Kollektív rehabilitáció?

Reagálás a Varga László parlamenti képviselővel készítet „villáminterjúra”

A Vajdaság Ma internetes hírportál január 30-án Kollektív rehabilitáció címmel „villáminterjút” közölt, amelyben Varga László parlamenti képviselő a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) jogsegélyszolgálatával és a rehabilitálással kapcsolatos három kérdésre válaszolt. Az interjút Jergić Julianna a készítette a képviselővel.
Szuvorov szerint „a gyorsaság szükséges, a sietség káros”. Talán éppen a sietség miatt, a „villáminterjúban” több olyan pontatlanság is van, ami megtévesztheti az olvasók legalább egy részét. Annak ellenére, hogy Varga a téma egyik legjobb ismerője (kellene, hogy legyen).

Csak egyéni rehabilitálás

Az interjúnak a címe nem megfelelő. Kollektív rehabilitáció – ahogyan az írás címe sugallja – ugyanis a szerbiai rehabilitálási törvény szerint sajnos nem létezik.
A rehabilitálási törvény – elhíresült, magyar szempontból fontos 5. szakaszának 4. bekezdése, a Magyar Nemzeti Tanács honlapján lévő fordítás szerint (is) – a következőképpen van megfogalmazva:
„A törvény erejénél fogva rehabilitálják a kollektív felelősség elve alapján háborús bűnösnek, illetve háborús bűncselekmények részvevőinek nyilvánított személyeket, akik nem vesztették el a jugoszláv állampolgárságukat, háborús bűncselekményeket nem követtek el és elkövetésükben nem vettek részt.”
A törvény erejénél való rehabilitálás azonban, bármennyire is szeretnénk, sajnos nem egyenlíthető ki a kollektív (együttes) rehabilitálással. Minden személy esetében ugyanis egyéneként/egyenként kell lefolytatni a rehabilitálási eljárást.
A kollektív szó egyébként – a számítógépes kereséssel – a törvény szerb, de magyar szövegében sem – sehol máshol nem található csak az említett 5. szakasz 4. bekezdésében. Szükségtelen tehát olyasmit állítani, az olvasókat pedig azzal ámítani, amit a törvény nem tartalmaz.
Varga László is – a (villám)interjúban feltett első kérdésre adott válaszában – azt mondja, azért jelentkezzenek az érdekeltek a CMH (Concordia Minoritatis Hungaricae) szabadkai irodájában, hogy a rehabilitálási folyamat „egyrészről költségmentes, másrészről minél tömegesebb és minél sikeresebb legyen”. Szerinte azért hozták létre ezt a „mechanizmust”, hogy „egy helyen gyűjtsék a jelentkezőket, és csoportosan adják át az ügyet az ezzel foglalkozó ügyvédeknek”.
A képviselő tehát még csak nem is használta a „kollektív rehabilitáció” kifejezést. Figyelmes olvasással azt is megállapíthatjuk, hogy az iroda „gyűjti a jelentkezőket” és az ügyeket „csoportosan” – nem a bíróságnak, hanem – az „ügyvédeknek” adja át. Itt a hangsúly bizony az ügyvédekre helyeződik. (Az összegyűjtött ügyek egy, „csoportos” tárgyként való benyújtása a bíróságnak eljárási kockázatokkal is járna, mivel a bíróság minden rehabilitálásra váró személy esetét külön-külön vizsgálat alá veszi. Így megtörténhet, hogy a folyamat tovább tart, mint az egyéni kérelmezések esetében. Ezért ez a módszer csak családok esetében ajánlatos.)

Díjmentes jogsegély

Az interjúból kiviláglik az is, hogy „elkészült a rehabilitációval és a vagyon-visszaszármaztatással foglalkozó ügyvédek listája”. A rehabilitálási ügyekben ugyanis – tekintettel arra, hogy ezekről az illetékes felső bíróság dönt – csak hivatásos ügyvédek képviselhetik a kérelmezőket. Ezzel kapcsolatban felvetődik a kérdés, hogy ki és milyen mércék alapján készítette el ezt a listát? (Remélhetőleg nem az ügyvédek párthovatartozás alapján készült listájáról és ilyen alapon való megkülönböztetéséről van szó.)
A rehabilitálási kérelmeket a kezdeményező lakóhelye, illetve székhelye vagy pedig a jogsértés helye szerint illetékes felső bíróságon kell benyújtani. A csúrogi, zsablyai és mozsori jogsérelmek esetében az újvidéki felső bíróság az illetékes.
A törvény (12. szakaszának 1. bekezdése) szerint a kérelmet benyújtó természetes vagy jogi személynek, „aki a rehabilitációs eljárást nem anyagi haszonszerzés céljából kezdeményezi, ingyenes jogsegély hagyható jóvá a törvénnyel összhangban”.
Ez a bekezdés bizony további értelmezésre szorul. Első olvasatra ugyanis az derül ki a rendelkezésből, hogy azok számára, akik a vagyon visszaszármaztatás vagy anyagi kárpótlás céljából kezdeményezték a rehabilitálási eljárást, ingyenes jogsegély nem hagyható jóvá, illetve jóváhagyása az eljáró hatóságtól függ.
A szakasz 2. bekezdése, miszerint „a kérelmet benyújtó személy a rehabilitációs eljárás költségeinek fedezése alól mentesül”. Ez alatt az érthető, hogy a rehabilitálással kapcsolatos okiratok beszerzése és maga az eljárás is költségmentes. Ez azonban nem foglalja magába az ügyvédek Szabadkáról Újvidékre való utaz(gat)ását és tiszteletdíját. Ki fogja ezeket a költségeket fedezni? A VMSZ, a CMH, vagy talán maguk az ügyvédek? Nem lett volna logikusabb, ha az újvidéki CMH irodát bízzák meg ezekkel az ügyekkel? Vagy már itt is a „mindent Szabadkára” elv működik?
A díjmentes jogsegélyszolgálat egyébként nem a VMSZ találmánya. (Kérdéses, hogy a CMH egyáltalán jogosult-e ennek a tevékenységnek a végzésére.) Ilyen jogszolgálat működik csaknem minden vajdasági közigazgatásban. Ingyenes jogsegélyre (tanácsadásra) joga van ugyanis minden polgárnak, akinek nincsen anyagi lehetősége az ügyvédi díj megfizetésére. Zentán a községi vagyonjogi ügyész is térítésmentes jogsegélyt nyújt a polgároknak az elkobzott vagyon visszaszármaztatásáról és a kártalanításról szóló törvénnyel kapcsolatban. A bírósági eljárásban azonban még a vagyonjogi ügyész sem képviselheti a polgárokat.

„Párhuzamos eljárás”

A törvény szerint a csúrogi, zsablyai és mozsori magyarok esetében (is) a sikeres rehabilitációs eljárás a feltétele az elkobzott vagyon visszaszármaztatásának.
– Az eljárási szabályok szerint a két eljárásnak párhuzamosan kell folynia. Először a rehabilitációs kérelmet kell átadni, és miután a bíróság bizonylatot ad annak átvételéről, azonnal kérelmezhető a vagyon-visszaszármaztatás. Ez utóbbit azonban nem bírálják el addig, amíg döntés nem születik a rehabilitációs eljárás ügyében – nyilatkozta Varga.
A képviselő nyilatkozatának ez a része is pontosításra szorul:
Először, a bíróság nem állít ki semmilyen külön „bizonylatot” a rehabilitálási kérem átadásáról. A kérelmet két példányba kell elkészíteni. A bírósági iktatóban való átadásakor a hivatalnok a bíróság pecsétjével és keltezéssel látja el kérelem másodpéldányát is, amely az ügyfélnél marad. Ezt számít „bizonylatnak”.
Másodszor, a visszaszármaztatási ügyekben az erre a célra alakított ügynökség az illetékes. Az ilyen kérelmet a február 6-ától számított két éves határidőn belül (vagyis 2014. február 6-ig) lehet benyújtani. Az ügynökség – amennyiben a rehabilitációs eljárás folyamatban van – annak befejezéséig azonban „felfüggeszti az eljárást”.
A vagyon-visszaszármaztatás kérelmeket tehát szükséges a rehabilitációs eljárás megkezdése után beindítani. Már csak azért is, mert a rehabilitálási eljárás lefolytatásának időtartama bizonytalan. Megtörténhet, amire már eddig is volt példa, hogy meghaladja a két évet. A vagyon-visszaszármaztatási kérelemről való döntéshozatalra azonban a rehabilitálási eljárás sikeres befejezésig nem kerül sor. Addig az ügynökség egyszerűen nem is foglalkozik vele, így „párhuzamos eljárást” sem folyik. (A „párhuzamos eljárás” ugyanis az jelentené, hogy időközben valamilyen eljárásjogi cselekmények is történnek.)
Fontos tudni továbbá, hogy „a rehabilitáció iránti kérelem benyújtásának joga a jelen törvény hatályba lépésétől (2011. december 5-étől – B. A. megj.) számított öt év elteltével megszűnik”. (Ez azt jelenti, hogy maga a rehabilitálásra való jog szűnik meg. Vagyis: ennek a határidőnek az elteltével többé már nem lehet rehabilitálási eljárást kezdeni.)
Annak a személynek tehát, aki két éven belül nem kérelmezi a rehabilitálást, megszűnik a joga a vagyon-visszaszármaztatására. Azok pedig, akik esetében megtörtént a rehabilitálás, március 1-jétől a kijelölt postahivatalokban adhatják át a vagyon-visszaszármaztatási kérelmeket.

Újvidék, 2012. február 8.

Bozóki Antal




Kollektív rehabilitáció
Villáminterjú Varga László parlamenti képviselővel

A jogsegély-szolgálat és a rehabilitáció ügyében Varga Lászlóval, a VMSZ parlamenti képviselővel beszélgettünk.

Miből áll a gyakorlatban a jogsegélyszolgálat?

A jogsegélyszolgálat, amelyet a CMH polgári egyesület indított a Vajdasági Magyar Szövetséggel együttműködve, különbőző elemekből áll: elsősorban tanácsadásról beszélhetünk, ezen kívül segítséget nyújtunk a kérelem kitöltésében, és elkészítettük a rehabilitációval és a vagyon-visszaszármaztatással foglalkozó ügyvédek listáját. Emellett még egy fontos dolgot kell megemlíteni: a csúrog, zsablyai és mozsori magyarok leszármazottainak is segítséget nyújtunk, mivel az ő sorsuk nemcsak egyéni tekintetben fontos, hanem a vajdasági magyar közösség szempontjából. Miattuk született egy olyan döntés, hogy az ő esetükben a rehabilitációs eljárást a CMH, mint szervezet fogja vállalni, egyrészről költségmentesen, másrészről pedig azért, hogy minél tömegesebb és minél sikeresebb legyen a folyamat. Ezért azt tanácsolom, hogy a CMH szabadkai irodájában jelentkezzenek azok, akiknek felmenői Csúrogon, Zsablyán, illetve Mozsoron éltek, és úgy érte őket jogsérelem. Azért ez a mechanizmus, mert egy helyen gyűjtik a jelentkezőket és csoportosan adják át az ügyet az ezzel foglalkozó ügyvédeknek. Először az adatok és az elérhetőség fölvételére kerül sor, néhány héten belül pedig fölkeresik őket a CMH irodákból, és elmondják, mi a további teendő.

Mekkora érdeklődésre számítanak?

Úgy gondolom, hogy vagyon-visszaszármaztatási ügyekben nagy lesz az érdeklődés, többezres. Ezzel szemben a rehabilitációt illetően valószínűleg sokkal kevesebben jelentkeznek majd, de tekintettel arra, hgy a vagyon-visszaszármaztatási ügyek egy része szükségessé teszi a rehabilitációs eljárást, bizonyára itt is növekedni fog a kérelmek száma a korábbi időszakhoz képest. A CMH irodákhoz fordulók számából arra lehet következtetni, hogy sokan igénybe veszik majd a jogsegélyszolgálatot.

Ez azt jelenti, hogy a csúrogi, zsablyai és mozsori magyarok is visszakérhetik a vagyonukat?

A sikeres rehabilitációs eljárás a feltétele az ő esetükben a vagyon-visszaszármaztatási kérelemnek. Ezeknek az embereknek a tulajdonát vagyonelkobzás útján vették el. Az eljárási szabályok szerint a két eljárásnak párhuzamosan kell folynia. Először a rehabilitációs kérelmet kell átadni, és miután a bíróság bizonylatot ad annak átvételéről, azonnal kérelmezhető a vagyon-visszaszármaztatás. Ez utóbbit azonban nem bírálják el addig, amíg döntés nem születik a rehabilitációs eljárás ügyében. Azok, akik ezt már befejezték, minden további nélkül átadhatják a visszaszármaztatási kérelmet március elején.

Jergić Julianna
http://www.vajma.info/cikk/tukor/4713/Kollektiv-rehabilitacio.html, 2012. január 30. [13:05]