2013. december 16-án
a Napjaink c. műsorban vendégszerepeltek dr. Korhecz Tamás MNT elnöke, Pásztor
Bálint egypárti köztársasági parlamenti képviselő, és Tóth Tamás dépés
tartományi, volt köztársasági parlamenti képviselő. A műsor témája a VAT
helyzete volt. Mint ismeretes, a szerbiai alkotmánybíróság alkotmányellenesnek
minősítette a VAT Statútumának és a Hatásköri Törvényének számos
rendelkezéseit, és hat hónapos határidőt rendelt el ezen dokumentumok
összehangolására az aktuális szerbiai alkotmánnyal. A műsorban nagyobb teret
kapott a két politikus akik élesen bírálták a jelenlegi szerbiai kormányt ,és
ezen keresztül a hatalmon lévő pártokat is, a VAT iránti mostoha viszonyulása,
a 7% alkotmányos tétel be nem tartása, az állam további eladósítása miatt stb.
Ami megfogott az a dépés és az egypárti politikus pengeváltása volt, ahol az
egypárti politikus képmutatónak nevezte a dépések mostani politikáját, azzal
érvelve, hogy a dépések sem tettek eleget alkotmányos kötelezettségüknek akkor
amikor hatalmon voltak, ők sem adták meg azt a bizonyos 7% amikor azt tehették,
bezzeg az egypártiak mindig is következetesek voltak, még akkor is ha az a
zentai és a szabadkai önkormányzat „elvesztését” jelentette. Pásztor Bálint
mondanivalóját azzal fejezte, hogy: „ az életben, de a politikában sem
szeretem a képmutatást”.
Helyes. Ezért remélem
nem veszi zokon, ha gondolataimmal hozzájárulok álláspontjának megerősítéséhez.
Kezdeném azzal, hogy
ugyan ezt a (most bíráló, akkor szolgáló) képmutató dépés kormányzati politikát
végig támogatták. Méghozzá „mérleg nyelveként”. Igaz, előtte kést szúrtak
MAGYAR KOALÍCIÓS partnerei hátába. Csak az összefogás erősítésének kedvéért.
Majd, cirill betűs, külön alkut kötve, elfogadtatták a kirakat jellegű,
gyengécske Nemzeti Tanácsokról szóló törvényt. A törvény gyakorlati alkalmazása
a törvényt bírálok álláspontját igazolta, amit Budapesten is beláttak. Igaz, a
hivatalos kommunikáció még „sikertörténetként” vezeti, de a színfalak mögött
egyre erőteljesebbek azok a hangok, amelyek a MNT-ot a kulturális autonómia
esetleges „csírájaként” (milyen helyes megnevezés!) emlegetik. És most arra
vetemedünk, hogy védjük minden erővel a semmit!
Vagy vegyünk egy
másik példát. Az 1944/45-ös atrocitások témakörét. Az egypárti politikus néhány
évvel ezelőtt még elutasította a délvidéki vérengzések elítélésére irányuló
parlamenti határozat beterjesztését. Tavaly megszavazott egy olyan
Vagyon-visszaszármaztatási törvényt, amely a magyarokra nézve továbbra is
megbélyegező tartalmakkal bír és háborús bűnösként tekint a délvidéki
magyarokra. Majd egy másik hátrányos törvényre is rászavazott, azzal az
indokkal, hogy a Rehabilitálási törvény orvosolni fogja az előző törvény
rendelkezéseit. (Említettem már, hogy a képviselő úr végzettsége szerint
jogász? Ezt csak azért említem mert a jogászok az egyetem első éven azt
tanulják, hogy egy törvényt csak a kérdéses törvény módosításával lehet
„helyrepofozni”, másik törvény rendelkezéseivel nem lehet szabályozni). A „
három a magyaré” szellemében beterjesztettek egy „ Nyilatkozatot a vajdasági
magyar polgári lakosság ellen 1944-1945-ben elkövetett gonosztettek
elítéléséről”, majd ezt megszavazták. Az nem zavarta őket, hogy az ülés
összehívását a parlamenti többség azzal magyarázta, hogy az elfogadását az EU
csatlakozása miatt kell megtenni. Semmi megbánás, csak őszinte politikai
pragmatizmus. Ezt tetőzte Áder János bocsánatkérése, és Tomislav Nikolić
hallgatása, illetve a Csúrog-Zsablya-Mozsor magyarjainak a kollektív bűnösséget
felbontó kormány rendelet elmaradása. Említenem sem kell, hogy itt felmerül az
egypárt felelőssége a délvidéki magyarok és magyarországi diplomácia
félrevezetése miatt.
De itt van a
délvidéki magyar állampolgárok sikertelen összeírása is. Egyrészt, adatvédelmi
és politikai szempontból is aggályos az újabb „sikertörténetük”, hiszen komoly
visszaélések sorozatára került sor, másrészt gyatra munkát végeztek. Ugyanis, a
13500 összeírt délvidéki magyar állampolgárok kb. 30% visszautasítást kapott a
regisztrációs kérelmükre. Még az alacsonyabb kritériumok alapján is.
Hol itt a
képmutatás? Ott, hogy a „sikertörténeteket” a délvidéki magyarságnak
kicicomázva tálalják, de azok valójában és elsősorban a szerbiai hatalomnak
kedveznek, mert nyugodt lélekkel mutogathatják őket Brüsszelben, milyen
csodásan oldották meg a kisebbségi jogok és a vagyon-visszaszármaztatás
kérdését, azonban a KMKF és más magyarországi fórumok zárónyilatkozataiban már
a következőket olvashatjuk:
- A KMKF üdvözli
Szerbiának az Európai Unióhoz való csatlakozás érdekében tett erőfeszítéseit és
eddig elért eredményeit, egyúttal reményének ad hangot, hogy a csatlakozási
tárgyalások során kiemelt figyelmet fordít a kisebbségvédelem területére
vonatkozó nemzetközi normákra, és azokat fokozott körültekintéssel építi be
jogrendjébe. Elvárja továbbá, hogy a nemzetiségi és kisebbségi jogok gyakorlati
megvalósulása zökkenőmentesen történjen.
- A KMKF
aggodalmát fejezi ki a Nemzeti Tanácsokról szóló törvény alkotmánybírósági
felülvizsgálata miatt, és bízik abban, hogy a testület döntése nem jelent
majd visszalépést az eddig kivívott közösségi jogok tekintetében. A nemzeti
tanácsokat szabályozó törvény várható módosításaival kapcsolatban hasonlóképpen
elvárja, hogy a törvénymódosítás ne korlátozza a nemzeti tanácsok jelenlegi
hatásköreit, a választási szabályok pedig szavatolják, hogy a Magyar Nemzeti
Tanács, a plurális politikai demokrácia vívmányaival összhangban, reprezentatív
módon képviselhesse a vajdasági magyarokat.
- A KMKF aggodalmának
ad hangot a szerbiai rehabilitációs és vagyon-visszaszármaztatási folyamat
során tapasztalható problémák miatt. Tekintettel arra, hogy a
vagyon-visszaszármaztatásra vonatkozó kérelmek benyújtási határideje 2014.
március 1-jén lejár, szorgalmazza az eljárások felgyorsítását.
- A KMKF üdvözli,
hogy 2013. június 26-án a magyar és a szerb államelnökök közös főhajtással
emlékeztek meg a második világháború során elhunyt ártatlan magyar és szerb
áldozatokról. Fontos előrelépésnek tekintik a Szerb Képviselőház által 2013.
június 22-én elfogadott, az 1944-45-ös vérengzéseket elítélő nyilatkozatot, de
szorgalmazza a kollektív bűnösséget hatályon kívül helyező kormányhatározat
mielőbbi elfogadását is.
- A KMKF üdvözli
azokat a lépéseket, amelyekkel a Vajdasági Magyar Szövetség az új magyar
állampolgárok tájékoztatását segíti a regisztráció folyamatában. Ugyanakkor
méltatlannak tartja azokat a támadásokat, amelyek e közreműködés miatt érik a
szervezetet. Felhívja a figyelmet arra, hogy közös felelősség a választópolgárok
pontos, hiteles, széleskörű tájékoztatása és a regisztráció folyamatának
támogatása.
Ezek után, eltudjuk-e
képzelni mi történne velünk ha a délvidéki magyarságnak képmutató parlamenti
képviselői lennének?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése