Vandalizmus óbecsei módra
Az utóbbi időben mind gyakrabban találkozunk
olyan incidensekkel, amelyekről a nagy nyilvánosság előtt nem szívesen
számolnak be a sértettek. Megveretésükről, kirablásukról legfeljebb csak a
nevük elhallgatása, a kilétük felfedése nélkül hajlandóak beszélni. Ezek a
sérelmet szenvedett emberek – kivétel nélkül – magyar nemzetiségűek. A másik
közös ismertetőjegyük pedig az, hogy szüntelenül félelemben, rettegésben élnek.
Ők azok, akik mélyen hallgatnak, és akiknek a személyes vagy éppen a családi
tragédiájáról nem ír, nem számol be az itteni kisebbségi sajtó. Ők azok a
fiatalok, akiket korábban szerb nemzetiségűek bántalmaztak például Óbecsén meg
a bánáti Padén, vagy nemrégiben a Szabadkához tartozó Kelebián, és ők azok a
középkorú meg idős emberek, akiket a soha kézre nem kerülő tolvajok elképesztő
módon kiraboltak pár héttel ezelőtt Óbecsén, Oromon, Oromhegyesen,
Zentagunarason, Csantavéren, vagy éppen bárhol, bármelyik településünkön.
Merthogy a felsorolást még elég hosszan lehetne folytatni.
A hajánál fogva húzták az úttesten
Óbecsén az egykoron szebb napokat is megélt
Vándorcsárda mögötti utcában élő Baglyasékat érte brutális támadás. A család
három férfi tagja közül kettőt súlyosan bántalmaztak. A még középiskolás Róbert
és a 49 éves nagybátyja, Rudolf orvoshoz került. Minthogy a mentőket hiába
hívták, a szomszédjuk szállította be őket kocsijával az egészségházba. Ott
látlelet készült, majd pedig Rudolfot az újvidéki kórházba utalták.
Róbert így foglalta össze a történteket:
– Este nyolc óra tájban kinn álltam a
kapuban. Láttam, hogy három fiatal, huszonéves férfi közeledett az utcán.
Ismeretlenek, korábban soha nem láttam őket. Megálltak a szomszédos ház előtt,
a túloldalon, be akartak menni, de a kaput zárva találták. Ekkor szerbül
odaszóltak nekem, hogy tudom-e, hol vannak a szomszédasszonyék. Azt
válaszoltam, hogy nem tudom. De ekkor már az egyikük oda is lépett hozzám, és
ököllel az arcomba vágott. Majd elkapták a copfba kötött hajamat, lerántottak a
földre, és a hajamnál fogva húztak végig az úttesten. Közben mindhárman
rugdalni kezdtek. Leginkább a fejemet, az arcomat érték a rúgások. A zajra
kijött a házból a nagybátyám és megkérdezte tőlük, hogy mi a baj, mit akarnak.
Erre őt is ütni-verni kezdték. Elővették a táskájukba rejtett baltát meg a
késeket, és azzal vettek célba bennünket. Ekkor mi már jobbnak láttuk, ha
bemenekülünk a házba. Így is tettünk, a támadóink pedig elmentek.
Összeverték, eltörték a karját
Baglyas Bálint, a 77 éves nagyapa eközben
mindvégig a szobában tartózkodott. Kimenni nem mert, de az ablakból követte a
történéseket. Hívta a rendőrséget és hívta a mentőket. Mintegy negyedóra
elteltével a támadók – ugyanúgy hárman – visszatértek. Berúgták, betörték a
vasból készült nagykaput, és újból rátámadtak a házból a zajra kiszaladó két
magyar férfira.
– Ilyet én még nem láttam. Baltával, késsel
rontottak nekünk, ütöttek-vertek bennünket, ahol csak értek. Az egyik pillanatban
alig pár centivel a fejem mellett repült el a kés. Aztán pedig egy jó erős
léccel úgy ütöttek a bal karomra, hogy egyből eltört a csont – mondja Rudolf. –
Nagyon fájt. A télen éppen azt a karomat kétszer is műtötték Újvidéken
csontvelőgyulladás miatt. Most ideiglenesen begipszelték, de már kiderült, hogy
rosszul forr össze a csont, ezért újra meg kell műteni. Majd 13-án kell
jelentkeznem a kórházban. A támadók kétszer is elmentek, majd újra
visszajöttek. Amikor harmadszor tértek vissza, akkor betörték az utca felőli
ablakot, és az egyikük beugrott a szobába. Mindent felforgatott, szétdobált.
Tört-zúzott. Összeverte a gyereknek a számítógépét is. Különösebb értéket nem
talált, csak két régebbi karórát, azokat magához vette. Az édesapám bent volt, de őt nem bántotta.
Később vettük csak észre, hogy az udvarból eltűnt az egyik bicikli is. Az
ügyben feljelentést tettünk, azóta viszont nem kaptunk semmilyen értesítést. A
helyszínre kiérkező rendőrök mindössze annyit mondtak, hogy az általunk
megadott személyleírás ráillik annak a csoportnak a tagjaira, akik már több
hasonló bűnesetet elkövettek.
A nagy hangoskodásra a kíváncsiskodó
szomszédok is megjelentek az utcán, közülük azonban senki sem sietett a
megtámadottak segítségére. A kapuban állva, meg az ablakokban, a függöny mögül
végignézték a két férfi bántalmazását. Akár holtra is verhették volna őket.
Szabó Angéla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése