Jóformán
már az általános műveltség részét képezi az a közhely, miszerint a
Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) mindig ahhoz dörgölődzik, aki épp
hatalmon van.
Így történhetett meg az, hogy a párt a
székházát még Gyurcsány Ferenctől kapta, mára azonban a Fidesz a fő
szekértolójuk, míg tartományi szinten még a demokratákat tartják a
természetes szövetségesüknek, de Szabadkán már a haladókkal alkotnak
többséget.
A Szabadkán frissen létrejött
szövetséget azonban hivatalosan csak ma pecsételik meg, azzal, hogy az
észak-bácskai városba érkezik a szerb radikálisból EU pártivá vedlett
kormányfő, Tomislav Nikolić, aki végső áldását adja majd erre a
deformált, természetellenes vadhajtásra.
Ha pedig itt jár, miért ne alázna porrá
bennünket, azzal, hogy a Délvidék Szerbiához való csatolását ünnepelteti
meg a díszmagyar szerepében tetszelgő VMSZ-es polgármesterrel.
November 25-e ugyanis az a nap, amikor
95 éve a bánáti, bácskai, baranyai szlávok Nagy Népgyűlése azt a
határozatot hozták, miszerint Vajdaság ezentúl nem az ezeréves
Magyarország része. Ezen döntésüket szentesítette a trianoni
békediktátum 1920-ban.
Nikolić ezzel is érzékelteti a magyarság
feletti egyre növekvő hegemóniáját. Emlékeztet arra, hogy saját
szülőföldünkön ki a nyúl és kinek a vállán pihen a sörétes mordály. Az
eszünkbe vési, ha elfelejtettük volna, hogy ez Szerbia, ahol nekünk
magyarok nem jár olyan autonómia, mint a nem egész 100 ezer koszovói
szerbnek. Hogy a délvidéken akár egy évig is előzetes letartóztatásba
helyezhetnek bennünket, még akkor is ha minket vernek meg. Hogy ugyan
jogunkban áll minimálbérért dolgozni vagy földet túrni, de rendőr,
hivatalnok, közalkalmazott már nem igen lehetünk, mert arra ott vannak
az államalkató nemzet polgárai. A Vajdasági Magyar Szövetség pedig
széles mosollyal tűri, hogy a fejét a sárba nyomják, sőt ehhez még
pezsgőt is bont.
Persze a torkunkon leerőszakolt békát
meg lehet mézezni azzal a kifogással, hogy a kisebbségi politizálás
terén célszerű mindig az aktuális hatalom pártján állni. Azonban így
történhet meg az az erkölcsileg deformált helyzet, hogy alig fél éve még
Trianon igazságtalanságára emlékezett meg a VMSZ a butácska barkafás
dallal Orbán Viktornak való megfelelési kényszerből, ma pedig ugyanezen
történelmi tragédiát ünnepelik meg széles mosollyal Tomislav Nikolić
kegyeit keresve. Ilyen az, amikor az egy történelmi múlttal rendelkező
fenék a két különböző irányba tartó ló hátán is nyeregbe akar szállni.
Emlékezetes, hogy ugyanezen "ünnep
alkalmából" tavaly még Pásztor István hívott össze díszülést a
tartományi parlamentben. Ma a szabadkai városháza épületében tartanak
díszülést, azon erőknek politikai utódai, akik ugyanerről az épületről
éppen ezen dátum után leverték a magyar nemzet címerét, ezt pedig most
megünnepeltetik a magyar előjelű polgármesterükkel is.
Ezen a szomorkás, havasesős, széllel és
hóval tarkított napon, amikor vízcseppek potyának a városháza
dísztermeinek vitrázsaira, akkor a Szent Lászlót, Kossuthot vagy épp
Szent Istvánt ábrázoló alakok egyben könnyüket is hullatják, hogy
nemzetük mai vetői éppen az ő óvó tekintetük alatt koccintanak azon
ország ,,felszabadulásának” ünnepén, amelyet ők 1000 éve létrehoztak és
megőriztek nekünk.
Sz. A.
Közzétette: Szerkesztő
2013. november 25. hétfő, 17:53
http://www.delhir.com/cimlap/kiemelt-hirek/17154-egy-seggel-ket-lovat-avagy-a-vmsz-esete-trianonnal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése