Románia példát mutatott

Kisebbségjogi jegyzet

Románia február 29-én, Szerbia EU-tagjelölti státusának megadása előtti utolsó pillanatban, azt üzente: csak akkor támogatja a csatlakozási tárgyalások megkezdését, ha Szerbia rendezi a román és a vlach kisebbség jogait. Bukarest az oktatási, kulturális és vallási jogok garantálását követelte, ehhez pedig biztosítékként azt a kétoldalú egyezményt, amelyet végül március 1-jén sikerült tető alá hozni. Vagyis Románia kész volt megvétózni Szerbia EU-tagjelölti státusát.
Mindkét említett nemzeti kisebbségnek (is) nemzeti tanácsa van Szerbiában, de míg a román nemzeti közösség Romániát tekinti anyaországának, addig – Radiša Dragojević, a Vlah Nemzeti Tanács elnöke szerint – a vlahok „Szerbiát tekintik anyaországuknak”.
A román feltétel már csak azért is váratlan intermezzónak számított az integrációs tárgyalások során, mert Bukarest tavaly novemberben kijelentette, hogy „feltétel nélkül támogatja Szerbiai tagjelölti státusát”. Időközben azonban Romániában kormányválság és -váltás történt, így újra felmelegítették az egyébként hosszú évtizedes problémát.
Magyarország ezzel szemben Szerbia EU-s tagjelölti státusáról folytatott tárgyalások során semmilyen kikötést vagy feltételt nem támasztott. A vezető magyar politikusok szinte egymással versenyeztek, hogy ki támogatja jobban Szerbiát ezen az úton.
– Magyarországnak is fontos, hogy Szerbiai az EU tagjelöltje legyen, hiszen egy szomszédos országról van szó, ahol nagy számban él magyar kisebbség – jelentette ki Győri Enikő, a Külügyminisztérium európai uniós ügyekért felelős államtitkára február 29-én egy budapesti háttérbeszélgetésen. Hangsúlyozta: „Politikai szempontból nagy hiba lett volna, ha az EU tovább késlelteti Szerbia tagjelölti státusának megadását”. Más szóval: a magyar külügy fontosabbnak tartotta Szerbia mielőbbi EU tagjelöltségét az itt élő magyarok helyzetének rendezésénél, jogainak megvalósulásánál.
Szerbia tagjelölti státusának március 2-i megadására végül az után került sor, hogy március 1-re virradó éjszaka a két fél meg állapodott az említett szerződés szövegéről. A dokumentumot Mihnea Motoc, Románia, valamint Roksanda Ninčić, Szerbia EU-nagykövete Brüsszelben látta el kézjegyével.
– Az adott helyzetben Románia a szerbiai román kisebbség védelmében nem tett egyebet, mint élt azon kevés eszközök egyikével, amelyek a rendelkezésére álltak, hiszen célja az, hogy a Szerbiában élő többi kisebbséggel együtt a román közösség is jogokat kapjon és a szerb állam védelmét élvezze – szögezte le Winkler Gyula RMDSZ-es európai parlamenti képviselő.
Akárhogy is vizsgáljuk, a kisebbségi megállapodás aláírása a román fél diplomáciai sikereként könyvelhető el. Most azonban szükség lenne a megállapodás teljes szövegének a nyilvánosságra hozatalára, mivel hivatkozási alapul is szolgálhat a többi szerbiai nemzeti kisebbségre helyzetének rendezésére a Szerbiával folyó további EU-s tárgyalások során.
Úgy tűnik, mintha Bukarest nagyobb gondot fordítana a kisebbségvédelemre, mint Budapest. Romániának ugyanis sikerült elérnie azt, amit Magyarország képviselői meg sem kíséreltek.
A román álláspont nyomán kialakult helyzet, amely Szerbia tagjelölti státusának megadását az országban élő kisebbségek jogainak betartásától teszi függővé, egyrészt újabb érvet jelent az európai uniós kisebbségi keretszabályozás megalkotása mellett. Másrészt pedig arra utal, hogy az EU most már mintha nagyobb készséget mutatna a nemzeti kisebbségek védelme iránt.
Hogyan lehetséges az, mivel magyarázható, hogy a Szerbiával folytatott EU-s tárgyalások során a magyar diplomácia egyetlen, a vajdasági magyarok helyzetével kapcsolatos kérdés sem vetett fel? Például azt, hogy a szerb állam még mindig nem helyezte hatályon kívül azokat a határozatokat, amelyekkel kollektív bűnössé nyilvánították a Sajkás-vidéki magyarokat.
A magyar külügy számára a nyílt nemzeti kisebbségügyi kérdések rendezésére – újabb lehetőségként – a Szerbiával való csatlakozási tárgyalások maradnak. Most már csak az a kérdés, tud-e élni a román követelés nyomán kialakult helyzettel?

Újvidék, 2012. március 15.

Bozóki Antal