Vagyon-visszaszármaztatás és rehabilitáció Szerbiában

Közel hét évtized telt el az 1944-45 telén a Délvidék magyar és német  lakossága terhére elkövetett, brutális kegyetlenséggel elkövetett  véres események óta, de  az áldozatok jogi és vagyoni helyzetét a szerb állam máig nem rendezte, az ártatlanul meghurcolt áldozatok családjaitól, hozzátartozóitól, máig nem kért bocsánatot. Magyar testvéreink „bűne” az volt és maradt, mindmáig, hogy 1941-44 között beilleszkedtek az egyébként, minden, magyar állampolgárra kötelező, magyar közigazgatásba, a fiatalok – a II. Világháború idején – eleget tettek a katonai behívási kötelezettségüknek, mint – hasonló körülmények között – ez bármely más országban történik. A magyar származásukat nem megtagadó, Szerbiába kényszerült, nemzettestvéreink megbélyegzése, hátrányos megkülönböztetése majd hét évtized múltán, továbbra  is  fennáll.
Hét évtized halogatása után a Szerbia Parlament 2011. őszén megszavazta a vagyon-visszaszármaztatási és a rehabilitációs törvényeket, végrehajtásuk azonban,  máig tisztázatlan körülmények miatt, a vártnál is lassabban, vontatottabban folyik.
Mindkét törvény máig hatályos, annak ellenére, hogy f. év október  6-án életbe lépett vagyon-vissza származtatási törvény 5. szakasz, 3. bekezdésének 3. pontja kimondja a kisebbségben élő nemzetiségek, köztük a magyar közösség kollektív bűnösségét. A Szerb Parlament által 2011. december 5-én megszavazott rehabilitációs törvény parlamenti végszavazása előtt szerbiai és magyarországi civil szervezetek egyaránt felhívták a magyar politikusok és a Kormány figyelmét is arra, hogy a szeptember végén megszavazott szerb vagyon-restitúciós törvény és a december 5-én elfogadott rehabilitálási törvény között súlyos, ellentmondások vannak. A kisebbségben élő magyarok döntő többségét ugyanis, kifejezetten ideológiai elvektől vezérelve, önkényesen, bírósági ítéletek nélkül forgattak ki a vagyonukból, sokakat megöltek, családtagjaikat földönfutóvá tették. Ezt a tényt 2011. december 22-én, Szalma József, az újvidéki Egyetem jogtudományi karának tanára, az MTI belgrádi tudósítójának is megerősítette. Két azonos témáról szóló törvény ugyanis nem mondhat ellent egymásnak. A kárpótlási törvény, a szerbiai hivatalos szervek által igazolt rehabilitációt a kárpótlási jogosultság feltételének tekinti, továbbá a kárpótlási igények benyújtására egy aránytalanul rövid, két éves időtartamot határoz meg. Azt is tudni kell, hogy kárpótlási kérelmet csak a sérelmet szenvedett, eredeti tulajdonos közvetlen, első leszármazottja nyújthat be, különben a jogosultságát elveszti. Nyilvánvaló, hogy a jogalkotó mire gondolt: az érintettek, 78 évvel a véres, büntetlenül maradt megtorlás után, egyre kevesebben maradnak, távoznak az élők sorából.
A súlyos ellentmondásokkal terhelt, fenti törvények  következményei, tisztázatlan végrehajtási utasítások, kormányrendeletek hiányában – egy évvel a parlamenti döntés után – mára nyilvánvalóvá váltak. A Magyar Szó 2012. november 8-i számában megjelent közlemény szerint, Észak-Bácskában, egy év leforgása alatt, mindössze 190 rehabilitálási és 721 vagyon-visszaszármaztatási kérvényt nyújtottak be, amelyekből azt sem lehet még tudni, hány kérelem érkezett magyar nemzetiségű állampolgároktól.
A Szlovákiában élő félmillió magyar számára diszkriminatív jellegű szlovák állampolgársági törtvény tanulságait levontuk. Ha ott nem százan, hanem tízezren vállalják nyilvánosan, hogy természetes joguk a kommunista államhatalom által tőlük elvett magyar állampolgárságuk visszaszerzése, az Európai Unió nem mehetne el közömbösen a szlovák állam Európában páratlan, a kisebbségek emberi jogait megtagadó intézkedése mellett.
Arra kérlek tehát Benneteket, Szerbiában élő, magyar testvéreink, hogy ne hagyjátok magatokat félrevezetni, megfélemlíteni, hanem cselekedjetek és adjátok be tömegesen, a rehabilitáció, majd a kárpótlási kérelmeiteket. Hiába szerepel ugyanis más a szerb levéltári aktákban, bírósági ítélet nélkül egyetlen magyar származású embert sem lehet háborús bűnösnek nyilvánítani, s ezzel a kárpótlásból kizárni.
Kedves, magyar Testvéreink! Mi, a nemzetünkért felelősséget élő civil szervezetek, arra vállalkoztunk, hogy a szomszédos országokba kényszerült, magyar testvéreink élő lelkiismerete, emberi és állampolgári jogainak védelmezői leszünk. Cselekedjetek hát: emeljétek fel a fejeteket és éljetek a méltatlanul rövid idő alatt, az egy év múlva lezáruló, törvényes lehetőséggel! Indítsátok el tömegesen a méltatlanul megalázott, kifosztott apáitok, testvéreitek, fiaitok, rehabilitációs eljárását, különben történelmi esélyt mulasztunk el, ami többé nem térhet vissza!

Éhn József, elnök 
Társaság a Kárpát-medence Magyarságáért,
közhasznú, magyar egyesület
Budapest, 2012. november 30.