Van a Balkánon egy ország…

Egy amerikai újságíró cikke

 (MarcosCeia illusztrációja)

Van a Balkánon egy ország, amelyik önmagával határos. Ahol a legszebb nők élnek, a népszaporulat pedig csökken. Ahol a munkanélküliek dolgoznak a legtöbbet, ahol a legtermékenyebb földön éhező emberek élnek. Ahol a vonatok menetrend szerint késnek. 

Ahol mindenki futballozik, de a vízilabdában, kosárlabdában, kézilabdában vagy a hallólabdában győznek. Ahol mindenki siet a munkára, de senki sem ér oda idejében. Ahol a nyolcórás munkaidő tizenkét órát tart. Ahol az egészségügy díjmentes, de a gyógykezelés drága.  Ahol az újságírók szabadon megírhatnak mindent, amit megparancsolnak nekik. Ahol a világváltság állampolgárságot kapott. Ahol a közbeszerzések titkosak, az államtitkok pedig nyilvánosak. Ahol a háborúk soha nem fejeződnek be. Ahol a történelem naponta ismétlődik. Ahol a leggazdagabbak azok, akik soha nem dolgoztak. Ahol a külföldi valutát belföldi fizetőeszközé tették. Ahol az emberek vallási ünnepeket ünnepelnek, de az Istent szidják.  Ahol az okosakat, a meg nem értés miatt, bolondoknak, a bolondokat tehetségesnek nyilvánítják. Ahol az írástudatlanok írják a történelmet. Ahol a törvények törvénytelenek, az anarchia pedig normális állapot. Ahol a hatalom megveti a polgárokat, mint nemkívánatos tanúkat. Ahol a jövőből élnek, mert a jelenre nincs joguk. Ahol mindenki mindenkire mosolyog, de senki sem kíván a másiknak jót. Ahol a bírósági eljárások tovább tartanak az életnél. Ahol csak az árvizek képezik a földek öntözési módját. Ahol a diktátort idézik, a demokráciát pedig a bolondok adójának tekintik. Ahol úgy tartják, hogy az ország jobban fejlődik, ha minél jobban lemarad. Ahol nem vagy normális, ha nem bolondulsz meg. Ahol csak azért élsz, hogy meghalj, ahol az idő végtelen, a hatalom pedig hallhatatlan…   

Fordította:

Bozóki Antal