Az Egyesült nemzetek Szervezetének (ENSZ) Közgyűlése 1948. december 10-i
párizsi ülésén, a 217A (III) számú határozata által fogadta el az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát.
E napot az 1950. december 4-i ülésén – a 423(V) számú határozatával – az emberi
jogok napjává nyilvánította és ettől kezdve a haladó országokban minden évben,
világszerte megünneplik, hogy felhívják a figyelmet azokra az alapelvekre,
amelyeket a dokumentum felsorol.
Általános vélemény, hogy az Egyetemes Nyilatkozat az ENSZ egyik legfontosabb és legnagyobb jelentőségű határozata. Olyan történelmi dokumentumként tartják nyilván, amely új korszakot nyitott, forrása és ihletője lett az emberi jogok és alapvető szabadságok fejlődését és védelmét szorgalmazó nemzeti és nemzetközi törekvéseknek.
Általános vélemény, hogy az Egyetemes Nyilatkozat az ENSZ egyik legfontosabb és legnagyobb jelentőségű határozata. Olyan történelmi dokumentumként tartják nyilván, amely új korszakot nyitott, forrása és ihletője lett az emberi jogok és alapvető szabadságok fejlődését és védelmét szorgalmazó nemzeti és nemzetközi törekvéseknek.
A közelmúlt történetének ezen a jelentős
napján a világ népei azért fogtak össze, hogy megpróbálják, egyszer és
mindenkorra lezárni a második világháború népirtásait. Ez a dokumentum volt az
ENSZ egyik első komoly eredménye és számos ezután következő nemzetközi
egyezmény alapjául szolgált.
A 217A (III) Határozat az „Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, minden nép és nemzet közös célkitűzésének” nevezi. „Elfogadásával az volt a cél, hogy a nyilatkozatot szem előtt tartva a társadalom minden szervezete azon munkálkodjon, hogy tanítással és neveléssel előmozdítsa ezen jogok és szabadságjogok tiszteletét…”
Magyarországon 2009 óta az emberi méltóság nemzeti emléknapjaként ünneplik e napot.
A kimagasló szellemi
teljesítmény legnagyobb nemzetközi elismerése a Nobel-díj.
A 217A (III) Határozat az „Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, minden nép és nemzet közös célkitűzésének” nevezi. „Elfogadásával az volt a cél, hogy a nyilatkozatot szem előtt tartva a társadalom minden szervezete azon munkálkodjon, hogy tanítással és neveléssel előmozdítsa ezen jogok és szabadságjogok tiszteletét…”
Magyarországon 2009 óta az emberi méltóság nemzeti emléknapjaként ünneplik e napot.
A kimagasló szellemi
teljesítmény legnagyobb nemzetközi elismerése a Nobel-díj.
A Nobel-díjak átadására minden év december 10-én,
Nobel halálának évfordulóján kerül sor. A díjátadó ünnepség helyszíne
Stockholm, a béke Nobel-díj kivételével, amelyet Oslóban, a városházán adnak
át, V. Harald norvég király jelenlétében.
A Nobel-díjat a svéd kémikus, feltaláló Alfred Nobel alapította. Nobel 1895. november 27-én kelt végrendeletében rendelkezett úgy, hogy vagyonának kamataiból évről évre részesedjenek a fizika, kémia, fiziológia és orvostudomány, továbbá az irodalom legjobbjai és az a személy, aki a békéért tett erőfeszítéseivel a díjat – és a vele járó, jelenleg tízmillió svéd koronát (körülbelül 300 millió forintot, illetve 1,1 millió eurót) – kiérdemli. 1968-ban a tudományos munkásság nobeli elismerése kiegészül a Közgazdasági Nobel-emlékdíjjal. Ezt a Svéd Bank (svédül Sveriges Riksbanks) kezdeményezte a pénzintézet fennállásának 300. évében, s a díjat hivatalosan Alfred Nobel-Emlékdíjnak nevezik, nem közgazdasági Nobel-díjnak.
Nobel nem egy-egy tudományos pálya vagy életmű elismerésére szánta a díjat: végrendelete értelmében konkrét teljesítményért, eredményért adható az érem – amit a díj odaítélésének indoklásában mindig le is írnak. Nobel-díjat a jelölt csak életében kaphat, így a tudományos élet és az irodalom jelesei közül számos személy végül nem érhette meg, hogy rá kerüljön a sor, holott munkássága érdemessé tette volna az elismerésre. A Nobel-békedíj az egyetlen, amit nem természetes személy is megkaphat: nem is egy példa volt arra, hogy szervezetek kapták a békedíjat. A tudományok és az irodalom díjazottjai azonban csak magánszemélyek lehetnek.
A Nobel-díjakat a Svéd Királyi Tudományos Akadémia ítéli oda, az egyetlen kivétel a Nobel-békedíj. A Nobel-békedíjat odaítélő bizottságot Nobel végakarata szerint a norvég parlament (Storting) választja a soraiból.
A Nobel-díjat a svéd kémikus, feltaláló Alfred Nobel alapította. Nobel 1895. november 27-én kelt végrendeletében rendelkezett úgy, hogy vagyonának kamataiból évről évre részesedjenek a fizika, kémia, fiziológia és orvostudomány, továbbá az irodalom legjobbjai és az a személy, aki a békéért tett erőfeszítéseivel a díjat – és a vele járó, jelenleg tízmillió svéd koronát (körülbelül 300 millió forintot, illetve 1,1 millió eurót) – kiérdemli. 1968-ban a tudományos munkásság nobeli elismerése kiegészül a Közgazdasági Nobel-emlékdíjjal. Ezt a Svéd Bank (svédül Sveriges Riksbanks) kezdeményezte a pénzintézet fennállásának 300. évében, s a díjat hivatalosan Alfred Nobel-Emlékdíjnak nevezik, nem közgazdasági Nobel-díjnak.
Nobel nem egy-egy tudományos pálya vagy életmű elismerésére szánta a díjat: végrendelete értelmében konkrét teljesítményért, eredményért adható az érem – amit a díj odaítélésének indoklásában mindig le is írnak. Nobel-díjat a jelölt csak életében kaphat, így a tudományos élet és az irodalom jelesei közül számos személy végül nem érhette meg, hogy rá kerüljön a sor, holott munkássága érdemessé tette volna az elismerésre. A Nobel-békedíj az egyetlen, amit nem természetes személy is megkaphat: nem is egy példa volt arra, hogy szervezetek kapták a békedíjat. A tudományok és az irodalom díjazottjai azonban csak magánszemélyek lehetnek.
A Nobel-díjakat a Svéd Királyi Tudományos Akadémia ítéli oda, az egyetlen kivétel a Nobel-békedíj. A Nobel-békedíjat odaítélő bizottságot Nobel végakarata szerint a norvég parlament (Storting) választja a soraiból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése