Laura napja.
Latin
eredetű,
Laurentius magyarul Lőrinc férfinév női párjának, a Laurenciának a rövidülése.
A jelentése: babérfa, babérkoszorú.
1239 – Megszületett I. Edward angol király (1272-1307), aki egyesítette Észak- és Nyugat-Wales-t, de Skóciát nem sikerült meghódítania.
1818 – Megszületett Charles Francois Gounod, francia operaszerző (Faust).
1837 – Elfogadták Charles Goodyear gumiszabadalmát.
1239 – Megszületett I. Edward angol király (1272-1307), aki egyesítette Észak- és Nyugat-Wales-t, de Skóciát nem sikerült meghódítania.
1818 – Megszületett Charles Francois Gounod, francia operaszerző (Faust).
1837 – Elfogadták Charles Goodyear gumiszabadalmát.
1885 – Megérkezett New Yorkba a Szabadság-szobor
Franciaország ajándékaként.
1882 – Megszületett Igor Sztravinszkij orosz zeneszerző, a XX. századi európai zene egyik legnagyobb hatású, legsokoldalúbb, legtöbbet vitatott úttörő egyénisége.
1882 – Megszületett Igor Sztravinszkij orosz zeneszerző, a XX. századi európai zene egyik legnagyobb hatású, legsokoldalúbb, legtöbbet vitatott úttörő egyénisége.
1903 – Henry Ford megalapította a Ford Motor
Company-t.
1927 – Megszületett Sütő András, erdélyi magyar író (Anyám könnyű álmot ígér).
1936 – Megszületett Ken Loach angol származású amerikai rendező. Ismertebb filmjei: Édes kamaszkor - Európai Filmakadémia (2002) – Az európai filmkritikusok díja; Haza és szabadság; Titkos hadsereg; Black Jack; Apák városa; 11'09''01 – Szeptember 11.
1963 – Megszületett Greg Kinnear amerikai színész. Ismertebb filmjei: Lesz ez még így se!; You’ve Got Mail – A szerelem hálójában; Túl közeli rokon; Katonák voltunk; A szexfüggő; A csábítás elmélete; Rossz álmok; Sabrina.
1927 – Megszületett Sütő András, erdélyi magyar író (Anyám könnyű álmot ígér).
1936 – Megszületett Ken Loach angol származású amerikai rendező. Ismertebb filmjei: Édes kamaszkor - Európai Filmakadémia (2002) – Az európai filmkritikusok díja; Haza és szabadság; Titkos hadsereg; Black Jack; Apák városa; 11'09''01 – Szeptember 11.
1963 – Megszületett Greg Kinnear amerikai színész. Ismertebb filmjei: Lesz ez még így se!; You’ve Got Mail – A szerelem hálójában; Túl közeli rokon; Katonák voltunk; A szexfüggő; A csábítás elmélete; Rossz álmok; Sabrina.
2003 – Meghalt Knézy Jenő sportújságíró.
60 éve, 1953.
június 17-én felkelés tört ki a Német Demokratikus Köztársaságban, ez volt a
kommunista rendszer megdöntésére irányuló első népfelkelés.
1949 májusában a nyugati megszállási övezetben megalakult a Németországi
Szövetségi Köztársaság (NSZK), melynek fővárosa Bonn lett, Berlin három nyugati
megszállási övezetéből létrejött a különleges nemzetközi jogállással rendelkező
Nyugat-Berlin, majd a szovjet megszállás alatt álló területeken és Berlin
szovjet zónájából októberben megalakult a Német Demokratikus Köztársaság (NDK).
Az ország tartós kettéosztottsága egyértelművé vált.
Az NDK-ban Otto Grotewohl, majd Walter Ulbricht pártfőtitkár irányításával sztálinista program valósult meg, a gazdaságot a kollektivizálás és az erőszakos iparosítás jellemezte, ehhez az ország kiemelt stratégiai szerepe miatt túlméretezett katonai program is társult. Ezért az életszínvonal fokozatosan romlott, állandósították a háborús időkre jellemző jegyrendszert. A társadalmi feszültségeket a bebörtönzésekkel és az egyházak üldözésével fokozták. Az elégedetlenek, a kettéosztott Berlinben átszökhettek a város nyugati részébe, a menekülési áradat szinte az összeomlás szélére sodorta a gazdaságot.
1952 júliusában az államot irányító Német Szocialista Egységpárt kongresszusa mégis a "fejlődés" gyorsítását vette tervbe, 1953 májusában a munkanorma emeléséről döntöttek. Ezt a szovjet vezetés, élén Malenkov miniszterelnök is sokallta. A keletnémet pártvezetőket június elején Moszkvába rendelték, és azonnali irányváltásra utasították őket.
Ulbrichték ennek megfelelően 1953 júniusától csökkentették a mezőgazdasági termékek és fogyasztói cikkek árát, átszervezték az ipartámogatást, és igyekeztek visszacsábítani a nyugatra települt munkásokat, földműveseket. Az enyhülés nem a várt eredményeket hozta, sőt felbátorította a rendszerrel mélységesen elégedetlen lakosságot. Június 15-én a berlini építőmunkások körében kis létszámú, elszigetelt tüntetések szerveződtek, majd 16-án általános sztrájk tört ki, ami rövid idő alatt országos méretűvé duzzadt. Június 17-én szinte az NDK összes nagyobb városában zavargások robbantak ki. A kelet-berlini Minisztériumok Házánál már reggel tízezrek gyűltek össze. A tiltakozók Ulbricht és Grotewohl távozását, többpártrendszert, szabad választást és az ország egységének helyreállítását követeltek, A feltüzelt tömeg összetűzésbe került a karhatalommal, majd miután ledöntötték a vörös csillagot, és a vörös zászló helyére ki akarták tűzni a fekete-piros-aranysárga színű nemzeti lobogót, elszabadultak az indulatok. A minisztériumi épületet védő katonák a tömegbe lőttek, majd a Kelet-Berlinbe vezényelt 20 000 fős szovjet haderő – tankok bevetésével – megtisztította a teret. Kelet-Berlin számos részén zajlottak összecsapások, melyek során a szovjet katonák és a keletnémet Volkspolizei karhatalmistái gyakran gyilkos sortüzekkel oszlatták szét a tüntetőket. Estére a különös kegyetlenséggel levert felkelésnek nyoma sem maradt, Andrej Grecsko, az NDK-ban állomásozó szovjet csapatok, egyben az akció főparancsnoka már arról küldött jelentést, hogy a szovjet csapatok kezükben tartják Kelet-Berlint.
Az 1953. június 17-i véres események közel 200 halálos áldozatot követeltek. 21 személyt statáriális bíróság ítélt halálra és kivégeztetett. 5000 embert vettek őrizetbe, és a későbbiek során körülbelül 1200 felkelőt ítéltek kényszermunkára az NDK táboraiban. A kelet-berlini felkelés heves nemzetközi reakciót váltott ki: Nyugat-Németország például a kommunista rendszer ellen küzdő munkások tiszteletére június 17-ét – egészen a német állam újraegyesítéséig – nemzeti ünneppé nyilvánította. A külföldi kampány és a mélyben lappangó elégedetlenség ellenére a Német Demokratikus Köztársaság erős szovjet segítséggel kirakatállam lett, és az 1990-es országegyesítésig a szocialista blokk egyik legszilárdabb tagja maradt. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum
Az NDK-ban Otto Grotewohl, majd Walter Ulbricht pártfőtitkár irányításával sztálinista program valósult meg, a gazdaságot a kollektivizálás és az erőszakos iparosítás jellemezte, ehhez az ország kiemelt stratégiai szerepe miatt túlméretezett katonai program is társult. Ezért az életszínvonal fokozatosan romlott, állandósították a háborús időkre jellemző jegyrendszert. A társadalmi feszültségeket a bebörtönzésekkel és az egyházak üldözésével fokozták. Az elégedetlenek, a kettéosztott Berlinben átszökhettek a város nyugati részébe, a menekülési áradat szinte az összeomlás szélére sodorta a gazdaságot.
1952 júliusában az államot irányító Német Szocialista Egységpárt kongresszusa mégis a "fejlődés" gyorsítását vette tervbe, 1953 májusában a munkanorma emeléséről döntöttek. Ezt a szovjet vezetés, élén Malenkov miniszterelnök is sokallta. A keletnémet pártvezetőket június elején Moszkvába rendelték, és azonnali irányváltásra utasították őket.
Ulbrichték ennek megfelelően 1953 júniusától csökkentették a mezőgazdasági termékek és fogyasztói cikkek árát, átszervezték az ipartámogatást, és igyekeztek visszacsábítani a nyugatra települt munkásokat, földműveseket. Az enyhülés nem a várt eredményeket hozta, sőt felbátorította a rendszerrel mélységesen elégedetlen lakosságot. Június 15-én a berlini építőmunkások körében kis létszámú, elszigetelt tüntetések szerveződtek, majd 16-án általános sztrájk tört ki, ami rövid idő alatt országos méretűvé duzzadt. Június 17-én szinte az NDK összes nagyobb városában zavargások robbantak ki. A kelet-berlini Minisztériumok Házánál már reggel tízezrek gyűltek össze. A tiltakozók Ulbricht és Grotewohl távozását, többpártrendszert, szabad választást és az ország egységének helyreállítását követeltek, A feltüzelt tömeg összetűzésbe került a karhatalommal, majd miután ledöntötték a vörös csillagot, és a vörös zászló helyére ki akarták tűzni a fekete-piros-aranysárga színű nemzeti lobogót, elszabadultak az indulatok. A minisztériumi épületet védő katonák a tömegbe lőttek, majd a Kelet-Berlinbe vezényelt 20 000 fős szovjet haderő – tankok bevetésével – megtisztította a teret. Kelet-Berlin számos részén zajlottak összecsapások, melyek során a szovjet katonák és a keletnémet Volkspolizei karhatalmistái gyakran gyilkos sortüzekkel oszlatták szét a tüntetőket. Estére a különös kegyetlenséggel levert felkelésnek nyoma sem maradt, Andrej Grecsko, az NDK-ban állomásozó szovjet csapatok, egyben az akció főparancsnoka már arról küldött jelentést, hogy a szovjet csapatok kezükben tartják Kelet-Berlint.
Az 1953. június 17-i véres események közel 200 halálos áldozatot követeltek. 21 személyt statáriális bíróság ítélt halálra és kivégeztetett. 5000 embert vettek őrizetbe, és a későbbiek során körülbelül 1200 felkelőt ítéltek kényszermunkára az NDK táboraiban. A kelet-berlini felkelés heves nemzetközi reakciót váltott ki: Nyugat-Németország például a kommunista rendszer ellen küzdő munkások tiszteletére június 17-ét – egészen a német állam újraegyesítéséig – nemzeti ünneppé nyilvánította. A külföldi kampány és a mélyben lappangó elégedetlenség ellenére a Német Demokratikus Köztársaság erős szovjet segítséggel kirakatállam lett, és az 1990-es országegyesítésig a szocialista blokk egyik legszilárdabb tagja maradt. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése