A kormány az átalakításban annyira megváltozik, hogy nem fogjuk felismerni – a változásokat.

Vitomir Teofilović

Danas, 2013. augusztus 31., 9.

(Más) napló 8.

VARGA ÉS A REHABILITÁLÁS

Gyakorlati esetek (2.)

 

Varga László, a VMSZ köztársasági parlamenti képviselője a Magyar Szónak, illetve a párt(ja) szócsövének elmondta azt is, hogy értesülései szerint – a rehabilitációs törvény 2011. december 13-án történt hatálybalépésétől számítva –, az újvidéki (564), a szabadkai (86) és a zombori (160) Felső Bíróságon átadott 810 rehabilitációs kérelemből 354 zárult le jogerősen.[1]

 A rehabilitálási kérelmek száma első látásra is nagyon kevésnek tűnik. Másrészt megállapítható az ügyek (csiga)lassú kezelése, mivel másfél év alatt még az ügyek fele sem „zárult le”. Varga ügyesen elhallgatta azt is, hogy ezek közül hány végződött rehabilitálással és mennyi elutasítással.

Nyilatkozatában Varga emlékeztetett, hogy „a rehabilitációs törvény kétféle rehabilitációs eljárást irányoz elő: az egyik az úgynevezett törvényi rehabilitáció – az eljárási szabályok szerint ez jóval egyszerűbb –, a másik pedig a bírói (helyesen bírósági – B. A.) rehabilitáció – ez a bonyolultabb”.

– A törvény az egyszerűsített eljárásoknál lehetővé teszi, hogy az ügyészség ellent mondjon a rehabilitációs kérelemnek – mondta Varga. A gyakorlat viszont azt mutatja, hogy a két eljárás között szinte semmilyen különbség nincsen, mivel bíróság minden ügyben kikéri az ügyészség véleményét és annak képviselője jelen van a tárgyaláson.

A korábbi (2006. évi) rehabilitálási törvény nem látta elő az ügyészség szerepét az eljárásban és ilyen szempontból az egyszerűbb volt. (Nincsen tudomásom arról, hogy bárki is adatokat közölt volna arról, hány rehabilitálási eljárás folyt a 2006. évi törvény alapján, hányan lettek rehabilitálva és hányan elutasítva, a magyarok közül is. Pedig ezzel is el kellene számolni.)    

Az igazság az, hogy a rehabilitálási eljárások hosszadalmasak, körülményesek, lelkileg is megviselik a kérelmezőket és a kimenetelük sok esetben bizonytalan, illetve sikertelen.

Amennyiben megtörténik a rehabilitálás, rehabilitált személynek és a törvényben meghatározott más személyeknek joga van – a törvény 3. szakasza értelmében – a külön nyugdíjévek elismerésére, havi pénzjuttatásra (külön pótlékra), az egészségvédelemre és az egészségbiztosításból eredő más jogokra, az elkobzott vagy elvett vagyon visszaszármaztatására, illetve az ezzel a vagyonnal kapcsolatos kártalanításra, valamint az anyagi és nem anyagi természetű, ún. rehabilitációs kártalanításra.

Ezeknek a jogoknak a megvalósítása is sok – nemritkán leküzdhetetlen – akadályba ütközik.

Vontatottan halad és számos akadályba ütközik a vagyon-visszaszármaztatási kérelmek átadása is. Sok esetben szinte a lehetetlennel egyenlő a szükséges levéltári, kataszteri és egyéb dokumentumok beszerzése, amelyek nélkül viszont át sem veszik a kérelmet.

Második példa: H. V. családjának a palánkai községben lévő dunabökényi (most: Mladenovo) ingatlan és ingó vagyonát – miután 1945. március 25-én kiürítették a (főként németek által lakott falut) – állítólag államosították. A Vajdasági Levéltár kérésünkre azt a választ adat, hogy az 1945-1952. évi anyagban az elvétellel kapcsolatban „nincsenek adatok”, és hogy forduljunk az újvidéki Városi Levéltárhoz. Itt sem jártunk azonban több sikerrel.

Mivel az érintettnek megvan az akkor Bukinnak nevezett helység alaprajza, az utcák és a parcellák bejegyzésével, valamint az egykori családi házuk megjelölésével, megküldtük azt a palánkai kataszteri hivatalnak. Kértük, hogy a volt tulajdonosok neve és a korábbi telekkönyvi betétek száma alapján (amit szintén megadtunk) adják ki az ingatlanok telekkönyvi kivonatát, amelyen szerepelni kellene annak az adatnak is, hogy milyen alapon történt az elvétel. Erre azért van szükség, mert konfiskálás esetén el kell indítani a volt tulajdonosok rehabilitálásának eljárását, illetve egyéb eljárást indítani az elvétel jogcímének megsemmisítése miatt.

A palánkai hivataltól a következő választ kaptuk: „Ahhoz, hogy H. V. kérelme alapján el lehessen végezni az azonosítást, szükséges megküldeni a vagyon elvételéről szóló végzést, illetve a kérvényen feltüntetni a kataszteri parcellák számát, a beírt területtel és a kataszteri község feltüntetésével (régi állás).” (A válaszlevelet lásd a képen.)

Ennek a követelésnek egyszerűen lehetetlen eleget tenni, mivel a károsult szülei a vagyon elvételéről nem, hogy nem kaptak semmilyen határozatot, hanem örültek, hogy menekülésükkel egyáltalán meg tudták menteni a puszta életüket.

A hivatal a megadott adatok alapján – amennyiben rendelkezik a régi telekkönyvi betétekkel, márpedig rendelkeznie kell, hacsak a háborúban nem semmisült meg – egy kis kereséssel megtalálhatta volna a kért adatokat és kiadhatta volna a szükséges telekkönyvi kivonatot, illetve a régi és az új parcellákat azonosító iratot. A korabeli telekkönyvi kivonatok kiadására vonatkozó kérésünket pedig egyszerűen elhallgatta.      Ezek alapján lehetne visszakövetelni az elvett vagyont. A hivatal viszont ezek kiadására nem mutatott szándékot. Amennyiben azonban nem teljes a dokumentáció a vagyon-visszaszármaztatási kérelmet át sem veszik.

Most nem marad más, mit panasz tenni a köztársasági kataszteri hivatal főnökénél. Cirkulus vitiosus (ördögi kör)…

Visszakapja-e H. V. az elvett vagyont? Hány ilyen eset van még?

Újvidék, 2013. július 31.

Bozóki Antal

__________

¹   Pesevszki Evelyn: Megcáfolt állítások. Magyar Szó, 2013. május 9., 1. és 5. o.

Július 31.

Oszkár napja

A régi germán Ansgar névből származó angol és skandináv névből ered. Elemeinek jelentése isten(ség) dárda.

1556 – Loyola Ignác, a spanyol katolikus szent ünnepe
1849 – Valószínűsíthetőleg ezen a napon halt meg Petőfi Sándor költő.
1886 –Bayreuthban a Wagner ünnepi játékok alatt meghalt Liszt Ferenc zeneszerző.
1909 –Megszületett Halasy/Halassy Olivér kétszeres olimpiai bajnok vízilabdázó, úszó, sportoló.
1875 – 66 éves korában meghalt Andrew Johnson, aki az Amerikai Egyesült Államok 17. elnöke volt.
1880 – Megszületett Dhanpatráj Srivasztav Prémcsand urdu és hindi nyelvit indiai író, a modern hindi próza legjelentősebb alakja.

1913 – Selmecbányán megszületett Kosáry Domokos, történelemtudós.
1935 – Hódmezővásárhelyen megszületett Antal Imre zongoraművész, újságíró.
1944 – Megszületett Geraldine Chaplin angol származású amerikai színésznő, Charlie Chaplin lánya. (Doktor Zsivago)

1964 – A Ranger-7 amerikai űrszonda leszállt a Holdra, és onnan képeket sugározott.

(Más) napló 7.

PÁSZTOR ÉS A TEMERINI ESETEK

Egy interjú margójára

 

A hétvégi (július 27-28-i) Magyar Szó ismét Pásztor István interjúval „örvendeztette” meg olvasóit. A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) és a Tartományi Képviselőház elnökének eszmefuttatásait ismét Varju Márta, a párt szócsövének főszerkesztője írta alá.[1] (Az elnöknek már csak kijár, hogy a lap vezetője készítsen vele „interjút”.)

A túlságosan terjedelmes (220 soros, ill. majdnem 8 gépelt oldalas, két fényképpel is illusztrált Pásztor-interjúra figyelmet sem fordítok, ha a Délhír internetes portálon rá nem futok az István monológja: A hiteles VMSZ érdeket képvisel… no, meg a Temerinben minden rendben c. írásra. [2] Mindkét médiában ez olvasható:  

         – Az év elején kialakult konfliktushelyzet – mint a temerini és egyéb más esetek – létrejöttéről kiderült, hogy volt benne jelentős politikai háttérszándék, valamiféle politikai számítás azok számára, akiknek semmi se kellőképpen drága. Történt ez egyrészt a többségi politikai irányában, nem kívánok senkit se nevesíteni, el kell mondani azonban, hogy sajnálatos módon magyar politikai vonatkozásban is. Ettől függetlenül azt kell mondanom, hogy az, amit azokban a hetekben sikerült végigtárgyalni Dačićtyal mint miniszterelnökkel és belügyminiszterrel, a csendőrség jelenlétének a biztosítása, a Temerin központjának a behálózása kamerákkal, az ingyenes jogi segélyszolgálat megteremtése,[3] és az ügy mértékletes, de erőteljes kezelése, oda vezetett, hogy örömmel konstatálhatjuk, hogy azt az időszakot leszámítva ilyen típusú jelenségek többé nem történtek. Fontos tanulság, hogy nem szabad felelőtlenül politizálni, gondolok itt mindegyik félre, sőt még az anyaországi politikai érdekekre is, a politikusok sajnálatos módon a napi politikai érdekektől vezérelve rákapcsolódtak a dologra. Végül bebizonyosodott, hogy igenis lehet az ilyen eseteket kezelni – mondja Pásztor.

Mi az, ami miatt erre az idézetre úgymond felkaptam a fejem?

Az első dolog talán az, hogy Pásztor – a politikusoktól megszokott módon – olyan általánosan, homályosan és zavarosan fogalmaz, hogy abból valójában semmit sem lehet érteni. Méz az sem világos, hogy melyik „temerini esetre” gondol, mivel volt több is.

Az elnöknek – mivel a Képviselőház első emberéről van szó – mindenképpen illene megmagyaráznia, milyen „konfliktus helyzet” volt az év elején? Mit ért azalatt, hogy ebben volt „jelentős politikai háttérszándék, valamiféle politikai számítás azok számára, akiknek semmi se kellőképpen drága”? Mi volt ez a „politikai háttérszándék”, ha volt ilyen, valamint azt is, hogy kik azok az „azok”. Az sem világos, hogyan, milyen alapon kapcsolja össze Pásztor ezzel a „temerini eset(ek)et” és ad nekik politikai színezetet. Vagy az elnök, tisztségénél fogva, illetve azért mert úgy sem olvassák a „monológjait”, mondhat, amit akar? (Ugyancsak magyarázatra szorul a temerini Községi Képviselő Testület határozata, amellyel – még a bírósági tárgyalás előtt – elítélte a temerini „újfasiszta megnyilvánulást”.[4]) 

Temerinben közismerten három olyan nemzeti alapú bűncselekmény történt, amely felkavarta a vajdasági magyarságot. Ezek közül az első kettő nemzetközi reagálást is kiváltott:

            Az első még 2004. június 25-éről 26-ára virradóra történt, amikor öt magyar fiatalember brutálisan megvert egy újvidéki szerb férfit. Az újvidéki Kerületi Bíróság 2005-ben összesen 61 év börtönbüntetésre ítélte őket. Közülük eddig ketten szabadultak a börtönből, hárman pedig továbbra is büntetésüket töltik. 

            A következő eset 2012. október 21-én hajnalban történt Temerinben, amikor verekedés miatt letartóztattak hét adai, becsei és temerini magyar fiatalembert. A most is fogházban lévő fiatalok ellen a Büntető Törvénykönyv (BTK) 317. szakaszába ütköző bűncselekmény (nemzeti, faji, vallási gyűlöletet vagy türelmetlenség kiváltása, illetve szítása) miatt emeltek vádat az újvidéki Felső Bíróság előtt. (Az ügy időközben átkerült a szabadkai Felső Bírósághoz.) 

A legutóbbi, harmadik temerini eset, 2013. január 27-én éjjel történt, amikor támadás ért két magyar fiatalembert, akik a szórakozóhelyről hazafelé tartottak. Az egyik magyar fiatalembert üveggel fejbe vágták, míg a másikat földre teperték és összerugdosták. A támadók a fiúk bántalmazása közben a magyar anyjukat szidalmazták szerb nyelven. Ebben az ügyben az eljárás az újvidéki Alapfokú Bíróság előtt folyik (a sértettek ellen is), mégpedig verekedésben való részvétel (a BTK 123. szakasza) miatt (!).

A 2012. évi eset kapcsán (2013. február 12-én és 20-án összesen) 1614 aláírást tartalmazó petíciót, a fogva tartás megszüntetési és szabadlábra helyezési kérelmet adtam át az újvidéki Felső Bíróság elnökének, valamint Pásztor István részére a Képviselőház iktatójában. (Csodálkoztak is ott, hogy milyen betűvel és nyelven van írva, de végül mégis átvették, mivel azt mondtam, hogy az elnök úr ismeri ezt a nyelvet.)

A kialakult helyzet rendezése érdekében javasoltam egy képviselőházi külön bizottság létrehozását is, amely a temerini és az óbecsei ügyekben a törvényesség szempontjából megvizsgálná a helybeli rendőrség, valamint az újvidéki ügyészségek és bíróságok munkáját.

Pásztor a beadványt és a kérelmet persze válaszra sem méltatta. Tekintettel, hogy 1614 szavazó polgárról van szó (többnyire Adáról, a Buránysorról, Keviből, Muzslyáról, Nagybecskerekről, Óbecséről, Szabadkáról, Telecskáról, Temerinből, Zentáról, stb.), de (ettől függetlenül) még az alapvető bontón szerint is, az elnöknek legalább annyit kellett volna válaszolnia: köszöni szépen az iratot és majd tanulmányozni fogja. De Pásztor még erre sem tartotta érdemesnek az aláírókat.   

Újvidék, 2013. július 30.

Bozóki Antal

__________

[1] Varjú Márta: A turbulens idők mindenkit megtépáznak. Interjú Pásztor Istvánnal. Magyar Szó, 2013. július 27. 1. és 15. oldal

[2] DélHír portál, 2013. július 29. [12:00]

http://www.delhir.com/delvidek/magyarsag-koezelet/11660-istvan-monologja-a-vmsz-hiteles-erdeket-kepvisel-no-meg-temerinben-minden-rendben-

[3] Erről lásd a Kései jogvédők című írásom: http://www.vajma.info/cikk/olvasok/121/Kesei-jogvedok.html, 2013. március 9. [14:12];

[4] G. B.: A temerini újfasiszta megnyilvánulás elítélése. Magyar Szó, 2012. október 26., 12. o.

Július 30.

Judit napja.

Héber eredetű név, jelentése Judeából származó nő.
1419 – Prágában Husz János hívei a katolikus városi tanácsnokokat kidobták a tanácsháza ablakából és kiszabadították a fogva tartott huszitákat.
1718 – A berkshire-i Ruscombe-ban 73 éves korában meghalt William Penn angol kvéker misszionárius, aki megalapította Pennsylvaniát.

1792 – Először énekelték Claude Joseph Rouget de Lisle szerzeményét, a francia nemzeti himnuszt, a Marseillaise-t Párizsban.
1818 – Megszületett Emily Bronte angol írónő (Üvöltő szelek).

1846 – Megszületett Paál László festőművész (Út a fontainebleau-i erdőben).
1863 – Michiganben megszületett Henry Ford, a Ford autógyár alapítója.
1868 – Meghalt Tompa Mihály költő, a népi-nemzeti irányzat egyik legjelentősebb képviselője, akadémikus (Új Simeon).
1889 – Megszületett Vladimir Zworykin az ikonoszkóp feltatálója, akit a ’Televizió Atyjának’ is neveznek.

1941 – Ottawában (Kanada) megszületett Paul Anka énekes (Diana, You are my destiny).
1948 – Megszületett Jean Reno színész (Leon, a profi, A nagy kékség).

40 éve, 1973. július 30-án Magyarország a GATT (Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény) tagja lett.
A II. világháború utáni rendezés során felmerült egy kereskedelmi világszervezet alapításának ötlete. 1947-ben az ENSZ Kereskedelmi és Foglalkoztatási konferenciája Havannában véglegesített egy megállapodástervezetet, és felállított egy bizottságot a Nemzetközi Kereskedelmi Szervezet (International Trade Organisation – ITO) létrehozására. Az ITO azonban nem jött létre.
Az akkor már Genfben folyó vámtarifa-tárgyalások sikeresnek bizonyultak, a 23 résztvevő ország képviselői 1947. október 30-án megállapodtak, hogy a kölcsönös vámengedményeket tartalmazó országlistákat, a Havannai Charta 4. fejezetében foglalt kereskedelempolitikai elvekkel kiegészítve ideiglenes egyezményként 1948. január 1-jével életbe léptetik. Ezzel megkezdődött az Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény, a GATT csaknem öt évtizedes működése. A GATT-ot többnyire nemzetközi szervezetként aposztrofálták, bár valójában nem szervezet, hanem nemzetközi egyezmény volt, amely titkársága révén szervezetként funkcionált.
A GATT fő célkitűzései a nemzetközi kereskedelem útjában álló akadályok, a vámok és a nem vám jellegű kereskedelmi korlátok lebontására irányultak. Alapokmányában két fő elv szerepelt: a legnagyobb kedvezmény elvének alkalmazása és a diszkrimináció kizárása. Az eredeti egyezmény 35 cikkelyből állt, amelyhez 1965-ben további 3 cikkelyt csatoltak. Az egyiket a fejlődő országok kimondott követelésére, amelyben a fejlett országok bizonyos kötelezettségeket vállaltak a fejlődő országokból származó importjuk növelésére. Az egyezmény előírta, hogy az egymás közti kereskedelmet vámügyi alapon kell szabályozni, ki kell küszöbölni a mennyiségi korlátozásokat.
A GATT legfőbb szerve a Közgyűlés volt, amely évente ülésezett. Legfontosabb feladatai közé tartozott a tagfelvétel, az időszerű kereskedelempolitikai kérdések megvitatása és a szerződő felek közötti kereskedelmi viták eldöntése. A fokozódó feladatok ellátására jött létre 1960-ban a GATT-Tanács (GATT Council), amely a Közgyűlés hatáskörébe tartozó kérdések mindegyikével foglalkozhatott, kivéve a kötelezettségek alóli felmentés engedélyezését. A Titkárság feladata a szerződő felek közötti vitás kérdések rendezésében való közreműködés volt.
A szervezet tevékenységének java részét a vámok és a kereskedelmi korlátozások csökkentésére irányuló nemzetközi tárgyalások, az ún. kereskedelmi fordulók adták, amelyből nyolcat tartottak: 1947-ben Genfben, 1949-ben Annecyben, 1950-51-ben Torquay-ben, 1956-ban ismét Genfben, 1961-62-ben zajlott az úgynevezett Dillon-forduló,1964-67 között a Kennedy-forduló, 1973-79 között a Tokió-forduló, 1986-93 között az Uruguay-forduló. Mind közül ez utóbbi volt a legeredményesebb. A tárgyaló delegációk megállapodtak a szolgáltatások kereskedelmére, valamint a szellemi termékek - szabadalmak, szoftverek - védelmére vonatkozó szabályokban (ezek a kérdések korábban kívül estek a GATT hatáskörén). Az Uruguay-forduló másik sikere a GATT jogutódaként 1995. január 1-jén létrejövő Világkereskedelmi Szervezet (WTO) megalapítása volt. A laza struktúrájú előddel ellentétben már állandó szervezetként hozták létre, amelynek sokkal nagyobb hatásköre van a kereskedelmi viták rendezésében.
A magyar külgazdasági diplomácia a kezdetektől figyelemmel kísérte a GATT tevékenységét, de csak a Kelet-Nyugat közötti enyhülés eredményezte a hatvanas években a kapcsolatok felvételét. 1966-tól megfigyelői státust kaptunk, majd 1969-ben benyújtottuk csatlakozási kérelmünket. A GATT-Tanács elfogadta, hogy Magyarország aktív vámpolitikát szeretne folytatni a piacgazdaságú országokkal, viszonzásul pedig hazánk felajánlotta a vámok lényeges csökkentését.
1973. július 30-án Magyarország a GATT 82. szerződő felévé vált, és már tevékenyen részt vett az 1973-ban kezdődő Tokió-forduló munkájában. A befejezést követően, a nyolcvanas évekre a vámszínvonal 16 százalékra csökkent.  Magyarország meghatározó szerepet játszott az Uruguay-forduló tárgyalásain, ahol az Európai Közösséggel együtt kezdeményeztük a vámszínvonal további csökkentését. Az 1995. január 1-jén megalakuló WTO-nak pedig Magyarország az egyik alapító tagja lett. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum

(Más) napló 6.

VARGA ÉS A REHABILITÁLÁS

Gyakorlati esetek (1.)

            Pesevszki Evelyn, a Magyar Szó, újságírója a rehabilitálási eljárásokkal kapcsolatos észrevételeket így összegezte:

– A rehabilitációs eljárások kapcsán folyamatosan arról értesülhettünk, hogy az ügyészségek minden lehetséges jogi eszközt megragadva igyekeznek lassítani vagy akadályozni a folyamatot. A Vajdasági Magyar Szövetség köztársasági parlamenti képviselői az utóbbi néhány hónapban több alkalommal is képviselői kérdést intéztek ez ügyben az igazságügyi minisztériumhoz. Az illetékes tárca közelmúltban kézbesített válaszából, valamint az abban szereplő számadatokból kiderült, hogy a helyzet mégsem olyan kedvezőtlen, mint azt korábban egyesek megkísérelték bemutatni – írta Pesevszki. [1] 

Varga László, a VMSZ köztársasági parlamenti képviselője a Magyar Szónak, illetve a párt szócsövének nyilatkozva elmondta: Nem igaz, hogy az ügyészségek lassítják a rehabilitációs eljárásokat. [2]

Higgyünk-e az újságírónak, a képviselőnek és az igazságügyi minisztériumnak?

A gyakorlat az állításokkal szemben azt mutatja, hogy nem csak az ügyészségek, hanem a többi hatósági szerv is igyekszik gátolni nem csak a rehabilitálási, de a vagyon-visszaszármaztatási eljárásokat is. Varga ugyan tagadja, de elképzelhető, hogy mégis „létezik valamiféle köztársasági ügyészségi szintű utasítás, hogy ezekben az ügyekben mindenféleképpen ellent kell mondania vagy fellebbeznie az ügyészségeknek”. (Mint ahogy tagadják annak az állítólagos belső közigazgatási utasításnak a létezését is, miszerint az eljárásokban mindenhol a cirill betűs írásmódot kell alkalmazni.)

            Hogyan néz ki ez a gyakorlatban:

Első példa: A zombori Felső Bíróságnál 2012. február 24-én (!) kérelmeztük az egyik néhai jómódú zombori kereskedő rehabilitálását, akit 1944-ben, a város felszabadításakor „háborús bűnösként” kivégeztek, majd a család összes vagyonát elkobozták. Az eset kuriózuma, hogy a kivégzést a katonai bíróság állítólagos ítélete alapján hajtották végre, miközben sem az ítéletet, sem az ítélkezésre vonatkozó bírósági anyagot „a Katonai Levéltárban nem találják”.

Ez a tény már önmagában is elegendő lett volna a kivégzett rehabilitálására, mivel a rehabilitálási törvény 1. szakasza – még a nem jogász képzettségűek számára is – egyértelműen fogalmaz: rehabilitálni kell azokat a személyeket, akiket „ezen törvény életbelépéséig politikai, vallási, nemzeti vagy ideológiai okokból Szerbia Köztársaság területén, bírósági vagy adminisztratív határozat nélkül megfosztottak az életüktől, szabadságuktól vagy más jogaiktól”.

Az zombori Felsőfokú Ügyészség „alaptalannak” minősítette a rehabilitálási kérelmet, hivatkozva a nem létező bírósági ítéletre, amely állítólag jogalapul szolgált arra, hogy a néhai zombori kereskedő „háborús bűnösként” kivégezzék. Az ilyen ítélet miatt – tette hozzá az ügyészség – „nincs joga a rehabilitálásra”. Talán az miatt is, ha rehabilitálják, vissza kell adni a vagyonát is?

Az első fokú bíróság, figyelembe véve az ügyészség ellenkezését, a 2012. júliusi végzésével elutasította a rehabilitálást. Itt feltehető az a kérdés is, hogy Szerbiában mennyire függetlenek a bíróságok az ügyészségektől és a többi hatalmi szervtől?

Az elutasító végzés elleni fellebbezést az újvidéki Fellebbviteli Bíróság tavaly októberben elfogadta és az ügyet új eljárás lefolytatására visszautalta a zombori bíróságnak.

Annak ellenére, hogy az új eljárás során sem került elő a halálos ítélet, de más, a kivégzettet terhelő dokumentum sem, az ügyészség mégis „teljes egészében megmaradt a korábbi ellenkezés mellett és nem kívánt ahhoz semmit hozzátenni”.  

Lassítja az ügyészség az eljárást, vagy nem?   

Most kíváncsian várjuk: Mit fog ítélni a bíróság?

Újvidék, 2013. július 29.

Bozóki Antal

__________

[1] Pesevszki Evelyn: Megcáfolt állítások. Magyar Szó, 2013. május 9., 1. és 5. o.

[2] Uo.

István monológja: A hiteles VMSZ érdeket képvisel... no, meg Temerinben minden rendben

Nem tudom hány polgárnak van annyi türelme, hogy végigolvassa bármelyik Pista-interjút az egyetlen vajdasági magyar napilapban. Ezek a tíz-tizenöt gépelt oldalas mammutszövegek viszont ebben a trópusi hőségben, amikor sokan alvászavarral küzdenek, kiváló altatónak bizonyulhatnak.

Pedig nagy kár, hogy sokan álomba szenderülnek Következetes István olykor kibogozhatatlan mondataitól, mert ezek sokszor fontos üzeneteket hordoznak-rejtenek magukban és ezt-azt elárulnak annak a pártnak a vezetőségéről, amely Délvidéken csak a szerb politikummal közösködik, míg a többi itteni magyar párttal szóba sem áll, az anyaországban pedig kizárólag az épp hatalmon levő garnitúrá körül lebzsel.

Portálunk régi jó szokásához híven ezúttal is kiemeli István legmarkánsabb gondolatait.

*Mi az amit, vállalni és képviselni tudnak?

– Azt, ami benne van a választási programunkban, és amihez a szavazók nekünk bizalmat adtak. (A magyar területi autonómiáért vívott küzdelem is benne van a programjukban, ezt miért nem vállalják és képviselik?). Vonatkozik ez Szabadkára, az összes önkormányzatra, a tartományra és az országos szintre. Mindenkivel partneri kapcsolatot próbálunk kiépíteni (mindenkivel, csak a többi itteni magyar párttal nem) kompromisszumokat kötni, de csak olyanokat, amelyek beleférnek abba, amit a választási programban meghirdettünk. Elzárkózunk minden olyan politizálási módszertől, amely az egyéni érdekről szól (Biztos??????), nem pedig a választási programok megvalósításáról. Ezt fogjuk érvényesíteni Szabadka vonatkozásában. Hiszem azt, hogy ez az a mozgástér, amely a VMSZ-t hiteles politikai erőként talpon tudja tartani. Ahogy programunk fogalmaz: Vajdaságért egy normális Szerbiában. Tesszük mindezt azokért, akik ránk szavaztak, sőt arra kell rádöbbennünk, hogy tesszük azok érdekében is, akik akkor nem nekünk hittek, hanem például a Demokrata Pártnak vagy másoknak, mert rájuk adták le a voksukat. Időközben kiderült, hogy az említettek feladták az ígéreteiket, s látom, hogy erre mindinkább rádöbbennek az emberek, s rájönnek arra, hogy a VMSZ vállalja fel és teljesíti azt, amiről azt hitték, hogy mások teszik majd. (Miért, mit teljesít a VMSZ? De tényleg).

***

Az év elején kialakult konfliktushelyzet – mint a temerini és egyéb más esetek – létrejöttéről kiderült, hogy volt benne jelentős politikai háttérszándék, valamiféle politikai számítás azok számára, akiknek semmi se kellőképpen drága. Történt ez egyrészt a többségi politikai irányában, nem kívánok senkit se nevesíteni, el kell mondani azonban, hogy sajnálatos módon magyar politikai vonatkozásban is. (Csak nevesítse nyugodtan). Ettől függetlenül azt kell mondanom, hogy az, amit azokban a hetekben sikerült végigtárgyalni Dačićtyal mint miniszterelnökkel és belügyminiszterrel, a csendőrség jelenlétének a biztosítása, a Temerin központjának a behálózása kamerákkal, az ingyenes jogi segélyszolgálat megteremtése, és az ügy mértékletes, de erőteljes kezelése, oda vezetett, hogy örömmel konstatálhatjuk, hogy azt az időszakot leszámítva ilyen típusú jelenségek többé nem történtek. Fontos tanulság, hogy nem szabad felelőtlenül politizálni, gondolok itt mindegyik félre, sőt még az anyaországi politikai érdekekre is, a politikusok sajnálatos módon a napi politikai érdekektől vezérelve rákapcsolódtak a dologra. Végül bebizonyosodott, hogy igenis lehet az ilyen eseteket kezelni. (Beszélt Ön mostanában a temerini magyar átlagpolgárokkal? Talán ők kellene, hogy megmondják javult-e egyáltalán a helyzet attól, amit Önök "végigtárgyaltak").

***

A VMSZ nagyon nehéz helyzetben politizáló szervezet, mert igyekszik megtartani politikai önállóságát és arculatát, s törekszik közösségi és országos érdeket ötvözve, folyamatosan partnerkapcsolatot építve érdeket érvényesíteni, képviselni és megvalósítani. (Kinek az érdekét? Ami pedig az arculatukat illeti, azt tényleg sikerült megtartani).

A dőlt betűkkel kiemelt szövegrészek a Magyar Szóból származnak

Fekete Lehel

DélHír portál, 2013. július 29. [12:00]

http://www.delhir.com/delvidek/magyarsag-koezelet/11660-istvan-monologja-a-vmsz-hiteles-erdeket-kepvisel-no-meg-temerinben-minden-rendben-

Nem hiszünk nektek, ugyanazok vagytok.

Ilija Marinković

(Más) napló 5.

NEM KÉRDEZNI, HANEM KÖVETELNI!

Ki képviseli a vajdasági magyarok érdekeit az uniós csatlakozás során?

 

Štefan Füle, az Európai Unió bővítési biztosa belgrádi tartózkodása során (július 18-án) a Szerbiai Képviselőház elnökével és a parlamenti frakcióvezetőkkel is beszélgetett. Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) frakcióvezetője – egyebek között – kérdést (sic!) intézett Füléhez, hogy a most készülő tárgyalási keretben a kisebbségi jogokat megfelelő súllyal kezelik-e majd. Mivel ezek a jogok európai uniós csatlakozásnak az egyik legfontosabb elemei, „ezért fontos az a kérdés, hogy a Szerbia vonatkozásában kidolgozás alatt álló tárgyalási keret milyen módon foglalkozik ezzel a témával” – mondta Pásztor a Magyar Szónak nyilatkozva.

– Válaszában Füle biztosított arról, hogy a kisebbségi jogok nagyon hangsúlyos helyet töltenek majd be a csatlakozási folyamatban. A csatlakozási tárgyalások a 23. tárgyalási fejezettel indulnak majd, ez a kisebbségi jogokat is érinti, és ez a fejezet a tárgyalások végéig nyitva marad. Ez azt jelenti, hogy a következő években lehetőség nyílik arra, hogy a kisebbségi jogérvényesítés, a vonatkozó törvények alkalmazásának, valamint a jogok bővítésének tekintetében minden kérdés terítékre kerüljön – magyarázta Pásztor.¹ 

A VMSZ képviselői – akinek a vajdasági magyarok érdekeit kellene képviselni a szerb parlamentben –, köztük Pásztor Bálint is, nem a kisebbségi jogok erélyes felvetéséről és a szerzett jogok érvényesítésének követeléséről híresedtek el.  

Például: Adát, Csókát, Magyarkanizsát, Törökkanizsát és Zentát még 1992-ben – kiragadva az addigi természetes etnikai, gazdasági, valamint földrajzi környezetből és nem utolsó sorban ökológiai egységből – az észak-bánáti körzetbe csatolták, amelynek a közigazgatási központja Nagykikinda. Ez megdrágította és bonyolulttá tette e községek lakossága jogainak az érvényesítését (egészségügyi- és nyugdíjbiztosítás, szociális juttatások, járművek nyilvántartásba vétele, stb.), az oda-vissza utazások miatt is, akadályozza a terület fejlődését, hogy a nemzeti kisebbségi jogokat ne is említsük. 

Erről a problémáról Pásztor Bálint 2010. április végén (!) – akkor is parlamenti képviselői minőségben – azt nyilatkozta, hogy a szerb kormány „bármely rendes csütörtöki ülésén egy tollvonással módosíthatná a közigazgatási körzetekről szóló rendeletét”.² Erre persze mindmáig nem került sor. 

A fenti állítást jól illusztrálja az is, hogy az ifjabb Pásztor a nemzeti kisebbségi jogokhoz való uniós viszonyulással kapcsolatban – szinte szégyenlősen – kérdést (?!) tett fel Fülének. Nem használta ki a kínálkozó alkalmat, hogy ismertesse a biztossal a vajdasági magyarok megoldatlan kérdéseit és követelje, hogy azok bekerüljenek a tárgyalási keretbe.  

Nem elégedhetünk meg azzal, hogy „a következő években” esetleg majd (vagy netán) ezek a kérdések is terítékre kerülnek. (Ha akkor még lesz kinek az érdekében.) Pásztornak – mivel a VMSZ-nek nincsenek ezzel kapcsolatos határozott álláspontjai – csak át kellett volna adnia Fülének a négy vajdasági magyar párt (a Vajdasági Magyar Demokrata Párt – VMDP, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége – VMDK, a Magyar Remény Mozgalom – MRM és a Magyar Polgári Szövetség – MPSZ), valamint kilenc vajdasági magyar civil szervezet 2012. szeptember 27-i felhívását a magyar képviselőkhöz, az anyaországi vezetőkhöz és az Európai Unió magyar képviselőihez.³ 

A dokumentum 15 pontban világosan megfogalmazta a vajdasági magyar közösség azonossága megőrzésének és fejlődésének érdekében tett követeléseket, amelyeket Pásztor Bálintnak – amennyiben a vajdasági magyarok és nem a saját pártja érdekeit kívánja képviselni – nem csak ismernie, hanem képviselnie is kellene a csatlakozási tárgyalások során.

Újvidék, 2013. július 29.

Bozóki Antal

__________

¹ P. E.: Nem maradhatnak ki a kisebbségi érdekek, Magyar Szó, 2013. július 19., 1. és 4. o.

² Diósi Árpád: Új alkotmány helyett politikai akarat, Magyar Szó, 2010. április 29., 5. o. vagy Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, 2010. április 30.

³ A felhívást utóbb 218 magánszemély is aláírta.

http://www.peticiok.com/peticio_a_vajdasagi_magyar_kozosseg_azonossaganak_megrzeseert és

http://www.peticiok.com/petition for the maintenance of the national identity of the Hungarian minority community in Vojvodina

Július 29.

Márta napja 
Arameus eredetű bibliai név. Jelentése: úrnő.

1095 – Meghalt I. (Szent) László magyar király, aki 1077-től uralkodott. Az általa alapított monostorban temették el Somogyváron, majd hamvait Váradra vitték. Szentté avatták 1192-ben.
1506 – Meghalt Lisszabonban Martin Behaim felfedező és térképész, az első földgömb megalkotója.
1856 – Meghalt Robert Schumann német zeneszerző, a zenei romantika egyik vezéregyénisége.
1756 – Megszületett Báró Podmaniczky József politikus, tudományos- és közíró, a londoni Royal Society első magyar tagja.
1883 – Megszületett Benito Mussolini olasz politikus, diktátor (1922-43). 
1886 – Meghalt Adolf Müller magyar származású osztrák zeneszerző, karmester. 
1890 – Auvers-ben (Franciaország) önmagán okozott lőtt sérülés következtében meghalt Vincent van Gogh holland posztimpresszionista festő (Napraforgók). 
1905 – Jönköpingben (Svédország) megszületett Dag Hammarskjöd Nobel-békedíjas svéd politikus, diplomata. 1953-tól haláláig (1961) az ENSZ főtitkára. 
1936 – Megszületett Elizabeth Hanford Dole amerikai kormánytisztviselő, aki 1983 és 1987 között közlekedési, 1989-90-ben pedig munkaügyi miniszterasszony, 1991-től 1999-ig az Amerikai Vöröskereszt elnöke volt. 
1952 – Budapesten megszületett Andrassew (Andrasev) Iván újságíró, író.

Hatvanöt éve, 1948. július 29-én kezdődtek Londonban a XIV. nyári olimpiai játékok, az első a rossz emlékű 1936-os berlini játékok és a világégés után.

A II. világháború miatt tizenkét éves szünet volt a négyévenként megrendezett olimpiák sorában. Az elmaradt 1940-es és 1944-es nyári olimpia csak sorszámot kapott. Az 1940-es olimpiát Helsinki rendezte volna meg, az 1944-es játékok megrendezésére pedig London lett volna jogosult, a brit főváros Budapest, Lausanne, Helsinki és Athén előtt ért célba – mint kiderült hiába.
A szervezők azonban nem adták fel: Lord Burghleynek, a brit olimpiai bizottság elnökének vezetésével meggyőzték a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot, hogy London kapja a következő, 1948-as olimpiát, amelyre a háborúban vesztes Németország nem kapott meghívót, Japán nem fogadta el, a Szovjetunió delegáltjai csupán megfigyelőként voltak jelen. 
A háborús veszteségek miatt azonban nem épülhettek új stadionok, nem építettek olimpiai falut, a sportolókat iskolákban, katonai táborokban és magánlakásokban helyezték el. A nehézségek ellenére is színvonalas versenyek alakultak ki, nagyszerű egyéni teljesítmények születtek.
A megnyitó ünnepségre egy verőfényes csütörtöki napon került sor, a sportolók felvonulását 85 ezer néző várta a Wembley Stadionban. A ceremónián természetesen jelen volt a királyi család is, miután felhúzták az olimpiai lobogót, meggyújtották a lángot, és a Big Ben elütötte a délután négy órát, maga VI. György nyitotta meg a játékokat. 
Az olimpián 59 ország 4104 versenyzője 20 sportágban mérethette meg magát, a legtöbben atlétikai versenyszámokban álltak rajthoz. A sportok királynőjeként emlegetett atlétikában 33 versenyszámot rendeztek, ebből kilenc nőit. Először rendezték meg a 10 kilométeres gyaloglást, a 200 méteres női síkfutást, távolugrást és súlylökést, a sprintszámokban először használtak rajtgépet. 
A pálya legnagyobb csillaga a holland Fanny Blankers-Koen futónő volt, aki hat szám csúcstartójaként érkezett Londonba, de az előírások miatt csak négyben indulhatott, és mind a négyet meg is nyerte. A holland hölgy mellett egy francia is nagy feltűnést keltett: a civilben zongoraművésznő Micheline Ostermeyer súlylökésben és diszkoszvetésben is aranyérmet szerzett. 
Érdekesen alakult a férfi torna lólengés száma: három finn tornász azonos pontszámmal végzett az első helyen, így mindhárman aranyérmet kaptak. Első érmeinek örülhetett Ceylon és Jamaica is.
Ez volt az utolsó olimpia, amelyen művészeti versenyeket is rendeztek. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság ugyanis úgy döntött, hogy ezután a játékokkal párhuzamosan rendezett kulturális kiállításokkal, művészeti bemutatókkal színesítik majd az olimpia programját. 
Magyarország 128 sportolóval képviseltette magát, a csapat legnagyobb sikereit a vívók, az ökölvívók, és az atléták érték el. Az 1936-as berlini olimpia után Elek Ilona tőrvívó volt az egész mezőny egyetlen versenyzője, aki meg tudta védeni egyéni címét. Végre egyéni aranyéremnek örülhetett a kardozó Gerevich Aladár is. Első helyezést ért el Bóbis Gyula birkózó, Csík Tibor ökölvívó, Gyarmati Olga távolugró, Németh Imre kalapácsvető, Papp László ökölvívó, Pataki Ferenc tornász és a férfi kard csapat. Aranyérmeseink közül Takács Károly sportlövő azután szerzett aranyat, hogy 1938-ban egy gránát leszakította lövő kézfejét. Ezt követően tanult meg bal kézzel lőni, hogy aztán meg se álljon a dobogó legfelső fokáig. 
A 10 aranyérem mellett szerzett 5 ezüst- és 12 bronzérem az éremtáblázat 4. helyére repítette a magyar küldöttséget, a nemzetek közötti versenyt az Egyesült Államok nyerte 38 arannyal, 27 ezüsttel, 19 bronzzal. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum

A képen a magyar olimpiai csapat tagjai beszállás előtti a budaörsi repülőtéren.

(Más) napló 4.

MILYEN IRÁNYBA?

 Módosul a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvény

 

– Szerbia Képviselőháza az év végéig kellene, hogy elfogadja a nemzeti kisebbségek nemzeti tanács szóló törvény módosításait – nyilatkozta még április 22-én Gordana Stamenić, a szerb igazságügyi- és államigazgatási minisztérium államtitkára „a szerbiai nemzeti kisebbségek helyzetének javításával foglalkozó intézmények és testületek erősítéséről” tartott belgrádi értekezleten. Kiemelte, hogy a módosításokkal növelik a nemzeti tanácsok illetékességét, és hogy az eddigi gyakorlat képezi majd a 2009. évi törvény alapját.

Az értekezleten részt vevő európai hivatalos személyek rámutattak, hogy – a nemzeti kisebbségek helyzetének javítása érdekében – „szükséges nem csak az említet jogszabály, de a tájékoztatási, az adatvédelmi és választási törvény módosítása is”. 

– Szerbia jelentős erőfeszítéseket tett a megkülönböztetés elleni küzdelembe és fejlesztette a toleranciát, valamit az etnikai közössége közötti párbeszédet, de tanúi vagyunk annak, hogy problémák vannak az egyes nemzeti tanácsok működésében, valamint a nyugtalanságnak Sandžakban és Vajdaságban – mondta Luka Bianconi, az Európai Unió szerbiai küldöttsége politikai szakosztályának vezetője¹. 

Hivatalnoki munkacsoport

            Korhecz Tamás, a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnöke legújabb jegyzetében² arról ír, hogy „megtartotta első ülését a nemzeti tanácsokról szóló törvény módosítását előkészítő munkacsoport”. Nikola Selaković igazságügyi miniszter „júniusban hozott formális határozatot a tizennyolc tagú munkacsoport megalakításáról, amelyben a különböző rangú kormányhivatalnokokon kívül, a szerbiai nemzeti tanácsok képviseletében Marcsel Dragan (a román nemzeti tanács jegyzője) és magam is helyet kaptam” – olvasható Korhecz jegyzetében.

            Az MNT elnöke szerint „a munkacsoport egyhangúan úgy döntött, hogy a módosítások a választásokra, a külön választói névjegyzékre és a nemzeti tanácsok megalakulására és nyilvántartására vonatkozó eljárást érintik majd”.

Hogy „az év végéig” sor kerül-e a törvénymódosítás elfogadására az teljesen bizonytalan, mivel a

szerb kormány most a „kormányátalakítással” (illetve önmagával) van elfoglalva és nincs ideje a kisebbségeket érintő gondokkal foglalkozni, vagy nem is érdeklik azok.

            A munkacsoportot illetően nem először történik meg, hogy állami hivatalnok és nem szakemberek készítik elő a törvénymódosítást. Hogy a civil szervezetek bevonását/részvételét ne is említsük. Az is jellemző, hogy a törvénymódosítás a nyilvánosság kizárásával történik. Mindez arra utal, hogy a kormánynak szándékában se nincsen a törvény részletes módosítása, beleértve a nemzeti tanácsok illetékességének bővítését is.

Ki kit (és mit) képvisel?

Négy vajdasági magyar párt (a Vajdasági Magyar Demokrata Párt – VMDP, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége – VMDK, a Magyar Remény Mozgalom – MRM és a Magyar Polgári Szövetség – MPSZ), valamint kilenc vajdasági magyar civil szervezet 2012. szeptember 27-én – a vajdasági magyar közösség azonossága megőrzésének és fejlődésének érdekében – felhívással fordult a magyar képviselőkhöz, az anyaországi vezetőkhöz és az Európai Unió magyar képviselőihez. A felhívást utóbb 218 magánszemély is aláírta.

A felhívás (egyebek között) a következő követelést is tartalmazza: 

– 2. Szerbia biztosítsa a délvidéki magyarság teljes körű nemzeti autonómiáját, területi és személyi elvű autonómiát. A nemzeti tanácsokról szóló törvénynek az eddigi tapasztalatok alapján való mielőbbi módosítását, amely szavatolja a nemzeti kisebbségek tényleges politikai önkormányzatát, felruházná döntéshozatali joggal és hozzájárulna az érdekeinek megfogalmazásához és hatékony képviseletéhez. Ezt követően új, demokratikus nemzeti-tanácsi választások megtartását, az állam által elkészített és kezelt teljes választói névjegyzék alapján, olyan választási rendszer alkalmazásával, amely figyelembe venné a lakosság területi megoszlását.³ 

 Korhecz Tamással, mint a munkacsoport tagjával kapcsolatban felvetődik az a kérdés is, mennyire érdekelt ő ennek a törvények a lényegi módosításában, amelyről tudjuk, hogy „nem autonómia”, amikor részt vett a kidolgozásában? Kit képvisel a munkacsoportban? Önmagát, a MNT, vagy a Vajdasági Magyar Szövetséget (VMSZ), amely által a testület elnöki székébe jutott?

A felhívást aláíró pártokra és civil szervezetekre most az a feladat hárul, hogy az Igazságügy minisztériumtól követeljék a megfogalmazott követelésnek a módosításba való beépítését. Tekintetbe véve a koszovói szerbek autonómiájával kapcsolatban létrejött (2013. április 19-i) brüsszeli egyezséget is.⁴ Szükség esetén pedig értesítsék a nemzetközi tényezőket. Annál is inkább, mivel az idő sürget. Az új nemzeti tanács megválasztása ugyanis 2014 májusában esedékes.

Újvidék, 2013. július 28.

Bozóki Antal

__________

¹ Stamenić: Do kraja godine izmene zakona o savetima manjina [Stamenić: Az év végéig módosul a nemzeti tanácsokról szóló törvény]

http://www.blic.rs/Vesti/Drustvo/379013/Stamenic-Do-kraja-godine-izmene-zakona-o-savetima-manjina

² Uborkaszezon nélküli nyár. http://www.vajma.info/cikk/naprolnapra/128/Uborkaszezon-nelkuli-nyar.html, 2013. július 27. [1:00] és Magyar Szó, 2013. július 27., 14. o.

³ http://www.peticiok.com/peticio_a_vajdasagi_magyar_kozosseg_azonossaganak_megrzeseert

⁴ http://www.politika.rs/rubrike/tema-dana/Sta-pise-u-sporazumu.lt.html vagy

http://www.blic.rs/Vesti/Tema-Dana/378674/Tekst-briselskog-sporazuma

Szabadkai dráma (?): Milyen lesz a politikai "bordélyház örömlányainak" összetétele? Magyartalanítják a hatalmi szövetséget?

Portálunk (a DélHír portál – B. A.) az elsők között (ha nem elsőként) vetítette előre a szabadkai nagykoalíció létrehozását, illetve a pánszláv szövetség kialakulásának lehetőségét. Utaltunk rá, hogy a Vajdasági Magyar Szövetséget (VMSZ-t) a szerb pártok nem azért túrják majd ki, mert az utóbbi több mint két évtizedben számos téves és káros lépést húzott, korrupciógyanús ügyletekbe keveredett és nagy mértékben felelős Szabadka lezüllesztéséért, hanem azért, mert magyar.

Még mindig a délvidéki magyarság szellemi-gazdasági központjának számító Szabadkán immár hivatalosan is a szerbség uralkodhat majd. Mondani sem kell, hogy ez mekkora lélektani és egyéb előnyhöz juttatja az itteni szerbeket, akik minden bizonnyal élni fognak vele, főleg, ha közép- vagy hosszútávon összetartanak. Zavartalanul és jelentősen megerősíthetik pozíciójukat a gazdasági és a kulturális életben, továbbá a média és a propaganda terén. Ha ez bekövetkezik, kérdés, hogy akár egy, a VMSZ-nél normálisabb magyar politikai erő esetleges komolyabb felzárkózása mennyire lenne elegendő a magyar dominancia (vagy legalább valamiféle egyensúly) visszaállításához Szabadkán.

A VMSZ tehát az egyetlen területen, amelyen eddig igazán sikeres volt - a politikai kereskedelemben is a jelek szerint csődöt mondott. Keddig, a lóhalálában összehívott városi képviselő-testületi ülésig a helyzet ugyan még változhat, de ha figyelembe vesszük Következetes Pista krokodilkönnyeit, amelyek az egyetlen vajdasági magyar napilap nyomdafestékével keveredtek, elég nagy fordulat kellene ahhoz, hogy a VMSZ is helyet kapjon a nagykoalícióban. Igaz, egyelőre a Szerb Haladó Párt tanácsnokait sem olvasztották be (a Demokrata Párt és a Szocialista Párt + néhány kisebb párt szövetkezett), de valószínűbb, hogy a keddi ülésig, a haladókat veszik be a buliba, mint a "meszeseket".

Ha a helyzet nem lenne ennyire komoly, jókat derülhetnénk Pista újabb gyöngyszemein. Például: "Olyan mocsok jött fel a szabadkai politikai élet felszínére, amelyről régóta tudjuk, hogy a mélyben ott van, arra azonban senki sem számított, hogy így bukkan elő, hogy ilyen erőteljességgel próbál behínározni mindent" - mondta bölcs Istvánunk.

Nos, a mocsok már régóta a felszínen van. Arra, hogy így bukkan elő, pl. a portálunk számított. Meg is írtuk. Ami pedig a "behínározás" szót illeti, az életembe mernék fogadni, hogy nem Következetes István agyából pattant ki, hanem egy nőszemély szuggerálására használta.

Amúgy a nagykoalíció (kvázi) fő céljai: az új munkahelyek létrehozása, a városközpont rendezésének áttekintése, különös tekintettel a színház épületének befejezésére, Palics turisztikai központként való fejlesztése, valamint a helyi közösségek fejlesztése.

Ha nem lenne tragikus, ezt is röhejesnek minősíthetnénk. Szabadka utolsó balkáni koszfészekké vált, amelybe még jó ideig nem sokan fognak befektetni, tehát itt egyhamar nem sok új munkahely nyílik. A színház épülete sohasem lesz az, ami volt. Palics pedig nem lehet turisztikai központ, fürdésre alkalmatlan, büdös tó mellett. Ami pedig a helyi közösségek fejlesztését illeti, az elmúlt két évtizedben ez nem tartozott az elsődleges célok közé?

Akárhogy is, ha kedden bekövetkezik a szabadkai önkormányzat magyartalanítása, sokadszor felmerül a kérdés: vajon nem lenne célszerű, ha a nemzetben gondolkodó, becsületes VMSZ-esek megszabadulnának Pistától, hiszen nyílt titok, hogy a párton belüli csaknem összes döntést ő és/vagy egy nőszemély hozza? Ezt meddig lehet tűrni? Nem lenne jobb, ha egy új, Pistától és közeli munkatársaitól mentes VMSZ-es vezetés jönne létre, amely valamivel kevésbé dörgölőzne a szerb politikumhoz (mert az, mint láthatjuk, nem mindig díjazza ezt a magatartást), s ehelyett a többi itteni magyar párttal való kapcsolatok normalizálására, legalább a legfontosabb kérdésekben (pl. magyar területi autonómia) való közös fellépésre helyezné a hangsúlyt?

Fekete Lehel

DélHír portál: http://www.delhir.com/cimlap/kiemelt-hirek/11613-szabadkai-drama-milyen-lesz-a-qpolitikai-bordelyhaz-oeroemlanyainak-oesszeteteleq-magyartalanitjak-a-hatalmi-szoevetseget, 2013. július 27. [12:00]