Nyílt levél Varga Lászlóhoz
Tisztelt Képviselő Úr!
E hónap 4-én kelt információ, hogy Strahinja Sekulic a szerbiai Restitúciós
Ügynökség igazgatója kijelentette: eddig 500 ingatlan került vissza eredeti
tulajdonosaihoz. A vagyonvisszaszármaztatás során a beérkezett követelések 14
százaléka került elbírálásra, s az illetékes ügynökség azokat vagy elfogadta,
vagy elutasította.
Az igazgató azt is jelezte, hogy az idén a mezőgazdasági földterületek
és az erdők visszaszármaztatása van soron. Ezek a követelések vannak
túlsúlyban. Nagy vagyonokat fogunk visszaadni a polgároknak – ígérte az
illetékes.
Az igazgató bejelentette, a cél az, hogy sem az állam, sem az érdekeltek
ne járjanak rosszul. Ez az oka annak, hogy az Ügynökség a
vagyon-visszaszármaztatás ügyében törvénymódosítás kezdeményezésével kíván
előbbre lépni. Szerinte az Ügynökségnek a restitúciós törvénnyel kapcsolatban
is vannak nehézségei, de azokat sikeresen megoldják.
Tisztelt Képviselő Úr!
Nem kívánok visszatérni a 2011-es év végére, amikor nagy (részben
szándékos) időszűkében, amelynek kialakulásához a Vajdasági Magyar Szövetség
(VMSZ) és parlamenti képviselőinek késedelmes és az elején különösen lomha reagálása
nyomán a kollektív felelősség törvényes rendezése ügyében súlyosan
ellentmondásos jogi helyzet alakult ki, de úgy gondolom, hogy most, elsősorban
önöknek, a VMSZ képviselőinek résen kell lenniük.
Kérdésem az, tudja-e Ön vagy bárki más a VMSZ tisztségviselői közül,
hogyan áll a magyar igénylők ügye? Az ötszáz ingatlan közül, hány „származott
vissza” a magyar lemenőkhöz? Hányan vannak az elutasítottak? Mit jelent a
bejelentett törvénymódosítás?
S mindezzel összefüggésben, mi a helyzet a rehabilitációval? Volt-e
egyszer is érdeklődés az EU részéről, melynek jogi szakértői annak idején azt
mondták, minden rendben van a törvényekkel, ha nem akadozik a végrehajtásuk.
Amit meg ellenőrizni szándékoznak.
Végül, de semmiképpen sem utolsó sorban: kapott-e a magyar kormány,
illetve a külügyminisztérium a VMSZ-től tájékoztatást a jelenlegi helyzetről,
mind a restitúciós-, mind a vagyon-visszaszármaztatási törvényt illetően? Mert
ugye tudjuk, Budapest az utolsó pillanatban segített.
Segítsen Ön is Képviselő Úr, hárítsa el a tájékozatlanságot ebben a
vajdasági magyarság egésze számára fontos kérdésben.
Szeretném hinni, hogy minden rendben van, s az érdekelt magyarok is
alhatnak nyugodtan.
Remélem, hogy a rehabilitációs ügyek is haladnak a maguk útján, s
örülök, ha a nehézségeket az Ügynökség igazgatója és munkatársai rendre
megoldják. De, szeretném tudni, hogyan? Ha mégis azt tapasztalná, hogy mondjuk
a magyarországi kárpótlásban részesült vajdasági magyarok számához viszonyítva
kevés a családtag, vagy a valamelyik felmenő rehabilitációjára irányuló
követelés, értesítse a közvéleményt, mi ennek az oka?
Abban a reményben, hogy e kérdéseket – elsősorban a két törvénnyel
kapcsolatos máig létező dilemmák miatt – Ön is közérdekűnek tartja,
tisztelettel várom a nyilvános válaszát.
Temerin, 2013. január 13.
Ágoston András
Vajdasági Magyar Demokrata Párt,
HÍRLEVÉL, XI. évf. 8. szám, 2013. január 13.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése