„Pajtic mondjon le!”

Ezt skandálták – a belgrádi hatalmi párt helyi vezetőjének némi biztatására – Újvidéken, a báni palota, a vajdasági kormány székháza előtt megtartott nagygyűlés részvevői. A vajdasági városokból, községekből nagyrészt autóbusszal ideszállított, illetve helybeli, inkább érdeklődő, mint dühös pogárok, párttagok az összejövetel végén tudomásul vették a szervezők által három pontba foglalt követelést. A vajdasági kormány elnökének le kell mondania, a rendkívüli választásokat ki kell írni, a tartományi képviselőháznak megküldött, a Vajdaság alkotmányos jogainak helyreállítására vonatkozó Nyilatkozat pedig vissza kell vonni. Mindezt az ellenzéki szerb pártok már napok óta hangoztatják.

Ezek a mai, sokak által második „joghurtforradalomnak” vizionált nagygyűlés legfontosabb történései.

A felszólalók tizennégyen, a főleg harcias menekültekből álló szervezetek, a vajdasági bunyevác és szlovák párt, valamint a tartományi képviselőházban, ellenzékben levő szerb pártok képviselői egybehangzó bírálatot mondtak. Szerintük a Demokrata Párt (DS) nyolc éves uralkodása alatt mély gazdasági válságba taszította a tartományt, ahol a korrupció és a (szándékosan elbaltázott) sikertelen privatizációk során meggyökerezett bűnözés oda vezetett, hogy a Szerbiában itt a legnagyobb a munkanélküliség és jóval az átlagos alá csökkent az életszínvonal. Arról, hogy délelőtt a szerbiai építőmunkások Belgrádban a kormány előtt tartottak demonstrációt, egyikük sem szólt. Nem került sorra sem a NATO, sem az EU. Igaz, azt sem követelték, hogy Szerbia folytassa útját az EU felé.

Hogy a Vajdaság státusa és egyáltalán a tartomány ügye mennyire szerb-szerb kérdés, itt is megmutatkozott: a magyarokat és a többi kisebbséget egyik felszólaló sem szapulta. Sőt, némelyikük azt bizonygatva, hogy a Vajdaság az Szerbia, még az együttélés szükségességét is megemlítette.

Egészében véve Szerbiában szokatlanul, kissé lagymatag, incidensektől mentes demonstrációnak lehettek tanúi a megjelentek. Részben a Belgrád-Újvidék ellentét jött elő, de inkább a Szerb Haladó Párt (SNS) és a DS óvatosan duhaj leszámolásának kicsit hangosabb epizódját láthatták.

Ami végül érthető is. A DS-nek a tartományi parlamentben kényelmes többsége van. Másrészt az SNS bajban van a sikertelen brüsszeli tárgyalássorozat miatt. Bizonytalanná vált Szerbia-Koszovó párbeszédet vezető Catherine Ashton jövő héten esedékes (már korábban tervezett) belgrádi látogatása. Nagy a valószínűsége tehát annak, hogy az Európai Unió kül- és biztonság politikai főképviselője újabb egyeztetés nélkül írja meg a brüsszeli párbeszéd krónikáját. Ami önmagában nem lenne baj, ha a jelentés április 16-án nem az Európai Bizottságot lenne hivatott tájékoztatni a helyzetről. Dacić, szerb miniszterelnök ma közölte: a dolgok jelenlegi állása szerint egyelőre nem folytatódnak a tárgyalások Pristhinával, mert még nem találtak elfogadható alapot a megállapodáshoz.

A „joghurt forradalom” tehát ma elmaradt. Az idős „forradalmárok” csak sajnálhatják, hogy nincs ismétlés. Nem valószínű, hogy megismétlődik a régi, lezajlott eseménysorozat, amely akkor, 1988 otóberében megadásra kényszerítette a vajdasági autonómia vezetőit, s egyben nyitánya volt a balkáni polgárháborúknak, Milosevic véres ámokfutásának.

Ettől függetlenül nincs ok a megnyugvásra.

A DS és az SNS párviadalnak koránt sincs vége. S ezt, bizony a vajdasági magyarok is megtapasztalhatják. Különösen a DS-ben működő magyarok, nemkevésbé a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) és vezetői virradhatnak még nehéz napokra.

A Dacic-féle Szerbiai Szocialista Párt (SPS) tartományi vezetője ugyanis bejelentette, a szerb hatalom pártjai nem nyugszanak. Ha ennek a (párezres) demonstrációnak nem lesz foganatja, jönnek az újabb, esetleg nem ennyire békés tüntetések. Nem valószínű, hogy ezt a fenyegetést a vajdasági vezetőségből bárki is semmibe vehetné.

Kérdés, hogy miként dönt egyrészt a DS, másrészt a VMSZ, különösen Pásztor István. Ha ugyanis Bojan Pajtic a tartományi kormány DS-es elnöke nem mond le, a felelősség teljes súllyal Pásztor vállát terheli. A tartományi képviselőház elnökeként neki van ugyanis joga dönteni a rendkívüli választások megtartásáról. Ilyen értelemben a folytatás beharangozása nem üres fenyegetés. S erre Pásztort az SPS tartományi elnöke az újvidéki tűntetésen külön is figyelmeztette.

A vajdasági magyarság tényleges érdeke az, hogy a szerb-szerb vitából végig kimaradjon. Jó lenne tudni mi a VMSZ álláspontja? Például a kisebbségi törvény módosítása, de főleg a magyar autonómia ügyében.

Ágoston András

Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, XI. évf., 86. szám, 2013. április 12.