Január 15.

Lóránt napja.

A Lóránt, illetve kissé régies változata a Lóránd férfinév a germán Roland névből keletkezett az r és a l hang felcserélésével. Jelentése: dicsőség és merész.

1535 – VIII. Henrik bejelentette, hogy ő az anglikán egyház feje.
1559 – Megkoronázták I. Erzsébet angol királynőt a Westminster apátságban.
1622 – Megszületett Moliere (eredeti nevén: Jean-Baptiste Poquelin) francia vígjátékíró és színész, a klasszikus francia színjátszás megteremtője (Tartuffe, A fösvény).
1857 – Megindult a Bérczy Károly által alapított Lapok a vadászat és lovászat köréből című lap, az első magyar sportlap.
1858 – Megszületett Giovanni Segantini olasz festő (Alpesi legelő).

1895 – Báró Bánffy Dezsőt nevezték ki Magyarország miniszterelnökévé, aki tisztségét 1899. 02. 26-ig töltötte be.
1908 – Megszületett Teller Ede magyar fizikus, az atombomba egyik kifejlesztője, a hidrogénbomba-program irányítója.
1919 – Berlinben – a Spartacus-felkelés leverése után – meggyilkolták a 47 éves Rosa Luxemburgot, lengyel-német szocialistát és írónőt. 1916-ban írta „A szociáldemokrácia válsága” című művét. „Bloody Rosa” 1918-ban kulcsszerepet játszott a Lengyel Szociáldemokrata Párt és a Spartacus Szövetség megalapításában.
1943 – Megszületett Jordán Tamás színművész.
1973 – Nixon amerikai elnök bejelentette, hogy beszüntetnek minden támadó akciót Vietnámmal szemben, és ezt a béketárgyalások előrehaladásával magyarázta.

255 éve, 1759. január 15-én nyílt meg Londonban a világ egyik legnagyobb és legismertebb múzeuma, a British Museum.

Az emberiség történelmének és kultúrájának egyik legnagyobb és legátfogóbb tárházában, több mint 50 ezer négyzetméteren 13 milliónál is több tárgyat mutatnak be, illetve raktároznak. A múzeum évek óta a szigetország leglátogatottabb nevezetessége. Az intézményt évente felkereső 6 millió látogatótól, néhány időszaki kiállítást leszámítva, nem szednek belépti díjat.
A gyűjtemény alapjait a polihisztor Sir Hans Sloane természettudós fektette le. Végrendeletében a 71 ezer tárgyból álló gyűjteményt - az örököseinek fizetendő 20 ezer font ellenében - II. György királyra és a brit nemzetre hagyta, csak azt kötötte ki, hogy hagyatékát egyben kell tartani. A parlament még a tudós halálának évében, 1753. június 7-én elfogadta a British Museum létrejöttét kimondó törvényt. A múzeum 1759. január 15-én nyílt meg a London központjában található Bloomsburyben, a Montagu család egykori palotájában. Ezzel újfajta múzeumtípus született, amely már nem tartozott egyetlen egyházhoz, előkelőséghez vagy a királyhoz, kapui nyitva álltak a nagyközönség előtt, és gyűjtőköre úgyszólván mindenre kiterjedt. 1757-ben a király kötelespéldány-rendelettel biztosította, hogy az országban megjelenő minden könyv bekerüljön a nemzet könyvtárába. A következő két és fél évszázad alatt a gyűjtemény gyarapodott, számtalan új társintézményt hozott létre, az épületet többször bővítették. A mai négyemeletes épületben csaknem száz terem található, bejárása legalább egy napot igényel. Az oszlopcsarnokos főbejárat 1823-ban Robert Smirke tervei alapján épült.

A világon egyedülálló a múzeum múmia- és ékírásos gyűjteménye, valamint a görög, római, nyugat-ázsiai, történelem előtti római és brit régiséggyűjteménye. Legismertebb kiállítási tárgyai az 1802-ben megszerzett, az egyiptomi írás megfejtését lehetővé tevő rosette-i kő, az Elgin-márványok (az athéni Parthenont díszítő 2300 éves szobrokat és domborműveket Lord Elgin egykori angol követ vette meg és vitte Londonba a XIX. században, a műkincset Görögország visszaköveteli) és a benini bronzszobrok, amelyeket 1897-ben egy katonai expedíció zsákmányolt Nigériában. Látható a múzeumban II. Ramszesz fáraó kolosszális mellszobra, a világ legrégibb üvege, Michelangelo, Leonardo, Dürer rajzai és rézkarcai, Picasso grafikái. Említésre méltó a Hungarica-gyűjtemény is, amelyben több magyar ősnyomtatvány egyetlen megmaradt példánya található.
Időről időre fellángol a vita, hogy vissza kell-e szolgáltatni a külföldről származó műkincseket, amit a múzeum konzekvensen visszautasít. Azzal érvelnek, hogy ha minden ilyen tárgyat visszaadnának, kiürülnének a kiállítótermek, arról nem is beszélve, hogy számtalan lelet az eredeti helyén már régen az enyészeté lett volna.
Az utóbbi években az érdeklődők az állandó tárlat mellett több különleges időszaki kiállítást láthattak, egyebek között az utolsó azték uralkodóról, II. Moctezumáról, az ókori afrikai Ife Királyság káprázatos képzőművészetéről, a mekkai zarándoklatról, és bemutatták a vallásos rendeltetésű ókori egyiptomi szövegek gyűjteményét, a Halottak Könyvét is. II. Erzsébet királynő magángyűjteményének ritkán látható darabjai voltak láthatóak azon a nagyszabású lótörténeti kiállításon, amely 2012-ben az uralkodó trónra lépésének 60. évfordulóját ünneplő programsorozat része volt. Kiállítást szenteltek Shakespeare-nek, amelynek keretében látható volt az 1623-ban kiadott első Shakespeare összes és a drámaíró műveinek egyik 1970-es, a közelmúltban elhunyt Nobel-békedíjas dél-afrikai politikus, Nelson Mandela és társai által a börtönben kézről kézre adott olcsó kiadása is. 2013-ban bemutatták a Vezúv kitörésekor elpusztult Pompeji és a szomszédos Herculaneum városát, ezekben a napokban zárult a japán erotikus művészetnek szentelt tárlat, s jelenleg is látható a Dél-Amerika titokzatos aranyvárosaként emlegetett Eldorádó történetét bemutató kiállítás. 2014 márciusában a valaha felfedezett legnagyobb viking hajóroncsot állítják ki a múzeum nagyszabású, új tárlatán.
A témához ajánljuk a NAVA gyűjteményéből: A British Museum Alexander Berthier-Delagarde gyűjteménye című filmet http://nava.hu/adatlap/?id=270460 MTVA – Sajtó- és fotóarchívum

90 éve, 1924. január 15-én sugározták Angliában a világ első rádiójátékát, Richard Hughes Veszély című darabját.

A rádiójáték, avagy hangjáték a dráma műfajának legfiatalabb ága, amelyre a dráma megszokott szabályai jellemzők, de különlegessége, hogy a média lényegéből adódóan egyetlen kifejezési eszköze a hang, azaz a beszéd, a zörej, a zene és a csend. A legnagyobb szerepe természetesen a beszédnek van, hiszen a monológok és párbeszédek viszik előre a cselekményt, a ritmust az úgynevezett hangképek, a cselekmény ugyanazon a helyen elmondott, folyamatosan játszódó részei szabják meg.
Már Puskás Tivadar telefonhírmondója sugárzott színházi közvetítést, az 1920-as években pedig az amerikai rádiók rendszeresen közvetítettek színdarabokat és musicaleket a Broadway színházaiból. Az első hangjátékot 1924. január 15-én sugározták Angliában. Richard Hughes kifejezetten a rádió számára alkotta Veszély című darabját, mely egy csapat walesi bányászról szól, akik a szénbányában rekedtek. (Arról a mai napig vitatkoznak a szakértők, mikor és hol hangzott el az első "igazi" rádiójáték.)
A műfaj az 1930-as és 1950-es évek között volt a legnépszerűbb, ezután a televízió és az újabb médiák (videó, DVD, majd az internetes tartalomszolgáltatás robbanásszerű elterjedése) háttérbe szorították. Magyarországon is él még a műfaj, a Magyar Rádió rendszeresen készít és gyakran sugároz hangjátékokat.
Kezdetben a legtöbb rádiójáték klasszikusok munkáinak adaptációja volt, de idővel a skála szélesedett, drámai alkotások mellett zenés, dokumentum- és egyéb produkciók is születtek. A rádiók sugározták az első szappanoperákat is, Magyarországon a leghíresebb sorozat a csaknem ötven évig hallható Szabó család volt.
Minden idők leghíresebb rádiójáték-közvetítése 1938. október 10-én zajlott le, amikor az amerikai CBS rádióhálózat H. G. Wells Világok harca című fantasztikus regényének hangjátékváltozatát sugározta. A rendező, Orson Welles a 62 perces adás első kétharmadát a korba helyezve, a "rendes" adásba ékelt hírblokként játszatta el, ennek következtében a felkonferálást elmulasztó hallgatók sokasága tényleg úgy gondolta, hogy támadnak a Marslakók, és otthonát elhagyva menekülni akart, a rendőrséget és a rádiót telefonhívások özöne árasztotta el. A Welles hírnevét megalapozó adásról és az azt követő pánikról egy hónap alatt több mint tízezer cikk jelent meg. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum