Temerin – kinek a milyen jövője?

           Egeresi Sándor, a tartományi képviselőház elnöke nyitotta meg 2012. június 12-én a Temerin - Vajdaság jelene vagy jövője elnevezésű tanácskozást, amelyet a Civil Társadalom-fejlesztési Központ (Centar za razvoj civilnog društva) és a Nyílt Társadalom Alap (Fondacija za otvoreno društvo) szervezett a tartományi parlamenttel együttműködve.

A tanácskozáson felszólalt Nikowitz Oszkár, Magyarország belgrádi nagykövete, Muškinja Heinrich Anikó tartományi ombudsman, Deli Andor tartományi kisebbségi titkár, Temerin község képviselői, dr. Jadranka Jelinčić a Nyílt Társadalom Alap végrehajtó igazgatója, dr. Vladimir Ilić a Civil Társadalom-fejlesztési Központ elnöke és a civil szféra képviselői.

Akarva, akaratlanul felmerülnek kérdések a rendezvénnyel és az ott elhangzottakkal kapcsolatban. Már magával a rendezvény elnevezésével is gond van. Nem egyértelmű ugyanis az üzenete. Miért pont Temerin? Tételezzük fel, hogy a szervezők az elnevezéssel pozitív üzenetet szerettek volna küldeni a közvélemény számára. Akkor Temerin Vajdaság szimbóluma? Egyetlen szimbóluma? Milyen tekintetben? Pozitív kontextusban, avagy éppen negatív? Mondjuk személyem abban is érdekelt lenne, hogy mire jutottak a tanácskozók, hogy akkor Temerin a jelenünk vagy a jövőnk, netalán a múltunk?

Egeresi Sándor, többek között a következőket mondta: "Nem engedhetjük meg, hogy párhuzamos, egymás mellett elfutó életeket éljünk. Vajdaság mindig úgy létezett és ezentúl is csak úgy létezhet, mint a közös élet közössége - nem egymás mellett, hanem együtt. A bizalom, a szolidaritás, a támogatás és megértés, ez Vajdaság, minden polgáré nemzeti, nyelvi, vallási hovatartozásuktól függetlenül. Ez a mi antifasiszta Vajdaságunk. A bizalom Vajdasága - ahol a szomszéd a bajban a kezét nyújtja. Innen a minden vajdasági előtt ismeretes mondás - előbb a szomszéd, aztán az isten."

Roppant érdekes ez a mondat. Sokat mond, de ugyanakkor semmit. Több költői megfogalmazással is tűzdelt mondanivaló azonban több helyen is sántít. Az egymás melletti és az együtt élés nem zárja ki egymást. Sőt, ha mindkettő jól funkcionál, és jól tölti, be a maga szerepét akkor ez lenne a tökéletes megoldás. Nem sokra megyünk azzal az egymást metsző egyenessel, melyeknek találkozásánál „robbanás” következik be, ugyanakkor az sem jó, ha nem adjuk meg az esélyt a metszéspontokra. De, ezeket a metszéspontokat koordinálni kell. A metszéspontok keresésében lenne szerepük többek között a tanácskozás résztvevőinek is, és még sokunknak. Viszont, az üres beszédeken kívül nem látunk mást.

Ami a bizalmi kérdést illeti, az a másik nagyon fontos dolog. Leszögezhetjük, bizalomhiányos állapot uralkodik Európában, így Szerbiában is. Nem egyedi eset a bizalomnak hiánya, tehát nem kell feltalálnunk a meleg vizet. Az viszont egy egyedi eset, hogy a Vajdaságban, ha egyel is, de több oka van a bizalomvesztésnek, ez pedig a nemzeti sokszínűség. Feltevődhet a kérdés, hogy miért? Van sok filozófiai, szociológiai és pszichológiai magyarázata is, viszont a gyakorlati okokra hívnám fel a figyelmet. Nem segíti az együtt élést és az egymás mellett élést sem, de a bizalmat sem fejleszti a kettős mérce, amellyel nap, mint nap találkozik a vajdasági magyar, de nyilván más nemzeti kisebbség tagja is. Hogy csak néhány gyakorlati példát említsek: a nyelvhasználati jogok naponta csorbulnak minden ember életében, az igazságszolgáltatás is hagy némi kivetnivalót maga után (finoman fogalmazva), a magyar oktatási intézmények leépítése, a „majd mi tudjuk, hogy nektek mi a jó” elv működése, a nemzeti autonómia teljes hiánya.

Sok beszédnek sok az alja, igaz ez a tanácskozásra is, és erre az eszmefuttatásra is. Rövidre zárva, mindaddig nem lesz előremozdulás ebben, és az ezzel kapcsolatos ügyekben, míg a vajdasági magyar politikumnak, civil szférának és értelmiségi rétegnek nagyobb csoportjait morzsákkal meg lehet venni, és míg azoknak vezetői inkább választják az egymás mellett élést alárendelt pozícióban, mint sem az egymás mellett élést emelt fővel, és egyenlő félként.

Én mindenképpen azt remélem, hogy tevőlegesen és ténylegesen is hozzájárulhatunk Temerin és a vajdasági magyarság jelenéhez és jövőjéhez.

Kiss Igor

                Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, X. évf. 130. szám, 2012. június 13.