Október 1.

Malvin napja.

Germán eredetű összetett név, a németben a Malwin férfinév, női párja a Malwine. Jelentése a jog barátja. 

1975 – Zenei Világnap
1986 – Habitat Világnap
A kifejezés az ENSZ Emberi Települések Bizottságára a Habitatra utal, amelynek elsődleges célkitűzése a települések életkörülményeinek minőségi javítására.
1991 – Az Idősek Világnapja
1908 – Henry Ford bemutatta első széles tömegeknek készült autóját, a T-modellt, melynek ára 825 dollár volt.
1919 – A Kínai Népköztársaság nemzeti ünnepe
1921 – Meghalt Julius Hann osztrák meteorológus, a klimatológia és a meteorológia fizikai szemléletmódjának megalapozója.  
1925 – Lisieux-i Szent Teréz ünnepe. A francia karmelita szerzetesnővér, a külföldi missziók védőszentje, illetve Franciaország második patrónája.
1932 – Horthy a szélsőjobboldal egyik vezetőjét, Gömbös Gyulát nevezte ki miniszterelnökké, aki tisztségét 1936.10.06-án bekövetkezett haláláig töltötte be.
1946 – Befejeződött a náci Németország katonai, illetve hatalmi vezetőinek felelősségre vonásával foglalkozó persorozat, a nürnbergi per.
1989 – Ezrek menekültek Kelet-Németországból Nyugat-Németországba.

Október 1. – Az idősek világnapja.

Az ENSZ-közgyűlés 1991-ben október elsejét az idősek világnapjává nyilvánította.
Az idősödés a 60. életévben kezdődik, az időskort 75 éves kortól szokták számítani. A világ hétmilliárd lakosa közül több mint hatszázmillió 60 évnél idősebb, az előrejelzések szerint 2050-re az öregek száma kétmilliárdra nő. Sok szakértő úgy véli, az elöregedés soha nem tapasztalt mértékű felgyorsulása lesz a következő évtizedek legnagyobb kihívása, nemcsak demográfiai, hanem társadalmi, gazdasági szempontból is. 
Magyarországon a 21. század elején körülbelül kétmillió a 60 év feletti népesség száma, 1993 óta több a 60 éven felüli, mint a 15 éven aluli. Az 1970-es évektől mintegy 600 ezer emberrel gyarapodott a legalább 60 évet megélők száma. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum

 

115 éve, 1898. október 1-jén adták át a forgalomnak az al-dunai Vaskapu-csatornát.

A Vaskapu a Duna alsó szakaszának utolsó szorosa, a Djerdap- szurdokrendszer része Szerbia és Románia között. A folyó a 3 kilométer hosszú, 162 méterig keskenyedő szoroson 20 métert esve lép ki a Román-alföldre a Déli-Kárpátokhoz tartozó Mehádiai-hegység és a Szerb-érchegység Miroc-mészkőfennsíkja közül. A keskeny szoros a kiálló sziklák és a nagy sodrás miatt évszázadokig a dunai hajózás jelentős akadálya volt, vízhozama és vízsebessége a szabályozás előtt szélsőségesen változott, így csak magas vízállás esetén, kanyargós útvonalon volt hajózható, aszályos években csak 70-80 napon keresztül.
A rómaiak a 2. század elején hajózócsatornát építettek a jobb partnál, kis merülésű hajóikat a parton fából épített galériáról lóval vontatták, de a mű az idő multával elenyészett. Az Al-Duna csak a 19. század elején tett szert ismét kereskedelmi jelentőségre, ekkor a Vaskapu-szabályozást Széchenyi István is szorgalmazta, a technikai nehézségek azonban hátráltatták a kivitelezést.
A krími háborút lezáró párizsi béke 1856-ban kimondta a dunai közlekedés szabadságát, a Vaskapu-szabályozás nemzetközi kérdés lett. 1878-ban a berlini kongresszus a megvalósítást az Osztrák-Magyar Monarchiára bízta, megengedve hajózási illeték szedését, és Szerbia is hozzájárult a folyópartok igénybevételéhez.
A 2200 méter hosszú Vaskapu-csatornát, a szoros fölötti gázlókon átvezető csatornákat, duzzasztókat, gátakat Wallandt Ernő tervezte, az 1890 augusztusában kezdődött építkezést Rupcsics György vezette. A kivitelezésre alapított német-magyar vállalat a hajózás zavartalansága érdekében a Vaskapu-zuhatagnál a csatornát a jobb part mellett, szárazzá tett területen robbantotta ki. A hajózó csatorna 3 méter mély és 75 méter széles lett, s a többi zuhatagon készített csatornáktól eltérően gátak közé kellett fogni, hogy a vizét a Duna koncentrált esésű vízének szintjétől elkülönítsék.
A Vaskapu-zuhatagon keresztül, a szerb part mentén haladó csatorna mindkét oldalán és párhuzamosan annak irányával ezért két nagyméretű, árvízszint fölé érő gátat építettek, így sikerült a meredek bukásszintet hosszabb szakaszokra elosztani. A víz nagy sebessége miatt a felfelé haladó hajók számára így is gőzgép hajtotta vontatóberendezést kellett létesíteni.
Bár a munkát még nem fejezték be teljesen, a csatornát a millennium évében, 1896. szeptember 27-én avatták fel ünnepélyesen I. Ferenc József osztrák császár és magyar király, Károly román és Sándor szerb király jelenlétében. Az összes munkálatokkal 1898-ra készültek el, a létesítményt az év október elsején adta át a forgalomnak Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter, s ezáltal a hajózási idény tíz hónapra nőtt. Az Al-Dunának a Moldova és Turnu-Severin közti 114 kilométeres szakaszának szabályozása a Vaskapu-csatorna megépítésével együtt 27 millió koronába került.
A Dunának ezen a szakaszán 1964-72 között megépítették a Vaskapu erőművet, amelyet 1977-84 között a Vaskapu II. megépítése követett. A vízi úti turizmus fellendülésével egyre több turista látogatja. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum

55 éve, 1958. október 1-jén alakult meg Washingtonban a NASA, az Amerikai Űrkutatási Hivatal, a világ legnagyobb űrkutatással foglalkozó szervezete.

A Nemzeti Légügyi és Űrkutatási Hivatalt (National Aeronautics and Space Administration, NASA) Dwight Eisenhower elnök 1958. július 29-én kelt rendeletére állították fel a földi légkör, a Földet környező térség és a világűr tudományos vizsgálatára, légiközlekedési eszközök és űreszközök kifejlesztésére, a kozmosz távlati hasznosításának tanulmányozására, az ezzel kapcsolatos tudományos, gyártási és adminisztratív teendők összehangolására.
A NASA megalapításakor Washington lépéshátrányban volt Moszkvával szemben, hiszen 1957-ben a Szovjetunió lőtte fel az első mesterséges holdat (ezt az USA 1958 januárjában tette meg), majd 1961-ben feljuttatta az első embert is a világűrbe (az első amerikai űrhajós, John Glenn 1962-ben repülte körül a Földet a Mercury-program keretében). A NASA szakemberei ezért kezdetben a világűrkutatás olyan területeire összpontosítottak, amelyeken még volt esélyük az elsőség megszerzésére. Ez sikerült is: az Apolló-program során 1969-ben első ízben amerikai űrhajós jutott el a Holdra. Az Apolló-program keretében került sor 1975-ben az első közös amerikai-szovjet űrrepülésre az Apolló-Szojuz párossal. A holdprogramból "megmaradt" űreszközökből építkezve a NASA elkészítette és felbocsátotta 1973-ban a Skylab űrállomást, amelyen háromszor végeztek amerikai űrhajósok kutatásokat, de az állomás 1979-ben technikai okok miatt megsemmisült.
A Naprendszer bolygóinak megismerését célozta az 1972-ben elindított Pioneer-10 űrszonda, amelynek első ember készítette űreszközként sikerült eljutnia a külső bolygókig és elhagynia a Naprendszert 1983-ban.

Jelentős NASA-vállalkozás volt a többször is bevethető űrrepülőgépek kifejlesztése, ami új fejezetet nyitott az űrhajózás történetében. 1981 óta 2011-ig, a Space Shuttle-program leállításáig az űrrepülőgépek több mint száz repülést hajtottak végre.
1990-es évektől már folyamatos amerikai-orosz űregyüttműködés keretében a Mir orosz űrállomás fedélzetén is dolgoztak amerikai űrhajósok, a Nemzetközi Űrállomás (ISS) kiépítésével pedig 2000-től folyamatos a jelenlétük az űrben.
A NASA szervezetének az induláskor, az űr meghódításáért folyó verseny hajnalán mindössze négy laboratóriuma és mintegy nyolcvan alkalmazottja volt. Jelenleg a NASA-nak 18 ezer alkalmazottja van, 2014. évi költségvetése pedig 17,7 milliárd dollárra rúg. A NASA fokozatosan olvasztotta magába szerte az országban azokat a nagy intézményeket, amelyek a ma működtetett tíz nagy űrközpontból álló hálózat alapjául szolgálnak. A NASA számos objektuma és intézménye vált világhírűvé. A floridai Cape Canaveralban levő Kennedy Űrközpontból indítják az űrrepülőgépeket, űrhajókat, űrállomásokat, s itt folyik sorozatban a hordozórakéták összeszerelése. A marylandi Goddard Űrközpontban végzik a különböző rendeltetésű űreszközök pályaellenőrzését, innen felügyelik a NASCOM-ot, a NASA globális távközlési hálózatát. A kaliforniai Edwards légitámaszponton, az Egyesült Államok egyik legnagyobb repülőkísérleti telepén kapott szállást a Dryden Repülési Kutatóközpont, amely az űreszközök repülési tulajdonságait, az űrbiológia kérdéseit tanulmányozza. Az ugyancsak kaliforniai pasadenai laboratórium a Hold- és bolygókutató űrszondák bázisa, a nagytávolságú pályaellenőrzés és kapcsolattartás központja, s innen irányítják az idegen égitesteken végzett műveleteket is. A texasi Houston repülésirányító űrközpontjában (Johnson Űrközpont) űrhajósképző központ is működik. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum