November 4.

Károly napja.

A Károly két név egybeesése. Az egyik a régi magyar Karuly személynév. Jelentése karvaly, turul. A másik a latin Carolus rövidülése, mely a germán Karl névből származik. Jelentése, legény, fiú.

1610 – Szent Károly (Borromei Szent Károly), a hitoktatás és az első áldozók védőszentjének ünnepe.
1847 – Lipcsében 38 éves korában meghalt Felix Mendelssohn-Bartholdy német zeneszerző, akinek legismertebb műve Shakespare „Szentivánéji álom” című darabjához írott nyitánya, amely minden esküvőn felcsendül.
1880 – Dayton-ban (Ohio, USA) James és John Ritty szabadalmaztatta a pénztárgépet.
1923 – Howard Carter megtalálta Tutankhamen sírkamráját Egyiptomban.
1923 – Megszületett Alfred Heineken sörfőző.
1939 – Albert Einstein német fizikus levelet küldött Roosevelt elnöknek, amelyben felhívta az Amerikai Egyesült Államok kormányának figyelmét az atombomba kifejlesztésének lehetőségére, mert azt hitte, hogy német tudósok dolgoznak egy ilyen bombán.
1945 – Magyarországon a parlamenti választásokon a Független Kisgazdapárt abszolút többséget szerzett.

1956 – A Budapestre bevonuló szovjet csapatok leverték a magyar népfelkelést, amely a kommunista párt hatalma és a Szovjetunió ellen irányult.
1956 – A szovjetek utasítására Kádár János, Münnich Ferenc és Marosán György Moszkvához hű kormányt alakított, amelynek elnöki tisztségét Kádár János, az MSZMP KB főtitkára töltötte be 1958. 01. 27-ig.
1995 – Tel-Avivban, egy békegyűlésen egy zsidó szélsőséges meggyilkolta Jichak Rabint, Izrael Állam miniszterelnökét. Izraelt megrázta a gyilkosság, és lakosságát egy rövid időre egységbe forrasztotta: másnap a Kneszet elcsarnokában egymillió ember látogatta meg Rabin felravatalozott holttestét.

November 4. – nemzeti gyásznap

Márai Sándor:

                       Mennyből az angyal

--------

Nem érti ezt az a sok ember,

Mi áradt itt meg, mint a tenger?

Miért remegtek világrendek?

Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.

De most sokan kérdik: mi történt?

Ki tett itt csontból, húsból törvényt?

És kérdik, egyre többen kérdik,

Hebegve, mert végképp nem értik -

Ők, akik örökségbe kapták -:

Ilyen nagy dolog a Szabadság?...

1956. november 4-én kevéssel éjfél után kezdte meg a Forgószélnek elnevezett hadműveletet Budapest és a magyar nagyvárosok ellen a szovjet hadsereg Ivan Alexandrovics Szerov, a KGB vezetőjének irányításával.

A harckocsik reggel nyolc órára elérték a Parlamentet, november 7-én pedig a szovjetek által kijelölt új vezető, Kádár János már Budapesten volt. Csakhogy még sem a főváros, sem Magyarország nem adta meg magát.

Amikor a szovjet katonák elözönlötték az Országházat, a kormánypárti politikusok közül egyedül Bibó István államminiszter tartózkodott a házban, kiáltványt fogalmazott és küldött szét a nyugati országok nagyköveteinek. A katonák nem törődtek vele, irodai munkásnak nézték.

„… A magyar népet felszólítom, hogy a megszálló hadsereget vagy az általa esetleg felállított bábkormányt törvényes felsőbbségnek ne tekintse, s vele szemben a passzív ellenállás összes fegyverével éljen (…) Magyarország népe elég vérrel adózott, hogy megmutassa a világnak a szabadsághoz és igazsághoz való ragaszkodását. Most a világ hatalmain van a sor, hogy megmutassák az Egyesült Nemzetek alapokmányában foglalt elvek erejét és a világ szabadságszerető népeinek erejét. Kérem a nagyhatalmak és az Egyesült Nemzetek bölcs és bátor döntését leigázott nemzetem szabadsága érdekében. (…) Isten óvja Magyarországot!” – írta Bibó István az utolsó percekben.

Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, XI. évf. 252. szám, 2013. november 4.

90 éve, 1923. november 4-én Gróf Klebelsberg Kunó közoktatásügyi miniszter javaslatára döntöttek a budapesti Svábhegyi csillagvizsgáló intézet felépítésének befejezéséről.
Az 1815-ben felavatott gellérthegyi csillagda megsemmisülése után a 19. század végéig Magyarországon nem

működött hivatalos, azaz állami, akadémiai vagy egyetemi csillagvizsgáló. A belpolitika viszontagságai nem segítették az állami pénzből megvalósítandó, korszerű kutatóhelyek kialakítását. 1883-ban azonban a Királyi József Műegyetem geodéziai tanszékének professzora, Kruspér István, az egyetem akkor épült Múzeum körúti épületén egy kis gyakorló csillagvizsgálót építtetett, amely egy ideig az „állami csillagászatot” képviselte.
Az újonnan létesült, magánszemélyek és testületek által fenntartott obszervatóriumok közül tudományos munkája révén kiemelkedett Konkoly Thege Miklós csillagdája, melyet 1871-ben alakított ki ógyallai birtokán. Csillagvizsgálójában már 1872-ben tudományos igényű észleléseket végzett. 1899-ben elhatározta, hogy birtokát és obszervatóriumát a magyar államnak adományozza. Az „Ajándékozási szerződés” megkötése után a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium, valamint az államkincstár az ógyallai csillagvizsgáló fejlesztését 1902-ben kezdte meg, amely közel tíz évig tartott.
A trianoni békeszerződés után Ógyalla Csehszlovákiához kerül, ám sikerült a becsomagolt műszereket és felszerelést vasúton Budapestre menekíteni. 1920-ban újra felmerült az állami csillagvizsgáló létesítésének kérdése a biztonságba helyezett műszerekkel, egy megfelelően kiválasztott helyen. A főváros a svábhegyi Normafa közelében fekvő beépítetlen telket javasolta, és ígéretet tett a terület átadására. 1921-ben Sváb Gyula építész, helyettes-államtitkár elkészítette a terveket a csillagvizsgáló első épületeiről: egy kupola és egy műszerház az időmérő passzázs-műszernek. Az építkezés 1921 augusztusában indult meg, és a következő év végére már álltak az első épületek. 1923-ban a csillagvizsgáló és a Pázmány Péter Tudományegyetem vezetői elkezdték a Stella Csillagászati Egyesület megszervezését, melynek célja többek között a Svábhegyi Csillagvizsgáló ügyének támogatása volt.
Az Egyesület elnökéül Klebelsberg Kunó Vallás- és Közoktatásügyi minisztert választották, aki kifejtette: "Nem akarjuk, hogy a természettudományok e másik ágában is töröljenek bennünket a számottevő nemzetek sorából; nem akarjuk, hogy ezen a téren is kikapcsolódjunk a nemzetközi tudományos munkából. Hiszen nemzeti büszkeségünk, hogy például a csillagok színképtípusának megállapítására a potsdami és az amerikai Harward-csillagda a mi ógyallai csillagvizsgálónkkal társult." 1923. november 4-én született meg a minisztériumban Klebelsberg Kunónak köszönhetően a véglegesen döntés a csillagvizsgáló épületének befejezéséről.
Ezalatt az intézmény könyvtári állománya szinte a semmiből 1000 kötetre, a füzetes kiadványok száma 500-ra nőtt. A magyarországi ajándékozók mellett jelentős segítséget nyújtott az angol Királyi Csillagászati Társaság és több német intézmény is. 1924-ben indult meg a tudományos észlelés munkája a felszerelt műszerekkel. 1926-ban elkészült a főépület, ahol nemcsak irodákat, laboratóriumokat, dolgozószobákat, mechanikai műhelyeket és könyvtárat alakítottak ki, hanem a munkatársakat és családtagjaikat is elhelyezték. Ebben az évben kezdődött meg a második kis kupola építése is, és elkészült a csaknem 10 méter átmérőjű nagykupola. Itt helyezték el a vizsgáló legkorszerűbb eszközét, a 60 centiméteres tükrös teleszkópot, amelyet a Heyde cégtől rendeltek meg még 1913-ban. Előlegként kifizettek 28 ezer aranymárkát, de a szállítást az első világháború késleltette. Végül csak 1928-ban készült el, a szakemberek a nyár folyamán be is szerelték, és ezzel az obszervatórium ismét a legjelentősebb európai csillagvizsgálók közé került.
A távcső segítségével az 1930-as években a kutatók főként a kisbolygók rendszeres ellenőrzését, felkutatását és pozíciómérését, majd pályaszámítását végezték. Az intézményt 1934-ben az állam a Pázmány Péter Tudományegyetemnek ajándékozta, bár a Csillagvizsgáló nem vett részt tervszerűen az egyetemi képzésben. Az obszervatórium 1951. február 1-je óta a Magyar Tudományos Akadémia Svábhegyi Csillagvizsgálója néven ismert. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum