Tomislav Nikolić, Szerbia köztársasági
elnöke olyan döntést hozott, hogy Illés
Zsoltot, a kilenc évvel ezelőtti „temerini fiúk”-féle bűneset egyik
elítéltjét nem részesíti kegyelemben. Az államelnök nemleges válaszát
tartalmazó levelet a napokban kapta a kezébe az elítélt a Sremska Mitrovica-i
börtönben.
Már két kérelmet visszadobott…
A 34 éves férfi még tavaly, egészen pontosan október 16-án fordult kegyelmi
kérelemmel a magas rangú szerbiai politikushoz, méghozzá éppen azt követően,
hogy a köztársasági elnök (október 4-ei keltezésű levelében) elutasította a
másik „temerini fiúnak”, a 15 évre bebörtönzött Máriás Istvánnak a kegyelmi kérvényét. Akkortájt a még „újnak
számító” szerbiai államelnök úgy nyilatkozott, hogy szeretne közelebbről is
megismerkedni az úgynevezett „temerini fiúk” esettel, és elmondta, hogy a
részéről megvan az arra irányuló jóindulat és a jó szándék, hogy kellő
megértéssel kezelje ezt a nagy visszhangot kiváltó bűnesetet. De úgy látszik,
ahogyan arról megfeledkezett, hogy Máriás István beadványát elvetette
(magyarországi látogatása során viszont éppen ennek ellenkezőjéről beszélt),
úgy most az ősz folyamán megelőlegezett ígéretéről is mintha megfeledkezett
volna. Ennek pedig az lett a következménye, hogy alig valamivel több, mint egy
éves államelnökösködése során már két „temerini fiúnak” a kérelmét vetette el.
„Újra össze kell raknom magam –
lélekben!”
Hogy hogy fogadta Illés Zsolt az
államelnök elutasító válaszát?
– Csalódott vagyok meg kiábrándult –
mondta. – Nyolc hosszú hónapon át vártam erre az egy levélre, és az elnök most
elvetette a kérelmemet. A reményem a szabadulásra, az egyetlen dolog, ami még
életben tart, ilyenkor egy pillanat alatt elszáll. Amit heteken, hónapokon át
magamban építgettem, az most mind romba dőlt. Nehéz lesz újra feltápászkodnom a
földről. Ebben az évben ez már a második ilyen kemény elutasítás, amiben részem
van. Az első az újvidéki bíróság részéről érkezett még a tavasz folyamán. Akkor
arról értesítettek, hogy elütötték a február végi beadványomat, amelyben (mivel
már letöltöttem a rám szabott 13 évnyi börtönbüntetés kétharmadát) kérelmeztem
a szabadon bocsájtásomat. Azt a választ kaptam, hogy 2016. március 8-ára
tervezik a szabadulásomat. Az pedig még legalább két és fél év börtönt jelent –
akárhogy számolom is. Az az elutasítás is nagyon megviselt. Most újra össze
kell raknom magamat lélekben, hogy addig kibírjam.
Akikről megfeledkeztünk…
A 2004. június 26-án letartóztatott és 2005. április 11-én példátlanul
gyors bírósági eljárás során elítélt „temerini fiúk” ügyéről mostanában mintha
megfeledkeztek volna a délvidéki politikusok. Amióta az ötök közül ketten (Szakáll Zoltán és Horváth Árpád) az ősszel nyolc és félévnyi elzárás után
kiszabadultak, azóta meg kiváltképpen kerülik a velük való macerás
foglalatosságot. Olybá tűnik, mintha a részükről teljesen rendben lenne, hogy a
három férfinak továbbra is a börtönben kell maradnia a legutolsó napig, hogy
letöltsék a rájuk szabott büntetést: Uracs József a 11 és fél évet, Illés Zsolt
a 13 évet, Máriás István pedig a 15 évet. De persze nem ez az egyetlen olyan
dolog, amelynél a vajdmagy érdekvédőknek a legkisebb gondja is sokkalta
nagyobb. Ugyanilyen féltő/óvó gondoskodással kezelik, és hasonló elszántsággal
küzdenek a „második temerini fiúkért” is – azért a hét (adai, óbcsei és
temerini) fiatalért –, akiket 9 hónapja tartanak bezárva mindenféle
ítélethozatal nélkül. Mindössze annyi változ(tat)ással, hogy most már nem
Újvidéken tartják őket fogva, hanem a szabadkaiak „vendégszeretetét élvezik”.
Az öt temerini példáját alapul véve, megelőlegezhetjük a jóslatot: ez
alighanem így is marad még jó ideig. Na és? Érdekel ez bárkit is?
Szabó Angéla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése