"Satuban nyöszörög" a VMSZ: Bármit is tesz, szavazókat veszíthet; a pártban sokan szabadulnának Pistától (1.)

A Vajdasági Magyar Szövetségnek (VMSZ) előbb-utóbb döntenie kellene mit akar. Márpedig ez nem lehet könnyű annak, aki hónapról-hónapra, hétről-hétre, egyik helytől a másikig, non-stop megfelelési kényszertől hajtva állandóan változtatja a hozzáállását, a hagnemét és az arculatát.

A szerb-VMSZ-es zárt ajtó mögötti sóderolásak után, a felek pirospozsgás arccal és széles mosollyal rendre jelentik ki, hogy javultak a nemzetek közötti viszonyok, csökkent a magyarellenes incidensek száma (vagy ilyenek nem is léteznek) stb. Számtalanszor voltunk az ilyen megnyilvánulások szem- és fültanúi.

A szerb sajtónak adott VMSZ-es interjúkban ez a kép méginkább idilli, hogy ne mondjam, mennyei.

A délvidéki magyar lakájmédiában tálalt VMSZ-es vezetők nyilatkozatai viszont már gyakran amolyan "politikai moslékra" emlekeztetnek. Bármi belekeverhető. Minél nehezebben igazodik el az ízén az átlagfogyasztó, annál jobb. Csak legyen minél sűrűbb és kiadós adagokat szolgáljanak belőle. Aztán úgy fél évvel, három hónappal a választások előtt, ugyanezekből a sajtótermékekből már feketeleves kezd el folyni, hirtelen rosszabbodik az itteni magyarság helyzete, a megmentő szerepében pedig természetesen a denevérember kosztümjébe bújó VMSZ jelenik meg. A választások után azonban a magyar Batman ledobja magaról a jelmezt és újabb 3,5 évre pocakos, nyakkendős formát ölt.  

A VMSZ anyaországi szereplése az asztaltársaságtól, a környezettől függ. Ha valamivel erőteljesebb a nemzeti töltet, a VMSZ-es vezetőknek semeddig sem tart beilleszkedni és igazi sörmagyarként verni az asztalt kiabálva, hogy a párt területi autonómiát (vagy akár annál is többet) akar.

A magyar kormánnyal folytatott tárgyalások során viszont már "a szerb-magyar viszonyok harmonizálásának sikerei" domborodnak ki.

A "politikai piros lámpa" diszkrét fényénél mindenkit, aki számít (ideig-óraig) kielegíteni és ezért rögtön megkapni azt, ami jár - ez is lehet egy életcél. A mostani helyzet azonban nem annyira kedvez ennek a boltnak.

A VMSZ vezetői - bámennyire is igyekeznek elhessegetni ezt a gondolatot - tisztában vannak azzal, hogy a jelenlegi társadalmi körülmények talán utolsó esélyt nyújtanak a délvidéki magyarságnak, hogy megszerezze a területi autonómiát. Ugyanazt kellene követelni, ami a koszovói szerbek ölébe hullott. A magyar kormány most még rendelkezik mechanizmussal, amellyel megszorongathatja a szerb vezetőséget és ráveheti, hogy végül megadja nekünk a területi önrendelkezést. Az uniós vétójog "gyilkos fegyver" a magyar kormány kezében. A VMSZ vezetői rághatnák a magyar kormány fülét, hogy végre hadonásszon egy kicsit ezzel a "fegyverrel".

A párt vezetősége azonban úgy viselkedik, mintha nem is akarná a területi autonómiát, mintha tökéletesen megfelelne neki a jelenlegi pozíciója a szerb társadalomban, mintha nem érdekelné mi lesz az itteni magyarsággal egy, öt vagy tíz év múlva.

Pedig a VMSZ programjában a következő mondatok is olvashatók:

"Célkitűzésünk, hogy Vajdaság Autonóm Tartományban a magyar többségű községek, és az azokkal határos, magyar többségű települések, a magyar közösség nemzeti önazonosságának hatékonyabb megőrzése és fejlesztése érdekében, Magyar Körzeti Önkormányzatot, mint európai szubrégiót, hozzanak létre. Ennek hatás- és jogköre a községek tevékenységének összehangolása, a területfejlesztés, a regionális és határokon átnyúló együttműködés, a környezetvédelem, a szociális gondoskodás, a magyar, a szerb és a horvát nyelv hivatalos használata feltételeinek biztosítása, az egészségügyi ellátás hatékonyabb megszervezése, a nemzeti közösségek nemzeti szimbólumai használatának biztosítása, az egyetértési jog gyakorlása a Magyar Körzeti Önkormányzat területén működő községi-, kerületi- és gazdasági bíróságok, községi- és kerületi ügyészségek, a körzeti belügyi titkárság és a helyi belügyi osztályok, a felügyelőségek, az adóhatóság és ezek vezetőinek kinevezése és felmentése során.

A fentiekkel összhangban a VMSZ következetesen kiáll az 1999-ben véglegesített autonómiakoncepciója mellett, miszerint a Vajdaság Autonóm Tartományban a magyar többségű községek és az azokkal határos, magyar többségű települések, a magyar közösség önazonosságának hatékonyabb megőrzése és fejlesztése, valamint valós érdekképviselete céljából létrehozzák a magyar autonómiát. Azt akarjuk, hogy sorsunkat ne mások irányítsák. Ennek érdekében a nemzeti közösségek legitim képviselőit és szerveit közhatalmi jogosítványokkal és funkciókkal is fel kell ruházni. A magyar autonómia megvalósítása létérdek a nemzeti önazonosság megtartása szempontjából... ".

Én azt gondoltam, hogy egy politikai szervezet számára a program olyan, mint a szentírás. Nem lehet egyszer nagyon ragaszkodni hozzá, máskor pedig "megfeledkezni" róla.

Márpedig Pista bá pont ezt teszi. Mint azt nemrég hallhattuk a Vajdasági RTV egyik szerb nyelvű műsorában, rövidlátónak nevezte azokat, akik bátran és nyíltan kiállnak a délvidéki magyarság területi autonómiájáért. Még ő beszél rövidlátásról.

Pitti irritáló magatartása ebben a kérdésben (is) igencsak kényelmetlen és visszatetsző a becsületes VMSZ-tagok számára. (Ezt saját fülemmel hallottam néhányuktól). Egyre többen szeretnének tőle szabadulni, de egzisztenciális okok miatt ezt egyelőre senki sem meri szóvá tenni.

Pedig ők maguk is lépten-nyomon hallják, tapasztalják, hogy az átlagpolgárok, akik pártjuknak szavaztak bizalmat, zúgolódnak, elégedetlenkednek az autonómiaellenes nyilatkozatok és viselkedés miatt, ami persze a választásokon csúnyán megbosszulhatja magát...

Jó lenne otthagyni Pistát, de mit eszik majd holnap a gyerek?

(Folytatása következik)

Fekete Lehel

Kapcsolódó cikkek:

VMSZ-es erkölcsi-politikai válság (?): Maglai Jenő javasolta, hogy pártja lépjen ki a szabadkai demokratákkal alkotott koalícióból?

http://www.delhir.rs/cimlap/kiemelt-hirek/8632-qsatuban-n, 2013. május 26. vasárnap, 13:00

 

 

"Satuban nyöszörög" a VMSZ: Bármit is tesz, szavazókat veszíthet; a pártban sokan szabadulnának Pistától (2.)

Bevallom, amikor Érdekvédő Becsületes Jószef végre távozott a VMSZ éléről, jómagam is azt hittem, bárki lép a helyébe, üdítő színfolt lesz a lehangoló, lesújtó, rossz komédiásoktól, ripacsoktól hemzsegő délvidéki magyar politikai porondon. József igencsak bárdolatlan stílusa után, még István is - az összes hibájával, gyarlóságával és bűnével együtt - valóban friss tavaszi szellőként hatott nemcsak a VMSZ-esekre, hanem az elcsigázott közvéleményre is, amely rövid ideig elhitte, az új szél új reményt hoz magával, hogy egyfajta magyar egység jöhet létre és népünk végre elmozdulhat a holtpontról. Az illúzió azonban gyorsan szétporladt.

Ma már ott tartunk, hogy a VMSZ középmezőnyéhez tartozó csinovnyikok szabadidejükben azzal szórakoznak, hogy mérlegelik: a tízparancsolatból hányat szegett meg Józsi és hányat Pisti. Olyanok is akadnak, akik szerint Pista mind a tíz, Jóska pedig csak kilenc ellen vétett, de erről a mai napig folyik a vita.

Akárhogyis, a mai VMSZ-es belső politikai szitu következőképpen fest: a párt vezetői egyelőre képtelenek eldönteni kivel szűrjék össze a levüket. A VMSZ szerbiai és tartományi szinten az önmagát alaposan lejárató, korrupciós botrányok súlya alatt roskadozó, immár mindössze 13 százalékos támogatottságot élvező Demokrata Párttal és apróbb csatlósaival alkot szövetséget. Kérdés, hogy meddig. Egyre több szerb médium rebesgeti, hogy még Dragan Đilas, a demokraták elnöke is az ügyészség célkeresztjébe kerül.

Hasonló a helyzet Bojan Pajtić tartományi kormányfővel, akinek az utóbbi időben akadtak úgymond Vajdaság-barát lépései. A Vajdasági Fejlesztési Bank kiszipolyozása és tönkretétele körüli vizsgálat szálai azonban akár hozzá is vezethetnek. Az Informer nevű szerb lap szerint ezen a téren még Istvánunk sem dőlhet nyugodtan hátra.

A fentiekből egyértelműen kiderül, hogy a VMSZ szerbiai és tartományi szövetségese több mint labilis. Néhány délvidéki magyar községben a VMSZ máris kicserélte a koalíciós partnerét és a "szendvicskenő" haladókkal uralkodik együtt. Helyi szinten több-kevesebb sikerrel (a lábtörlő média segítségével) beadagolható a magyar polgároknak, hogy a váltás az ő érdekükben történt.

Szabadkán, a délvidéki magyarság (s ugyanakkor a VMSZ-es vezetés közvetlen érdekei) szempontjából kulcsfontosságú városban bizonytalan a további koalíciós viszonyok sorsa.

A VMSZ persze megtehetné, hogy Szabadkán (sőt mindenütt, minden szinten) ellenzékbe vonul, de ezt a változatot nyugodtan elfelejethetjük. Szereti a hatalmat. Nem kicsit, nagyon. Maradhat együtt az erősen korrupciószagú "sárgákkal" vagy csatlakozhat az egykoron magyarokat elűzni szándékozó, volt seseljista, ma pedig fanatikus uniópárti haladókkal. A választás nem könnyű. Bármélyik féllel történő csókos barátság az itteni magyarság egynegyedének szavazait magáénak tudó VMSZ további gyengüléséhez vezethet. Legalábbis elvileg. A választások azonban viszonylag messze vannak, addig még jó néhány varangyos béka lenyomható az egyébként is folyamatosan félretajékoztatott magyarság torkán. Nyilván így gondolkodhatott Maglai Jenő, a VMSZ szabadakai szervezetének elnöke is, aki már gyakorlatilag kiegyezett a Szerb Haladó Párttal a helyi demokraták megbuktatásáról, az új városi hatalomról, amelynek élén ő (Maglai) lenne. A VMSZ-nek a polgármesteri poszt mellett 5-6 bőségesen tejelő közvállalat is jutna.

Pityuli azonban megparancsolta a tanács tagjainak, szavazzák le Maglait, amit ők meg is tettek 19:2 arányban. Megbízható forrás szerint a szavazás eredménye egészen másképpen alakult volna, ha Istvánnak nem lennének meg a "varázseszközei", amelyekkel meggyőzően tud hatni az embereire.

De vajon miért mond le Pitta arról, hogy Szabadka egycsapásra ismét a VMSZ kezére kerüljön? Mivel tartják sakkban a demokraták?

Ezt a kérdést a VMSZ kétségbeesett középmezőnyének és "mezei" tagjainak egy része teszi fel. Én sajnos nem tudok nekik válaszolni. Szegényeknek már akkor elment a kedvük Istvantól, amikor a magánéleti botlásának következményeit egyesek állítólag a saját bőrükön érezhették meg. Pista autonómiaellenes nyilatkozatain szintén számos VMSZ-es felháborodott. Sokan közülük kétszer annyi pezsgőt innának meg, ha Isti távozna, mint amikor Érdekvédő Becsületes József búcsúzott. Pedig akkor is pezsgőben fürödtek.  

István egyes hűséges médiamunkásai is zúgolódnak. Főleg azok, akik a VMSZ-t kiszolgáló elektronikus médiánál dolgoznak, ahol (a főnökök kivételével) a késve érkező bérek 18-25 ezer dinárt tesznek ki, míg a nyomtatott VMSZ-es médiumoknál a fizetés 40-60 ezer dinár (a főnököké persze ennél több). Legalábbis ezek az információk jutottak el hozzánk portálunk VMSZ-es barátai révén.

Mindent egybevetve, úgy fest, léket kapott a VMSZ-es hajó. Pista bá és legközelebbi párttarsainak hátsója egyelőre bőven elegendő a lyuk betöméséhez. Elválik, hogy meddig.

Fekete Lehel

http://www.delhir.com/cimlap/kiemelt-hirek/8663-qsatuban-nyoeszoeroegq-a-vmsz-barmit-is-tesz-szavazokat-veszithet-a-part, 2013. május 27. hétfő, 00:10