Kell-e nekünk magyar kormánytag?

Kisebbségjogi jegyzet

 

            Az új szerb kormányalakítás kapcsán a minap az egyik vajdasági magyar politikus felvetette a kérdést: A magyar kormánytag hol van? „Feltűnő”-nek tartja ugyanis, hogy „az új szerb kormány valószínűleg magyar tag nélkül áll fel”. A kérdésre azonban kérdéssel is lehet válaszolni: Kell-e nekünk egyáltalán magyar a Dačić-féle kormányba?

            A Vajdasági Magyar Szövetség nem lép be a köztársasági hatalmi koalícióba – nyilatkozta július 16-án Szabadkán Pásztor István pártelnök az Ivica Dačić kormányalakítóval, a Szerbiai Szocialista Párt (SZSZP) első emberével folytatott tárgyalás után. A VMSZ ennek ellenére a következő parlamenti ciklusban is támogatni fogja a kormány célkitűzését és programját – mondta Pásztor. Kifejtette: „meg van róla győződve, hogy a jövőbeni köztársasági kormány ambícióinak tekintetében a VMSZ sokkal közelebb áll a kormányhoz, mint egyesek azok közül, akik annak részét fogják képezni”.

A kormányalakító viszont kihasználta az alkalmat, hogy biztosítsa a közvéleményt, hogy „a cél közös: békés és jobb élet együtt”. – Az SZSZP, a VMSZ-hez hasonlóan, a polgári és emberi jogok érvényesüléséért száll síkra, függetlenül a nemzeti hovatartozástól – fejtegette Dačić, hozzátéve: tekintettel a VMSZ tartományi helyzetére, teljes mértékben megérti, hogy a párt nem kíván a köztársasági hatalom része lenni.

„Nem ilyen csomagra szavaztak”

A két pártelnök szabadkai találkozója valójában a nyilvánosságnak szólt. Ivica Dačićnak persze hogy fontos lett volna, ha VMSZ-es tagja is lenne a kormányának. Már csak azért is, mert ez úgymond európaiabbá tette volna kormányát.

Szüksége van-e azonban a vajdasági magyaroknak arra, hogy képviseltessék magukat egy olyan kormányban, amelynek első embere és néhány más (előre bejelentett) tagja is Milošević, a megbuktatott diktátor, vagy éppen Vojisav Šešelj hágai vádlott közeli munkatársa volt? Nincsen. Javulna-e a magyar közösség helyzete, ha lenne egy kormánytagunk ebben a nacionalista-szocialista kormányban? Nem. Akkor meg minek? A politikusok már felfoghatták volna, hogy nem akkor érvényesülnek a jogaink, ha néhány (jól fizetett) képviselőnk van a hatalomban, hanem amikor egységesen lépünk fel azok megvalósítása érdekében.  

Nincs, tehát, abban semmi „feltűnő”, ha nem lesz magyar miniszter. (Egyébként Mirko Cvetković kormányának sem volt magyar tagja.) A „feltűnő” lenne, ha egy magyar netán elvállalná az ilyen összetételű kormányban való részvételt. (Habár „a politikában minden megtörténhet”.) Egyéként is a magyar választók „nem ilyen csomagra szavaztak”.
Pásztor István, tehát, ezúttal helyesen tette, még ha „(túl) látványos következetességgel” utasította is el a „kedvező ajánlatot”. De vajon volt-e más lehetősége?

A VMSZ elnöke valójában nem is tehetett mást – ezt a sakkban kikényszerített lépésnek mondják –, minthogy udvariasan, a politikában szokásos szóvirágokkal, még támogatást is ígérve – elutasítsa Dačić ajánlatát. Másrészt viszont felróható Pásztornak a Demokrata Párttal (DP) való, évek óta tartó folyamatos egyezkedés, ami a vajdasági magyaroknak úgyszintén nem hozott semmi javulást. Ebből csak ő profitált: Megkapta a tartományi képviselőház elnöki posztját.

A képviselőház vezető tisztségét – amelyben pártjának (a 120 tag között) csupán 7 (hét) képviselője van – Pásztor éppen a Demokrata Párttal való megegyezésnek (mások szerint „hűségeskünek”) köszönheti. Ha tovább vezetjük ezt a gondolatot, akkor eljutunk odáig, hogy Pásztor addig lesz a vajdasági képviselőház elnöke, ameddig az a DP-nak megfelel, vagyis ameddig eleget tesz a DP elvárásainak. Ez azt is jelenti, hogy az itteni magyarság érdekeit is csak olyan mértékében képviselheti, amennyire az a DP-nak imponál. Hogy ez nekünk jó-e, kit érdekel?

Nincs magyar érdekképviselet

Hogy kellene viszonyulni az új szerb kormányhoz?

A vajdasági magyaroknak – finoman fogalmazva – vajmi kevés beleszólásuk van a szerb kormányalakításba. A 250 tagú szerb képviselőházban – a DP-vel való folyamatos egyeztetés miatt – az előző ciklusban is a négy magyar képviselő inkább az ikebana szerepét töltötte be, vagy többnyire a szerb érdekek megvalósítását támogatta (például az integrációs bizottságban).

A mindenkori szerb kormány iránti viszonyulást a vajdasági magyar közösség érdekei kellene, hogy vezéreljék. A képviselőházi vita során minden egyes, a közösséget érintő javaslatról ki kell kérni a magyar politikum előzetes véleményét (és nem utólagosan, mint az elmúlt időszakban, mint például a nemzeti tanácsokról, vagy a vagyon-visszaszármaztatási törvényről), és azzal összhangban szavazni. 

Mindent összevetve: Megállapítható hogy a szerb döntéshozatali szervekben nincsen tényleges magyar érdekképviselet. A magyar pártoknak a május 6-i választásokon való leszerepelése csak tovább rontott a helyzetünkön.  

A kiút a magyar pártok – a VMSZ-el együtt vagy nélküle való – közös érdek-képviseleti stratégiájának megfogalmazása lehetne. Az új helyzet függvényében mielőbb – de legkésőbb szeptemberben – össze kellene hívni a magyar pártok és civil szervezetek értekezletét, amely megfogalmazná a vajdasági magyarok egységes, alapvető követeléseit a hatalomban részes magyar képviselők és a szerb hatalom irányába. Lesz-e erre szervező?

Ezeknek a követeléseknek tartalmaznia kellene a közösség nyílt, megoldásra váró problémáit is, amelyek rendezését határidőköz kellene kötni és számon kérni a megválasztott magyar képviselőktől, függetlenül attól, hogy melyik párt színében vannak jelen az államhatalomban. A hatalom (és a választott képviselők) támogatását ezek megvalósulásához kellene kötni.

Bozóki Antal

Újvidék, 2012. július 21.