Április 1.

 

Hugó napja.

A Hug- kezdetű, germán eredetű nevek rövidülése. A névelem jelentése: értelem.

1578 – William Harvey felfedezte a vérkeringést.

1778 – Oliver Pollock, egy New Orleans-i üzletember, megalkotta a $ jelet.

1884 – Megalakult a Pallas Irodalmi és Nyomda Rt.

1929 – Megszületett Milan Kundera cseh költő, író.

1978 – Londonban meghalt Ignotus Pál író, publicista és szerkesztő, a két világháború közötti magyar irodalom neves kritikusa. 

Április 1. - A bolondok és a bolondozások napja
Április elseje hagyományosan a bolondok, a bolondozások napja, amikor bárki a legképtelenebb tréfát űzheti embertársaival. Ezen a napon ajánlatos még a sajtó, a rádió, a televízió és a világháló híreit is fenntartással kezelni.
Április bolondja az, akit általános népszokás szerint április 1-jén tréfásan rászednek, akivel a bolondját járatják, hogy aztán jól kikacagják. A szokás eredete homályba vész. A legelterjedtebb magyarázat szerint a bolondok napja a középkori Franciaországból származik, ahol az év április elsején kezdődött, és ezen a napon az ismerősök ajándékokkal lepték meg egymást. 1564-ben IX. Károly január 1-jére helyezte át az újévet, a rendelkezést azonban csak lassan fogadták el, sokan április elsején is küldtek ajándékokat. A kettős költség miatt ezek szép lassan tréfás semmiségekké, meglepetésekké változtak: a hamis évkezdetet hamiskodással ülték meg.
Egyesek ezt a napot az ókori Saturnaliák folytatásának tekintik, mert a féktelen vidámsággal megült ünnepen úr és szolga egy napra szerepet cserélt. Mások szerint a szokás valóban az ókori Rómából származik, de a szabin nők elrablása ihlette: Romulus ugyanis az áprilisi Neptun-ünnepre hívta a szabinokat, akiket aztán becsaptak, elragadták lányaikat és asszonyaikat.

Egy következő magyarázat szerint a szokás a húsvéti passiójátékokból ered. A naiv, népies misztériumokban Krisztust pere során Kajafástól Pilátushoz, innen Heródeshez, majd megint Pilátushoz küldözgetik (innen ered a Ponciustól Pilátusig szaladgál szólás is). Ennek nyomán alakult ki az a szokás, hogy jóhiszemű embereket húsvétkor hamis ürügyekkel ide-oda küldözgetnek. A szokás Skóciában sokáig élt: a kiszemelt áldozatot lepecsételt levéllel küldték valamely távolabb lakó ismerőshöz, aki a papíron ezt olvasta: „áprilisnak elseje, küldd a maflát másfelé”. A címzett persze visszazárta a borítékot, és újabb útra küldte a jámbor embert, amíg csak annak meg nem jött az esze. Az ugratás ártatlan formájának áldozatai gyerekek is voltak, akiket galambtejért, szúnyogzsírért, kakasfogért küldtek a boltba.
A brit lapokban szinte üzemszerűen űzték az április 1-jei tréfákat. Emlékezetes csíny volt, amikor 1798-ban valamennyi újságban feltűnő hirdetés tudatta: április 1-jén soha nem látott menet vonul be a Westminster apátságba: lesznek köztük agg férfiak és nők, mindkét nembeli özvegyek és gyermekek, nős és elvált férfiak, férjes és férjeiktől elválasztott nők, mindenféle rendűek és rangúak. Akkor még kevésbé voltak gyanakvóak az emberek, nem tűnt fel nekik, hogy a megfogalmazás szerint mindenki a menetbe tartozik. A tömeg össze is gyűlt, rendben várakozott, majd amikor valaki elkiáltotta magát: „április elseje!”, az emberek nevetve szétszéledtek.
Ezen a napon sokszor nehéz a tréfa és a valóság között különbséget tenni, így megesik, hogy az április 1-jei tréfának szánt hírek pánikot keltenek, a valós híreket pedig tréfaként fogják fel. Amikor 1946. április 1-jén egy földrengés után 150 áldozatot követelő szökőár söpört végig Alaszkán és Hawaii szigetén, az áldozatok magas számában közrejátszott, hogy akadtak, akik tréfának vették a vészjelzést. Egy másik fura történet szerint a 17. században a franciák által bebörtönzött lotaringiai herceg éppen április 1-jén kísérelt meg börtönéből kiszabadulni álruhában. A mellé rendelt cselédlány felismerte, és jelenteni akarta a szökést, ám mindenütt megnyugtatták: ők is tudják, aznap van a bolondok napja. Amikor aztán kiderült, hogy a rab tényleg kereket oldott, már késő volt. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum