Mégis multikulti?

A sajtóból értesültem arról, hogy „a tervek szerint állami alapítású egyetem alapját a  Szabadkai Műszaki Szakfőiskola és a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar, valamint azok oktatói csapata képezné, ezek mindegyikén lenne magyar nyelvű tanulmányi csoport, amelyekben teljes egészében vagy nagyobb részt magyar nyelvű tárgyakat oktatnának, de lennének szerb és angol nyelvű tantárgyak is”. (http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/14685/Vajdasagi-magyar-egyetem-lehet-Szabadkan.html)

Úgy tűnik, ez mégsem lesz magyar egyetem, inkább a VMSZ által tervezett multikulturális egyetem valósul meg. A tapasztalat azt mutatja, hogy a multikulturális kezdeményezésekből idővel eltűnik a magyar jelleg és szerbbé válnak. Nem akarják, nem merik, esetleg háttér alku fékezi magyar egyetem indítását? Pedig most meg lehetne indítani.

A másik veszély e téren – amint azt előző levelemben említettem –  az Újvidékről való teljes lemondás. Ameddig Újvidéken voltak magyar intézmények, addig az iskolákban sem volt ennyire reménytelen a helyzet. Ma már alig 20 magyar elsős indul évente általános iskolába.  Ugyanakkor Szabadkán is folyamatosan csökken a magyarság lélekszáma.  A nemzetpolitikának mindkét várost fontosnak kellene tekintenie.

Nemzetpolitikai szempontból újabb csapást jelent Újvidékre, ha az egyetemen nem lehetnek magyar karok, csoportok. Ez nem jelent veszélyt a szabadkai multikulturális egyetemre nézve, hiszen más karokon kellene indítani a csoportokat: először is a természettudományi karon.

Jó lenne, ha az MNT nem csak Észak-Bácskában gondolkozna, hanem a délvidéki magyarság teljességét igyekezne megmenteni. Korhecz Tamás úgy nyilatkozott, a Magyar Nemzeti Tanács támogatja a Vajdasági Magyar Szövetséget, és az MNT fontos teret jelent a VMSZ mindennapi politikai tevékenységében. Azt is hozzátette, hogy „mi sohasem titkoltuk, hogy az MNT-n belül a VMSZ által irányított politikát váltjuk valóra, és ilyen formában segítjük a VMSZ-t a választás előtti kampányban is”. (Magyar Szó, 2012. 04.03.) Az ilyen hozzáállás életveszélyes a délvidéki magyarságra nézve. 

Nagy Margit

http://nagymargitblogja.blogspot.com/2013/01/megis-multikulti.html, 2013. január 6.

Milyen magyar egyetemre van szükség a Vajdaságban?

A 2013-a év egyik első honi kisebbségpolitikai témája a magyar egyetem. Az MNT felsőoktatási tanácsosa által bejelentett célkitűzés kapcsán, mi szerint néhány éven belül megalakulhat a vajdasági magyarság önálló felsőoktatási intézménye, egy főként szabadkai székhelyű tagintézményekből álló egyetem, aktiválódott az olvasótábor is. Az erről tudósító írást a Vajdaság Mán e szöveg lezárásáig vagy félszázan lájkolták (amit az én személyes és felületes érzékelésem szerint csak a gyálai határátkelőhelye meghosszabbodott használhatósága szárnyalt túl mostanában). A tárgyban Lengyel Lászlóval a Magyar Szóban közölt beszélgetés (Vajdasági magyar egyetemet terveznek Szabadkára) kapcsán pedig már az anyaországból is érkeztek hozzám visszajelzések. Főleg a dolog hátterét firtatták a ’belhoni’ kollégák. Erről ugyan nem igazán van konkrét információm, de a magyar egyetem kérdése kicsit olyan volt a vajdasági magyar közpolitikában, mint a recesszióból való kilábalás (Dél-)Kelet–Európában: már csak pár év kérdése, hogy beinduljon. Halljuk évek óta.
Amire egy ilyen, közpolitikai témákat kitárgyalni hivatott bejegyzésfolyam vállalkozhat, az csak annyi, hogy a saját eszközeivel maga is reflektál a közfigyelmet magára vonó bejelentésre. Kell-e nekünk magyar egyetem? És ha igen, miért éppen Szabadkára?
A hírre eddig reagáló kommentárok közül (a Magyar Szó új on-line szerkesztéspolitikát technikailag is kihasználható útra még sokan nem találtak rá, én magam is csak keresem a formát, de az is csak idő kérdése, mint a fellendülés, meg az egyetem beindulása) talán ez utóbbi, a székhely váltott ki némi indulatot. Pedig, ha nem lesz kizárólagos, a körülményekből is adódik. Még Bárdi Nándor, az előző kurzus szakpolitikai elemzője irányította rá a figyelmet anno az akkor még határon túli, immár külhoni magyar közösségek kisvárosokba való visszaszorulására (ezt akár ’palánkásodásnak’ is nevezhetnénk, hogy többségi sorstársaink is értsék, miről van szó). A regionális városközpontokban az egész Kárpát-medencében teret vesztett a magyarság. Örülhetünk, hogy egy Szabadka méretű településen meg tudtuk – úgy-ahogy – tartani, ha a közügyekre való befolyását nem is, legalább a jelenlétét őrizni. (Nem mintha Zenta, Magyarkanizsa, Temerin vagy Kishegyes kevésbé lenne alkalmas felsőoktatási funkció ellátásra, csak ez utóbbiak esetében a település méretének és megközelíthetőségének arányával nőnének az intézmény fenntartásának költségei, illetve csökkenne a külön ráfordítások nélkül elérhető hallgatói és oktatói jólét foka, hiszen a közösség számára meghatározó kulturális intézményeink is leginkább Szabadkán koncentrálódnak.)
Nem is az a fő kérdése, hogy kell-e nekünk magyar egyetem/önálló felsőoktatás (mert a vak is látja, hogy szükség lenne rá), és hogy hol legyen annak a székhelye. Hanem, hogy milyen egyetemre van az itteni magyar közösségnek a leginkább szüksége?
A tervezett karok között van műszaki és mezőgazdasági. Ezt azért tartom fontosnak kiemelni, mert azon túl, hogy az identitásunk/megmaradásunk szempontjából kulcsszerepet betöltő intézményeink személyi állományának megújulását kellene egy ilyen egyetemnek szavatolni, legalább annyira fontos, de a közösség egésze szempontjából talán még ennél is fontosabb, hogy a versenyszférában, a magyar többségű térségek gazdasági lehetőségeihez is alkalmazkodva kínáljon képzési alternatívát. A külhoni ösztöndíjak célzott elosztásával – ami nem azonos a magyar politikai elit (okkal, ok nélkül) ’párthoz kötésnek’ tekintett törekvéssel – olyan képzésekre lehetne koncentrálni az erőforrásokat, amelyek hosszú távon is biztosítani képesek a fiatalabb generációk meg/helyben maradását. Ehhez még hallgatói szerződés sem szükséges, csak jó szakalapítás- és ösztöndíj-politika.
Az új intézménynek azonban nem csak el kellene érni az anyaországi és a szerbiai oktatásban meglévő versenytársai színvonalát, hanem jelentős – a potenciális hallgatók által is jól érzékelhető – mértékben meg kellene azt haladnia. Nem kívánok tippeket adni, sem a műszaki tudományok, sem a mezőgazdasági ismeretek terén szakértő kollégáknak, hogy milyen szakirányokat kellene beindítaniuk ahhoz, hogy a fentebb leírtak meg is valósulhassanak. Tudják azt ők maguk is. Sokkal jobban, mint én, vagy más laikus. Arra azonban – saját tapasztalataim alapján is – szeretném felhívni a figyelmet, hogy ugyan az angol világnyelvi státusa vitathatatlan, de (tágabb) térségünkben legfeljebb, ha német cégek mutatnak hajlandóságot beruházni. Így nem elhanyagolható az a versenyelőny, amit a német szaknyelvnek a képzéshez köthető, ideje korán történő megismertetése révén el lehet érni. Ha két, minden egyéb paraméter tekintetében azonos helyszín közül kell majd egyszer egy döntéshozónak választani, akkor ez komoly előnnyé válhat. Nem véletlenül van a hasonló helyzetű romániai egyetemi karok némelyikén, a magyar és a román mellett, német nyelvű képzés is...
Pap (Peé) Tibor

http://www.vajma.info/cikk/kozmagyar/15/Milyen-magyar-egyetemre-van-szukseg-a-Vajdasagban.html, 2013. január 8. [12:42]