„ÚTKERESZTEZŐDÉS”

Egy idillikus hatalomgyakorlás vége

Kisebbségjogi jegyzet

             

            Teljesen új, nehéznek is nevezhető helyzetbe került a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ). Megszűnt ugyanis az idillikus viszony, amelyben számos vajdasági községben és tartományi szinten a Demokrata Párt (DP) és a VMSZ évekig zavartalanul (és nem éppen sikeresen) gyakorolták a hatalmat. 

Miután Boris Tadić előző köztársasági elnök és a pártja, a Demokrata Párt (DP) elvesztették a május 6-i általános választásokat, a Szerb Haladó Párt (SZHP) és a Szerb Szocialista Párt (SPS) vezette új koalíció a vajdasági községekben is megkezdte a hatalomnak a saját arculatára való „átkomponálását” és „összehangolását”. Legutóbb (szeptember 13-án) Újvidéken váltották le a DP vezette koalíciós hatalmat és választották meg a SZHP körüli szövetségből álló új városvezetést.

            Emlékeztetőül: Az SZHP a Szerb Radikális Pártból (SRS) vált ki, amelynek elnöke a háborús bűnökkel vádolt, most is a hágai nemzetközi bíróság fogdájában lévő Vojislav Šešelj, alelnöke pedig Tomislav Nikolić, a mostani szerb köztársasági elnök volt. A mostani szerb kormánykoalíció másik vezető pártja, amelynek elnöke és miniszterelnök is, a Szerb Szocialista Párt (SPS), amelynek a hágai börtönben elhunyt Slobodan Milošević, korábbi szerb elnök volt a vezetője. 

Fekete-vörös koalíció

Az újonnan létrejött fekete-vörös koalíció létrejötte a kilencvenes évekből már jól ismert hatalomnak az egyfajta visszarendeződését is jelenti. Magyar vonatkozásban ennek az lett a következménye, hogy a VMSZ már Óbecsén, Kishegyesen, Nagybecskereken és Újvidéken is kimaradt a hatalomból. (Kivételt képez a tartományi kormány és a képviselőház, amelyben a DP-nek még döntő többsége van, Pásztor pedig az elnöki tisztséget látja el.)

A VMSZ most „az új körülményekhez”, illetve „helyzethez” való „igazodásra”, „alkalmazkodásra”, illetve „politikai helyezkedésre” kényszerült.

Pásztor István, a VMSZ elnöke szeptember 21-én tanácskozásra hívta a párt, „tisztségviselőit, az értelmiségieket, a civil szféra és az egyházak képviselőit”. A párt gyakorlata szerint, hogy „a már előzőleg megtervezett irányvonalának minél szélesebb támogatást biztosítson”.

A tanácskozás központi témája az volt, hogy „az eddigi gyakorlattól eltérően, a szerbiai politikai színtéren lezajlott változásokhoz alkalmazkodva lehet-e, szabad-e a Vajdasági Magyar Szövetségnek azokkal az erőkkel – elsősorban a Szerb Haladó Párttal – helyi szinteken koalícióra lépnie, amelyek az elmúlt két évtizedben a politikai választóvonal másik felén helyezkednek el?”

– Úgy vélem, fontos „útkereszteződéshez” érkezett a vajdasági magyar közösség, a Vajdasági Magyar Szövetség. Olyan pillanatot élünk, amikor el kell döntenünk, közösen kell döntést hoznunk arról, merre megyünk tovább, milyen irányokat szabunk és vállalunk magunkra – állt az esemény meghívójában.

A magyarkanizsai tanácskozásról a nyilvánosság csak a párt (szeptember 23-i) közleményéből, a Magyar Szó (szeptember 25-i) rövid híréből, Pásztor Istvánnak az Újvidéki TV esti híradójában a tanácskozáson elhangozott zárószavából közölt részletből és a Magyar Szóban (szeptember 29-én) közölt interjújából értesült. Arra vonatkozóan azonban, hogy „a többórás, nem sajtó-nyilvános” magyarkanizsai „közös döntéshozatalban” kik vettek részt, és főleg arról, hogy mit mondtak, közelebbi információt nem közöltek.

Megszűnt partnerség

A Pásztorral készült (háromhasábos) interjújából megtudtuk, hogy a „legutóbbi (szeptember 8-i – B. A. megj.) főbizottsági ülésén a DP visszavonta a döntést, amelynek értelmében a párt mindenkivel együttműködhetett, egyedül a haladókkal és a radikálisokkal nem”. De azt is, hogy „a VMSZ és a DP közötti stratégiai partnerség darabjaira hullott”. A pártelnök azt is elmondta, hogy „a VMSZ sehol sem kívánja felrúgni a korábban létrehozott helyi hatalmakat”.

Jellemző, hogy a VMSZ elnöke most – az őt jellemző retorikával – feladta az a VMSZ-nek az általa hangoztatott „regionális versenypárt” szerepét és most már úgy fogalmaz, hogy „a VMSZ számára nem az az elsődleges szempont, hogy melyik párt, vagy politikai blokk szövetségese, hanem az, hogy miként tudja érvényesíteni a vajdasági magyar közösség érdekeit”. Pásztor értelmezésében „az nem számít, hogy a segítők, vagy a bennünket akadályozók, mely párt színeit viselik”.

Ezek a megfogalmazások mintha hasonlítanának Mao Ce Tung néhai kínai elnök mondására, miszerint „teljesen mindegy, hogy a macska fekete vagy fehér, amíg megfogja az egeret”. De vajon így van-e? Politikailag és (nem utolsó sorban) erkölcsileg) Elfogadható-e az ilyen viszonyulás?

– Korhecz Tamás, a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnöke Pásztor tézisét azzal egészítette ki, hogy „mindenféle együttműködés kizárólag az általunk (mármint a VMSZ – B. A. megj.) megfogalmazott nemzeti célok érdekében történhet, nem pedig 1, 2, 3-10 család egzisztenciája miatt” – olvasható a párt közleményében. Ezt közvetve annak a beismeréséként is értelmezni lehet, hogy a VMSZ családi Kft-ként és nem érdekvédelmi pártként működik.

A VMSZ politikai irányvonalának a megváltoztatása azért is feltűnő, mivel a párt vezetése július 26-án hat óbecsei tagját kizárta, mert „a demokratákkal nem akartak összeállni”, illetve a Tisza-parti városban az SZHP-vel és a (nem magyar) Fordulattal írtak alá koalíciós megállapodást. A VMSZ Elnökségének ilyen döntése miatt – szeptember 18-án – 181 óbecsei VMSZ-tag kilépett a pártból. Ez azt is jelenti, hogy a párt tagjai se nincsenek éppen tisztában azzal, hogy ki milyen politikát képvisel.

Elvtelen koalíciók

A VMSZ egyesek szerint „cikkcakk”, mások szerint kaméleon-politikája „teljes zavarodottságot keltett nemcsak a párt-elit, de a vajdasági magyarság egy részének soraiban is”. Ez arra késztette a pártot, hogy újraértékelje eddig politizálását, amihez Pásztornak szüksége volt a magyarkanizsai tanácskozásra és a támogatásra. Nem véletlen, hogy zárószavában felkérte a jelenlévőket, hogy környezetükben magyarázzák el az új irányvonalat.

Az, hogy a SZHP-SZPSZ koalíció kizárja a vajdasági magyarokat a hatalomból, valójában sérti a nemzeti kisebbségeknek a képviseletre és a döntéshozatalban való arányos részvételhez való jogát. Kérdés azonban, hogy lehet-e, szabad-e koalícióra lépni magyar szervezeteknek olyan pártokkal, amelyek a kilencvenes években „egy szendvicset” kínáltak a vajdasági magyaroknak az országból való távozáshoz. És az is, hogy jogosult-e a VMSZ arra, hogy egyedül fogalmazza meg, mi képezi a magyar közösség érdekeit?

Az újonnan kialakult politikai helyzet arra késztetheti/kényszerítheti a VMSZ-t, hogy visszatérjen a magyar érdekvédelmi feladatokhoz. Ez azonban csak ellenzéki pozícióból és a  többi vajdasági magyar párt, valamint több magyar civil szervezet által szeptember 27-én, Újvidéken elfogadott, A vajdasági magyar közösség azonossága megőrzésének és fejlődésének alapkövetelményei című dokumentumban foglaltak alapján lehetséges. Nem pedig a szerb pártokkal kötött újabb elvtelen koalíciók létrehozásával. Képes-e erre a VMSZ? Ellenkező esetben megtörténhet, hogy a következő választásokon a magyar választópolgárok esetleg megbüntetik a pártot. 

Bozóki Antal

Újvidék, 2012. szeptember 30.

Kapcsolódó írások:
1. Bozóki Antal: „Átkomponálás” és „összehangolás”, Újvidék, 2012. szeptember 16.

    http://bozokiantal.blogspot.com/search/label/Jegyzetek

2. VMSZ – az új körülményekhez igazodva, http://www.vmsz.org.rs, 2012. 09. 23.

3. Ágoston András: A cikcakkos VMSZ politika, Vajdasági Magyar Demokrata Párt, 

    HÍRLEVÉL, X. évf. 200. szám, 2012. szeptember 24. 
4. bajk: A helyzethez alkalmazkodva, Magyar Szó, 2012. szeptember 25., 5. o. 

5. Pesevszki Evelyn: Politikai helyezkedés tabuk nélkül, Magyar Szó, 2012. szeptember

    29., 1. és 6. o. 

6. Ágoston András: Vesszen a Vajdaság?, Vajdasági Magyar Demokrata Párt,  

    HÍRLEVÉL, X. évf. 204. szám, 2012. szeptember 29.