„Szavljevics, mint minden szerb
entellektüel, akivel találkoztam, nagyszerb volt. Mikor egyszer kissé
kapatos volt, ami egyébként ritkán esett meg vele, megmutatta nekem az
ágya felett függő jatagánt, és azt mondta: Látod fiam, ha eljön a szerb
nemzet nagy napja, akkor ezzel vágom el a torkotokat, pedig úgy
szeretlek, mint az édes gyermekeimet! A jóságos öregúrból akkor a szerb
lélek beszélt.” (Herczeg Ferenc)
Csaknem két hónap telt el Áder János köztársasági elnök szerbiai látogatása óta, és a magyar közvélemény néhány kétkedő hangot kivéve elégedetten tért napirendre az úgynevezett „történelmi megbékélés” ténye és a bocsánatkérés megtörténte fölött. Azóta az ügy lényegében ad acta került.
A bocsánatkérést nem előzte meg
Magyarországon társadalmi vita, bár voltak a közeledésre utaló jelek és
szó esett a történelmi sérelmek kölcsönös rendezéséről. De maga az a
tény, hogy a magyar köztársasági elnök a szerb országgyűlésben felszólal
és bocsánatot kér, mindenképpen meglepetés volt. Mégis, mit jelent ez a
bocsánatkérés, mit jelképez? Összhangban áll-e a bocsánatot kérő elnök
szándékaival, és lehet-e belőle tőkét kovácsolni a reálpolitikában?
Lehet-e a bocsánatkérés valóban a szerb-magyar megbékélés alapköve és
egy stratégiai együttműködés záloga? Mikor fogja módosítani a szerb
országgyűlés a magyarokat kollektív bűnösként minősítő jogszabályokat?
Vajon a román példa, azaz Traian Basescu elnök köpönyegforgatása és a
jól bevált magyar kártya kijátszása működhet Szerbiában is?
Ezek a kérdések, amelyek indokolják, hogy újra szó essen a köztársasági elnök szerbiai látogatásáról.
Írta: mathe.aron
Teljes írás:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése