törvény. (Lásd még: május 31-e nemdohányzó világnap; november 17. dohányzásmentes nap Magyarországon, november harmadik csütörtökje pedig ne gyújts rá! világnap!)
Ezen a helyen bizony dolgozni kell
Részlet Širková Anikó, Zenta község polgármesterének nyilatkozatából
– A Zentai Gimnázium igazgatóválasztása során nem a zentai önkormányzat konfrontálódott az MNT-vel, hanem fordítva, mivel nem értettünk egyet azzal az elképzeléssel, hogy minden iskolaigazgatónak a VMSZ kötelékébe kell tartoznia. Nem értettünk egyet azzal sem, hogy a VMSZ-en kívül nem léteznek talpraesett, magasan képzett magyar ajkú emberek. Sajnos tény, hogy az MNT a VMSZ politikáját kívánja megvalósítani, különösen azon önkormányzatokkal szemben, ahol jelenleg nem ők vannak hatalmon, holott véleményem szerint nem ez lenne a feladata. De ez már más kérdés. Amikor ez az egész elkezdődött, a jogszabályok nem voltak megfelelően összehangolva: az oktatási törvény ellentétesen rendelkezett bizonyos kérdésekről, mint a nemzeti tanácsokról szóló törvény. Mi az egyiket vettük alapul, az MNT a másikat. Később aztán a parlament összehangolta ezeket, és ezzel pont is került az ügy végére. A pervesztésekkel kapcsolatban hangsúlyoznám, hogy mindkét esetben formális okok miatt veszítette el azokat az önkormányzat, aminek bizonyítékaként mi a teljes ítéletet kitettük az önkormányzat honlapjára, ezzel szemben az MNT csupán részleteket tett ki belőle a sajátjára. A második kör végén végre megtörtént az, aminek a kezdetekkor meg kellett volna történnie: az MNT elnökével még azelőtt egyeztettünk az iskolaszékekbe jelölt személyek kilétéről, mielőtt hivatalosan elküldték volna a javaslatokat. Visszatérve a Zentai Gimnázium igazgatóválasztási ügyére, tény, hogy ebben a kérdésben valóban a VMSZ akarata érvényesült, de ahogyan az azóta kiderült, kétséges, hogy ez valóban az intézmény és a közösség érdekeit szolgálja.
HORVÁTH Zsolt
Magyar Szó, 2012. január 28., 14. o.
2012. január 30., hétfő
SZERBIÁRÓL TÁRGYALT AZ EURÓPA TANÁCS
A vajdasági magyarokat alig említették
Az Európa Tanács (ET) január 23-tól 27-ig tartott téli ülésszakán (január 25-én) megvitatta Szerbiának a szervezet tagságából eredő kötelezettségei tiszteletben tartásról szóló 12813 számú, 2012. január 9-i jelentést is (http://assembly.coe.int/Main.asp?link=/Documents/WorkingDocs/Doc12/EDOC12813.htm).
Ezt megelőzően az ET csaknem két ével ezelőtt (2009. április 28-án) tárgyalt Szerbiáról [lásd az 1661(2009) számú határozatot].
A legújabb jelentésből az ET képviselői arról tájékozódtak, hogy „milyen irányban fejlődött Szerbiában a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartása”.
„Hat módosítás”
Kovács Elvira, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) szerbiai parlamenti képviselője, a parlament strasbourgi küldöttségének tagja – Korhecz Tamás, a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnöke „kedvenc napilapjának”, a Magyar Szónak elmondta, hogy – az általa tárgyilagosnak nevezett dokumentum – „tudomásul veszi” egyebek között „a kisebbségi jogok védelme terén megtett lépéseket”(P. E. A szerbiai viszonyokat elemezték Strasbourgban, január 27., 1. és 5. o.). Az írást a képviselő asszony két azonos fényképe egészíti ki.
A jelentésben „a 2009-ben elfogadott diszkrimináció-ellenes törvényről is szót ejtenek, külön kitérve a kisebbségi jogokra, ezen belül pedig a nemzeti tanácsokról szóló törvény elfogadásának pozitív tényére. A jelentéstevők a nemzeti tanácsok munkájának a figyelemmel kísérésére és a tanácsok munkája során felmerülő nehézségek elhárítására szólították fel az államhatalmat. A dokumentumban a törvények alkalmazásának fontosságára hívják fel a szerb államvezetés figyelmét. A jelentéstevők kifejtik, hogy Szerbiának, mint az ET többi tagállamának is, önálló, hatékony igazságügyre van szüksége. A szabad sajtó fontosságát szintén kiemelték. A korrupció-ellenes küzdelmet nem értékelték kifogástalannak” – összegezte Kovács.
A képviselő asszony – az idézett írás szerint – az ET ülésén „hat módosítási indítványt nyújtott be az aktuális jelentésre, amelyekből négyet beillesztettek a dokumentumba”.
– A nemzeti tanácsok hatásköreivel kapcsolatban kértem módosítást, mert a jelentésben a hatáskörök közül kimaradt a kultúra és a média. A decentralizációval kapcsolatban elmondtam, hogy fontos lenne minél előbb elfogadni a Vajdaság pénzeléséről szóló törvényt. A szerbiai médiastratégiát illetően kihangsúlyoztam: fontos, hogy a dokumentum a kisebbségi nyelvű tájékoztatás tekintetében tiszteletben tartja a szerzett jogok védelmére vonatkozó alkotmányos garanciát. A részarányos foglalkoztatottság témájában úgyszintén felszólaltam és módosítási indítványomban a jelentésbe beírásra kértem a nemzeti közösségek képviselői részvételének fontosságát az állami szervek munkájában. Ezen négy észrevételünket beleillesztették a jelentésbe. Felszólalásomban szóltam arról is, hogy bizonyos önkormányzatok nem mindig tartják tiszteletben a nemzeti tanácsok hatásköreit, ezért erre a problémára oda kellene figyelni, ezen észrevételünk azonban nem került beírásra a jelentésbe, mint ahogyan a magyar–szerb akadémiaközi bizottság munkájának ösztönzésére való felhívásunk sem – részletezte Kovács.
Ami kimaradt
Kovács Elvira nyilatkozatából kiderül, hogy az ET jelentéséből (sajnálatos módon – B. A. megj.) „kimaradt” a nemzeti kisebbségi jogok megvalósításának két fontos területe „a kultúra és a média”. Ez már csak azért is gond, mert a nemzeti kisebbségi kultúra és a tájékoztatás a nemzeti identitás megőrzésének fontos tartozékai.
Az ET képviselői – ezek szerint – nem tájékozódtak arról, hogy, Szerbiában a nemzeti kisebbségi kultúra területén számos megoldatlan probléma van. Sok vajdasági magyar művelődési egyesület a pénztelenséggel küszködik, az egyesületek székházával kapcsolatban rendezetlenek a jog-, illetve tulajdonviszonyok, vagy éppen lakbérfizetési gond van. Ez jelentősen nehezíti, gyakran ellehetetleníti létüket, tevékenységüket.
Az írásból nem lehet megállapítani, hogy Kovács Elvira a nemzeti tanácsok hatásköreivel kapcsolatban milyen „módosítást kért”. A Magyar Nemzeti tanács (MNT) ugyanis a média területén a rossz emlékű egypártrendszerre emlékeztető viszonyokat vezetet be, amelyek veszélyeztetik a sajtószabadságot. Nemzetközinek is nevezhető botrányt kavart például MNT-nek a 2011. június 23-i döntése, amellyel „gyorsított eljárással” – olyan okok miatt, amelyek „80-90 százaléka a VMSZ-hez kötődik” – leváltotta a Magyar Szó főszerkesztőjét és a helyére megbízott főszerkesztőt nevezett ki. Ez úgyszintén kimaradt a jelentésből, de Kovács sem említette.
A szerbiai médiastratégiát illetően az sem világos, hogy a képviselő asszony mire gondolt, amikor a kisebbségi nyelvű tájékoztatás tekintetében „a szerzett jogok védelmére vonatkozó alkotmányos garancia tiszteletben tartásának fontosságát hangsúlyozta”, hiszen a magyar nyelvű tájékoztatás már (a Vajdasági RTV) kivételével) csaknem teljesen a MNT irányítása alá került.
Kovács Elvira beszámolója szerint felszólalásában kérte, hogy a jelentésbe kerüljön „beírásra a nemzeti közösségek képviselői részvételének fontossága az állami szervek munkájában”. Szóvá tette továbbá, hogy Szerbiában „nem alkalmazzák az úgynevezett részarányos foglalkoztatás elvét, ami a nemzeti kisebbségeknek a lakossági arányokhoz igazodó foglalkoztatását lenne hivatott biztosítani a közigazgatásban, a bíróságokon és az egyéb állami intézményekben”. Ezek az észrevételek teljesen indokoltak. A szépséghibájuk csupán az, hogy ezeket miért nem feszegette a szerb parlamentben is?
A képviselő asszony elmondása szerint két észrevétele „nem került beírásra a jelentésbe”: Az egyik, hogy „bizonyos önkormányzatok nem mindig tartják tiszteletben a nemzeti tanácsok hatásköreit”, ami miatt „erre a problémára oda kellene figyelni” (vélhetően a zentai önkormányzatra célzott – B. A. megj.). A másik pedig „a magyar–szerb akadémiaközi bizottság munkájának ösztönzésére való felhívás”.
Kovács azt viszont már nem mondta el, hogy kilenc nemzeti kisebbségi párt – köztünk négy vajdasági magyar (a VMSZT kivéve) –, 2011. december 19-én közös levéllel fordult Boris Tadić köztársasági elnökhöz, amelyben rámutattak, hogy a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsokról szóló törvény „több részletében nem felelt meg a várakozásnak, és változtatásra szorul”.
Tagsági feltétel
Az Európa Tanács Szerbia 2003. évi felvétele óta figyelemmel kíséri a szervezetben való tagságával összefüggő, így az emberi és a nemzeti kisebbségek joginak megvalósításával kapcsolatos kötelezettségeinek teljesítését is. Az országnak a szervezetbe való felvétele egyik feltétele volt ugyanis – mint minden más tagország esetében – az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezmény (Róma, 1950. november 4.) aláírása is.
Az ET Alapszabályát aláíró valamennyi tagállamának el kell ismernie „a jog uralmának elvét és azt az elvet, hogy a joghatósága alá tartozó minden személy részesül az emberi jogokban és az alapvető szabadságokban” (3. cikk). Amennyiben egy tagállam súlyosan megsérti ezt a rendelkezést, képviseleti joga felfüggeszthető, de a Miniszterek Bizottsága az illető állam tagságát meg is szüntetheti (8. cikk).
Ez miatt a (tag)államoknak nem lehet közömbös, hogy a róluk szóló jelentés mit tartalmaz. A vajdasági magyarok számára viszont azért fontos az ET, mert Szerbiától számon kérheti jogaik gyakorlati megvalósítását.
A legutóbbi Szerbiáról (többszöri idelátogatás után) készült – 178 bekezdésből álló jelentés – (társ)készítői az örmény Davit Harutyunyan (Európai demokratikus Csoport) és az észt Indrek Saar (Szocialista Csoport) voltak.
A nemzeti kisebbségek jogaival és a megkülönböztetés elleni küzdelemmel a jelentés 6. pontjának mindössze hat (131-136) bekezdése tárgyalja. Foglalkozik továbbá a romák (137-144) és a dél-szerbiai albánok helyzetével (145-149), a regionális és kisebbségi nyelvek chartájának alkalmazásával (150-151), valamint (általánosságban) a nemzeti kisebbségi tanácsokkal (152-155), külön pedig a bosnyák (156-162) és a vlach nemzeti tanáccsal (163-168).
A jelentés a vajdasági magyarokat mindössze két alkalommal érinti: Először a 89. bekezdésben, aminek a szó szerinti szövege a következő: „A szerb parlament 2011. december 5-én elfogadta a rehabilitálási törvényt, amely – a Vajdasági Magyar Szövetséggel való egyezség alapján – foglalkozik, többek között, a magyar nemzeti kisebbség sajátságos problémáival, amelyek a restitúciós törvénnyel kapcsolatosak.” Másodszor pedig az újságírók elleni erőszak kapcsán, amikor Szögi Csaba, a Magyar Szó újságírója elleni 2011. április 15-i támadást említi.
A jelentéssel összefüggő ET határozatban [Resolution 1858 (2012)] a vajdasági magyarok kifejezés még csak nem is szerepel (http://assembly.coe.int/Mainf.asp?link=/Documents/AdoptedText/ta12/ERES1858.htm○3).
Rossz gyakorlat
A vajdasági magyarok az ET jelentéseiről általában csak utólag értesülnek, az itteni képviselő(k) – nem teljes körű és egyoldalú – elmondásából. A Magyar Szóban megjelent írás például teljesen elhallgatja, hogy a Gaudi Nagy Tamás jobbikos magyar országgyűlési képviselő – Kovács Elvirával ellentétben – felhívta az ET figyelmét arra, hogy „Szerbia több vonatkozásban is komoly elmaradásban van a kisebbségek jogainak biztosítására vonatkozó kötelezettségek teljesítését illetően”(Szerbiát értékelte az Európa Tanács:
http://www.vajma.info/cikk/szerbia/16030/Szerbiat-ertekelte-az-Europa-Tanacs.html).
Gaudi kitért arra is, hogy Szerbiában továbbra is előfordulnak „magyarverések”, vagyis pusztán azért bántalmaznak embereket, mert magyarul beszélnek. Megjegyezte, hogy szerinte így egyelőre nem indokolt a szerb EU-tagjelölti státus megadása sem – közli a hiradó.hu internetes portál (Vannak még elmaradások – Szerbiát értékelte az Európa Tanács).
Ezúttal is megismétlődött az Európai Unió kérdőívére 2011. január 31-én Brüsszelben átadott válaszaival kapcsolatos eset, amikor a szerb kormány 5500 oldal anyagot készített, de még ma sem tudjuk pontosan, hogy mit írt, milyen adatokat adott közölt a vajdasági magyarok helyzetével kapcsolatban. Más szóval: Brüsszelben rólunk tárgyalnak, de többnyire nélkülünk.
A jelentéskészítőknek is fel lehet róni, hogy szerbiai megfigyelő látogatásaik során leginkább csak az állami tisztségviselőkkel találkoznak, és kész tényként fogadják el a tőlük hallottakat. Nem vált gyakorlattá, hogy az ET képviselői kikérnék a VMSZ-en kívüli többi vajdasági magyar párt és a civil szervezetek véleményét is a nemzeti kisebbségi jogok gyakorlati megvalósításáról. A VMSZ képviselőit pedig egyrészt kötik a Demokrata Párttal (DS) kötött egyezségek, másrészt pedig a szerb küldöttségbeli tagságból eredő kötelezettségek. Így, a vajdasági magyar érdekek jóformán el sem jutnak a nemzetközi szervezetekhez. Úgyszintén komoly mulasztás, hogy az MNT nem tárgyal a nemzetközi szervezetek által elfogadott kisebbségügyi határozatokról és egyéb okiratokról, azok alkalmazásáról.
A májusban esedékes választásokon ezért olyan parlamenti képviselőket kell választani, akik nem csak pártjuk, hanem a vajdasági magyarság egészének az érdekeit tartják szem előtt.
Újvidék, 2012. január 30.
Bozóki Antal
Az Európa Tanács (ET) január 23-tól 27-ig tartott téli ülésszakán (január 25-én) megvitatta Szerbiának a szervezet tagságából eredő kötelezettségei tiszteletben tartásról szóló 12813 számú, 2012. január 9-i jelentést is (http://assembly.coe.int/Main.asp?link=/Documents/WorkingDocs/Doc12/EDOC12813.htm).
Ezt megelőzően az ET csaknem két ével ezelőtt (2009. április 28-án) tárgyalt Szerbiáról [lásd az 1661(2009) számú határozatot].
A legújabb jelentésből az ET képviselői arról tájékozódtak, hogy „milyen irányban fejlődött Szerbiában a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartása”.
„Hat módosítás”
Kovács Elvira, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) szerbiai parlamenti képviselője, a parlament strasbourgi küldöttségének tagja – Korhecz Tamás, a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnöke „kedvenc napilapjának”, a Magyar Szónak elmondta, hogy – az általa tárgyilagosnak nevezett dokumentum – „tudomásul veszi” egyebek között „a kisebbségi jogok védelme terén megtett lépéseket”(P. E. A szerbiai viszonyokat elemezték Strasbourgban, január 27., 1. és 5. o.). Az írást a képviselő asszony két azonos fényképe egészíti ki.
A jelentésben „a 2009-ben elfogadott diszkrimináció-ellenes törvényről is szót ejtenek, külön kitérve a kisebbségi jogokra, ezen belül pedig a nemzeti tanácsokról szóló törvény elfogadásának pozitív tényére. A jelentéstevők a nemzeti tanácsok munkájának a figyelemmel kísérésére és a tanácsok munkája során felmerülő nehézségek elhárítására szólították fel az államhatalmat. A dokumentumban a törvények alkalmazásának fontosságára hívják fel a szerb államvezetés figyelmét. A jelentéstevők kifejtik, hogy Szerbiának, mint az ET többi tagállamának is, önálló, hatékony igazságügyre van szüksége. A szabad sajtó fontosságát szintén kiemelték. A korrupció-ellenes küzdelmet nem értékelték kifogástalannak” – összegezte Kovács.
A képviselő asszony – az idézett írás szerint – az ET ülésén „hat módosítási indítványt nyújtott be az aktuális jelentésre, amelyekből négyet beillesztettek a dokumentumba”.
– A nemzeti tanácsok hatásköreivel kapcsolatban kértem módosítást, mert a jelentésben a hatáskörök közül kimaradt a kultúra és a média. A decentralizációval kapcsolatban elmondtam, hogy fontos lenne minél előbb elfogadni a Vajdaság pénzeléséről szóló törvényt. A szerbiai médiastratégiát illetően kihangsúlyoztam: fontos, hogy a dokumentum a kisebbségi nyelvű tájékoztatás tekintetében tiszteletben tartja a szerzett jogok védelmére vonatkozó alkotmányos garanciát. A részarányos foglalkoztatottság témájában úgyszintén felszólaltam és módosítási indítványomban a jelentésbe beírásra kértem a nemzeti közösségek képviselői részvételének fontosságát az állami szervek munkájában. Ezen négy észrevételünket beleillesztették a jelentésbe. Felszólalásomban szóltam arról is, hogy bizonyos önkormányzatok nem mindig tartják tiszteletben a nemzeti tanácsok hatásköreit, ezért erre a problémára oda kellene figyelni, ezen észrevételünk azonban nem került beírásra a jelentésbe, mint ahogyan a magyar–szerb akadémiaközi bizottság munkájának ösztönzésére való felhívásunk sem – részletezte Kovács.
Ami kimaradt
Kovács Elvira nyilatkozatából kiderül, hogy az ET jelentéséből (sajnálatos módon – B. A. megj.) „kimaradt” a nemzeti kisebbségi jogok megvalósításának két fontos területe „a kultúra és a média”. Ez már csak azért is gond, mert a nemzeti kisebbségi kultúra és a tájékoztatás a nemzeti identitás megőrzésének fontos tartozékai.
Az ET képviselői – ezek szerint – nem tájékozódtak arról, hogy, Szerbiában a nemzeti kisebbségi kultúra területén számos megoldatlan probléma van. Sok vajdasági magyar művelődési egyesület a pénztelenséggel küszködik, az egyesületek székházával kapcsolatban rendezetlenek a jog-, illetve tulajdonviszonyok, vagy éppen lakbérfizetési gond van. Ez jelentősen nehezíti, gyakran ellehetetleníti létüket, tevékenységüket.
Az írásból nem lehet megállapítani, hogy Kovács Elvira a nemzeti tanácsok hatásköreivel kapcsolatban milyen „módosítást kért”. A Magyar Nemzeti tanács (MNT) ugyanis a média területén a rossz emlékű egypártrendszerre emlékeztető viszonyokat vezetet be, amelyek veszélyeztetik a sajtószabadságot. Nemzetközinek is nevezhető botrányt kavart például MNT-nek a 2011. június 23-i döntése, amellyel „gyorsított eljárással” – olyan okok miatt, amelyek „80-90 százaléka a VMSZ-hez kötődik” – leváltotta a Magyar Szó főszerkesztőjét és a helyére megbízott főszerkesztőt nevezett ki. Ez úgyszintén kimaradt a jelentésből, de Kovács sem említette.
A szerbiai médiastratégiát illetően az sem világos, hogy a képviselő asszony mire gondolt, amikor a kisebbségi nyelvű tájékoztatás tekintetében „a szerzett jogok védelmére vonatkozó alkotmányos garancia tiszteletben tartásának fontosságát hangsúlyozta”, hiszen a magyar nyelvű tájékoztatás már (a Vajdasági RTV) kivételével) csaknem teljesen a MNT irányítása alá került.
Kovács Elvira beszámolója szerint felszólalásában kérte, hogy a jelentésbe kerüljön „beírásra a nemzeti közösségek képviselői részvételének fontossága az állami szervek munkájában”. Szóvá tette továbbá, hogy Szerbiában „nem alkalmazzák az úgynevezett részarányos foglalkoztatás elvét, ami a nemzeti kisebbségeknek a lakossági arányokhoz igazodó foglalkoztatását lenne hivatott biztosítani a közigazgatásban, a bíróságokon és az egyéb állami intézményekben”. Ezek az észrevételek teljesen indokoltak. A szépséghibájuk csupán az, hogy ezeket miért nem feszegette a szerb parlamentben is?
A képviselő asszony elmondása szerint két észrevétele „nem került beírásra a jelentésbe”: Az egyik, hogy „bizonyos önkormányzatok nem mindig tartják tiszteletben a nemzeti tanácsok hatásköreit”, ami miatt „erre a problémára oda kellene figyelni” (vélhetően a zentai önkormányzatra célzott – B. A. megj.). A másik pedig „a magyar–szerb akadémiaközi bizottság munkájának ösztönzésére való felhívás”.
Kovács azt viszont már nem mondta el, hogy kilenc nemzeti kisebbségi párt – köztünk négy vajdasági magyar (a VMSZT kivéve) –, 2011. december 19-én közös levéllel fordult Boris Tadić köztársasági elnökhöz, amelyben rámutattak, hogy a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsokról szóló törvény „több részletében nem felelt meg a várakozásnak, és változtatásra szorul”.
Tagsági feltétel
Az Európa Tanács Szerbia 2003. évi felvétele óta figyelemmel kíséri a szervezetben való tagságával összefüggő, így az emberi és a nemzeti kisebbségek joginak megvalósításával kapcsolatos kötelezettségeinek teljesítését is. Az országnak a szervezetbe való felvétele egyik feltétele volt ugyanis – mint minden más tagország esetében – az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezmény (Róma, 1950. november 4.) aláírása is.
Az ET Alapszabályát aláíró valamennyi tagállamának el kell ismernie „a jog uralmának elvét és azt az elvet, hogy a joghatósága alá tartozó minden személy részesül az emberi jogokban és az alapvető szabadságokban” (3. cikk). Amennyiben egy tagállam súlyosan megsérti ezt a rendelkezést, képviseleti joga felfüggeszthető, de a Miniszterek Bizottsága az illető állam tagságát meg is szüntetheti (8. cikk).
Ez miatt a (tag)államoknak nem lehet közömbös, hogy a róluk szóló jelentés mit tartalmaz. A vajdasági magyarok számára viszont azért fontos az ET, mert Szerbiától számon kérheti jogaik gyakorlati megvalósítását.
A legutóbbi Szerbiáról (többszöri idelátogatás után) készült – 178 bekezdésből álló jelentés – (társ)készítői az örmény Davit Harutyunyan (Európai demokratikus Csoport) és az észt Indrek Saar (Szocialista Csoport) voltak.
A nemzeti kisebbségek jogaival és a megkülönböztetés elleni küzdelemmel a jelentés 6. pontjának mindössze hat (131-136) bekezdése tárgyalja. Foglalkozik továbbá a romák (137-144) és a dél-szerbiai albánok helyzetével (145-149), a regionális és kisebbségi nyelvek chartájának alkalmazásával (150-151), valamint (általánosságban) a nemzeti kisebbségi tanácsokkal (152-155), külön pedig a bosnyák (156-162) és a vlach nemzeti tanáccsal (163-168).
A jelentés a vajdasági magyarokat mindössze két alkalommal érinti: Először a 89. bekezdésben, aminek a szó szerinti szövege a következő: „A szerb parlament 2011. december 5-én elfogadta a rehabilitálási törvényt, amely – a Vajdasági Magyar Szövetséggel való egyezség alapján – foglalkozik, többek között, a magyar nemzeti kisebbség sajátságos problémáival, amelyek a restitúciós törvénnyel kapcsolatosak.” Másodszor pedig az újságírók elleni erőszak kapcsán, amikor Szögi Csaba, a Magyar Szó újságírója elleni 2011. április 15-i támadást említi.
A jelentéssel összefüggő ET határozatban [Resolution 1858 (2012)] a vajdasági magyarok kifejezés még csak nem is szerepel (http://assembly.coe.int/Mainf.asp?link=/Documents/AdoptedText/ta12/ERES1858.htm○3).
Rossz gyakorlat
A vajdasági magyarok az ET jelentéseiről általában csak utólag értesülnek, az itteni képviselő(k) – nem teljes körű és egyoldalú – elmondásából. A Magyar Szóban megjelent írás például teljesen elhallgatja, hogy a Gaudi Nagy Tamás jobbikos magyar országgyűlési képviselő – Kovács Elvirával ellentétben – felhívta az ET figyelmét arra, hogy „Szerbia több vonatkozásban is komoly elmaradásban van a kisebbségek jogainak biztosítására vonatkozó kötelezettségek teljesítését illetően”(Szerbiát értékelte az Európa Tanács:
http://www.vajma.info/cikk/szerbia/16030/Szerbiat-ertekelte-az-Europa-Tanacs.html).
Gaudi kitért arra is, hogy Szerbiában továbbra is előfordulnak „magyarverések”, vagyis pusztán azért bántalmaznak embereket, mert magyarul beszélnek. Megjegyezte, hogy szerinte így egyelőre nem indokolt a szerb EU-tagjelölti státus megadása sem – közli a hiradó.hu internetes portál (Vannak még elmaradások – Szerbiát értékelte az Európa Tanács).
Ezúttal is megismétlődött az Európai Unió kérdőívére 2011. január 31-én Brüsszelben átadott válaszaival kapcsolatos eset, amikor a szerb kormány 5500 oldal anyagot készített, de még ma sem tudjuk pontosan, hogy mit írt, milyen adatokat adott közölt a vajdasági magyarok helyzetével kapcsolatban. Más szóval: Brüsszelben rólunk tárgyalnak, de többnyire nélkülünk.
A jelentéskészítőknek is fel lehet róni, hogy szerbiai megfigyelő látogatásaik során leginkább csak az állami tisztségviselőkkel találkoznak, és kész tényként fogadják el a tőlük hallottakat. Nem vált gyakorlattá, hogy az ET képviselői kikérnék a VMSZ-en kívüli többi vajdasági magyar párt és a civil szervezetek véleményét is a nemzeti kisebbségi jogok gyakorlati megvalósításáról. A VMSZ képviselőit pedig egyrészt kötik a Demokrata Párttal (DS) kötött egyezségek, másrészt pedig a szerb küldöttségbeli tagságból eredő kötelezettségek. Így, a vajdasági magyar érdekek jóformán el sem jutnak a nemzetközi szervezetekhez. Úgyszintén komoly mulasztás, hogy az MNT nem tárgyal a nemzetközi szervezetek által elfogadott kisebbségügyi határozatokról és egyéb okiratokról, azok alkalmazásáról.
A májusban esedékes választásokon ezért olyan parlamenti képviselőket kell választani, akik nem csak pártjuk, hanem a vajdasági magyarság egészének az érdekeit tartják szem előtt.
Újvidék, 2012. január 30.
Bozóki Antal
Lehangoló a parlamenti képviselők megítélése
A Blic napilap olvasói között végzett felmérése szerint, amely 2500 megkérdezettet ölelt fel, a legtöbbjük a képviselőkre való első asszociációként a lopást jelölte meg (59,4 %), azután az előjogokat (21,1%), majd a lustaságot (15,1%). Nagyon kevesen, a megkérdezettek mindössze 2,7 százaléka mondta azt, hogy a képviselő azt a személyt testesíti meg, akit annak idején képviselőjének választott, míg egészen elhanyagolható azok száma (1,4%), akik az adott képviselőben szakembert látnak.
“A parlamenti képviselőkhöz nagyon negatív jelzők kötődnek, mégpedig éppen viselkedésük miatt, noha ehhez nyilván hozzájárul a gazdasági válság is”, mondja Žarko Trebješanin pszichológus. Vladimir Vuletić szociológus szerint a polgárok nem tesznek jelentős különbséget a képviselők és más politikusok között, függetlenül attól, hogy a tövényhozó vagy a végrehajtó hatalom képviselőiről van szó.
“Felfogásuk szerint a politikusok negatív személyiségek, a válság előidézői. Az emberek csak azt látják, hogy miközben ők rosszul élnek, másoknak jut mindenre, s ezért ugyancsak a hatalmat okolják”, véli Vuletić, s hozzáteszi, a polgárok voltaképpen nem is élhetik meg érdekeik képviselőiként a parlamenti képviselőket, hiszen azok, voltaképpen, csak egy párt érdekeit képviselik. (Radio 021/Blic)
http://www.vajma.info/cikk/szerbia/16044/Lehangolo-a-parlamenti-kepviselok-megitelese.html, 2012. január 29. [14:26]
Pártkönyvért munkahelyet cserében!
Ismét divatba jött a pártkönyv. Van is neki nagy keletje. Mert valódi értéket képvisel.
Nem meggyőződésből. Érdekből!
Na de, miért is jó az nekünk, hogyha éppen – pusztán véletlenül – ott lapul a táskánkban, a pénztárcánkban, a farzsebünkben, vagy éppen az asztalfiókunkban egy sokat ígérő pártkönyv? Mikor érezhetjük párttagságunk előnyét, mikor élvezhetjük az egy kalap alá tartozás gyümölcsét? Mostanában mind gyakrabban kerül szóba, hogy elhelyezkedni – mi több: egy jól fizetett munkahelyet találni – másképpen már nem is nagyon lehet, csak úgy, hogy az ember még időnap előtt kiszemel magának egy szimpatikus politikai pártot, és hoz egy olyan döntést, hogy ő bizony betagosodik. Belép. Lesz, ami lesz. Nem számít. Csak már egyszer belül legyen. Csak már egyszer bekerüljön a sodrásba. Aztán már majdcsak alakul a sorsa valamilyen irányba.
Nyilván nem minden ember teszi ezt csak azért, mert „párttaggá válni legalább egyszer az életben!” – ez volt a szíve minden vágya, és nem is tagosodik be mindenki tiszta lelkiismerettel. Hanem inkább csak logikus, hűvös észérvek alapján, valamilyen józan megfontolásból, valamilyen számításból. Ellenszolgáltatások, kedvezmények, juttatások céljából. Alighanem sok friss pártkatona esetében ez képezi az igazi motivációt, és ez jelenti a hatalmi szervezet első számú delejes csáberejét, nem pedig a szervezet kemény politikai programja, vagy éppen az érdekvédelemben felvállalt szerepe.
Hazánkban nem csupán a munkahelyeket, hanem a hatalmi kulcspozíciókat, funkciókat is szinte kizárólag pártbeli hovatartozás alapján osztogatják. Mármint egymásnak. Egymás között. Az elvtársak. Az első körben elvégzik a különböző nagy pártok egymás között az úgynevezett globális vagy primér leosztást. Az szerint, hogy melyik politikai szervezet a társadalom mely területét irányítja és ellenőrzi is egyben, ki milyen tevékenységért felelős. Alapkövetelmény például az előzetes felparcellázás és osztozkodás lebonyolítása, még mielőtt egymással szövetségre lépnének, mielőtt például koalíciót alkotnának. Sokszor így osztják el egymás között az igazgatói helyeket, de nemcsak az állami tulajdonban lévő gazdasági vállalatokban, hanem az egészségügyi- és az oktatási intézmények meg a közvállalatok esetében is. És ami a legborzasztóbb, ezekről a cégekről, üzemekről, intézményekről gyakran, mint a párt tulajdonáról, úgy beszélnek. (Akár a Jugoszláv Kommunista Párt a szocializmus évtizedeiben.)
Szerbiában, a közszférában (rendőrséget, katonaságot is beszámítva) mintegy 650 ezren dolgoznak. Csak magában az államigazgatásban 28 ezren vesznek fel havonta olyan 46 ezer dinár körüli átlagfizetést. A közvállalatok igazgató bizottságában túlnyomó részt pártkáderek csücsülnek. Akik természetesen nem ingyen végzik ezt a „tevékenységet”. Csak ezek, a pártok által javasolt kiváltságos emberek 155 millió dinárjába kerülnek az országnak. Aztán a mostanában szaporodásnak, lombosodásnak és virágzásnak indult különféle intézetek, ügynökségek, tanácsok működtetésére évente nem kevesebb, mint 820 millió dinárt kell az állami kasszából elkülöníteni. Ezekben az irodákban csaknem 10 ezer – szintén jobbára csak valamelyik párt kötelékébe tartozó – embert sikerült elhelyezni.
Legyen mindenki párttag!
Ha már – egyes esetekben – valamicske anyagi haszonnal is jár, vagy tán éppen kimondottan kifizetődő párttagnak lenni, akkor mindenkinek be kéne lépnie egy ilyen politikai szervezetbe. Ha másért nem, hát pusztán amiatt, hogy legalább így valósuljon meg az oly szépen (és utópisztikusan!) hangzó esélyegyenlőség és az egyenrangúság. Tagtoborzó-jelszónak, párthuszár-verbuváló jelmondatnak még az is megtenné, hogy: Legyen mindenki párttag! Nem is kéne valamilyen nagyon elmés, kacifántos szlogennel vacakolni! Enélkül is meglódulna, csak úgy tódulna a jónép!
De mi történik akkor, ha (képletesen szólva) dugig megtelik már a pártszékház? Ha majd annyi lesz a jelentkező, hogy szinte egymás tyúkszemét tapossák a leendő elvtársak a mihamarabbi bejutásért, a pártvezér pedig egyszer csak létszámstopot rendel el, és teltházat jelent? Meglehet, hogy akkor üti majd fel azt az ocsmány fejét a párton belül a korrupció… Ami azt jelenti, hogy csakis azoknak a nevét veszik pártlajstromba, akik a tagkönyvért cserében egy bizonyos összeget csúsztatnak a listaíró zsebébe. Bár ezzel még korántsem lesz megakadályozható a pártok túlzsúfoltsága, túltelítődése. Az elvtársi tumultuson legfeljebb csak a tagoknak a szervezetből való kizárása, eltávolítása, menesztése segíthet majd. Márpedig a nagy számok törvénye alapján előbb-utóbb minden egyes szervezetben elkezdődik a trónharc, az eszmei-politikai differenciálódás, a viszálykodás, a torzsalkodás, és elkerülhetetlenné válik a végső leszámolás. De hogy lesz-e valaha is olyan párt, amelyből majd tömegesen és fejvesztve menekülnek a káderek…?!
Bárcsak lenne!
Szabó Angéla
http://www.vajma.info/cikk/tukor/4712/Partkonyvert-munkahelyet-csereben.html, 2012. január 29. [21:51]
2012. január 29., vasárnap
Január utolsó vasárnapja
A lepra elleni harc világnapja (Svetski dan borbe protiv lepre / World Leprosy Day)
A betegséget korábban már legyőzöttnek hitték, világszerte azonban még ma is milliós
nagyságrendben jelentkezik. A lepra kórokozóját 1873-ban Gerhard Hansen norvég orvos izolálta. A betegség 1982 óta gyógyszer-kombinációval gyógyítható, de a kezelés hosszadalmas és költséges.
Január 28.
A személyi adatok védelmének európai napja / Evropski dan zaštite podataka o ličnosti / European Data Protection Day
A személyi jogok védelmének európai napját, azzal a céllal jelölték ki, hogy erősítse a tudatot az adatvédelem jelentőségéről, és emlékeztesse a hatalmi közjogi szerveket a törvényes kötelezettségeikre és a jogsértés miatti felelősségükre. A személyi adatok védelmének napját 2010 óta az Európa Tanács minden országában megtartják, az Európa Tanács és az Európai Bizottság pedig közösen az adatvédelem európai napjává nyilvánította. Ezen a napon fogadta el az Európa Tanács 1981-ben Strasbourgban a személyi védelemről szóló ETS-108 számú egyezményt a személyi adatok gépi feldolgozása során – az első dokumentumot, amely nemzetközi szinten határozza meg az államok kötelességeit a személyi adatok védelmére vonatkozóan.
Az 1985. október 1-jétől hatályos egyezmény mondta ki először nemzetközi jogi dokumentumként azt, hogy az érintetteknek alanyi jogaik vannak a róluk tárolt személyes adatokkal kapcsolatban. Az egyezmény 8. cikke fel is sorolta ezeket a jogokat: nyílt adatfelvétel, az érintett tudomással bírjon és tudatában legyen az adatkezelésnek, utólag, adott időközönként tájékoztatást kérhessen a tárolt adatairól, kérhesse az adatok kijavítását és törlését, továbbá jogorvoslati lehetőség, ha valamely kérését nem teljesíti az adatkezelő.
Az érintettek alanyi jogainak további bővítését biztosította a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló 95/46/EK (1995. október 24.) európai parlamenti és tanácsi irányelv.
A személyi adatok védelméről szóló törvényt, amely az adatok védelméről, feldolgozásáról és felhasználásáról rendelkezik, és szavatolja a személyességi jogokat, Szerbiában 2008. október 27-én hozták meg. (Magyarországon hatályos az 1998. évi VI. törvény.)
nagyságrendben jelentkezik. A lepra kórokozóját 1873-ban Gerhard Hansen norvég orvos izolálta. A betegség 1982 óta gyógyszer-kombinációval gyógyítható, de a kezelés hosszadalmas és költséges.
Január 28.
A személyi adatok védelmének európai napja / Evropski dan zaštite podataka o ličnosti / European Data Protection Day
Az 1985. október 1-jétől hatályos egyezmény mondta ki először nemzetközi jogi dokumentumként azt, hogy az érintetteknek alanyi jogaik vannak a róluk tárolt személyes adatokkal kapcsolatban. Az egyezmény 8. cikke fel is sorolta ezeket a jogokat: nyílt adatfelvétel, az érintett tudomással bírjon és tudatában legyen az adatkezelésnek, utólag, adott időközönként tájékoztatást kérhessen a tárolt adatairól, kérhesse az adatok kijavítását és törlését, továbbá jogorvoslati lehetőség, ha valamely kérését nem teljesíti az adatkezelő.
Az érintettek alanyi jogainak további bővítését biztosította a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló 95/46/EK (1995. október 24.) európai parlamenti és tanácsi irányelv.
A személyi adatok védelméről szóló törvényt, amely az adatok védelméről, feldolgozásáról és felhasználásáról rendelkezik, és szavatolja a személyességi jogokat, Szerbiában 2008. október 27-én hozták meg. (Magyarországon hatályos az 1998. évi VI. törvény.)
Egyházellenes plakátok Újvidéken
“Az állam iskolák bezárásával fenyeget, az állam templomokat épít. Meddig?”. “Az oktatási minisztérium megszegi az alkotmányt. A hittant a templomokba, az oktatást az iskolákba!”, “Az iskolaigazgatók megszegik az alkotmányt. Vallási szimbólumok nélküli iskolai ünnepséget!”, ilyen és egyéb hasonó felirat olvasható azon a fekete-fehér plakátokon, amelyek megjelentek a városban.
Az ismeretlen aktivisták arra figyelmeztetnek, hogy a papság nem fizet járadékot, miközben az államtól kapnak nyugdíjat, de emlékeztetnek a szerb pravoszláv egyházon belüli, pedofíliával kapcsolatos botrányokra is. A plakátokon lévő feliratok az alkotmány 11. szakaszára is hivatkoznak, mely szerint Szerbia világi állam, amelyben az egyházak és a hitközségek el vannak különítve az államtól, s egyetlen vallás sem léphet fel államiként vagy kötelező érvényűként. Az akciót nem véletlenül időzítették Szent Száva napjára, amelyet minden iskolában kötelezően megünnepeltek. Hasonló plakátok jelentek meg tegnap és ma Belgrád utcáin is. (Radio 021)
http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/12870/Egyhazellenes-plakatok-Ujvideken.html, 2012. január 28. [18:37]
2012. január 28., szombat
Gyűlöletkeltő felirat Szabadkán
A nem szerb nemzetiségűek ellen elkövetett újabb atrocitások (pl. a Rumán és Újvidéken történt horvátok elleni támadások) bizonyítják, hogy a szerb társadalom egy jelentős részét még mindig a gyűlölet mozgatja.
Az MRM ezért is tartja hasznosnak és előremutatónak a szabadkai városvezetés azon lépését, amelyet mozgalmunk már megalakulása óta követel a polgármestertől és a VKT elnökétől. Vagyis, hogy szükség van a magyar nyelv mint környezetnyelv kötelező tantárgyként való tanítására minden egyes iskolában. Hosszú távon ez a tolerancia és a közbiztonság erősödését, valamint a gyakorlatban érvényesülő kétnyelvűséget fogja eredményezni.
Szabadka, 2012. január 28.
Az MRM Szabadkai Városi Szervezete nevében,
Juhász Zoltán, elnök
Az MRM Elnöksége nevében,
László Bálint, elnök
Növekedhet a kisebbségi rendőrök száma
A horvátországi határvonal ellenőrzésével megbízott határrendészet újvidéki regionális központjának megnyitásakor (2012. január 23-án), a temerini történésekről szólva, Ivica Dačić belügyminiszter hangsúlyozta, a nemzetiségek közötti incidensek száma csökkent az elmúlt évek adataihoz képest. Elmondta, hogy a tartományban jelenleg megfelelő a közbiztonság. Mint közölte, gyakorlattá vált, hogy incidensekkor közösen vesznek részt a kedélyek csillapításában a tartományi, a helyi önkormányzati szervek és a rendőrség.
A belügyminiszter arról is beszámolt, hogy a rendőrség továbbra arra törekszik, hogy a kisebbségi közösségekhez tartozók minél nagyobb számban vegyenek részt a rendőrség munkájában. Ennek érdekében ezt a célt szolgáló külön álláspályázatokat hirdetnek majd meg a Vajdaság területén található községekben, a rendőrség létszámának bővítése tehát nem az eddigi, úgynevezett egységesített, azaz országos munkaerő-felvétel alapján történik majd.
– A rendőrség munkájának sikere összefügg azzal, hogy milyen mértékben értik és ismerik a rendőrök a környezetet, ahol dolgoznak. Mindenképp ide tartozik a nyelvismeret is, melynek tökéletesítése érdekében, mint ismeretes, kurzusokat is szerveztünk a rendőrségen belül – mondta Ivica Dačić.
v.ár
Magyar Szó, 2012. január 24., 4. o.
Ügyészségi nyomozás indult az 1944-45-ös délvidéki magyarirtás ügyében
Fazekas Géza, a főügyészség szóvivője a lapnak elmondta: a nyomozást két országgyűlési képviselő január elején tett feljelentése alapján népirtás gyanújával rendelték el, ismeretlen tettes ellen. Hozzátette, hogy a hatályos szabályozás szerint a népirtás el nem évülő bűncselekménynek számít. A nyomozás érdekeire hivatkozva a szóvivő arról nem árult el részleteket, hogy hogyan kezdenek hozzá a közel hét évtizede történtek feltárásához, illetve kérik-e a szerb vagy más országok hatóságainak segítségét.
A Magyar Nemzet felidézi: a szerb partizánokat vezető Josip Broz Tito, Jugoszlávia későbbi teljhatalmú ura rendeletére 1944. október 17-től a bánsági, bácskai és drávaszögi területeken katonai közigazgatást vezettek be, majd a délvidéki magyarokat és németeket kollektív bűnösnek bélyegezték, és bármiféle eljárás nélkül, pusztán származásuk alapján irtani kezdték őket. A délvidéki terrornak becslések szerint 30-40 ezer magyar esett áldozatul.
Az ügyben Apáti István és Szilágyi György jobbikos képviselők tettek feljelentést január elején, az Országgyűlés által tavaly decemberben elfogadott, az emberiesség elleni bűncselekmények büntetendőségéről és elévülésének kizárásáról szóló törvény alapján. A jogszabály szerint az 1945-ben létrehozott nürnbergi katonai törvényszék alapokmányában meghatározott, emberiesség elleni bűncselekmények, valamint a genfi egyezményekben foglalt fegyveres összeütközés esetén elkövetett súlyos jogsértések nem évülnek el, még akkor sem, ha az elkövetéskor a belső jog szerint azok nem minősültek elévülhetetlennek.
http://www.vajma.info/cikk/magyarorszag/11798/Ugyeszsegi-nyomozas-indult-az-1944-45-os-delvideki-magyarirtas-ugyeben.html, 2012. január 28. [10:25]
A vagyon-visszaszármaztatási űrlap
A 2011. október 6-án hatályba lépett, a vagyon-visszaszármaztatásáról és a kárpótlásról szóló törvénnyel kapcsolatos kérelmeket külön űrlapon kell benyújtani.
A vagyon visszaszármaztatást egy új, alakulóban lévő köztársasági Restitúciós Ügynökség fogja lefolytatni, a vonatkozó és az általános közigazgatási eljárást szabályozó törvénnyel összhangban.
Az Ügynökségnek – a törvény 40. szakaszával összhangban – Szerbia Köztársaság egész területén szétosztásra kerülő legalább két napilapban, valamint a pénzügyekkel megbízott illetékes minisztérium és az Ügynökség honlapján a restitúciós törvény hatálybalépésétől számított 120 napos határidőn belül nyilvános felhívást kell közzétenni a vagyon-visszaszármaztatási kérelmek benyújtására. A kérelmet az ettől a naptól számított két éven belül lehet benyújtani.
A legújabb értesülések szerint az Ügynökség a felhívást február 6-án teszi közzé és a kérelmet március 1-jétől fogadja és – az egyes kérelmek beérkezéstől számított – hat hónapja van az elbírálásra.
A vagyon-visszaszármaztatási kérelmeket – a Szerbiai Köztársaság Restitúciós Igazgatósága honlapján (http://www.restitucija.gov.rs/?&action=register&lang=SR) található tájékoztató szerint – a Restitúciós Ügynökségnek, illetve annak belgrádi, kragujevaci, niši és újvidéki területi egységénél lehet majd átadni.
A kérelemnek a következő adatokat kell tartalmaznia:
1) a volt tulajdonosról – utónevét, egyik szülőjének utónevét és családi nevét, születési idejét és helyét, lakóhelyét, illetve tartózkodási helyét és a vagyon elkobzásának idejét, állampolgárságát, illetve az alapítvány megnevezését és székhelyét;
2) az elkobzott vagyonról, amelyre a kérelem vonatkozik – fajtáját, megnevezését, nagyságát, illetve területét, helyét, a kataszteri birtokrész számát a régi és az érvényes felmérés szerint, a vagyon külalakját és állapotát az elkobzás idején, illetve megfelelő adatokat az ingó tárgyak esetében (hogy a nyilvántartóban bejegyzett államosított ingó tárgyakról, valamint más ingó tárgyakról van szó, amelyek a kulturális javakról szóló jogszabályok szerint kulturális javaknak és kiemelt jelentőségű, nagy értékű kulturális javaknak számítanak és a törvény hatálybalépésének napján léteznek);
3) a volt tulajdonosnak az elkobzott vagyon feletti tulajdonjogáról;
4) az elkobzás alapjáról, idejéről és aktusáról;
5) a kérelmezőről – utónevét, egyik szülőjének utónevét és családi nevét, adatokat a születéséről, lakóhelyéről, állampolgárságáról, a polgár személyi számát, a meghatalmazott személy utó- és családi nevét és lakóhelyét, illetve az alapítvány megnevezését és székhelyét, adatokat az alapítványt képviselő és az alapítvány nevében eljáró személyről;
6) a kérelmező jogi kapcsolatáról a volt tulajdonossal.
A kérelemhez a következő bizonyítékok eredeti példányát vagy hitelesített fénymásolatát kell csatolni:
1) az 1) és 5) ponthoz – születési, illetve halotti anyakönyvi kivonatot, jegyzék-kivonatot, amelyben az alapítvány be van jegyezve, meghatalmazást, ha pedig a kérelmezőnek nincs állandó lakhelye a Szerb Köztársaság területén, a kézbesítési meghatalmazott felhatalmazását is, valamint egyéb bizonyítékokat, amelyek alapján nyilvánvalóan meg lehet állapítani a kért adatokat;
2) a 2) ponthoz – ingatlan-nyilvántartási kivonatot, ingó tárgyak jegyzék-kivonatát, a Köztársasági Földmérési Hivatal bizonylatát a kataszteri birtokrész régi és új felmérés szerinti azonosításáról, kivéve azokat a birtokrészeket, amelyeken tagosítást hajtottak végre;
3) a 4) ponthoz – a vagyon államosításáról szóló okmányt vagy annak a hivatalos közlönynek a megnevezését, számát és évét, amelyben az aktust közzétették, az elkobzás tárgyának pontos feltüntetésével, stb.;
4) a 6) ponthoz – anyakönyvi kivonatot, öröklésről szóló végzést, jogi személyek cégkivonatát, illetve egyéb bizonyítékot, amely alapján nyilvánvalóan meg lehet állapítani a kérelmező és a volt tulajdonos közötti jogi kapcsolatot;
5) minden egyéb bizonyítékot, amellyel a kérelmező rendelkezik és jelentős lehet a kérelem szerinti határozathozatalban.
A külföldi állampolgárnak a kérelemhez mellékelni kell a bizonyítékot, hogy nem áll fenn a jelen törvény 5. szakaszában foglalt akadályozó körülmény.
A törvény 6. szakaszának 1. bekezdésében foglalt személy köteles a kérelemhez csatolni a rehabilitációról szóló jogerős bírósági határozatot, illetve a bizonyítékot, hogy benyújtotta a rehabilitáció iránti kérelmet.
A formanyomtatvány és az ezzel kapcsolatos szabályzat a Hivatalos Közlöny (Pravilnik o obrascu zahteva zavraćanje oduzete imovine, načinu i postupku prijema i obrade zahteva, spisku pošta u kojima će se vršiti podnošenje zahetva i obliku i sadržini izvoda, Službeni glasnik RS) 2011. december 11-i számában jelent meg (13-18. o.), de letölthető a szerbiai Pénzügyminisztérium honlapjáról is:
http://www.mfin.gov.rs/UserFiles/File/predlozi/OBRAZAC%20ZAHTEVA%2018%2011%202011%20.pdf
Az a kérelem, amely nem tartalmazza az előírt adatokat és, amelyhez nem csatolták az említett bizonyítékokat, mint hiányos visszautasításra kerül (43. szakasz). A visszautasított személynek joga van közigazgatási pert is indítani, vagy a törvényben kijelölt határidőig új kérelmet benyújtani.
A kérvényeket a Hivatalos Közlöny ugyanennek a számában (19-21. o.) megjelentetett 150 postahivatal valamelyikén lehet átadni (Szabadkán például az 1-es számú postán, Prvomajska 2-4 sz.). (A postahivatalok listája megtalálható a Vagyon-visszaszármaztatási tájékoztató mellékletében).
Újvidék, 2012. január 28.
Bozóki Antal
Négy betörés egymás után
Négy betörés egymás után
Mindhárom esetben az utca felől, a bejárati ajtón keresztül jutottak be az elkövetők. Valamennyi üzlethelyiség ajtaján rács is volt, amit az elkövetők szakszerűen eltávolítottak.
Az ugyancsak a falu központjában található trafikot idén már harmadszor törték fel.
Ma reggelre pedig újabb rablás történt. Az egyik mobiltelefonokat árusító szaküzletet rabolták ki. Ott is jelentős anyagi kár keletkezett.
Ami az összes rablásos történetben közös: gyanúsítottak nincsenek, a tetteseket nem sikerült kézre keríteni.
Sz. A.
(A kép illusztráció)
http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/12868/Negy-betores-egymas-utan.html, 2012. január 28. [13:50]
2012. január 27., péntek
Kitépték a földből a magyarok keresztjét
Járek
A nyomok alapján feltételezhető, hogy a kegyeletsértésre 2-3 nappal ezelőtt kerülhetett sor. Emlékeztetőül: 1945. január 23-án a csúrogi, 24-én pedig a zsablyai magyarokat internálták a járeki haláltáborba, ahol többek között nyolcvan magyar csecsemő és gyermek halt meg az embertelen bánásmód következtében.
A szelektív keresztgyalázás nyilvánvalóan erre a dátumra kívánta emlékeztetni a magyarokat, s egyfajta jelképes nyomeltüntetésnek is tekinthető. A gyalázatot azonban becstelen módon feledtetni még senkinek sem sikerült. Nem fog sikerülni az ismeretlen (de nagyon is jól ismert) tetteseknek sem.
-a-a
Magyar Szó, 2012. január 27., 12. o.(Fotó: Gliša Mihajlov)
A bácskai pravoszláv egyházmegye elnézést kér a magyar nagykövettől
A közlemény szerint a hiba protokolláris félreértés miatt történt.
Az egyházmegye által kiadott közlemény azt magyarázza, hogy magától értetődőnek tartották, hogy a zsidó hitközség, mint az esemény szervezője, elküldi az írásos meghívókat.
“Akkor nem is volt információnk arról, hogy az újvidéki zsidó hitközség nem küldött írásos meghívót. Természetesen semmilyen módon nem tudhattuk azt sem, hogy Önt a polgármester meghívta arra az emlékünnepségre, amelynek szervezésében a város nem vett részt”, áll egyebek között az egyházmegye Nikowitz Oszkárhoz eljuttatott levelében, amelyet az egyházmegye a médiumokhoz is eljuttatott.
A bácskai egyházmegye közleményében hangsúlyozza, a Blic napilap január 25-én megjelent Nikowitz Oszkár magyar nagykövet cáfolja a Szerb Pravoszláv Egyházat: A megemlékezésre meghívót nem kaptam (Mađarski ambasador Oskar Nikovic demantuje SPC: Poziv na pomen nisam dobio) című cikkére reagálva kereste fel levélben a magyar nagykövetet. (Tanjug)
http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/12860/A-bacskai-pravoszlav-egyhazmegye-elnezest-ker-a-magyar-nagykovettol.html, 2012. január 26. [18:33]
Január 27.
Január 27. az ENSZ közgyűlése 2005. november 1-jén, az auschwitzi-birkenaui koncentrációs és megsemmisítő tábor felszabadulásának 60. évfordulóján az A/RES/60/7 számú rezolúcióval nyilvánította nemzetközi nappá, egyúttal ösztönözte a tagállamokat, hogy az oktatási programokba építsék be erre a tragédiára való emlékezést, hogy a jövő generációit megvédjék a népirtás megismétlődésétől. (Április 16. a magyar holokauszt napja, április 22. pedig a holocaust emléknapja.)
Szent Száva, a szellemiség ünnepe (Sveti Sava – Dan duhovnosti / St. Sava’s Day)
Száva kieszközölte a szerb pravoszláv (görögkeleti) egyház önállóságát, amelynek az első érseke lett 1219-ben. Száva nevéhez fűződik a 13. század első feléből származó, érthető népnyelven írt Zakonopravilo (Törvényszabály, a régebbi irodalomban Krmčija, jelentése szerint az „egyház hajójának” kormányozása) elkészítése is. Második jeruzsálemi útjáról hazafelé a bulgáriai Trnovó városában érte a halál, 1235. (vagy 1236.) január 27-én (a pravoszláv naptár szerint január 14-én), ahol el is temették. Földi maradványait egy évvel később unokaöccse, Vladislav szerb király a mileševói kolostorba vitette. Az egyház hamarosan szentté nyilvánította Szávát.
Az állami és egyéb ünnepekről szóló 2011. december 7-i törvény értelmében a szerbiai iskolákban január 27-én Szent Száváról (Savindan), a szellemiség ünnepéről az iskolanap keretében emlékeznek meg.
Kisebbségi ügyeink
SZERBIA „VILÁGI JELLEGŰ ÁLLAM”
Gondolatok Szent Száva-napja alkalmából*
Január 27-én Szerbiában „az iskolák védőszentjének”, Szent Szávának (Sveti Sava) a napját ünnepelték.
Száva napját Miloš Obrenović szerbiai uralkodó vezette be 1823. január 27-i rendeletével, Mihajlo Obrenović pedig 1841-ben törvénnyel kötelezte a szerb iskolákat, hogy ezt a napot ünnepeljék meg.
Az állami és egyéb ünnepekről szóló 2001. évi törvény értelmében, a szerbiai iskolákban január 27-én Szent Száváról (Savindan), a szellemiség ünnepéről (Dan duhovnosti) az iskolanap keretében emlékeznek meg. A Száva-nap Szerbiában ünnep ugyan, de nem munkaszüneti nap.
Szent Száva, világi nevén Rastko (Nemanjić), Stefan Nemanja főispán harmadik, legfiatalabb fia volt. A Novi Pazar melletti Mišćićiben született. Születési éveként általában 1169-et vagy 1174-et (néha 1175-öt) említenek. Ifjú korában a Szent Hegyre (Sveta gora) szökött és beállt szerzetesnek, ekkor kapta a Száva nevet.
Apja, Stefan Nemanja néhány évvel később lemondott trónjáról és úgyszintén beállt szerzetesnek. Ők ketten közösen építtették fel – a bizánci császár engedélyével – a Szent Hegyen lévő Hilandár kolostort, amely hamarosan a szerb oktatás központja lett. Egy évtizedet hazájában töltött és kibékítette a háborúzó-perlekedő bátyjait. Járta az országot, templomokat javíttatott és építtetett. Ösztönzésére, bátyja Stefan felépítette a žičai kolostort.
Száva 1217-ben visszatért a hilandari kolostorba és kieszközölte a Szerb Pravoszláv (Görögkeleti) Egyház önállóságát, amelynek 1219-ben az első érseke lett, majd a következő évben megkoronázta bátyját és Szerbiát királysággá kiáltotta ki.
Száva nevéhez fűződik a 13 század első feléből származó, érthető népnyelven írt Zakonopravilo (Törvényszabály, a régebbi irodalomban Krmčija, jelentése szerint az „egyház hajójának” kormányozása) elkészítése is.
Habár a Zakonopravilo a modern értelemben nem nevezhető enciklopédiai műnek, mégis egyfajta tudástárnak számít a középkori szerbekről, a korabeli társadalomról, az egyház felépítéséről, az egyházi és világi hatalom egymásközi viszonyáról, az egyes kiemelkedő személyekről.
Száva kétszer zarándokolt a Szent földre. Második jeruzsálemi útjáról hazafelé a bulgáriai Trnovó városában érte a halál, 1235. (vagy 1236.) január 27-én (a Gregoriánus, illetve január 14-én a Julián-naptár szerint), ahol el is temették. Az egyház hamarosan szentté nyilvánította Szávát.
Világi állam?
A hatályos szerb alkotmány az állam és az egyház viszonyáról mindössze két szakaszt tartalmaz.
A 11. szakasz szerint „Szerbia Köztársaság világi jellegű állam, az egyházak és a felekezetek az államtól külön vannak választva” és „egy hitvallás sem állapítható meg, mint állami vagy kötelező”.
Az alkotmány 44. szakaszának 1. kezdése kimondja, hogy „az egyházak és felekezetek egyenjogúak”, majd megismétli, hogy ezek „az államtól külön vannak választva”. A szakasz második bekezdése alapján „az egyházak és felekezetek egyenjogúak és szabadon szabályozzák belső szervezetrendszerüket, vallási ügyeiket, szabadon végzik nyilvános vallási szertartásaikat, alapítják és irányítják vallási iskoláikat, szociális- és jótékonysági szervezeteiket, a törvénnyel összhangban”.
Szerbia – az alkotmány szerint – tehát szekuláris (lat, vall) világi, nem egyházi állam. Vagy legalábbis ennek kellene, hogy legyen. Vannak ugyanis olyan vélemények, hogy a Szerb Pravoszláv Egyháznak (SPC) nagyobb szerepe van a közéletben, mint amilyen az alkotmány értelmében megilletné.
Sonja Biserko, a Szerbiai Helsinki Emberi Jogi Bizottság elnökének elmondása szerint a SPC „olyan teret kapott a médiában, amely meghaladja azt, ami megilleti. A SPC az üzleteléssel szemlátomást többet foglakozik, mint a vallási ügyekkel”. A SPC ez mellett „nem teljesíti az állam iránti kötelezettségeit” – tette hozzá Biserko (Beta: Konačno reakcija države, Danas, 2011. január 26., 12. o.).
Olyan vélemények is elhangzottak, amelyek a SPC politikai törekvéseire és terjeszkedésére hívták fel a figyelmet. – A Kragujevacon, Užicén, Nišben vagy a Zlatibor csúcsán felépített vagy építeni szándékozott keresztek a politikai-vallási giccs részét képezik. Szerbia szekuláris államként megszűnik, a sokéves és agresszív vallási nacionalista ideológiának ’köszönve’. A politikusok manapság a patriarchátusba mennek megkérdezni, hogy tetszenek-e az elfogadásra kerülő törvények, eszükbe sem jut, hogy az egyházra adót vessenek ki, de a vallást bevezették az iskolákba – mondta Đokica Jovanović szociológus, a belgrádi Bölcsészeti Kar professzora (R. D.: Političko-crkveni kič, Danas, 2011. január 27., 5. o.).
Köztudott az is, hogy (2002-ben) az állami iskolákban a SPC nyomására „kötelező választható tantárgy” lett a hitoktatást az általános és a középiskolákban, ami úgyszintén nincs összhangban az állam világi jellegével. A hitoktatás (az amúgy is túlterhelt diákok számára), kötelezőbb lett, mint a polgári nevelés tantárgy (vagy ahogyan a törvény nevezi: „más etikai-humanista tantárgyak”). Vagyis: a tanulók választhatnak a vallási nevelés és a vallási nevelés, nem pedig a vallási és a polgári nevelés tantárgyak között. Sok iskolában a mai napig sem teremtették meg a feltételeket a polgári nevelés tantárgy választhatóvá tételére.
Hatalmas összegeket fordítanak – a jelenlegi súlyos gazdasági helyzet ellenére – a már meglévő templomok, mint például a belgrádi Szent Száva székesegyház („a világ az egyik legnagyobb pravoszláv templomának”) továbbépítésére, a hilandári kolostor stb. újítására, javítására. Vajdaságban is számos szerb pravoszláv templom épül…
Száva-napja
A Száva-napi ünnepséggel kapcsolatban is egyre több – a hivatalostól – eltérő vélemény van, csak épen nem jutottak eddig kifejezésre, vagy legalábbis kevésbé, mint most januárban.
Az iskolanap ünneplését a sandžaki iskolákban az idén is, sokkal intenzívebben, mint az előző években, bírálták Muamer Zukorlić mufti és az általa vezetett iszlám közösség tisztségviselői. Állításuk szerint, ennek az ünnepségnek a megszervezése azokban az iskolákban, amelyekben a többséget a bosnyák diákok képezik és azoknak a programokba való bekapcsolása „a térségben élő bosnyákok megkülönböztetését és beolvasztásának kísérletét jelenti”.
Miközben a szerb állam világinak nyilvánítja magát, a muzulmán gyermekek és tanítóik, valamint tanáraik pedig a kortársaikkal és a katolikus vallású tanítókkal együtt az iskolai ünnepségre „Szent Száváról szóló verseket és himnuszt tanulnak és szavalnak” – mondta Zukorlić és bejelentette, tanácskozást tart „a szerbiai bosnyákok asszimilációjáról” (Cvijetin Milivojevič: Sveti Sava sandžačka slava, Danas, 2011. január 25., 5. o.) . (A Szent Száva-napi iskolai rendezvények bojkottálására való felszólítás kapcsán a Magyar Szó napilap újságírója Zukorlićot „radikális nézeteitől ismert vallási vezetőnek” nevezi és felteszi a kérdést, hogy „vajon ez nem játék a tűzzel?” Lásd: b. h. írását a 2011. január 27-i Jó reggelt rovatban.)
Mustafa Fetić, a Novi Pazar-i Gazi Isabeg nevű mohamedán iskola igazgatója, erről a témáról csaknem egy teljes óra hosszat beszélt a szerbiai iszlám közösség ellenőrzése alatt lévő Universa TV vitaműsorában.
Fetić úgy véli, hogy a Szent Száva ünnepség a sandžaki iskolákban „idegen világnézet másokra kényszerítését” jelenti, és csodálkozását fejezte ki, amiatt, hogy a Novi Pazar-i iskolaigazgatók beleegyeznek abba, hogy idegen vallási ünnepet ünnepeljenek és „nem emelték fel szavukat azért, hogy senki sem kötelezheti őket arra, ami nem a vallásukhoz tartozik”.
– Ők (mármint az iskolaigazgatók – B. A. megj.) a lojalitásukat azzal mérik, hogy milyen mértékben vesznek részt ennek az ünnepségnek a szervezésben. Ez a bosnyákok megkülönböztetésének még egy fajtája – szögezte le Fetić.
Samir Tandir, a szerbiai iszlám közösség szóvivője 2011. január 24-én bejelentette, hogy szervezete „hamarosan értesíti a nemzetközi intézményeket a szerb pravoszláv iskolanap ünnepléséről a világi szerb államban”.
Saša Janković, köztársasági polgári jogvédő ezzel szemben úgy véli, hogy „Szent Száva napján minden diának az iskolai ünnepi akadémián van a helye”, hangsúlyozta azonban, hogy „ez a nap az oktatás jelentőségére való emlékezés, nem pedig a vallási hovatartozás kinyilvánításának a napja”. Janković, szerint Szent Szávát „joggal tekintik írástudásunk és oktatásunk (mármint a szerb – B. A. megj.) atyjának” (s: Novosel: Komšija Sveti Sava „pokrštava” muslimane, Danas, 2011. január 25., 4-5. o.).
A Szent Száva-nap kapcsán logikusnak tűnik a Danas napilap újságírójának kérdése, miszerint Muamer Zukorlić mufti, amikor vallási vezetőként elrendeli annak bojkottját, azzal az indoklással, hogy Szerbiai szekuláris állam, mit keres egy hivatásos vallásvezető a politikában?
Az eset kapcsán, úgyszintén feltehető a kérdés: Indokolt és alkotmányos-e az egyházi vezetőknek a nemzeti tanácsokban való részvétele? Köztudott ugyanis, hogy a Zukorlić vezette Bosnyák Kulturális Közösség szerezte meg a 2010. júniusi bosnyák nemzeti tanácsi választásokon a legtöbb szavazatot. Ennek a nemzeti tanácsnak a felállására azonban még mindig nem került sor, mivel a testületet nem ismerte el az alakuló ülést bojkottáló két másik lista (a Bosnyák Lista és a Bosnyák Újjászületés), sem pedig a kisebbségügyi minisztérium. Ezért Sandžakban április 17-ére új nemzeti tanácsi választások vannak kiírva.
Mevludin Dudić, a minisztérium által el nem ismert Bosnyák Nemzeti Tanács elnöke szerint az újból kiírt választásokért – ami miatt „rendkívüli helyzet is kialakulhat Sandžakban, és ismét kiéleződhetnek a bosnyákok közötti ellentétek” – a felelősség Svetozar Čiplić kisebbségügyi minisztert és Belgrádot terheli.
– A dolgok jelenlegi állása szerint a választásokon nem vesznek részt a vallási vezetők, ami jó, hiszen így nem kerülhet sor visszaélésekre az egyházi intézményeken keresztül. Ily módon lehetővé válik, hogy szekuláris listák mérjék össze erejüket, konkrét programokkal és projektumokkal – mondta Esad Džužević, a Bosnyák Lista képviselője (Beta, B92: A bosnyákok ismét választanak, Magyar Szó, 2011., január 19., 5. o.).
Közösségi vita kell
Kétségtelen, hogy Szent Száva a szerb történelem fontos személyisége. Kérdés azonban, hogy mennyire indokolt és fogadható el a többségi magyar iskolákban is egész napos Száva-napi műsorok tartása? (Egyébként magyarul se dal, se vers nincs Szent Száváról.) Ebben az összefüggésben vetődik fel az a kérdés is, hogy a szerb pedagógusok és tanulók vajon hallottak-e például Szent Istvánról? A kölcsönös megismerés és a tisztelet ugyanis nem abból áll, hogy én ünneplem a te ünneped, te pedig nem ismered az enyémet.
Az eddigieket figyelembe véve, a Szent Száva-napi ünnepségek kapcsán a magyar közösségben és Magyar Nemzeti Tanácsban (MNT) legalább két kérdésben vitát kellene nyitni:
Az egyik az ünnepség jellegére, tartalmára, részvevőire, terjedelmére és a nemzeti kisebbségek számára való kötelező részvételére vonatkozik.
Elemzést lehetne készíteni például arról, hogy a magyar környezetekben az idén hogyan ünnepelték Szent Szávát a magyarok, miről szólt a műsor, megértették-e a gyerekek, hogy mit ünnepelnek (a szerbek) ezen a napon, vagyis, hogy egyáltalán ennek (az oktatásból való) egy napos kimaradásnak volt-e értelme? Képesek-e ennek elkészítésére az MNT és a pedagógus szervezetek?
Egy ilyen elemzés azért is fontos lenne, mert az idén olyan „tanító előtti tisztelgést” is tartottak, amelyen „Száva-napi kenyér megszegés” is volt, de olyat is, amelyen „a magyar katolikus pap felszentelte az iskolát, dolgozóit és diákjait”, vagy a műsort ebéddel, „bulival” is egybekötötték. (A pedagógusok fizetésének növelésére persze hogy nem jut pénz.) A jó ízlést sérti az is, hogy a belgrádi Tankönyvkiadó Intézet (Zavod za udžbenike) elektromos levélben és SMS által is köszöntött magyar nemzetiségű pedagógusokat „szlavájukon” (védszentünnepjük alkalmából).
A másik, ugyancsak megválaszolatlan kérdés, hogy indokolt-e a vallási tisztségviselőnek a világi intézményekben való jelenléte és mennyire van ez összhangban az egyház társadalmi helyzetével, szerepével? (Köztudott, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség listáján a Magyar Nemzeti Tanácsba négy egyházi vezető is bejutott.) Az egyházvezetők azért kerültek a listára, mert a VMSZ az egyházak támogatása nélkül nem nyerte volna meg (vagy legalábbis nem ilyen arányban) a nemzeti tanácsi választásokat? A demokráciában ezt az egyháznak a politika szolgálatába való állításának nevezik.
E kérdésekről nyilván a Magyar Nemzeti Tanácsnak is állást kellene (kellett volna már) foglalnia, csak éppen nem mutatott készséget erre. Jellemző, hogy a vezető vajdasági magyar politikusok véleménynyilvánítása itt is elmaradt, mint a kisebbségi közösségünket érintő sok más kérdésben.
BOZÓKI Antal
__________
* Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, IX. évf. 25. szám, 2011. január 31.;
http://www.argus.org.rs/2011. február 01., 15:16; http://www.mpsz.net/2011. február 01, 17:56
és Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány: Kisebbségi Sajtófókusz, 2011. február 3.
Szent Száva védszentünnep*
Az értelmetlenségek sorában még egy, amelyekkel ez az „ország” dicsekszik, éspedig az egyik papi személy tiszteletére rendezett „védszentünnep” megünneplése (illetve a létezése is). Igazi neve valójában Rasko Nemanjić; a vallási álnevet csak az után vette fel, hogy szerzetes lett (az élet tékozlásának szépített kifejezése). Habár azt állítják, hogy „szent” Száva „iskolai védszentünnepet” kapott az oktatásban kifejtett „munkája” miatt, a „védszentünnep” (vallási instancia) maradt, „Szent Száva” neve alatt, és nem Rastko Nemanjić ünnepe néven. Ennyit az értelemről.
Szerbia Köztársaság alkotmányával teljesen ellentétben, amely szigorúan előírja a vallásinak az oktatásitól való különválasztását, a Nemanjić „védszentünnepet” kapott. Ezen a védszentünnepen az iskolákban jelen van a pravoszláv pap, valamilyen pogácsát törnek, a pogány szertartás keresztényesítése kísérleteként; röviden – szégyenítik az oktatás fogalmát. Hasonlóan a vallási indoktrinálásnak a „hitoktatás” neve alatti szégyenletes bevezetéshez, ami ismét csak Čomski és Bakunyin felfogására emlékezet bennünket, hogy a törvény is arra szolgál, hogy a hatalmon lévőt segítse, mert ha meg is sértik, az nem probléma, különösen akkor, ha az alkotmány- és törvénysértésre a legfelsőbb szinteken kerül sor.
Az emberi ostobaság felülmúlhatatlan. Elegendő, ha az állam önmagát világi demokráciának kiálltja ki, hogy azután azt tegyen, amit akar. Nézzük meg Kim Dzsongilt, aki azt állítja, hogy Észak-Koreában az emberek éheznek, miközben Dél-Koreában az emberek éhen halnak az utcákon. És ezek hisznek neki – elegendő volt, hogy előírja, hogy Észak-Koreában jobb. Emlékezzünk Mira Marković „baloldalára” is, aki a politikai központ legszélsőbb jobboldalán volt, az emberek pedig azt hitték, hogy „baloldali”, mert azt írta a párt nevében. A Szerbiai Demokrata Pártot (DSS) talán úgyszintén „demokratikus” pártnak kell tekintetnünk. Szerbiát – világi demokráciának, amelyben egy hegemonikus egyház klerikális újait beleszőtte magába az oktatási rendszerbe.
– Ez a hatalom megengedte magának, még Zoran Đinđić kormánya alatt, hogy az egyházat a lépcsőre engedje, ne fogva fel, hogy a fejére fog mászni, mint ahogyan meg is történt. A vallási oktatást a szerbeknél még Branislav Nušić véglegesen kompromittálta az Önéletrajzban, ennek ellenére mégis bevezették; személyesen úgy vélem, hogy Đinđićnek az is volt a szándéka, hogy a gyermekek előtt szégyent hozzanak magukra. Ez – hosszabb távon – bizonyára meg is fog történni.
Miloš Vasić: Vojni sveštenik, Danas, 2011. február 7., 5. o.
Az értelmetlenségeknek azonban még nincs végük. Amíg csütörtökön (2011. január 27-én – a ford. megj.) ünnepelték a klerikális ünnepet, péntekre bejelentették a sztrájk kezdetét. A tanügyesek, tehát, egyik nap „ünnepelnek”, másnap sztrájkolnak. Hol létezik ez? Még a South Parkban (amerikai animációs vígjátéksorozat – a ford. megj.) sem jelenhetne ez meg! A legmagasabb szintről érkezik az információ, hogy a tanügyesek fizetését nem növelik, azzal a szokványos kifogással, hogy „ha az ő fizetésüket felemeljük, akkor ezt mindenki kérni fogja”.
A művelődés, oktatás, nevelés, tanulás – ezek a társadalom normális működésének instanciái. Egy országban, amelyben a funkcionális írástudatlanok száma egy és két millió között van, egy országban, ahol nem tudni, hogy a határain belül mi történik, valamilyen szentet ünnepelnek, miközben a szegény tanügyeseket (tanügyi dolgozókat akartam mondani) teljesen elhanyagolják. Másrészt, figyelembe véve ezek alkalmatlanságát és gyávaságát (soha sem harcolták ki a jobb társadalmi-gazdasági státust), emlékezni kell a mondásra „a birkákat nyírni kell”. No, de nincsen itt semmilyen csoda. Ha tanügyben lehetőség lenne a karrierre, ha a legjobb akadémikusok ezzel foglalkoznának, a klerikális befolyás gyorsan bedarálódna és megsemmisülne, mert a vallás, a legalacsonyabb, alapvető ismeretelméleti szinten (ahogyan arról Onfre beszélt), ellentétes a tudással és az értelemmel. Minél erősebb a vallás, annál gyengébb az oktatás. Egyszerű egyenlet. Az „állam” határán kívüli (igen, Szerbián kívül más államok is léteznek) dolgok állása megerősíti: a legjobb oktatási rendszerek a Skandináv-félszigeten vannak, pontosabban Finnországban, ahol hívők majdhogy nem is léteznek, a helyi egyházacskáknak nincsen semmilyen befolyása az oktatási rendszerre. Szerbia sikeresen megkerüli a modern pozitív világfolyamatokat, amit még meg is – ünnepel. Ahogyan Voltaire mondta egykoron, az egyetlen módja annak felfogására, amit a matematikusok végtelennek neveznek, az emberi balgaság megismerése.
Ah, igen, az egyház Voltaire könyveit is elégette.
Ki mondaná.
Srđan Jovanović Maldoran,
a bolognai egyetem kutatója,
Közép-Európával és a Balkánnal foglalkozik
__________
* Danas, Plave strane, 2011. január 30., XIV. o.
Fordította: Bozóki Antal
Január 26.
Nemzetközi Vámnap (Međunarodni dan carine / International Customs Day)
A brüsszeli székhelyű Vám Együttműködési Tanács (most Vámügyi Világszervezet – WCO) 1952. január 26-ai megalakulását 1983 óta ünneplik a világban. A magyar kormány 1992-ben hozott rendeletet e nap hivatalos megtartásáról, így 1993 óta Magyarországon is ünneplik a nemzetközi vámnapot.
A WCO (amelyet Vámigazgatások Világszervezetének is neveznek) nemkormányzati szervezet, vámügyekben segíti a tagállamok (170 ország kormányát, amelyeknek többnyire képviselője van a vámigazgatásban) kapcsolattartását és együttműködését. A Vámügyi Világszervezet elnevezést 1994-ben vette fel.
A WCO (amelyet Vámigazgatások Világszervezetének is neveznek) nemkormányzati szervezet, vámügyekben segíti a tagállamok (170 ország kormányát, amelyeknek többnyire képviselője van a vámigazgatásban) kapcsolattartását és együttműködését. A Vámügyi Világszervezet elnevezést 1994-ben vette fel.
2012. január 25., szerda
Panyókára vetett e-gazság, szól a kakas már!
Az évszakhoz nem megszokott lelket melengető tavaszias napsütésben a nyár jutott eszembe. Igen a nyár, forróságával, zivataraival...Ebben a nyárban atyókfia támaszkodik a gamósbotra és számlálja a jószágot, mert az idejéből tellik rá. Ketőszáz ötven, kettőszáz ötven egyel se több...A ménykű csapjon bele! Tíz év alatt a kétfejű sas kiszakajsztott ötvenet ismét! Nézegeti az állományt a négy fekete kos még megvan, mérgelődik egyet, fogai között, egy káromkodás is kicsúszik...
– A panonniai rézfán fütyülőjét!
Mi a megoldás hiszen bármit tesz, akkor is e négy fekete okos kos nem azt teszi amit a puli által megparancsol nékik! A puli sem érti csak a gazdáját nézi!
– No eridj, Kormos újból fogd azt a négy fekete kost, oszt tereld bé a karámba!
Fortyan fel az atyókfia. A Kormos terelgeti a fekete kosokat, de semmire sem jut velük. Nézi az atyókfia a színjátékot, a puli fut csahol, a fekete kosok küzül: kettő a balközépen marad, egy a balszélre fut Szavoyai dícső városa felé, a másik meg a jobb szélre vesz szélsőséges kanyart Kosztolányi városa írányában. Telik múlik az idő. Dolgavégezetlenül visszarendeli atyókfia a Kormost. A Kormos még lábhoz sem ért a négy fekete kos már megint vidáman együtt legelész...
Előveszi kenyerét atyókfia a tarisznyából, kanyarít egy szép darabot, vág egyet a hajmából, no mög egy darabot a szerbkolbászból, most így híjják, még élt Bronz elvtárs, akkor népi kolbász volt az dicső neve. Eszik, mert éhös hassal nem mögy a gondolat, morfondírozik magába. A pulival van a baj? Nem hinném, mert mindig a talpam nyalja, ha kő, ha nem kő! Eszik és jó nagy kortyot húz a kulacsból a finom kelebiai homoki borból. A bor egy picinykét eltompította és egy percre békén hagyta a négy fekete kos, olyan érzése támadt, mintha egy szilaj kanca rúgta volna oldalba. Eszébe jutott a karácsony, asszonya van is meg nincs is, gyerekek felnőttek elhagyták a fészket, milyen szép is volt, amikor a család együtt volt és énekelte csendben az internacionálé dallamára:
Pásztorok, pásztorok örvendezve
sietnek Jézushoz Betlehembe.
köszöntést mondanak a kisdednek,
ki váltságot hozott az embernek.
Angyalok szózata minket is hív,
értse meg ezt tehát minden hű szív:
a kisded Jézuskát mi is áldjuk,
mint a hív pásztorok magasztaljuk.
Üdvöz légy, kis Jézus, reménységünk,
aki a váltságot hoztad nékünk.
Meghoztad az igaz hit világát,
megnyitod Szentatyád mennyországát.
Dicsőség, imádás az Atyának,
érettünk született szent Fiának,
és a vigasztaló Szentléleknek:
Szentháromságban az egy Istennek!
A karácsonyi dal végére azért belemelegedve hozzá tették, amit akkor köllött, mert az elvtársak ott bujkáltak az ablak alatt és figyelték van é karácsonyfa állítva, no meg milyen bent a nóta! A nóta vége ijen lött közmegelégedésre:
Föl, föl, ti rabjai a földnek,
Föl, föl, te éhes proletár!
A győzelem napjai jönnek,
Rabságodnak vége már.
A múltat végképp eltörölni
Rabszolga-had indulj velünk!
A Föld fog sarkából kidőlni,
Semmik vagyunk, s minden leszünk!
Ez a harc lesz a végső,
Csak összefogni hát,
És nemzetközivé lesz
Holnapra a világ...
(Azok az elvtársak, most elsők a templomi padban és karácsonyfát is állítanak a sarokban, a megtért bárány a legjobb birka, a többi meg marad népellenség úgyis megszokta, hogy balról vagy jobbról száll a nóta!)
Időközben elfogyott a kenyér, szerbkolbász, no mög a bor is mögcsappant! Gondolatai szép felhőjéből az Isteni megosztóból történő kapcsolat-bontás pillanatában ismét szemei előtt a négy fekete okos kos!
– Kormos, Kormos! Üvöltözik atyókfia! Szélsőséges irányt vett a nyájam! Kormos okos tekintetével gazdájára néz, mit ordibál a szerencsétlen pára, hát ott ül a csizmája mellett. No vakkant is egyet! Megkapja gazdája lábát, mert az ebédből néki nem futotta. Feljajdul a gazda.
– Még te is engem marsz, te hűtlen fajta! Néha etetlek, néha itatlak és nem elég? A négy fekete kossal sem tudsz düllőre jutni, hát mi kell még itt a Pannónia földjén!?
A Kormos okos tekintetével ránézett a gazdára, legyintett egyet farkával és a kosok tövében leheveredett a kövér pannóniai fűre. A kosok érthetetlenül összenéztek, mint a birkák, mi történt most? Lészen Pál-fordulás avagy ez egy újabb taktikai csel, avagy húzás?
A gazda ismét forr a levében! Mi a megoldás? Adjam el a négy fekete kost a nándorfehérvári nagyúr vásárában? Kergessem el a Kormost? Így mérgelődik magában. A horizonton Pannónia újvidéke felől feltűnik juhász kolléga, terelgeti az is nyáját és pöfékel rendesen, panyókán néki is a kabátja. Hallatszik valami kellemes női ének felőle, a szél lágyan hozza magával a dallamot,de most nő nincs vele:
*Szól a kakas már,
Majd megvirrad már,
Zöld erdőben, sík mezőben
Sétál egy madár.
Micsoda madár, micsoda madár
Sárga lába, kék a szárnya, engem odavár.
Várj madár, várj, te csak mindig várj.
Ha az Isten néked rendelt, tied leszek már.
Mikor lesz az már, mikor lesz az már?
||: Éboléhomihokisir céjonhosi
Akkor lesz az már :||
– Sárga lába, kék a szárnya!? Morfondírozik a gazda magában, szégyen ide, szégyen oda tanácsot kér a világot látott kollégától, talán ő tudja mi az e-gazság! Közel ér a kolléga a kezében valami szerkentyűt tartva, amelynek lapkája csillog-villog a vakító naptól.
– Szép jó napot kegyelmes gazda!
– Szép jó napot néked is, viszonozza a kolléga. Mi hír járja itt a Pannónia kellős közepén?
– Ne is kérdezd kolléga! Válaszol röstelkedve a gazda.
– Látom tenálad nagy a baj, de majd előjössz a farbával! Addig is megnézem, hogy mit hozott az elektronikus posta!
– Ránéz a gazda és visszakérdez: elektronikus micsoda?
– Kolléga, kolléga nem haladsz a korral!
– Haladok én a haladó szomszéddal, addig ameddig az egyezség futja!
– Néked kegyelmes uram nincs ilyen szerkentyűd, amely mindent csinál?
– Micsinál? Kérdésre, kérdéssel válaszol a gazda, úgy ahogyan Bronz elvtárs kumroveci iskolájában tanulta, abból akkor nagy baj nem származhat!
– Ez a szerkentyű kedves kolléga e-gazság masina, amelyet zsebben is lehet hordozni, megmutatja az időt, lehet vele távkiabálni, táviratot küldeni, filmet nézni és zenélni, no meg a csinos fehérnép képeit nézegetni! Elkezdett vakarózni a gazda, mint a bolhás kutya, néki is kell e-gazság masina, ezzel megoldhatja a négy okos fekete kos problémáját.
– Kolléga hol lehet ilyet beszerezni? -Már a hátsó gondolat a fejében, árúba bocsájtja néki a négy fekete kost e-gazság masina ellenében.
– Nándorfehérvárott a nagygazdátúl, de a kisgazda adta át pannóniai újvidéken! Csattant a válasz, mint a megérdemelt nyakleves. Vigyorogva fogsorát megvillantva elmélkedik a gazda.
– Kegyelmes kolléga nem lehetne elcserélni e-gazság masinát a kosokkal? Vigye el a kaszás őket messzire!
– Ühüm, kolléga te arra a négy fekete termetes kosra gondolsz ott a pulid tövében?
– Egen, azokra! Csillogott a gazda szeme, most olyan volt, mint a gonosz tekintete.
– Á nem! Megtántorodott a gazda, nem ezt a választ várta.
– Miért? Kérdez vissza megszeppenve a gazda.
– Hallottam már róluk messze-földön, kettő a balközépen, egy a bal szélen meg egy a jobb szélen toporzékol Pannónia dicső földjén, így van é?
– Így van kegyelmes uram, így van bizony!
– Az a bal szélen az én nótám is énekli, főleg a sárga lába, kék a szárnya részt! Na ez nagy e-gazságtalanság, hogy ő is udvarolhat a nagyúrnak! Nos, alkút kínálsz, én alkut ajánlok néked! A Kormos névre keresztelt pulid kéne!
– Jaj Istenem, (Bronz elvtárs után szabadon) csak azt ne kérjed, így sem bírok a kosokkal, hát még aztán mi lesz vélem! Sápadt el a gazda. Nincs alkú le út is fel is út!
– Ha nincs, akkor nincs legalább megpróbáltuk együtt a másikat átverni, úgy délvidéki módra! Álljunk meg egy szóra!Tudod é mi a megoldás te pannóniai gazda? Csapjuk össze nyájunkat a négy fekete okos kossal és Kormossal együtt, adjuk el a nándorfehérvári nagyúrnak a tavaszi választási vásáron tokkal-vónóval! Megköpték tenyerüket és csatanóssan kezetráztak, mint a puszták népe fontos szerződéskötési rítusával pecsételt megegyezésén.
– Tudtam kolléga, hogy te világot látott embör vagy, oszt tudod mi a dörgés! Rád vártam, mint a messiásra, de mond meg nem értem a te e-masinádból szólt a nóta és az a rész nem világos néköm, hogy „Sárga lába, kék a szárnya!”.
– Ne legyél ostoba kolléga, ez a nagyúr himnusza!
– No, ne nézzél már rám mint a kótyagosra, nem tudtam.
– Most már tudod, le ne szégyeníts engem a nándorfehérvári vásárba!
– Nem foglak szabadkozik a gazda! No kolléga most hazamegyünk, iszunk-eszünk-iszunk, vannak szép lovaim és átgázolunk a kelebiai ingoványoson!
– Nem jó ötlet, mert beleragadunk az ingoványosba és értünk jön idő nap előtt a kaszás, én meg fiatal ember vagyok előttem még az élet! Menjünk inkább hozzám, ott van ám az igazi zobnaticai ménes!
– Te szent ég, jut eszembe, retten meg a gazda! Az egyháznak mit adunk a lelkünk kegyelméért?
– Mit adunk, mit!? A négy okos fekete kost, azt adjuk, majd ők jó útra térítik őket, hogy ne kacsintgassanak Budapest felé, hiszen ez tartozik a feladatuk közé!
– És a juhainkkal mi lesz ott Nándorfehérvárott?
– Te milyen akadékos szélsőséges gondolatokkal felvértezett fajta! Mi lenne! Mennek szépen a vágóhídra! Hagyjuk a témát, szóljon az egyességi nóta: „Micsoda madár, micsoda madár! Sárga lába, kék a szárnya, engem odavár, Nándorfehérváron vár! Szól a kakas már! ”
Lassan elcsendesül a táj, a délibáb is elillan, mint a kámfor. Északról ismét hideg szelek fújnak, délről farkasordítás hallatszik, igaz még csak a távolból. A templom harangja felrázza a csendet, ismét temetnek és a bölcső üres marad. A bölcső üres maradt. Hallod Péter, megint szól a kakas! Szól a kakas már...
E-gazság ez? Egyszer, majd egyszer valaki megmondja mi az, addig vessük panyókára kabátunkat és ne forduljunk vissza...
Margit Zoltán
http://margitzoltan.blogspot.com/, 2012. január 25., szerda
* Micsoda madár? http://szelence.com/tan/orlovszky_micsoda.html
http://mrm.rs/images/01/vmsz.jpg
2012. január 24., kedd
Beindult a jogsegélyszolgálat
A VMSZ a CMH irodákat kérte fel a rehabilitációval és a vagyon-visszaszármaztatással kapcsolatos jogi tanácsadás lebonyolítására
Fotó: Molnár Edvárd
A Vajdasági Magyar Szövetség a CMH irodákat kérte fel, hogy a jogsegélyszolgálat lebonyolításában segédkezzenek. Ez az egyetlen olyan hálózat, amely behálózza a magyarok lakta területeket. A Magyar Igazolványok kérelmezésében nyújtott segítséggel, illetve a honosítási eljárásban betöltött szintén tanácsadói szerepével bizonyította ez az irodahálózat, hogy képes egy ekkora munkát elvégezni.
Bús Ottó, a CMH irodák koordinátora kérdésünkre elmondta, annak érdekében, hogy elkerüljék a sorban állást, az iroda dolgozói előre egyeztetnek időpontot az érdeklődőkkel. A megbeszélt időben a polgárokat minden irodában fiatal okleveles jogászok várják, akik átnézik a beadandó dokumentumokat, segítenek kitölteni a kérelmet, és ha úgy tűnik, hogy nincs az ügynek tisztázatlan része, akkor a kérelmezőnek visszaadják és máris viheti a postára az erre kijelölt tolóablakhoz. Amennyiben a jogászok az első találkozón úgy mérik fel, hogy az ügyben szükség van ügyvédi beavatkozásra, azt tanácsolják az ügyfélnek, forduljon ügyvédhez.
A jogi tanácsadás ingyenes. A jogsegélyszolgálat a témában jártas ügyvédeket is felkutatott, s most készül azoknak az ügyvédeknek a jegyzéke, akik ebben is segítségére lesznek az érintetteknek.
– Az érdeklődéstől függ, hogy meddig működik majd ez a jogsegélyszolgálat. Igaz, hogy van bőven idő a dokumentumok beadására mind a rehabilitáció mind a vagyon-visszakövetelés ügyében, de azt azért tudni kell, hogy a hatóságok a kérelmek beadási dátuma alapján bírálják el az ügyeket. Szeretnénk minél több érintettnek a segítségére lenni – mondta a CMH irodák koordinátora.
A kérelmezőknek nem kell újra kikérni a hivatalokból mondjuk az elvett vagyonra vonatkozó dokumentumokat. Azok a dokumentumok is jók, amelyeket a köztársasági Vagyonigazgatóság visszaküldött a polgároknak. Ha valaki eddig még nem fordult a hatóságokhoz vagyonának visszakövetelése ügyében, annak is joga van most benyújtani a kérelmet. Ha valakit, mint vagyonának visszaigénylőjét, néhány évvel ezelőtt nem vettek nyilvántartásba, az nem jelenti azt, hogy most nem nyújthat be kérelmet. Minden kérelem mellé csatolni kell a kérelmező, illetve a családi köteléket bizonyító anyakönyvi kivonatokat (ha a vagyont visszaigénylő nem tulajdonosa az elvett vagyonnak, hanem örökös) a kataszteri kivonatokat, az államosítási okiratot és a hagyatéki végzést.
Bús Ottó szerint egy-egy személyes tanácsadás hozzávetőlegesen fél órát, esetleg egy órát vesz igénybe. Úgy tervezik, hogy a jogászok naponta 5-6 ügyet tudnak megvizsgálni.
A személyes találkozás mellett telefonos tanácsadást is nyújt a jogsegélyszolgálat. Mivel Észak-Bácskában számítanak a legnagyobb érdeklődésre, így a szabadkai jogásznők telefonszáma egész nap (reggel nyolctól este nyolcig hívható). A fiatal jogászok alapvető, általános érvényű tanácsadást adnak. Szabadkán Tóth Laura a 062/186-62-65-ös számon hívható 8 és 16 óra között, Maglajčić Liljana pedig a 062/186-62-67-es számon 12 és 20 óra között. Zentán Bálind Mónika fogadja az érdeklődők hívását a 062/186-62-68-az telefonszámon 8 és 16 óra között. Újvidéken ugyanebben az időben Kovács Ákos várja a hívásokat a 062/186-62-72-es telefonszámon. Hamarosan a többi irodában is lehetőség nyílik a telefonos tanácsadásra.
A rehabilitálásról szóló törvény értelmében a kollektív bűnösség terhe alatt élő magyarok rehabilitálása könnyített eljárással folyik majd.
– Mivel a csúrogi, mozsori és zsablyai magyarok rehabilitálási kérelme a törvény értelmében könnyített eljárással folyik majd, arra kérjük az érintetteket, ezeket a kérelmeket itt Szabadkán adják be a CMH irodában. Úgy tervezzük, hogy ezeket a kérelmeket egyszerre adjuk majd át – mondta Bús Ottó.
A hat CMH iroda mindegyike reggel nyolctól délután négyig tart nyitva. Telefonon vagy személyesen lehet időpontot kérni a jogsegélyszolgálat szolgáltatásának igénybe vételére. Mint Bús Ottó elmondta, kihelyezett ügyfélfogadást is terveznek, mint ahogyan legutóbb a honosítási eljárás esetében is tették, de ez az érdeklődéstől függ, s ennek függvényében erről később döntenek. A jogsegélyszolgálat működésével kapcsolatban bővebb információ az irodahálózat honlapján, a www.cmh.org.rs címen található.
K-k
Magyar Szó, 2011. január 24., 1. és 5. o.
Az irodák elérhetősége
SZABADKAI INFORMÁCIÓS IRODA
24000 Szabadka, Ptuji u. 1., Tel.: 024/552-976
ZOMBORI INFORMÁCIÓS IRODA
25000 Zombor, Petar Bojović Körút 13., Tel.: 025/442-910
ZENTAI INFORMÁCIÓS IRODA
24400 Zenta, Táncsics Mihály utca 2., Tel.: 024/811-727
NAGYBECSKEREKI INFORMÁCIÓS IRODA
23000 Nagybecskerek, Petőfi u. 1., Tel.: 023/510-251
ÚJVIDÉKI INFORMÁCIÓS IRODA
21000 Újvidék, Svetozar Miletić u. 4. ,Tel.: 021/420-107
TEMERINI INFORMÁCIÓS IRODA
21235 Temerin, Újvidéki u. 344., Tel.: 021/842-373
Josef Levi: a mai nap nem arról szólt, ami itt történt
A pravoszláv egyház képviselői kisajátították az újvidéki razziára való megemlékezést
A pravoszláv egyház biztonsági emberei megtiltották a város és a tartomány vezetőségének, nemkülönben a külföldi diplomatáknak, hogy belépjenek arra a körülkerített területre, amelyet a hetven évvel ezelőtt történt újvidéki razziáról való megemlékezés helyszínéül jelöltek ki, tudósított a 021 Rádió.
A Család című emlékmű körül fémkorláttal kerítették körül a kijelölt területet, s amikor a politikusok és diplomaták megpróbáltak bejutni a megemlékezés területére, fehér papi öltözékbe bújt fiatalemberek állták útjukat, s utasították ki őket azzal a megjegyzéssel, hogy nem szívesen látott vendégek.
Aleksandar Jovanović, a városi képviselő-testület elnöke azt nyilatkozta a 021 Rádiónak, hogy amikor be akartak lépni az elkerített területre, mintegy 15 egyházi személy termett előttük, akik a Magyarország és Izrael nagykövete kíséretében érkező tartományi és városi vezetőket fizikailag is megakadályozták, hogy részt vegyenek a megemlékezésen. Szavai szerint ez a szégyenteljes helyzet a társadalom klerikalizációját jelzi, s azt, hogy veszélyben az alkotmánnyal szavatolt szekularizálódás.
“Visszataszító az, ahogyan a meggyilkolt újvidékiek hamvai felett politizálnak. Azzal, hogy fizikailag is megakadályozták, hogy belépjünk a kommemoráció színhelyére, ezt tették. Levéllel fordultam Irinej szerb pátriárkához és magyarázatot kértem tőle, vajon ez a Szerb Pravoszláv Egyház (SPC) vagy Bulović polgár álláspontja-e és most várom a válaszát, mert ez teljesen megengedhetetlen, ami ma itt történt”, véli az újvidéki képviselő-testület elnöke.
Jovanović szerint az ilyen évfordulók megszervezését kizárólag az állam végezheti, s ez így van mindenütt a világban. Szavai szerint az egyházak részt vehetnek a megemlékezésen, de legfeljebb társszervezőként, de semmiképpen sem diplomáciai botrány kirobbantásával, amelytől elborzad minden világi hatalom. Emlékeztetett arra is, hogy éppen az ilyen elkülönítések, a “miéinkre” és az “övéikre” osztás vezetett annak idején, hetven évvel ezelőtt azokhoz a tragikus eseményekhez, amelyekről ma kellett volna méltóképpen és a legnagyobb alázattal megemlékezni.
A 021 Rádió megszólaltatta Josef Levit, Izrael belgrádi nagykövetét is, aki azonban nem volt hajlandó kommentálni azt a tényt, hogy a razziáról való megemlékezést az emlékmű melletti füves területről volt kénytelen végignézni. Szavai szerint az újvidéki razziáról való megemlékezésnek a szerb és a zsidó nép szolidaritásáról való megemlékezésnek kellene lennie, s nem nemtelen politikai csatározások színhelyének.
“A mai nap nem arról szólt, ami itt történt. Ma a megbocsátás, az emlékezés és két testvéri nép közötti szolidartás napja van, akik együtt, vállvetve álltak a fasiszta terror idején”, mondta röviden Levi.
A gyászszertartást Irinej szerb pátriárka vezette, és a szertartáson részt vett Jichak Asziel, Szerbia főrabbija és egyetlen világi tisztségviselőként a jeruzsálemi Simon Wiesenthal központ vezetője, Efraim Zuroff.
Igor Pavličić polgármester nem volt hajlandó kommentálni a diplomáciai incidenst, mondván, egyszerű polgárként érkezett a megemlékezésre és nem is várta, hogy bebocsássák az elkerített területre.
Csak a megemlékezés után vált lehetővé, hogy az emlékművet megkoszorúzzák a tartományi tisztségviselők, továbbá Nikowitz Oszkár magyar nagykövet is.
Jergić Julianna, 021.rs
http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/12842/Josef-Levi-a-mai-nap-nem-arrol-szolt--ami-itt-tortent.html, 2012. január 23. [18:22]
Együttérzés és emlékeztető
Két kudarcunkról kívánjuk tájékoztatni a nyilvánosságot.
Több mint két évtizede, vagyis azóta, hogy 1990-ben, az újvidéki Futaki úti katonatemetőben megtartottuk az első nyilvános megemlékezést az 1944 végén és 1945 elején a városban lemészárolt ártatlan magyarokra, számtalan kísérletet tettünk arra, hogy hivatalosan részt vegyünk az első, az 1942 januárjában lezajlott újvidéki razzia áldozatainak szobránál, a Duna belvárosi partján. Ott, ahol a napokban emlékeztek meg a főleg szerb és pravoszláv, valamint zsidó áldozatokról. Sosem sikerült elérnünk szándékunkat, csupán elnézték nekünk, hogy nem hivatalosan a Dunába dobjuk az együttérzésünket kifejező koszorúnkat, meg sem említve, hogy ott vagyunk.
Ez az egyik kudarcunk.
A fenti időponttól számítva ugyancsak számtalanszor megkerestük a városban a Szerb Pravoszláv Egyház képviselőit, s kellő tisztelettel és keresztényi alázattal megkértük őket, vegyenek részt a második, az 1944 végén, 1945 elején a városban lezajlott újvidéki razzia áldozatainak emlékére, általunk szervezett megemlékezésen. Volt, hogy postán, volt hogy személyesen kézbesítettük a meghívót. Úgy, ahogyan a zsidó és a görög-katolikus egyház képviselőinek. Egyedül, és csak egyedül a szerb egyház képviselői nem jelentek meg eddig a gyászszertartásunkon.
Ez a másik kudarcunk.
Papp Ferenc, előzetes megbeszélésünk alapján, az általa alapított egyesület nevében, január 20-án levélben fordult Igor Pavličić polgármester úrhoz, kérve őt, tegye számunkra lehetővé, hogy a január 23-i megemlékezésen hivatalosan koszorúzhassunk. Sem választ nem kapott, sem a telefonos megkeresése nem járt sikerrel
Nem mellékes, hanem lényeget fedő körülménynek tartjuk, hogy a második razzia áldozatai számára szervezett gyászszertartáson kifejezte már részvétét Újvidék város is és Vajdaság Autonóm Tartomány is. Szerbia székvárosából azonban soha jelét sem adták még annak, hogy ott is érzik, nekik is van e tekintetben valami megkerülhetetlen feladatuk.
Hetek óta figyelemmel kísérjük az első razzia 70. évfordulója műsorának előkészítését és a körülötte kialakult bonyodalmat. Mi nem minősítünk ezzel kapcsolatban, csupán a nyilvánosságot szeretnénk tájékoztatni e közleményünk tartalmáról. És várunk. Várjuk, mikor épül fel a Makovecz Imre által tervezett emléktorony, amelynek avatásán ott lesz majd a magyar és a szerb államfő sok más egyházi vezetővel, köztük a Szerb Pravoszláv Egyházéval.
Újvidéken, 2012. január 23-án.
Papp Ferenc, a második razzia újvidéki megemlékezésének első szervezője.
Matuska Márton, a téma kutatója.
Vajdasági Magyar Demokrata Párt
HÍRLEVÉL X. évf. 16. szám
2011. január 23.
Több mint két évtizede, vagyis azóta, hogy 1990-ben, az újvidéki Futaki úti katonatemetőben megtartottuk az első nyilvános megemlékezést az 1944 végén és 1945 elején a városban lemészárolt ártatlan magyarokra, számtalan kísérletet tettünk arra, hogy hivatalosan részt vegyünk az első, az 1942 januárjában lezajlott újvidéki razzia áldozatainak szobránál, a Duna belvárosi partján. Ott, ahol a napokban emlékeztek meg a főleg szerb és pravoszláv, valamint zsidó áldozatokról. Sosem sikerült elérnünk szándékunkat, csupán elnézték nekünk, hogy nem hivatalosan a Dunába dobjuk az együttérzésünket kifejező koszorúnkat, meg sem említve, hogy ott vagyunk.
Ez az egyik kudarcunk.
A fenti időponttól számítva ugyancsak számtalanszor megkerestük a városban a Szerb Pravoszláv Egyház képviselőit, s kellő tisztelettel és keresztényi alázattal megkértük őket, vegyenek részt a második, az 1944 végén, 1945 elején a városban lezajlott újvidéki razzia áldozatainak emlékére, általunk szervezett megemlékezésen. Volt, hogy postán, volt hogy személyesen kézbesítettük a meghívót. Úgy, ahogyan a zsidó és a görög-katolikus egyház képviselőinek. Egyedül, és csak egyedül a szerb egyház képviselői nem jelentek meg eddig a gyászszertartásunkon.
Ez a másik kudarcunk.
Papp Ferenc, előzetes megbeszélésünk alapján, az általa alapított egyesület nevében, január 20-án levélben fordult Igor Pavličić polgármester úrhoz, kérve őt, tegye számunkra lehetővé, hogy a január 23-i megemlékezésen hivatalosan koszorúzhassunk. Sem választ nem kapott, sem a telefonos megkeresése nem járt sikerrel
Nem mellékes, hanem lényeget fedő körülménynek tartjuk, hogy a második razzia áldozatai számára szervezett gyászszertartáson kifejezte már részvétét Újvidék város is és Vajdaság Autonóm Tartomány is. Szerbia székvárosából azonban soha jelét sem adták még annak, hogy ott is érzik, nekik is van e tekintetben valami megkerülhetetlen feladatuk.
Hetek óta figyelemmel kísérjük az első razzia 70. évfordulója műsorának előkészítését és a körülötte kialakult bonyodalmat. Mi nem minősítünk ezzel kapcsolatban, csupán a nyilvánosságot szeretnénk tájékoztatni e közleményünk tartalmáról. És várunk. Várjuk, mikor épül fel a Makovecz Imre által tervezett emléktorony, amelynek avatásán ott lesz majd a magyar és a szerb államfő sok más egyházi vezetővel, köztük a Szerb Pravoszláv Egyházéval.
Újvidéken, 2012. január 23-án.
Papp Ferenc, a második razzia újvidéki megemlékezésének első szervezője.
Matuska Márton, a téma kutatója.
Vajdasági Magyar Demokrata Párt
HÍRLEVÉL X. évf. 16. szám
2011. január 23.