ERŐPRÓBA
Változik Vajdaság többnemzetiségű
jellege – írja a belgrádi Blic napilap február 1-jei számában. A lakosság száma
2002-höz viszonyítva több mint 115.000-el csökkent, ami negatív hatással van a
tartomány multietnikus jellegére, derült ki az újvidéki Független Újságíró
Szervezet (NDN) által készített, a 2002. évi és a 2011-es népszámlálás
adatainak összehasonlításából.
– A lakosság nemzeti összetételéből
a legnagyobb számba a magyarok (26%) és a jugoszlávok (25%), aztán a montenegróiak
(9), a horvátok (6%), Szlovákok (4%) és a ruszinok (1%) hiányoznak, ami arra
utal, hogy Vajdaság többnemzetiségű jellege mind jobban „elvékonyodik”,
olvasható az elemzésben.
A nemzeti kisebbségek közül szinte
egyedül csak a roma nemzetiség száma nagyobb a 2002. évi adatokhoz viszonyítva,
de bizonyos növekedést jegyeztek az albánoknál, goranacoknál, bosnyákoknál,
németeknél és a vlahoknál is – írja a Blic.[1]
Nincs politikai felsőségvállalás
A demográfiai mutatókat súlyosbítja a tény, hogy a magyarság az egyik
legelöregedettebb nemzeti közösség Szerbiában. A magyarok átlagéletkora 44,9
év, míg a romáké 28,3 év, a bosnyákoké 33,5 év, a szerbeké 42,5 év. Ebből logikusan
(de nem törvényszerűen) következik, hogy a magyarok elhalálozási aránya is a legnagyobb,
a születési index pedig sajnos a legkisebb.[2]
A magyar lakosság lélekszámának csökkenését, a természetes
népességfogyás és az elvándorlás mellett, még feltehetően nagymértékben
befolyásolja az asszimiláció is, viszont ez az a tényező melyet a legnehezebb
mérni a különböző eddig ismert módszerekkel.[3]
Az adatok, tehát, azt mutatják, hogy Vajdaságban az utóbbi tíz évben a
magyarok száma csökkent a legnagyobb mértékben. A Vajdasági Magyar Szövetség
(VMSZ) és a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) is adósak maradtak a válasszal, hogy
hogyan és miért került sor a magyar közösség tagjainak ilyen nagyszámú
fogyatkozására.
A vezető magyar politikusok közül eddig még senki nem vállalt
felelősséget a népesség csökkenéséért. Bizonyára nem is fog. Pedig azok
többsége most is felelős tisztséget tölt be, akik ebben az időszakban folyamatosan
hatalmi pozícióban voltak és kihatásuk volt/lehetett a politikára, csak éppen
fotelt cserélt. Annak ellenére, hogy a demográfiai számadatok a politikájuk
sikertelenségét mutatják. A felelősséget azzal kívánják elkerülni, hogy az MNT
2013. január 30-án elfogadta a Demográfiai Akcióterv kidolgozásának
kezdeményezéséről (sic!) szóló záradékot[4].
Lejárt a határidő?
Újvidéken most a várakozás van folyamatban: Sikerül-e a Tartományi
Obudsmannak rábírni a városi hatalmat a nemzeti kisebbségi nyelvek- és
írásmódok hivatalos használatára vonatkozó jogszabályok alkalmazására, vagyis
hogy a városi autóbuszokon a feliratokat, utcaneveket stb. ne csak szerb
nyelven (cirill, de latin betűvel is), hanem a kisebbségi nyelveken (magyarul,
a szlovákul és a ruszinul) is kiírják.
– A cinizmus magasiskoláját is felülmúlva az egyenjogú nyelvhasználatra
való hivatkozásokra válaszul Borko Ilić
polgármester odavetette, hogy a magyarok a városban nem érik el a 15
százalékot... Olyan nyilatkozat volt ez, ami történelmi kontextusba helyezve az
átgondolt nemzeti tisztogatás célzatára utal, amely, íme, végre beteljesedett:
míg Újvidéken 1961-ben csaknem 24 ezer magyar élt, és a város lakosságának a
23,24 százalékát alkotta, addig lám, sikerült elérni, hogy 2002-ben nem egész
16 ezren legyenek, és számarányuk 5,24 százalékuk legyen. Negyven év kiváló
eredménye ez egy szerb többségű városban! Ezzel nyíltan dicsekedni az újabb tíz
év „eredményeit” hozzátéve, – és nem tudomásul venni a szerzett jogokat és a
lakosság nemzetiségi arányának erőszakos megváltoztatását tiltó jogi és
erkölcsi normákat – nem más, mint a leigázási politika nyílt hirdetése –
fogalmazott találóan jegyzetében Friedrich Anna.[5]
A 2012-es májusi választásokon a város 9290 magyar szavazópolgára közül
4552-en nem szavaztak. A Vajdasági Magyar Szövetségben „nem tudják, hogy miért,
de úgy vélik, hogy érdemes lenne feltárni az okokat” [6]
(sic!).
Újvidéken tehát, nem csak a cirill betűs írásmódnak az autóbuszon való erőszakos bevezetésével van gond, hanem általában a nemzeti kisebbségi jogok érvényesítésével, a kisebbségi nyelveknek és írásmódoknak a közhivatalokban és a közigazgatásban való hivatalos használatával, a nemzeti kisebbségeknek a döntéshozatali szervekben és foglalkoztatottak közötti részvételének aránytalanságával, stb.
Újvidéken tehát, nem csak a cirill betűs írásmódnak az autóbuszon való erőszakos bevezetésével van gond, hanem általában a nemzeti kisebbségi jogok érvényesítésével, a kisebbségi nyelveknek és írásmódoknak a közhivatalokban és a közigazgatásban való hivatalos használatával, a nemzeti kisebbségeknek a döntéshozatali szervekben és foglalkoztatottak közötti részvételének aránytalanságával, stb.
„Ez egy szerb ügy. Alapvetően.”
Négy vajdasági magyar párt (a VMSZ kivételével) – a január 24-én, a
Miloš Vučević Újvidék polgármesteréhez intézett levélben – felszólította Korhecz Tamást, az MNT elnökét és Deli Andor tartományi jogalkotási, közigazgatási és kisebbségügyi titkárt (aki –
ismereteim szerint – eddig még csak meg sem szólat ebben a témában), „tegyenek
meg minden törvényes intézkedést a nemzeti kisebbségi jogok megvalósulásért a
tartományi székvárosban, beleértve a nyelv- és íráshasználati jogok
érvényesítését is”[7].
Korhecz Tamás legutóbbi jegyzetében[8]
a témával kapcsolatban a következőket írja:
– A latin betűs szerb feliratokat védelmezők sem
teljesen következetesek és hitelesek, különösen nem azok, akik a kisebbségi
közösségekhez tartoznak. Mi magyarok nem abban vagyunk érdekeltek, hogy
eldöntsük, hogy a szerb nyelv két írása közül a hagyományos cirill, vagy a
latin betűs nyerjen jobban teret, hanem abban, hogy a magyar nyelv, a magyarok
lakta térségben minél szélesebb körben maradjon meg, terjedjen el a
közszférában. Nem valami helyett, nem valamelyik másik nyelvet, az adott
esetben a szerbet kiszorítva, hanem azzal együtt, azzal párhuzamosan. A szerb
közösség pedig döntse el maga, hogy anyanyelvének melyik írását preferálja –
olvasható Korhecz jegyzetében.
Vajdasági Rádió és Televízió (VRTV) január 28-i Napjaink című
műsorában, Korhecz a fentiekhez még hozzáfűzte: „Ez egy szerb ügy. Alapvetően”.[9]
Tegyük hozzá: Igen, alapvetően, de csak olyan környezetben ahol nincsenek
hivatalos használatban a kisebbségi nyelvek és írásmódok.
Az MNT elnökének idézett nyilatkozatából úgy tűnik, hogy nincsen
tisztában az újvidéki magyar közösség helyzetével, sem a jogai érvényesülése
során felmerülő problémákkal, amit nem lenne szabad, hogy a megengedjen
magának. Ez mellet még (kioktató hangú) semleges álláspontra is helyezkedett.
Vukašinović Éva, tartományi kisebbségügyi ombudsman-helyettes,
ugyanebben a TV műsorban nyilatkozva, előbb elmondta, hogy „mindenki, a kisebbség,
úgy, mint többség, úgy élte meg ezt az esetet (vagyis az autóbuszok
cirillicázását – B. A. megj.), mint egy támadást az identitásra”, majd feltette
a kérdést: „Miért nem reagált így a közvélemény, amikor az ombudsman például a
kismamák jogaiért állt ki? Miért fontosabb az autóbuszokon való kiírás, a nyelvhasználat
a más alapvető emberi jogoktól?”
A válasz ezekre a kérdésekre abban kereshető, hogy – habár mindkét
esetben emberi jogokról van szó – ezek a jogok nem egyforma szintűek és
számbelileg sem egyforma csoportokat érintenek.
Az ombudsman-helyettes, aki eddig bátran kiállt a kisebbségi jogok
érvényesítéséért a tartományi székvárosban, ezzel a nyilatkozatával mintha
felülírta volna eddigi álláspontjait, visszakozott volna. Milyen lesz a
folytatás?
***
Rövidesen lejár, vagy már le is járt az újvidéki városi közlekedési
közvállalatnak a jogvédő által „február elejéig” megszabott határidő a négy
nyelv hivatalos használatának alkalmazására.
Amennyiben az ombudsman lesz az erőpróba győztese, visszaadja az a
nemzeti kisebbségek hitét abba, hogy mégiscsak jogállamban élünk. Amennyiben ez
nem történik meg, akkor nemcsak az ombudsman intézményének tekintélye csorbul,
de végleg búcsút inthetünk a város multietnikus jellegének is, ami csak tovább
fokozná a kisebbségekhez tartozók további elvándorlását. Lehet, hogy ez is a
(vég)cél.
Bozóki Antal
Újvidék, 2013. február 4.
[1] Menja se multietnički karakter Vojvodine, Blic, 2013. február 1, 18. p.
[2] Kiss Igor: A 2011. évi népszámlálás nemzetiségi adatai. Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, X. évf. 254. szám, 2012.
november 30.
[3] Diósi Árpád: A szív és az ész. Magyar
Szó, 2012. december 8., 13. o.
[4] P. E.: „Megcáfoljuk a hamis előítéleteket”. Magyar Szó, 2013. január 31., 1. és 4.
o. és Kartali Róbert:
Demográfiai akciótervet készít az MNT, http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/14829/Demografiai-akciotervet-keszit-az-MNT.html,
2013. január 30. [19:31]
[5] Szögek a zsákban.
http://www.vajma.info/cikk/rozsautca/189/Szogek-a-zsakban.html, 2013. január 27. [22:25]
[6] szb: Únnepel Újvidék. Magyar Szó, 2013. február 1., 12.
p.
[7] http://bozokiantal.blogspot.com/search/label/Incidensek,
2013. január 24. [18:10],
http://www.vajma.info/cikk/tukor/5414/Biztositsak-a-latin-iras-egyenrangusagat.html,
2013. január 24.
[21:44]; Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, XI. évf. 16.
szám,2013. január 25. és Magyar Szó, 2013. január 28., 4. o.
[8] Újvidéki csőlátók és zentai mondat-huszárok. http://www.vajma.info/cikk/naprolnapra/103/Ujvideki-csolatok-es-zentai-mondat-huszarok.html,
2013. január 26. [0:07]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése