Hermina napja.
Német eredetű név,
jelentése hadi nő. A Herman férfinév női párja, illetve más feltevések szerint
a germán Ermin vagy Irmin isten nevével függ össze, és a németben az ezt a
névelemet tartalmazó női nevek alakváltozata.
1492 – Kolumbusz Kristóf három
hajóval elindult Spanyolországból, hogy eljusson Indiába. Ezen utazás során fedezte
fel azt a területet, amit ma Amerikának ismerünk, bár ő ezt nem tudta.
1792 – Cromfordban (Derby) 59 éves korában meghalt Richard Arkwrigth angol mérnök, feltaláló és iparos, aki találmányaival megteremtette a modern textilipar alapjait.
1811– Megszületett az amerikai Elisha Otis, a biztonsági lift feltalálója.
1963 – Houston-ban megszületett Isaiah Washington színész, akinek ismertebb filemjei: Mint a kámfor, Az igazság napja, Sebhelyek, A szellemhajó, Széftörők
1914 – Németország hadat üzent Franciaországnak.
1924 – Megszületett Leon Uris író (Exodus).
1940 – Megszületett Martin Sheen, színész (A 22-es csapdája, Kapj el, ha tudsz).
1948 – Az Országgyűlés Szakasits Árpádot választotta köztársasági elnökké.
1952 – Befejeződött a magyarok számára legsikeresebb Olimpia: a tizenötödik újkori Nyári Olimpia Helsinkiben.
1792 – Cromfordban (Derby) 59 éves korában meghalt Richard Arkwrigth angol mérnök, feltaláló és iparos, aki találmányaival megteremtette a modern textilipar alapjait.
1811– Megszületett az amerikai Elisha Otis, a biztonsági lift feltalálója.
1963 – Houston-ban megszületett Isaiah Washington színész, akinek ismertebb filemjei: Mint a kámfor, Az igazság napja, Sebhelyek, A szellemhajó, Széftörők
1914 – Németország hadat üzent Franciaországnak.
1924 – Megszületett Leon Uris író (Exodus).
1940 – Megszületett Martin Sheen, színész (A 22-es csapdája, Kapj el, ha tudsz).
1948 – Az Országgyűlés Szakasits Árpádot választotta köztársasági elnökké.
1952 – Befejeződött a magyarok számára legsikeresebb Olimpia: a tizenötödik újkori Nyári Olimpia Helsinkiben.
1990 – Az Országgyűlés köztársasági
elnökké választotta Göncz Árpádot.
235 éve, 1778. augusztus 3-án avatták fel a milánói Scalát, a világ egyik
legjelentősebb és legnagyobb múltú operaházát.
A Scalát az akkor a Habsburg Birodalomhoz tartozó milánói hercegségben Mária
Terézia rendeletére építették fel a Santa Maria della Scala-templom helyén,
amelyről a nevét is kapta. (Más források szerint egy Visconti hercegné volt a
névadó, így a Scala nem a hangok skálájára utal.)
Megépítésére azért volt szükség, mert a város egyetlen színháza, amely az operaelőadásoknak is otthont adott, a Teatro Regio Ducale 1776 februárjában leégett. A klasszicista stílusú épületet Giuseppe Piermarini tervezte, timpanonján a diadalkocsit hajtó Apollo szobra látható, színháztermét 1830-ban Alessandro Sanquirico díszítette tovább. A nyitó előadáson Antonio Salieri azóta elfeledett, A megismert Európa című operáját játszották.
A Ricordi zenekiadó bőkezűségének és kísérletező kedvének köszönhetően a XIX. század nagy zeneszerzőinek bemutatkozása és legtöbb diadalmas sikere ide kötődik, így például 1839-ben Verdié, 1889-ben Puccinié.
A Scalát indulása első évtizedében - mind gazdasági, mind művészi értelemben - főnemesi vállalkozók társulata irányította. A színházhoz egy óriási kaszinó is tartozott több hatalmas teremmel, melyekben az előadások előtt a tehetősebbek hatalmas pénzösszegekkel játszottak, ami biztos jövedelmi forrást biztosított a operaház számára. Amikor a későbbiekben az osztrák császár megtiltotta a nyilvános szerencsejátékokat, a vezetőség a páholyok bérlésével próbálta pótolni a kieső bevételeket. Az előkelő milánói családok valósággal versenyeztek a nem olcsó, általában 50-100 Lajos-aranyba kerülő helyekért. A Scalában megbízható becslés szerint az alapítást követő évtizedekben évi tíz-tizenkétezer ember fordult meg, java részük természetesen törzsközönség.
A színház, amely 1872 óta Milánó város tulajdona, az I. világháború alatt zárva volt, a II. világháborúban pedig megsérült. Alig két év alatt épült újjá, de csak a folyosók, a nézőtér és a külső fal maradtak a régiek, a hátsó részt - köztük a fából készült színpadot is - eltávolították. A nézőtéren 2284 ülőhely van, négy emeletén 146 páholy található, és efölött még két galéria.
2001 decemberétől három évig felújítás miatt ismét zárva volt (egy alkalommal kis híján leégett), kapuit 2004 decemberében nyitotta meg újra, ismét Salieri művével. A renoválás után jobb lett az akusztika, használhatóbb a színpad, amelyen akár három operát is lehet játszani egyszerre, mert három elkülönülő részre osztották. A kiemelkedő társadalmi eseménynek számító évadnyitó előadást hagyományosan Szent Ambrus, a város védőszentjének napján tartják december elején, a kétezer méregdrága belépőért mindig óriási a versengés.
A Scalában volt számos Rossini-, Verdi- és Puccini-mű bemutatója, innen indult a hírnév felé Enrico Caruso, Beniamino Gigli, Maria Callas, Monserrat Caballé és Luciano Pavarotti. Emlékezetes botrányok is zajlottak a színpadon, a 2006-os évadnyitón például az Aidában a Radamest éneklő tenort annyira feldühítette a közönség füttye, hogy egy jelenet közepén kirohant a színpadról, helyére a második szereposztás énekese lépett, a szükséghelyzet miatt ingben és farmerben. Érdekesség, hogy 2001 októberében a Ferrari gáláján a Forma-1-es világbajnok, Michael Schumacher versenyautóval gördült a színpadra.
A dalszínház történetét egy-egy karizmatikus vezető, karmester vagy zeneigazgató határozta meg. A XX. században Arturo Toscanini alatt élte fénykorát, a hatvanas-nyolcvanas éveket Claudio Abbado fémjelezte, őt 1986-ban Riccardo Muti követte. A jelenlegi művészeti igazgató Stéphane Lissner, akit 2015-ben az osztrák Alexander Pereira követ majd a poszton.
A Scalának több magyar vonatkozása is van: 1933-ban került színre Kodály Székely fonója, 1942-ben – három évvel Budapest előtt – Ferencsik János vezényelte Bartók Csodálatos mandarinját. Több mint húsz évig volt a balettmestere Szalay Karola, Róna Viktor 1983-1985 között volt balettigazgató-helyettes. Első magyar énekesnőként Némethy Ella lépett itt fel, 1938-ban Svéd Sándor aratott fergeteges sikert a Tell Vilmos címszerepében. A Scala fennállásának 200. évfordulóján, 1978-ban Marton Éva és Melis György magyarul énekelték Bartók Béla A kékszakállú herceg vára című operáját. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum
Megépítésére azért volt szükség, mert a város egyetlen színháza, amely az operaelőadásoknak is otthont adott, a Teatro Regio Ducale 1776 februárjában leégett. A klasszicista stílusú épületet Giuseppe Piermarini tervezte, timpanonján a diadalkocsit hajtó Apollo szobra látható, színháztermét 1830-ban Alessandro Sanquirico díszítette tovább. A nyitó előadáson Antonio Salieri azóta elfeledett, A megismert Európa című operáját játszották.
A Ricordi zenekiadó bőkezűségének és kísérletező kedvének köszönhetően a XIX. század nagy zeneszerzőinek bemutatkozása és legtöbb diadalmas sikere ide kötődik, így például 1839-ben Verdié, 1889-ben Puccinié.
A Scalát indulása első évtizedében - mind gazdasági, mind művészi értelemben - főnemesi vállalkozók társulata irányította. A színházhoz egy óriási kaszinó is tartozott több hatalmas teremmel, melyekben az előadások előtt a tehetősebbek hatalmas pénzösszegekkel játszottak, ami biztos jövedelmi forrást biztosított a operaház számára. Amikor a későbbiekben az osztrák császár megtiltotta a nyilvános szerencsejátékokat, a vezetőség a páholyok bérlésével próbálta pótolni a kieső bevételeket. Az előkelő milánói családok valósággal versenyeztek a nem olcsó, általában 50-100 Lajos-aranyba kerülő helyekért. A Scalában megbízható becslés szerint az alapítást követő évtizedekben évi tíz-tizenkétezer ember fordult meg, java részük természetesen törzsközönség.
A színház, amely 1872 óta Milánó város tulajdona, az I. világháború alatt zárva volt, a II. világháborúban pedig megsérült. Alig két év alatt épült újjá, de csak a folyosók, a nézőtér és a külső fal maradtak a régiek, a hátsó részt - köztük a fából készült színpadot is - eltávolították. A nézőtéren 2284 ülőhely van, négy emeletén 146 páholy található, és efölött még két galéria.
2001 decemberétől három évig felújítás miatt ismét zárva volt (egy alkalommal kis híján leégett), kapuit 2004 decemberében nyitotta meg újra, ismét Salieri művével. A renoválás után jobb lett az akusztika, használhatóbb a színpad, amelyen akár három operát is lehet játszani egyszerre, mert három elkülönülő részre osztották. A kiemelkedő társadalmi eseménynek számító évadnyitó előadást hagyományosan Szent Ambrus, a város védőszentjének napján tartják december elején, a kétezer méregdrága belépőért mindig óriási a versengés.
A Scalában volt számos Rossini-, Verdi- és Puccini-mű bemutatója, innen indult a hírnév felé Enrico Caruso, Beniamino Gigli, Maria Callas, Monserrat Caballé és Luciano Pavarotti. Emlékezetes botrányok is zajlottak a színpadon, a 2006-os évadnyitón például az Aidában a Radamest éneklő tenort annyira feldühítette a közönség füttye, hogy egy jelenet közepén kirohant a színpadról, helyére a második szereposztás énekese lépett, a szükséghelyzet miatt ingben és farmerben. Érdekesség, hogy 2001 októberében a Ferrari gáláján a Forma-1-es világbajnok, Michael Schumacher versenyautóval gördült a színpadra.
A dalszínház történetét egy-egy karizmatikus vezető, karmester vagy zeneigazgató határozta meg. A XX. században Arturo Toscanini alatt élte fénykorát, a hatvanas-nyolcvanas éveket Claudio Abbado fémjelezte, őt 1986-ban Riccardo Muti követte. A jelenlegi művészeti igazgató Stéphane Lissner, akit 2015-ben az osztrák Alexander Pereira követ majd a poszton.
A Scalának több magyar vonatkozása is van: 1933-ban került színre Kodály Székely fonója, 1942-ben – három évvel Budapest előtt – Ferencsik János vezényelte Bartók Csodálatos mandarinját. Több mint húsz évig volt a balettmestere Szalay Karola, Róna Viktor 1983-1985 között volt balettigazgató-helyettes. Első magyar énekesnőként Némethy Ella lépett itt fel, 1938-ban Svéd Sándor aratott fergeteges sikert a Tell Vilmos címszerepében. A Scala fennállásának 200. évfordulóján, 1978-ban Marton Éva és Melis György magyarul énekelték Bartók Béla A kékszakállú herceg vára című operáját. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése