December 20.

Teofil napja.

Görög eredetű név, jelentése Isten kedveltje vagy Istent kedvelő, Isten barátja.

1590 – Párizsban 80 éves korában meghalt „a modern sebészet atyja”, Ambroise Paré francia orvos, aki a lőtt sebek gyógyításában és az amputálásban ért el jelentős eredményeket.
1865 – Megszületett Maude Gonne, ír nacionalista harcos, akit az ír Jeanne d’Arc-nak is neveztek.
1879 – Thomas Edison bemutatta izzólámpáját.
1895 – Megszületett Suzanne K. Langer amerikai filozófus, akinek „Philosophy in a New Key” című könyve a Harvard Egyetem „minden idők legjobb könyvei” listáján szerepel.

1902 – Megszületett Földes Jolán író (A halászó macska utcája).
1944 – A bajorországi Mühldorfban meghalt Bródy Imre fizikus, a kriptonlámpa feltalálója.
1945 – Megszületett Peter Criss zenész, a Kiss együttes tagja.
1946 – Megszületett Uri Geller magyar származású, izraeli születésű parafenomén, parapszichiáter.
1968 – Meghalt John Steinbeck Nobel-díjas amerikai regényíró (Édentől keletre, Egerek és emberek).
1982 – Meghalt Arthur Rubinstein lengyel zongoraművész.

5 éve, 1988. december 20-án az Országgyűlés március 15-ét nemzeti ünnepnappá, munkaszüneti nappá nyilvánította, annak emlékére, hogy 1848-ban Pest-Budán e napon győzött a polgári forradalom.
A parlament képviselői indítványra határozott: Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának (MSZMP KB) főtitkára Huszár Istvánnal, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkárával közösen nyújtották be javaslatukat, hogy március 15-ét, a magyar nemzet e jeles ünnepét nyilvánítsák munkaszüneti nappá. Az Országgyűlés egyhangú szavazással fogadta el indítványukat.
1848. március 15-e emlékét az egymást váltó politikai rendszerek felemás módon kezelték, a maguk módján értelmezték. Az 1867-es kiegyezés után hivatalosan nem ünnepelték, de megőrizte a társadalmi emlékezet. A Horthy-korszakban azonban hangsúlyos szerepet kapott, munkaszüneti nappá nem tették, de 1927-ben nemzeti ünneppé nyilvánították, 1848 eszméjét nacionalista tartalommal igyekeztek megtölteni. 

A Rákosi-korszakban az ünnep „népi demokratikus" forradalom felhangot kapott, a centenárium alkalmából, 1948-ban még munkaszüneti nappá is nyilvánították, de három év múlva ettől a privilégiumától megfosztották. Az 1956-os forradalom leverése után a Kádár János vezette Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány rendelete a március 15-i nemzeti ünnepen az iskolai oktatás és a hivatali munka szüneteltetéséről határozott. 1957 tavaszán a kormányrendeletnek ezt a pontját visszavonták, március idusát rendes munkanappá nyilvánították. 1965-től, a Forradalmi Ifjúsági Napok (FIN) rendezvénysorozat bevezetésével a március 15-i nemzeti ünnep egy március 21-ével és április 4-ével összekapcsolódó eseménysorozat részévé vált.
Az emlékezés történetében az 1970-es évek eleje, kisebb csoportoknak a hivatalos rendezvények mellett megtartott ünneplései hoztak ismét változást, majd a politikai rendszer gyengülésével, 1983-tól a hivatalos mellett már rendszeressé váltak a nem-hivatalos ünnepségek is.
Ebben a társadalmi-politikai környezetben, a rendszerváltás küszöbén nyújtotta be a hatalmat képviselő pártfőtitkár és a társadalmat képviselő Hazafias Népfront főtitkára a munkaszüneti napi javaslatot. A munkaszüneti nappá tett nemzeti ünnepet 1989-ben az ellenzékiek külön rendezvényeken ünnepelték, budapesti megmozdulásaikon mintegy 80-100 ezer ember vett részt.

MTVA – Sajtó- és fotóarchívum